2022. március 15., kedd

NEMZETI ÜNNEP



Az ünnep a szívünkben lakik, ha ünneplünk, a szívünk öltözik ünneplőbe, a lelkünk mosolyog.
Szép volt, mikor még volt ünnepünk, amikor a naptárból ugyan még hiányzott a piros betű, de az iskolások ettől még büszkén szavalták a Nemzeti dalt, énekelték a Kossuth nótát, és mindahányan mentek volna, ha Kossuth Lajos üzent volna.
Hálistennek nem üzent, mert az üzenetei általában kártékonynak bizonyultak, de ez a magyar történelemben nem volt nóvum, a mi politikusaink ezer nemzedékre előre és hátra verhetetlenek kártékonyságban.

És kokárda volt mindenkin, felnőttön-gyereken egyaránt.
Ez a kokárda nem volt malomkeréknyi és csak egyetlen napig hordtuk, mert valódi közmegegyezés alapján ez a nap volt nálunk a nemzet szabadságának napja, és ezt mindenki így is érezte.
Még azok is, akik tudták, hogy a nevezetes napon a korabeli kemény mag szaladgált az utcákon, és olyan követeléseket kiabált, melyeket már meghaladott az idő, hiszen az Országgyűlés már elfogadtatta azokat a bécsi Udvarral, de hát a fiatal már csak ilyen, szereti azt hinni magáról, hogy ő alakítja a történelmet.
Ilyenkor mindenféléket követel, és kizavarja az országból az oroszokat, még ha utánuk is kell rohannia a követelésével, merthogy ők már saját elhatározásukból hazamentek.

Aztán persze megkorosodik, megpohosodik és visszacsalogatja őket, de ez már egy másik történet, mely nem a szabadságról, hanem a pénzről szól, mely a legalkalmasabb eszköz egy nemzet szabadságának rombadöntésére.
Ez ellen korunk fiataljai nem lépnek fel túl vehemensen, inkább azt lesik, hogy mi esik le esetleg nekik a bőség asztaláról, melyből népünk - képviselői útján - egyaránt vehet, ahol a jognak asztalánál az foglal helyet, kinek vagyon, merthogy mindenki annyit ér, amennyije van.
Sajnos a nép fele fázik és éhezik, átlőve oldala, része minden nyomor, de egyelőre nem kötözik, antibiotikumot se kap, mert hosszú a várólista, viszont állítólag szabad.
Mint tudjuk, szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad...


Ma ismét ünneplünk, vetélkedő keretében: ki tud több birkát kihajtani a legelőre, meghallgatni a szónokokat, akik szintúgy vetélkednek.
Ők abban, hogy ki tud nagyobbakat nyalintani Európa és az Egyesült Államok vezetőinek hátsóján.
Persze ez se újdonság, és a nagy számok törvénye alapján egyre nagyobb az esély, hogy ezer év ezer tévedése után végre egyszer eltalálják, hogy melyik segg az, melynek nyelvvel történő simogatása hasznot is hajt a nemzetnek.
Szégyenkeznünk azért nem kell, nálunk sokkal nagyobb és viharosabb történelemmel rendelkező országok is tévesztenek utat egyszer-egyszer, mi talán csak tévedéseink következetességével tűnünk ki.
Merthogy mi általában nem a saját boldogságunkért harcolunk, mi mások ellen akarunk szabadok lenni.

A szomszédunkban a fegyvereké a szó, ilyenkor állítólag hallgatnak a múzsák, kivéve a magyar politikusok múzsáit, mert ők buzgón biztatják felkaroltjaikat, hogy mondjanak ezer célszerűtlen és lehetőleg hazug frázist, tegyenek meg hihetetlen politikai kanyarokat, aztán reméljék azt, hogy a nép memóriája romlik.
Mi meg üljünk le az asztal mellé, könyököljünk rá, aztán hajtsuk fejünket két tenyerünkbe és szomorkodjunk: juthatott volna nekünk tisztességesebb politikusi garnitúra is.
De hát - mint Moldova mondotta volt -, ilyen helyre ilyen kell, különb helyre különb kell...
Ünnepeljük hát a nemzeti egységet külön-külön, a szabadságot egy maffia-államban, ahol a szabadságra vágyóknak a maffiától nem, hogy egy lófej, de a lóból egyetlen alkatrész se jut.
És reménykedjünk a történelemben, mely ugyan kissé lassú tempóban, de majd csak igazságot szolgáltat és egyszer megadja a szabadságot ennek az ezerszer becsapott és megalázott népnek.


:O)))

11 megjegyzés:

góbé írta...


Kedves PuPu !

Szerintem egy dologban tévedsz. Azért egy ló-alkatrésszel folyamatosan kinálva vagyunk.
Amúgy köszönöm a posztot, megérintett... Még gondolkodom, hogyan hessegessem el az önt@könszúrás szándékát.

anteus írta...

Érdekes volt látni, hogy miként öltözöttek mentek a Főtérre, és mikéntek a rakpartra...

Belák Andrea írta...

Érdekes, bármi történik is ebben az országban, neked, Pupu, mindig savanyú a szőlő. Azt hogy sokan kapaszkodnak, és igyekeznek, hogy legalább egy kicsit jobb legyen, te azok igyekezetéd leszólod. De ha legalább hallanám Tőled a tutit!
De te csak elkeseríteni vagy képes azokat, akik még reménykednek.

Ádám levonta a kövekeztetést, amikor Lucifer felvilágosította:

"-Hát hogyha egykor átlátod magad,Hogy a dicsőség percnyi dőre játék?
-Halni térnék, megátkozván utánam a világot."

Mondd csak, Pupu, mi a Te következtetésed?

PuPu írta...

Kedves Andrea, szerinted minek kellene örülni?
Hogy egy nemzeti ünnep helyett minimum is kettőt ünneplünk?
Hogy ellopták a jelképeinket és megkísérelték ellopni a magyarságunkat is?
Hogy a békés egyetértés minimumát sem képesek hirdetni, ellenben az ünnep ürügyén szarral kenik be a politikai ellenfelet?
Hogy iskolázott, magukat műveltnek gondoló emberek képtelenek elfogadni, hogy többféle megoldás is javasolható az aktuális gondok megoldására?
Hogy megszűnt a politikaimérlegelés, helyette a vakhitű szekták korát éljük?
Hogy a színes világot fekete-fehérben kívánják láttatni velünk?
Hogy én nem vagyok hajlandó illúziókban reménykedni, és a szakszerűségben és a kitartó munkában bízom? Hogy Csokonai Vitéz Mihállyal értek egyet?

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

De persze azért ne adjuk fel...
:O)))

góbé írta...


Kedves Andrea Belák!

Nem csupán PuPunak savanyú a szőlő, hanem még vagy 2-3 millió magyarnak, akiket a hatalom birtokosai évek óta lexarnak. Ép eszeddel fel birod-é fogni, hogy a legfőbb döntéshozó szegény mint a templom egere, de rokonai, barátai, üzletfelei birják a hazai gdp. döntő részét.
Ezt, igy, hogy,...?!? Tini lányok lesznek államtitkárok, a talán érettségizettek rektorok, mer'ha törvény tiltaná, majd hozunk egy másikat, ami megengedi és igy tovább, " minden szinten, szinte minden..." Ez, nálad, igy rendben van ?

Vélelmezem, a körút belsejében élsz. Menj le falura ! Haldoklik! Munkahely, posta, orvosi rendelő, már rég nincs, de már nem csak a bolt, a kocsma is csaknem megszünt. Nihil.

Emlitetted a "kapaszkodni igyekvőket" meg az igyekezetüket. Ha ez abban merül ki, hogy ki tud önmagát alázva, elveit, értékrendjét feladva megfelelni az aktuális hatalomnak, - már pedig sajnos abban, - tetszik-nemtetszik, az nemzethalál.

Czékus Lajos írta...

Hááát... "hogy ki tud nagyobbakat nyalintani Európa és az Egyesült Államok vezetőinek hátsóján" általad jellemzett vetélkedőt a rakpartiak nyerték meg, ha már a Nyugathoz való tartozás hangoztatása nyalintásnak minősül. (Nem minősül.) A Kossuth téri szónok meg nyalintás helyett ismét belerúgott a Lajtán túliakra, mondván, hogy a Nyugatról érkező gender őrületet megállítja a magyar határon (így mondta, hogy "gender"s nem ahogy kellene: dzsender). A hallgatóság pedig lelkesen tapsolt erre is, pedig halvány fogalma sem volt legtöbbjüknek, hogy a "gender" milyen fogalmat takar. (Egyik ismerősöm - fideszes a lelkem -, úgy tudja, s ezt le is írta, hogy a gender tulajdonképpen buziképzést jelent.)
Amit az egykori iskolai ünnepek hangulatáról felidéztél, az - bevallom - engem is kellemesen megborzongatott. Igen, szólt a Kossuth nóta, Kerekes Pali (†) pedig elordította minden alkalommal a Talpra magyar-t. És persze nyitott szájjal(!), kellő átéléssel elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot is.
Az "átkosban".....

Valaki írta...

Kedves góbé!

Szerintem Andrea nem erre gondolt, de írja le ő.

Tenni és változtatni azon, ami rossz - ez jogos igény, fanyalgás helyett.

Az osztom az észt típus, Róna Péter jelölése kapcsán gyönyörűen megmutatkozott, ahogyan a sértődött, hisztis önjelölt megmondóemberek is.

Kedves Pupu!

"Ma ismét ünneplünk, vetélkedő keretében: ki tud több birkát kihajtani a legelőre, meghallgatni a szónokokat, akik szintúgy vetélkednek."

Én ott voltam.
Mindannak ellenére, hogy gyakorlatilag egy óráig tartott eljutni a Nyugatitól a rakpartig, hála a hasanagynemazagy rendőrségének, akik lezártak minden utcát, letiltottak minden tömeg- és egyéb közlekedést, amit csak tehettek.

Te ott voltál?
Ennyi részt vállaltál a tegnapból?
Mert, ha magadat is szidod az elmúlt 30 év állapotáért, akkor jó.

Mi tegnap úgy gondoltuk, hogy az ottlétünkkel legalább "megtettük, amit megkövetelt a haza".
Tegnap ennyit tehettünk.
Ma is elmennék.

Kapat írta...

Gratulálok Góbé! Tökéletesen egyetértünk!
Nulla életlehetőségek, (kivéve a gyevi bírót), ez csak vegetálás. Menniük kell!!

1970 írta...

Kedves PuPu!

A posztod első két bekezdésében különösen a szívemből szóltál. Ebből (is) látszik, hogy valójában az volt a nemzeti korszak.

1970 írta...

Kedves Valaki!

Azzal odáig senki sem vitatkozik, hogy elsőrendű feladat kisgömböc elzavarása lehetőleg a legtávolabbra (Antarktiszra nem lehet esetleg?!).
De mi lesz ezt követően? Milyen politikát folytat majd az új kormány? Olyat, ami az elmúlt 32 évben is folyt? Mert most sorban jönnek elő a süllyesztőből az egykori - többször levitézlett - MDF-es, meg SzDSz-es politikusok, mint "szakértők". Őket kellene hallgatni, amikor kimegy az ember egy ilyen rendezvényre???
Köszönöm, hallottam őket eleget, és látom, hová jutott ennek eredményeképpen hazánk:(.

Valaki írta...

Kedves 1970!

Szerintem is megoldásokat kell írni, nemcsak a problémákat sorolni.

Ráadásul olyan helyzet, hogy az ellenzék összeállt Orbán ellen, nem volt még.
Miért csak a Jeszenszkyk tűnnek fel?
Az erőfeszítés, hogy másképp legyen, miért nem?

A szavazók erőszakolták ki a pártok összeborulását - ez nem "elvtársi" közösség.
A szavazók dolga hatalomba juttatni őket, s FELTÉTLENÜL kontrollálni a munkájukat.
Olyan jogszabályi környezetet kierőszakolni, amelyben a politikus egyeduralma megszűnik.

Több jogot a népnek, kevesebbet a politikusoknak.
Más, több döntési hatáskört az embereknek, kevesebbet a politikának.

Vagyis tényleges népképviseletet, nemcsak látszat demokráciát.