2019. december 24., kedd

SOKAT MEGÉLTEK KARÁCSONYA

Hiszen, ha egyszer visszakaphatnám azokat az érzéseket, azt a hangulatot - talán én lehetnék a legboldogabb ember ebben a boldogtalan országban!
Igen, persze ma is van karácsony, ma is ünnepeljük, ma s a szeretet ünnepének hívjuk, csak közben az élet megváltozott, én meg megöregedtem, és ezzel a ténnyel nem csak örömteli események járnak.
A hiányérzet, ami nyomasztó, hiszen annyi minden és annyi mindenki hiányzik, utóbbiba jobb talán nem is belegondolni...

Hiányzik a hangulat, mert az rendben van, hogy az ember menet közben elveszíti a hallása egy részét, de hát legfeljebb csutkára tekeri a hangot a számítógépen, hadd hallja a szomszéd is, hogy felénk éppen most kézbesíti az Angyalka/Jézuska/Santa Claus a karácsonyfát, meg az ajándékokat!
De az illatok például nehezen pótolhatók, és az orrom még működik, nem is csoda, elég nagy.

Ma a fenyőfának alig van illata.
A valódinak sincs, a műfenyő meg úgy viszonyul a valódihoz, mint a guminő Liptai Klaudiához...
A fák maguk az idő múlásával egyre szebbek lettek, tartósabbak, a tűlevelek kövérebbek, de a hajdani karácsonyfa illatával eluralkodott az egész lakáson, és ez az illat nagyon kellemes volt, különösen, hogy keveredett a karácsonyi bejgli illatával, a vaníliás cukor szagával.
Nem, nem a valódi vanília illatával, hiszen azt nemigen ismertük.
Minap anyukám sütött egy remek tortát, melynek elengedhetetlen összetevője volt a rum.
Tett is bele bőségesen, de valódi kubai rumot, de az ízetlen volt a hajdani tearumhoz, herdálások esetén a portorikó rumhoz, de még a rumaromához képest is.
A vaníliáscukor is méltó helyet foglalt el az illatorgiában, melyben fontos mellékszereplő volt a baracklekvár és az alma is, melyek a bejgli állagjavító alkotóelemei voltak.
És hiányzik a bejgligyártás hangulata, a sütés illata, a késztermék aggódó szemrevételezése (kirepedt? - ki hát, hiszen kellőképpen édesnek is kellett lennie - a  szépség ritkán párosult a túlzott  cukorfelhasználással...).
A gyerekek feladata volt a libatollal (látnak-e még olyat a mai gyerekek?) tojással megkenni a félkész bejglit - többször is, attól lesz szép márványos.
A villával szurkálás már majdnem szakmunka volt, azt nem is bízta a háziasszony akárkire.

Hiányzik a vásárlások hangulata, az egymás elől eldugdosott ajándékok játéka, a felnövekvő ifjúság öröme, ha megtalálta az elrejtett meglepetéseket, melyek között, ha kedvérevalót talált, akkor alig tudta elálcázni fülig érő száját.
Az ajándékok értéke mai szemmel nézve nevetséges volt, a mai gyerekek jelentős része mindenféle kütyükre feni a fogát, a legfrissebb telefonra, játék-konzolra, miegyébre - aki meg beérné kevesebbel is, annak meg nem telik nemhogy karácsonyfára, de még tűzifára sem, sajnos.
Így aztán a gyerekek is kimaradnak olyan élményekből, melyek szerintem nélkülözhetetlenek az értelmes emberré váláshoz, hiszen az egymáshoz való viszonyt nem felnőttkorban sajátítja el az ember - kisgyerekkorában kellene átélni és megtanulni a szeretetet, megélni és értékelni a család melegét.
A karácsony kollektív játék volt, a családok és a társadalom játéka is egyúttal, ilyenkor valahogy békésebben teltek a napok, az emberek talán jobban tiszteletben tartották egymás ünnepeit.
Népvándorlás is volt a Karácsony, komoly logisztikai teljesítmény volt összehangolni, hogy kinél fogjuk első és kinél a második ünnepnapon degeszre zabálni magunkat.
Falun a disznótoros volt a vezető menü, utána hájastésztákból készült süteményekkel, hatlapossal, kvaterkázással telt az idő.
Rokonokkal, a tág családdal.
Nem wellness-szállóban, de remek alkalom volt megbeszélni, hogy mi történt idén Rokonéknál, megtudni, hogy fáj-e még Mari ángyi lába és hogy jövőre hány holdon vetik majd a tarhonyát.
Persze a facebook se semmi, de a személyes beszélgetéseknek nincs párja.


Ami nem változott, az a kisgyerekek álmélkodó, csodálkozó, aranyos kis pofija a karácsonyfa láttán - ennek duplán kell örülni, mert a mai gyerekek hamarabb lesznek felnőttek - némelyik már egész fiatalon odahagyja illúzióit, márpedig illúziók nélkül nincs kellemes élet.
Hát, majd idén is odaállunk a karácsonyfa alá, vagy felállítjuk saját kis karácsonyfánkat, és megpróbálunk mosolyogva emlékezni a hajdani karácsonyok hangulatára, amikor a gyerekeink még boldog, kipirult arccal szaladtak az ajándékok felé, és csodálták a szép fát, beszívták illatát és megfürödtek a szeretetünkben.

Kívánok hát Nektek békés, nyugodt Karácsonyt, ha lehet, olyanok körében, akik szeretnek Benneteket, és akik viszik tovább a hajdani ünnepek hangulatát, hogy aztán majd gyerekeik is tudják, hogyan kell szeretve ünnepelni.

:O)))

8 megjegyzés:

Anikó írta...

Köszönöm Pupu, viszont kívánom a hasonló jókat... de pont ugyanígy vagyok már az ünnepekkel, ahogy írod, csak egyszer éreznék úgy mindent, mint régen... de nagyon boldog lennék. De már soha nem lesz semmi ugyanúgy, ugyanolyan sajnos, az örökre elmúlt. Elvitték magukkal a szeretteim.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Nagyon köszönöm a szép írást. Különösen egy gondolatsor ragadott meg, a következő:

"Így aztán a gyerekek is kimaradnak olyan élményekből, melyek szerintem nélkülözhetetlenek az értelmes emberré váláshoz, hiszen az egymáshoz való viszonyt nem felnőttkorban sajátítja el az ember - kisgyerekkorában kellene átélni és megtanulni a szeretetet, megélni és értékelni a család melegét." - Valami ilyesmi hiányozhat a mai gyermekek életéből, amit mi még átéltünk, éreztünk és egy életre belénk ivódott. Talán mi vagyunk az utolsó generáció, akik gyermekként ezt még megélték és megtanulták. Nem hiába emlékszem ilyenkor elsőként mindig a nagymamámra...

Békés, boldog karácsonyt kívánok Neked és mindenkinek!

talalom írta...

U, Neked is hasonlókat.
Nekem szerencsém volt 62 éven keresztül a Szüleimnél - majd Anyukámnál - gyűltünk a karácsonyfa alá. Felnőve férjekkel gyerekekkel tizenhárman. De mindig volt magára maradt szomszédasszony, dédimama - így elkerülhettük a "szerencsétlen számot is. Már nem kell kölcsönkérni széket, gyerekkorú is csak egy van.Mégis jobb együtt gyújtani a gyertyát:szigorúan van a fényfüzér mellett is - hiszen az illata nélkülözhetetlen része az este páráinak.
Rokonlátogatás nem volt szokásban. Szó szerint távoliak. Határsávi kellett a látogatáshoz. Akkoriban nem lehetett egy nap alatt oda-vissza megjárni az utat. A fiam sose hitte el,hogy kb. 65-ig nem volt távolsági busz Pákán.A kb 4 kilométerre eső vasútról csak gyalog lehetett eljutni a nagyszüleim házához. Márpedig egy öttagú család napokig tartó vendégeskedése nem egyszerű karácsony táján. (Nyáron pótoltuk.)
Pedzegették itt, hogy a napokban ülöd fennállásod évfordulóját. Őszinte részvétem - szintén zenész. Ráadásul Neked a nevednapja is most van. Ha fiúnak születek,apám után neveznek el Jánosnak. Ezt legalább megúsztam.
De sebaj! A csillagjósok szerint a Bakok kitartó, makacs, nyugodt zsenik. Persze csak a többi - Hal,Mérleg, Szűz stb. - zsenivel együtt.

Geza írta...

Kedves PuPu, joo iras - mint mindig. Persze ez azt is jelenti, hogy igaz. Ebbol meg az kovetkezik, hogy szomoru [marmint a karacsony tekinteteben]. Ennek elleneere jo volt olvasni. Jah, a szagok, meg az illatok ...

Kari elott bementem az Auchan-ba viragot venni [el akartam kerulni a hulye viragboltos csajok kioktataasaat a celofan csomagolas es a mas csillogo esztetikum elhagyasa tekinteteeben]. Az Auchan-i viragok kb. 5-meterig nagyon menok voltak, de kozelebbrol megszemlelve, keetseegeim tamadtak. Neehany csak be volt dobva a tartoba, ees emiatt seerult; neehanyon a hidegben tartaa/fagyas jelei mutatkoztak; neehanynak az osszeallitasa izleestelen volt. Ees persze egyiknek sem volt illata . Egy ~10 perces tokolodes utan elhataroztam, hogy megprobalom az uzletsoron talalhato viragosnaal. Kicsit varni kellett, mert "rogton jovok" volt. A holgy [40-50 ev kozott, elfogadhato cicikkel, meerseekelt rancokkal, de kicsit eroszakos parancsolo pofikaval] egy baratnojevel jott, ees paar percig hagytak magamra (halistennek). Mikor odajott, een ostobaan [soha sem tanulva elozo kudarcaimbol] megkerdeztem a celofaan, etc. ugyet. A csaj, ahelyett, hogy kedvesen ees kicsit szegyenkezve bevallotta volna, hogy bssza meg uram, mi utaaltuk azt a cuccot, mert sok maceraval jar, ees most mi inkaabb lokunk valami stupid kornyezet- es viragvedelmi szoveget es ezert utolag is elneezeeseet kerjuk [de ez meeg mindig konnyebb, mint kiszolgalni Ont, hiszen maga mindenkeepen megveszi ezt a bszott viragot - meeg ha egy kicsit fonnyadt is]. Ezen a ponton mondtam egy rovid, ellentetes velemenyemet hatarozottan, de egyaltalan nem durvan/viccesen/polemizalo modon kifejtve [ehhez jobb hangulatban kellett volna lennem, hiszen neheez a "vicces raadobbentees" erejevel hatni egy ilyen szemelyre]. Csak azt nem eertem, hogy ki a barom hiszi el azt, hogy a celofan, meg a csicsaas csomagolaas art a viragnak. Ezt a viragarus noek is tudjaak, de ennek ellleneere nyomjaak ezt az irritalo szoveget. Een cafatokra szabdalnaam otthon a szoknyamat, ha sorozatban kellene baromsaagokat szovegelni. Legkozelebb megkeerdezem toluk, hogy miert nincs a mai viragoknak illata. Gondolom, erre is azt fogja mondani, hogy az is rossz a (mai) viragoknak.

talalom írta...

Kedves Géza! Nem értek egyet csomagolás ügyben. Még annak a régi iskolának vagyok híve, ami szerint a csokrot csomagolva átadni bunkóság. Régi filmeken láthatod,amikor az átadó zavartan gyűrögeti a kezében a papírt, nem tudván hová tenni. OK. A celofán átlátszó,szalag, masni - újabban pálcikára biggyesztett figura - díszíti a csokrot. Szerintem meg nem - inkább hivalkodón elorozza a virág szépségét. És tényleg tetemesen növeli a szeméthalmot, nemcsak amikor eldobod, hanem akkor is, amikor legyártják.
Egyik nemesített virágnak sincs illata - a fene tudja, mitől. Talán elveszi az energiáját az illattermeléstől, hogy minél nagyobb, dúsabb szirmokat neveljen. Kevesen tudják, hogy a ciklámennek a természetes élőhelyén, vegyeserdők hűvösében bódítóan finom illata van. A virága ugyan nem nagyobb, mint egy pármai ibolyáé - aminek szintén nincs illata -, kizárólag olyan lilában, amit "ciklámenszínnek" is hívnak. Nem is vennéd észre az avarhalmok mélyéről épp csak kikandikáló növénykét, ha nem lenne olyan erős illata. Talán a természet bölcsessége a nemesített növényeké: ugyan minek illatozzak,ha úgyis szaporítanak, nincs szükségem arra, hogy mindenféle rovarok szívják a nektáromat.
Szerintem parfümgyárak ölni tudnának, ha sikerülne kikeverniük a zalai erdők májusi odőrjét, amiben keveredik a tavalyi avar diszkrét enyészet-szaga a közeli fenyves karácsonyi gyantaszagával, a gombák keserédes, földszagú kipárolgásával, amibe belehasít az erdei ciklámen édes illata.
Egyébként nem vagyok bionáci, az ember mindenevő, a hús hát nélkülözhetetlen tápláléka. Nem szeretném,ha visszaköltöznénk a fára - talán már nincs is annyi fa. Nem lenne jó, ha mindenki szabadtűznél melegedne, sütne-főzne - belefulladnánk a füstbe. Ha megfogadnánk az "önellátók" tanácsait, az emberiség fele konkrétan éhen halna.
De ez a virágot eltakaró csili-vili szerintem tök fölösleges villogás.

Geza írta...

Kedves Talom, gondolom nem lepodsz meg, ha kis korrelciokat fuzok az egyebkent kellemesen megirt szovegedhez.

a) A sztorit elsosorban a PuPu altal is fokuszba helyezett "a dolgok valtoznak, sot neha visszafordithatatlanul" gondolatkor alatamasztasara irtam le, de azert a virag ugy (megszamlalhatatlan millio mas dologgal egyetemben) irtora boki a csoromet.
b) Az kizart dolog, hogy nem emlekezneel arra, hogy ugy 15-20 evvel ezelott a viragboltban vasarolhato viragoknak (specifikusan a krizantennak) VOLT ILLATA .
c) A viraagnak SEMMI BAJA nem lesz attol, ha 1 perc ees neehany ora kozotti idotartamban turelmesen vaar a nagy pillanatra, amikor a "celpont" kisse meghatodva szedi ki a lenyeget az esztetikusan osszeallitott csomagbol.
d) En fizetek a termeekert (maar majdnem azt irtam, hogy azert a szar viraageert), haat had ne kelljen hallgatnom az eladono suket szovegeet a viragok vedelmeerol. En vagyok a VASARLO, a MINDENHATO, mert EEN FIZETEK (gondolom eerted a kiemeleesek valodi tartalmaat).
e) Nekem NE mondja meg SENKI, hogy mi a jo, meg a szeep, meg a kulturalt, meg a divatos (az utobbit meg plane ne). Een sem mondom meg senkinek, een csak egy vasarlo vagyok, egy elvileg kapitalista orszaagban, ahol az spektrum szeles valaszteka kellene az emberek igenyeinek kieleegiteeseere.
f) Sajnos az emberek birkaak, mert inkaab hozzaszoknak a szarhoz, minthogy kicsi aldozatokkal a dolgokat maar akkor megvaltoztatnaak, amikor meeg nem keeso ees kulonosebb aldozatot sem igenyel (pl. nem szavazni a fideszre 2010-ben, nem beletorodni az isteni reetegesen letekerheto kiflik felfujt szarokkal valo helyettesiteeseebe, bojkottalni a november kozepetol karifaakat arusito standokat, vagy Erdo Petert folyamatosan, etc.)

talalom írta...

Geza!
Virágügy.
1. Úgy emlékszem,a virágillat fokozatosan tűnt el:először az ibolyáé, aztán a szekfűé stb. A frézia pl. még tartja magát. Sőt, a rózsának néha még ma is van illata a virágosnál,miközben a kertemben lévők közül csak egynek van: az iszonyú tüskés, rózsaszín futónak. Ezért merészeltem levonni a következtetést, hogy a nemesítés,szaporítás során vesztik el a rovarcsalogató képességüket. De ez csak amatőr latolgatás - nem vagyok biológus.(Miközben a vadrózsának - csipkebokornak - egyáltalán nincs rózsaillata.)
2. Nem vagyok a vágottvirág ellen - minden élő átalakul, a virág a tövén is - miért ne gyönyörködtethetne a vázában? Hanem: a csillogó szalagokkal, mütyürökkel ékesített csokor nekem nem tetszik - szerintem baromi ronda. A halálom a metállilában integető, alaktalan - mert a szív alakot ritkán éri el - miniatűr lufi. A kitalálóját arra ítélném, hogy kesztyű nélkül kössön csokrot virágzó akácgallyból, zöld díszítésnek meg csalánt használjon hozzá.
A fentiekből következően az f.pontod következetlen. Kérdés: ki szokott hozzá a "szarhoz" virágcsokor ügyben: Te a műanyag mütyürökkel? Mellesleg: a virágosokkal pont fordított a tapasztalatom. Smucig vénasszonynak néznek,amikor azt kérem, semmi csicsa, csak tekerjék be a csokrot egy papírba. (Amit átadás előtt maradi módon leveszek a csokorról.)
Pékáru ügyben egyetértek - de ez hosszú lenne.
Hanem az az indulat, amivel a PÉNZEDÉRT kiszolgálást követelsz, és nem ellenszolgáltatást vársz el... Hát pont ezért utálom a ner-t,kitalálóját meg még jobban: amilyen vehemenciával néznek birkának mindenkit,aki nem pont úgy és azt gondolják a világról - benne a virágcsokorról - mint ők.

1970 írta...

"Úgy emlékszem,a virágillat fokozatosan tűnt el:először az ibolyáé, aztán a szekfűé"

Kedves talalom!

Csak nem Szekfű Gyula "illatára" gondolsz?:)))
Egyébként a szegfű az a virág, aminek még megmaradt az illata. A jácint, és az erdei ibolya mellett.
Az ételek íze is eltűnt. Sajnos a gyulai kolbásznak sincs már íze. Az illata pedig időnként a szappanra emlékeztet.:(