Tehát ezek a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, amelyek során , majd a hét javaslatból kettőre-háromra - amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre - rábólintunk, és a maradék kettőre, amit nem akarunk, azt úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk."
A pávatánc fogalma a magyar politikában egyértelműen Orbán Viktor nevéhez és tevékenységéhez kapcsolódik, általában pejoratív értelemben használjuk, jóllehet ez csak egy technika, mellyel egyszerűbbnek tűnik megoldani a politikai célokat, mint a többség vagy a közvélemény által támogatott javaslatok nyers és közvetlen elutasításával.
Természetesen az eredmény ugyanaz, de az eredményt nem az alkalmazott módszer minősíti, hanem az így elért politikai cél, mely lehet akár pozitív is a politikai közösség szempontjából, annak dacára is, hogy valaki ezt a módszert alkalmazta.
A pávatánc nem Orbán kizárólagos privilégiuma, a világ politikusai által széles körben alkalmazott módszer.
Hogy példát is mellékeljek, ilyen módszerrel éltek a vezető nyugati hatalmak az ukrán helyzettel kapcsolatos minszki megállapodások tárgyalása során - azt kommunikálták, hogy a helyzet tárgyalásos rendezésére törekednek, miközben csak időt akartak nyerni Ukrajna katonai felkészítésére, hogy képes legyen a polgárháború során kikiáltott pszeudo-államok és a Krím visszafoglalására.
De a pávatánc elemeit fedezhetjük fel a svéd-finn NATO csatlakozással kapcsolatos kormányzati álláspontban is, melyhez a törökökben ütőképes partnerre is sikerült szert tennie furfangos Vezérünknek.
A módszer hol sikeres, hol nem annyira, ez a tárgyaló felek reputációjától is függ, egy kis állam közismerten gátlástalan vezetőjétől nehezebben fogadják el igaznak, mint mondjuk Angela Merkeltől, aki mögött jelentős politikai-gazdasági hatalom és óriási személyes tekintély állt - zárójelben jegyzem meg, hogy utóbbi gyors erodálása szomorú látvány - egy élet munkája kerül a kukába és nem a német nép érdekei miatt.
A mai politikai helyzet vizsgálata során természetesen lépten-nyomon beleütközhetünk a közkedvelt tánc elemeibe.
Sajnos, egyre többször abba is, hogy a közös álláspont bármilyen módszerrel történő kialakítása helyett a nyers erő diktál, ami még a pávatánchoz képest is visszalépés a demokratikusnak tartott viszonyokból az imperialista diktátumok korába.
Talán ennek is köszönhető, hogy egyre kevésbé sikeres a mi pocakos pávánk tánca, mostanában éppen azt láthatjuk, hogy díszes farktollait egyenként tépik ki szövetségeseink, és talán csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a középkori recept alapján (a főtt pávát ledarálják, fűszerezik majd a darálékból pávát formáznak, melynek fenekébe visszaszurkálják a gondosan félretett faroktollakat) pávapástétomot készítsenek belőle, de addig számunkra még hosszú és fájdalmas lesz az út...
A pávatánc csak eszköz és módszer, és aki azt gondolja, hogy ez bárminek is oka, erősen téved, a csavarhúzót sem kell szidnunk, ha azzal rontottunk el egy gépet.
De ha nem a pávatánccal van baj, akkor erősen esélyes, hogy magával a pávával van gond.
Ezt felismerni nem nehéz, de jó hazai szokás szerint a magyarázat általában a végletekig lebutított, fekete-fehér kép, mely úgy mutatja be Orbánt, mint ostoba pszichopata diktátort, akinek csak a pénz és a hatalom fontos.
Na jó, ez alapvetően igaz is, de nem korrekt és nem is a teljes kép.
Azt, hogy szeretett miniszterelnökünk mentális kihívásokkal küzd, közhelynek vehetjük.
Hálás népe részben elpoénkodik a grazi elemcseréken, részben a Messiást látja benne, aki a zsebében nem a mogyoróit szorongatja, hanem a bölcsek kövét.
Az alattvalók egy másik része pedig vadul gyűlöli, és a maga hihetetlen bölcsességében megállapítja, hogy egyetlen szavával sem lehet egyetérteni, egyetlen gondolata sem tükrözheti a valóságot, ez az ember okos sem lehet, legfeljebb ravasz, és szeretett miniszterelnökünk egy tróger.
A legutolsó kivételével több okból nem kellene egyetértenünk ezekkel a sommás megállapításokkal.
Egyrészt ezek visszatükrözik a magyar belpolitika hitéleti jellegét, melynek kialakítása ugyancsak Orbán lelkén szárad, és ha már hit, akkor annak középkori értelmezésén alapul boszorkányégetéssel és az eretnekek kiátkozással egybekötött üldözésével egyenlő.
Ami a szomorú, hogy ez oda-vissza érvényes, itt már régen megszűnt az értelmes véleménycsere, helyette leginkább gyűlölködés és a saját tábor hitébe vetett feltétlen bizalom lépett.
Ez belpolitikailag nagyjából elég is a saját szavazótábor stabilitásához, ezért aztán a pávatánc e területen ritka jelenség, a néphülyítés, az egzisztenciális kézbentartás, a félelem és a hatalomhoz húzás ősi ösztöne megteszi hatását.
Emellett a baloldali átlag-választó nem tesz finom megkülönböztetést az antiszociális személyiségzavarban szenvedő és a futóbolond között, ezért vadul tagadja, hogy Orbán okos, pedig - sajnos - nagyon is az.
Ostoba ember nem lenne képes az általa produkált politikai teljesítményre.
A tetejében a maguk területén tehetséges szakembereket használ, majd eldobja azokat, akikre már nincs szüksége, de arra gondosan odafigyel, hogy egzisztenciálisan ne hozzon senkit közülük kétségbeejtő helyzetbe, leselejtezett harcosait is eteti.
Így aztán viszonylag kevés az áruló, hogy a maffia adekvát szakkifejezéssel éljek, kevés a pentito, ami annak a sajátos államberendezkedésnek is köszönhető, hogy a hatóságok - egy bizonyos szint felett - csak arra vadászhatnak, akire megkapják a kilövési engedélyt.
Belpolitikailag az egyeztetés, a nézetek ütköztetése és a kompromisszumok keresése szinte kizárt, a NER társadalma arról szól, hogy aki egyetért a vezéri politikával az van, aki meg nem, az nincs.
Természetesem demokratikusan, ugye...
Aki meg ellene ágál, azt meghosszabbítja Bicskéig...
Azért néha felfedezhetjük a pávatánc elemeit a belpolitikában is, főként a jövedelmek szabályozásában.
A hagyományosan paternalista magyar társadalom örvendezik a jövedelmi pávatáncnak, melynek során a hatalom mindent elvesz a kiválasztott társadalmi csoporttól, aztán ebből esetleg visszaad valamennyit, ezért pedig illik nyálcsorgatva köszönetet mondani, hiszen adott valamennyit személyesen a jóságos és együttérző Vezér.
A külpolitikában viszont szinte elengedhetetlen a pávatánc, különösen az Unióban, melynek tökéletlenségét talán saját döntésképtelensége illusztrálja legjobban.
Az alapvető döntésekhez ugyanis teljes konszenzus kell, így aztán a zsarolási potenciál hihetetlenül megnőtt, a döntések elhúzhatók a végtelenségig, ellenben a pénzek, melyeket csatlakozáskor a felzárkózáshoz adnak, nehezen, vagy akár egyáltalán nem tarthatók vissza, még olyan esetekben sem mikor nyilvánvaló azok célidegen felhasználása, a törvényekkel fedett gátlástalan korrupció.
Mostanában vergődik ennek megoldásán a szervezet, de sok sikert ezidáig nemigen tud felmutatni, a hazai tömegtájékoztatás Orbán zsebében van, a választók többségéhez az jut el, amit ő jónak lát tudatni velük.
Néha igen jókat lehet szórakozni azon, ahogy a tagállamok vezetői szenvednek a kis akarnok zsarolgatásaitól, ahogy álmélkodnak azon, mikor a damasztabrosz közepére csinál, és sopánkodnak, hogy ez ellen nem hoztak szankciókat.
Mindezek dacára nem igaz, hogy Orbán csak a saját és családi vagyona gyarapításával van elfoglalva.
Van határozott víziója úgy a magyar társadalomról, mint Európáról.
Hazai pályán egy erős felső-középosztály létrehozása a célja, melynek tagjai az ő kegyéből azok - akik, gazdagságuk pedig "lecsorog" az alsóbb néposztályokhoz, melyek legalját a közmunkának nevezett kényszermunkával kell rábírni arra, hogy részt vegyenek a felső-középosztály zavartalan vagyonosodásának előmozdításában.
Mondjuk, ebben téved, ami lecsorog, azt barna és büdös,,,
A vezér számára kívánatos társadalmi modell a Horthy-rendszer társadalma, melyben a dzsentri bokája úgy csattogott a hatalmasok előtt, mint a kasztanyetta, a társadalom függelmi láncolatokon keresztül létezett - a mindenható katolikus egyház erkölcsi felügyelete mellett.
Horthy, mint a társadalom felett álló Legfőbb Hadúr remek példa lehetne mai viszonyaink között is, az őt hatalmon tartó központi erőtérrel együtt.
Természetesen a modellt hozzá kell igazítani a kor követelményeihez, és magához Orbánhoz, aki végtelenül pragmatikus, aki még a véres baltát is mellékeli a hősemberképzőre hazaküldött gyilkoshoz, ha ez számára megéri.
A Budai Vár számára hatalmi szimbólum, a faluszéli kétszobás házból, - melyben az egyik szobát konyhának hívták - induló cigánygyerek számára ez maga a mese, melyben ő a király.
Pályaíve a velejéig rasszista magyar társadalom csodája, melyre sem a Vezér, sem a társadalom nem büszke.
Ő elhallgatja, a társadalom vele rokonszenvező része pedig körömszakadtáig tagadja származását, melyre mindkét fél akár büszke is lehetne, ha ez egy ép erkölcsi érzékű ország lenne.
De nem az.
Viszont némi magyarázatot ad mértéktelen harácsolására - a nagyon szegény környezetből induló emberek közül sokan zabálnak, harácsolnak ha lehetőségük adódik rá, mert őseik generációkon keresztül arra szocializálódtak, hogy akkor kell mindent felfalni, amikor hozzáférnek az ételhez, vagyonhoz, a közösség tulajdonához.
De ettől még van elképzelése a világról.
Külpolitikailag egységes Európára csak akkor lenne szüksége, ha ő lehetne annak első embere, ezért aztán vadul tiltakozik az Európai Egyesült Államok elképzelése ellen, hiszen abban az ő szerepe Magyarország súlyából adódóan meglehetősen marginális lenne.
Így aztán megpróbált az elképzelés ellen a visegrádi négyekkel ellensúlyt képezni, melyben elképzelhető volt, hogy vezető szerepet játszhat, de a történelem közbeszólt.
Ukrajna ügyében kilógott a kivételesen egy irányba húzó szövetségesek sorából, gyakorlatilag kiírta magát a visegrádi együttműködésből.
Felmérte, hogy Magyarország a mai Nyugaton soha nem lesz meghatározó tényező, így kelet felé fordult, partnereket keresett a kínaiakban, indiaiakban akik jóindulatú elnézéssel figyelik mutatványait a nemzetközi politika bolhacirkusz szekciójában.
És igen, Oroszországban, melynek Magyarország, mint a NATO és az Európai Unió tagja igen hasznos szolgálatokat tehet.
Rossz nyelvek szerint az orosz titkosszolgálatok fogják is valamivel, ez nem lehet nehéz, hiszen a magyar korrupciós piramis csúcsán ő áll, Mészáros Lőrincnek maszkírozva.
Az indítékaitól függetlenül az ukrajnai helyzet értékelésében sokkal közelebb áll a normalitáshoz, mint szövetségesei, bár ezt a pávatánc jól begyakorolt elemeivel iparkodik elfedni.
Bár viselt dolgai miatt egyértelműen börtönre érett, mégis el kell ismerni, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert az ország teljes mértékben az orosz energiahordozók importjának kiszolgáltatottja egy olyan politikai környezetben, melyben az amerikai érdekek primátusa megkérdőjelezhetetlen.
Pontosan tudja, hogy az energiafüggőség politikai zsarolásoknak teheti ki az országot, de sok választása nincs - itt nincs északi-tengeri angol olaj, vagy norvég gáz, nincs más megbízható szállító, az pedig, hogy atomenergia nélkül saját lábán megálljon az ország - illúzió.
Az atomenergiához a fűtőanyagot szintén az oroszok szállítják, a mai helyzetben pedig közömbös, hogy húsz év múlva ki építhetne atomerőművet Magyarországon.
Lehet azzal hülyíteni a népet, hogy a világpiacon olcsóbban vehettük volna a gázt, de az is lehet, ha nincs szerencséje Európának az idei tél elmaradásával, akkor a gatyánk is rámehetett volna a helyzetre, és egy épeszű politikus nem játszadozhat az ellátásbiztonsággal.
Ez a meccs különben sincs még lejátszva, gáz tekintetében Európa most az amerikaiakkal kerül kiszolgáltatott helyzetbe, ez drágább lesz, mint az orosz gáz volt, globális tekintetben pedig növeli a környezetszennyezést.
A BRENT olaj drágább az orosz URAL típusú olajnál, ez hosszabb távon az üzemanyag drágulásához vezethet, a csővezetékes szállításnál olcsóbb és tisztább megoldás ma nem létezik.
Szóval, függetlenül Orbán megítélésétől nagyfokú kényszerhelyzetben vagyunk, melyet nem az oroszok és nem Orbán idézett elő, de ezt kimondani ma szinte eretnekségnek számít.
Ami a geopolitikai helyzetet illeti, Orbán pávatánca a finn-svéd NATO-csatlakozás kérdésében is indokolt lenne, ha indítékai valósak lennének, de lehet, csak azt akarja kialkudni, hogy szövetségesei hagyják őt békén a saját kis magánbirodalmában, szerető alattvalói körében.
Egyébként meg a NATO keleti nyomulása időzített bomba, ezt sem fogja eltűrni Oroszország, és ha belegondolunk, igaza is lesz.
Hogy most nem lép keményebben, az a jelenlegi helyzetből következik, de ennek egyszer vége lesz és akkor sorra kerülnek a többiek is, mert ez a helyzet olyan, mint amikor a szomszédodba kopaszok költöznek pitbullokkal, te meg - szerencsétlenségedre - cigány vagy négy kisgyerekkel, aki szeretne békében élni.
Orbán ezt is látja, de ez ellen tenni nem tud, meglehet, nem is akar, hiszen ha saját érdekei nem sérülnek, tőle aztán felfordulhat mindenki.
Ha kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot, Putyint is el fogja adni, ha kell áttár a sintó vallásra, és megesküszik Gyurcsány életére, hogy a palagáz a megoldás a világ összes bajára.
Hatalom és pénz - ez a hajtóereje a mi potrohos pávánknak, mindkettőre szüksége van, egyik a másikat feltételezi.
Meg is tesz mindent megszerzésük és megtartásuk érdekében, és el kell ismerni, kiváló hatalomtechnikus.
Természetesen gátlástalan is, célja érdekében bármit megtesz, bárkit felhasznál, nincsenek skrupulusai és nem érdeklik tettei másokra ható következményei.
Bárkit bármikor becsap, módszerek tekintetében sem válogatós, erőszakos és bosszúálló, de ha kell simulékony és hízelgő, kézcsókjairól Angela Merkel hónalja tudna mesélni.
Nem bízik senkiben, kirakatemberei zöme silány minőségű, de bármelyikük bármit megtesz a kegyeiért, hiszen mindahányan neki köszönhetik pozíciójukat.
Jellemző az országgyűlési képviselők kiválasztása előtt folytatott felcsúti casting, neki nem kellenek partnerek, neki végrehajtók kellenek, hajdani harcostársainak zöme már a levesben lelhető, utódaik legjobban teszik, ha reggelente megkérdik tőle: Hogy vagyok Miniszterelnök Úr?
Még a legerősebbnek tűnő Kövér is tudja a helyét, a többi egytől-egyig cseléd.
Hogy ez a helyzet kialakulhasson, természetesen megfelelő ellenzék is kellett.
Önkiszolgáló, saját ellenzéke egy részéről is ő gondoskodik, ha kell, gombamódra szaporodó pártok gründolásával, ha kell, akkor a meglevő ellenzéki szervezetek belső megosztásával, pénz nem számít alapon.
Ellenfelei alulmaradnak lényeglátásban, doktrinerek egy velejéig pragmatikus despotácska elleni harcban, észre sem veszik, mikor kicsavarja kezükből a fegyvert, csak később, mikor éppen elszánnák magukat a harcra jönnek rá, hogy semmijük sincs, amivel harcolhatnának.
Mára sok eredménytelen szerencsétlenkedésükkel elveszítették az emberek bizalmát.
Orbán évekkel ezelőtt megígérte, hogy felszámolja a baloldalt, és szomorúan lehet megállapítanunk, hogy ez többé-kevésbé sikerült is neki.
A legjobb példa megint csak az ukrán helyzet, a konfliktus első napján ellopta az egyetlen, baloldal számára vállalható álláspontot, ő lett a béke pufók angyalkája, aki megvédi népét a háború borzalmaitól.
Természetét ismerve ez kész röhej, de a nép beszopja, mert ezt akarja hallani.
Így aztán az ellenzék beleszorult egy háborúpárti szerepbe, és hiába magyarázkodik igazságos békéről, a népet ez nem érdekli - ne legyen háború és pont.
Az ellenzéki kommunikáció csapnivaló, ez nem is csoda, hiszen míg Orbán felismerte a kommunikáció jelentőségét, addig ellenfelei elvesztették az összes médiumot, mellyel el lehetne érni potenciális választóikat.
Kiábrándító a helyzet.
A hasban deltás páva beírta magát a magyar történelembe.
Ő az első magyar maffiózó, aki lenyúlta és kifosztotta az államot, de félek, nem az utolsó.
Amikor a szervezett bűnözés állami szinten folyik, senki sem érezheti magát biztonságban, mégis a legszomorúbb az, hogy a legrosszabb helyzetbe a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak kerülnek.
Ez az a réteg, melynek érdekérvényesítő képessége nincs, szavazata öt kiló lejárt szavatosságú száraztésztával megvásárolható, mely az összes politikust egyformán szavahihetetlen trógernek tartja.
Maga sem hiszi, hogy rajta segíteni lehetne,
Ha nem fizetnek érte, vagy nem fenyegetik, el se megy választani - minek is menne?
Az ősi "oszd meg és uralkodj" taktikát Orbán tökélyre fejlesztette, a társadalmat szétszaggatta, a társadalmi szolidaritást felszámolta, szembefordította a magyart a magyarral, a cigánnyal, a zsidóval, a menekülttel, lassan már mindenki ellensége itt mindenkinek.
A rendszerváltás utáni évtizedek kártevéseinek felszámolásához kevés lesz a XXI. század, és a károk jelentős részét Orbán okozta.
Szívből kívánom, hogy ne legyen igazam.
17 megjegyzés:
Vitatkoznék.
"Ő elhallgatja, a társadalom vele rokonszenvező része pedig körömszakadtáig tagadja származását, melyre mindkét fél akár büszke is lehetne, ha ez egy ÉP ERKÖLCSI ÉRZÉKŰ ország lenne."
Pontosan ez a legnagyobb, legsúlyosabb hiányossága "Magyarországnak" (nem akarok nemzetezni, értelmetlen kategória).
Az ittélők erkölcsi szintje azonban sosem lesz magasabb, ha nem ítéljük el azt, ami rossz, ami kirekesztendő.
Ha mindig úgy ítéljük meg az elfogadhatatlant, hogy mellésoroljuk a még elfogadhatót.
Nem is olyan rossz ember ez ...
Lehet, hogy a középkorban kellett volna kategórikusabbnak lenni, lehet, hogy ez az ország kihagyott egy lépcsőt, amin kialakulhatott volna az a társadalmilag elfogadott erkölcsi rendszer, amit nem lehet átlépni egyetlen feltörekvőnek sem.
Az országban élők 90%-nak azonosan kellene gondolkodni pl. a lopásról.
Nincs az az iskola, ami megtanítja ezt, amíg a gyakorlatban elnézzük, mondván, lop, de amúgy okos.
Szerintem ebben különbözünk a "fejlett" demokráciáktól, hogy ők széles körben elfogadott erkölcsi rendszerre alapozva szervezik a mai társadalmuk életét. Nem a gazdaság, nem a kultúra, nem a földrajzi hely ("nyugati országok" -"keleti országok"), hanem a társadalom erkölcsi szintje más.
S meggyőződésem, hogy ha kihagytuk, akkor vissza kell lépni, s eldönteni, elfogadható-e, hogy jobbágymódra élj a hazádban?
Ha nem, hulljon az, aki erre kényszerít!
Nincs apelláta, nincs nyafogás, megfelel-e a katona, akit harcba indítasz, ha hajlandó ez ellen fellépni.
Ezért ez már rég nem az intellektüel nyafogók ideje!
Ez se, az se jó ... - ugyan már!
Lop a miniszterelnök? Egyértelműen rossz! Nincs apelláta, nincs mérlegelés, mennie kell!!!
A társadalom, mint olyan megszűnni látszik. Emberhalmaz vagyunk, nem közösség.
A demokráciához közösség kell!!
Büdös életben nem lesz itt demokrácia, ha hagyjuk, hogy szolgaságba kényszerítsen egy önelégült, nárcisztikus pszichopata.
Márpedig az ország jelentős része csak pislog, mint béka az iszapban.
Így annak adok igazat, aki nem mérlegel. Itt mérlegelni, Orbánt jobbról-balról, alulról-felülről méregetni, újabb évekre veszi el a lehetőséget egy jobb rendszertől.
"Orbán okos, pedig - sajnos - nagyon is az"
"Belpolitikailag az egyeztetés, a nézetek ütköztetése és a kompromisszumok keresése szinte kizárt"
"Az ősi "oszd meg és uralkodj" taktikát Orbán tökélyre fejlesztette, a társadalmat szétszaggatta, a társadalmi szolidaritást felszámolta, szembefordította a magyart a magyarral, a cigánnyal, a zsidóval, a menekülttel, lassan már mindenki ellensége itt mindenkinek.
A rendszerváltás utáni évtizedek kártevéseinek felszámolásához kevés lesz a XXI. század, és a károk jelentős részét Orbán okozta."
Kedves PuPu!
Ezúttal én is vitatkozom Veled. Írásod mondanivalójával alapvetően egyetértek, de azt gondolom, kisgömböc túlértékelése ugyanolyan káros, mint alulértékelése (bár nem tudom, hogy ez elmúlt 12 esztendőt végignézve, mi az, amit egyáltalán az érdemére lehetne írni). Az "okos" jelzőt végképp nem társítanám hozzá, és azt gondolom, ezt pontosan Te támasztod alá, a másodikként és harmadikként kiemelt mondataiddal. Okos politikus elsősorban a kompromisszumok mentén politizál, és végképp nem arra fordítja a társadalom szinte minden erőforrását, hogy szembefordítson mindenkit mindenkivel. Ennél az alaknál ez kizárt. (Egyébként egyre erőteljesebben hiszek abban, hogy pont ez a butasága lesz a veszte, mert egy bizonyos szint után nem működhet "emberhalmazként' - ahogy Valaki írta - egy társadalom.)
Nem hiszek abban sem, hogy a "szelleme kísérteni fog". Ez az ország nagy felszabadulásként fogja megélni azt, ha eltűnik ez az alak, szerintem még a most érte rajongók köre is. Főleg akkor, ha végre egy normális, építő, társadalmat nem megosztó időszak jön utána (szerintem erre jelenleg csak egy igazi baloldali mozgalom képes, ez csak balról jöhet).
(Persze jöhet utána lézerjanó is, ami a társadalom számára - bizonyos értelemben - még rosszabb lenne, igazolva azt a régi gondolatot, hogy mindig lehet mélyebbre zuhanni.)
Kedves 1970 és Valaki!
Mindkettőtök véleményével nagyrészt egyetértek.
Egyetlen pozitív jelzőt sem tudok elfogadni Orbánnal kapcsolatban! "Okos" helyett én itt inkább a dörzsölt, rafinált, rókalelkű gazember kifejezéseket találnám helyénvalónak. Végtelenül aljas találékonysággal zsebeli be javainkat, tudatosan, szemérmetlen hazugságokkal félrevezetve a hiszékeny embereket.
Aki ennyi kárt okoz egy országnak, (népnek), az nem alkalmas a vezetésére, de végképp nem nevezném okosnak. Annyi negatív jelzőt érdemelne, hogy ez a lap nem volna elég felsorolására.
"1970"-nél jobban én sem tudnám megfogalmazni:
"Okos politikus elsősorban a kompromisszumok mentén politizál, és végképp nem arra fordítja a társadalom szinte minden erőforrását, hogy szembefordítson mindenkit mindenkivel. Ennél az alaknál ez kizárt."
Amit pedig "Valaki" megfogalmazott, már bekövetkezett és sajnos még hosszú időn keresztül el kell viselnünk, ha nem térünk észre!
"Büdös életben nem lesz itt demokrácia, ha hagyjuk, hogy szolgaságba kényszerítsen egy önelégült, nárcisztikus pszichopata."
Pupu, ez ismét egy nagyon jól sikerült írás, sziporkázóan és töléletesen írja le a lokális látványt, nekem mégis az a „tudós” jut eszembe, aki megállapítja, hogy ha a bolha összes lábát kitépjük, a bolha megsüketül..
A probéma, mellyel ma nyolc milliárd embernek kell szembenéznie az, hogy mit fog kezdeni az idejével az ember? A technológia fejlettségének mai szintjén az emberiség 1%-a többet képes előállítani, mint amennyit elfogyasztani vagyunk képesek, és akár 10 éven belül ez egy ezrelék alá fog csökkenni. Mit fog csinálni a 8 milliárd?
Itten van ez a greet reset, még a képünkbe is vágja, hogy a regnáló nyeretesei hogyan képzelik el a saját túlélésüket..
A kapitalizmusnak vége, a nemzetállamoknak végük, a bolygó az lesz, ami: egyetlen organikus egység. Van rajta ember vagy nincs, mindegy, a világ lesz, a Nap még évmilliárdokig élni fog és a Föld is keringeni körülötte, és az élet változatos formái is jelen lesznek. Meglehet hogy ember is lesz és kőbaltával vadászgat és háborúzgat..
Még hogy homo sapiens sapiens :(
Inkább a dodó kacsák vagyunk a Jégkorszakból, mi észak atlantiak legalábbis, mind gondolkodó lények!
Tőlem aztán mindenki azt gondol és hisz amit akar, én már régen feladtam a világmegváltással, beérem azzal ha a két unokám érti, hogy mi történik és miért.
Az emberi akarat szabad: tőled függ, rajtad áll..
Nem Orbánon.
Rajtad.
Kedves Valaki, tulajdonképpen nem vitatkozni szeretnék veled, mert alapvetően egyetértünk, csak éppen elbeszélünk egymás mellett.
Az, hogy valaki okos vagy nem, az nem erkölcsi kategória, hanem adottság, mely a génektől, a neveltetéstől, a családi-társadalmi környezettől függ.
Hogy aki okos, mire használja fel az eszét, na, az már erkölcsi kategória, adott esetben azt el lehet ítélni, de ettől a delikvens még okos marad.
Hogy ezt le szabad-e írni, azon lehet vitatkozni, csak éppen nem érdemes, mert a tömegpropaganda szakértői úgyis tudják, hogy az ellenfelet démonizálni kell, annak még a feneke is fekete, a lelke meg pláne, gyerekeket lök a metró elé és szüzeket pocsékol meg,
Lopni meg csúnya dolog, benne van a tízparancsolatban is, de például Orbánnak nem ez a legnagyobb bűne, hanem az a társadalmi kútmérgezés, mellyel a társadalom egyes csoportjait egymás ellen fordította és kisajátította a hazát a maga számára.
Szóval a fogalmak tisztázásával kell annak indítani, aki erről vitatkozni akar, mert különben érzelmi-vallási kérdés lesz egy nagyon is nyomon követhető folyamatból.
Az érzelmek terepét pedig nem politikának hívják, az az érdekek ütköztetésének terepe.
De lehet, hogy rosszul gondolom...
:O)))
Kedves 1970, ez az a ritka eset, amikor nem értünk egyet.
Az a benyomásom, hogy abba a csapdába esel bele, mint az Orbán rendszerével szembenállók többsége: nem a valóságból indultok ki.
Azt mondjátok: "Ennek így kellene lennie, de nincs így, ergo Orbán egy ostoba alak, egy akarnok, egy maffiózó, mert az okos politikus kompromisszumok megkötésével, demokratikus eszközökkel kormányozna."
Én meg azt gondolom, hogy az okos politikus felméri a társadalom állapotát és az eszközeit ehhez igazítja, merthogy a politikus hatalom nélkül csak mellékszereplője lehet a társadalmi színjátéknak, amely különféle érdekek érvényesítésének érdekében folyik.
Lehet bármekkora erkölcsi gigász valaki, ha nincs hatalma, nem tudja érvényre juttatni vízióját a kívánatos társadalmi modellről, az általa preferált társadalmi réteg érdekeinek érvényesítéséről, statiszta a primadonna árnyékában, politikailag leginkább egy senki.
Ez csúnyán hangzik, mert nincs benne a haza, a hazafiság, a nemzet meg az emberek érdeke kifejezések közül egyik sem, de ez a pőre valóság, ezért folyik a politikai harc, melynek mindig lesznek nyertesei és vesztesei, a politikus szándékától függően.
A mi esetünk ehhez képest még szélsőséges is, mert itt a szervezett bűnözés ellopta az államot, a törvénykezést, szétverte a baloldalt atomizálta a társadalmat és megfertőzte az ellenzéket is, - szóval ma már rettenetesen nehéz ez ellen harcolni, belső erőből szinte megoldhatatlan feladat.
De ezt az attrakciót megszervezni lebonyolítani, vezetni buta ember képtelen lenne, és azt hiszem, ha harcolni akarunk, akkor az ellenfél helyzetét reálisan kell látnunk.
Illúzió az, hogy a nép egyértelműen örülne Orbán bukásának, a mai magyar vazallusi rendszer piramisa sok embert tesz ilyen-olyan szinten - meglehet akárcsak az életben maradás szintjén - a rendszer haszonélvezőjévé vagy kiszolgáltatottjává ebben az alapvetően paternalista társadalomban, melyben Orbán "ad" nyugdíjemelést, vazallusai munkát és megélhetést, az ellenzék meg még egy elnagyolt jövőképet sem képes felvázolni.
Orbán azt mondja, amit a nép hallani akar, aztán azt csinál, amit csak nem szégyell, olyan pedig nem létezik.
Az ellenzék pedig felmondja a leckét, hogy milyennek kellene, hogy legyen egy egészséges demokrata társadalom, de ez a társadalom alkalmatlan a parttalan demokráciára, ennek a társadalomnak atyai vezető kell, aki megmondja, hogy mit gondoljon, aki utat mutat, ellenséget jelöl és ragyogó jövőt fest a teremtés csúcsproduktuma, magyarember elé.
Lehet, hogy Orbán után Lázár jön, de mi van, ha Rogán vagy Németh Szilárd?
Esetleg Toroczkai László?
És mit tud tenni egy belső ellentétektől feszített friss demokratikus kormány a kilenc évre bebetonozott kulcsfigurákkal, a maffia erős embereivel?
Hol az a demokrata politikus, aki képes lesz átlépni a doktriner okoskodásokon és meglehet formálisan antidemokratikusan, de tartalmát tekintve a legdemokratikusabb cél érvényrejuttatásával átvágni ezt a csomót?
Nehéz ügy ez, de szerintem annak nincs sok értelme, ha hitéleti alapon akarjuk megoldani a problémát, a menny és pokol közötti választási lehetőséget propagálva.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a bűnözőket ne kellene felelősségre vonni, dehogynem.
De azt mondaani, hogy Lucifer nem okos, saját magunk becsapása, abból pedig jó nem szokott kisülni...
:O)))
Kedves KZs, bocsáss meg a bárdolatlanságomért, de hadd idézzek klasszikust: "Lószart Mama!"
Irigylem az optimizmusodat, a tíz év múlva beütő Kánaán gondolatába is beleborzong a baloldali ember, csak az a baj, hogy tíz év múlva sem cirkálórakétát meg lézerfegyvert fog enni Mohamed a Szahel-övezetben, hanem rosszabb esetben semmit, mert az ember termelni ugyan tud már, de a megtermelt javak elosztásában még ipari tanulónak se mondható.
Ha lesz még ember a Földön akkoriban, amikor dologtalanná válik a nép, marad rájuk egy-két feladat, ha meg a földön már minden gondot megoldottunk, az új feladatokra ott a csillagos ég.
Nem nagyon értem az optimizmusod, az ember éppen most veri szét az élhető világot és te azt írod, hogy az emberi akarat szabad.
Ez szép lózung, kár, hogy nem igaz, és ha erre tanítod az unokáidat, hát érni fogja őket egy-két meglepetés.
Megértem az elkeseredett véleményedet, de egyetérteni nem tudok vele, nem adhatjuk fel...
:O)))
Gratulálok!
Ez egy jó és hasznos poszt volt.
És a hozzászólásodban ott "a" lényeg is:
"Én meg azt gondolom, hogy az okos politikus felméri a társadalom állapotát és az eszközeit ehhez igazítja," és mivel
"ez a társadalom alkalmatlan a parttalan demokráciára, ennek a társadalomnak atyai vezető kell, aki megmondja, hogy mit gondoljon, aki utat mutat, ellenséget jelöl és ragyogó jövőt fest a teremtés csúcsproduktuma, magyarember elé."
(Mano)
Kedves PuPu!
Az "okos politikus" értelmezésében nagyon nem értünk egyet. Számomra az okosság és az erkölcstelenség nem fér össze. Azt gondolom, egy igazán okos politikus figyel arra, hogy mi a jó a népének, egyszerűen azért, mert képes annak felismerésére, hogy hosszú távon az emberek életszínvonalának, műveltségének emelése, a társadalmi kohézió erősítése, a szolidaritás és mobilitás biztosítása a saját maga számára is haszonnal kecsegtet.
Persze, egy kicsit idealista megközelítés, de talán nem kell véglegesen beletörődnünk abba, hogy "okos" gazemberek irányítják a világot (és benne különösen galád módon ezt a kis országot).
A többi, amit kisgömböcről, meg az ő "ellenzékéről" írtál teljesen világos és egyértelmű.
Vannak célok, szándékok. Ha valaki ezirányban hatékony, azt akár okosnak is mondhatjuk, mer' meg tudja, tudta valósitani.
Ha ezen célok egy szük kisebbség önös érdekeit szolgálják a nagyobb többség rovására szivesebben használjuk az aljas geci definiciót.
Az "okos" szó, kifejezés, intelligens emberben valahogy hajdan úgy rögzült, hogy átlagon felüli képességü, előrevivő, progressziv..., Nagyon úgy néz ki, ezen álláspontot ma már revidiálnunk kell.
Ki az az őrült szülő, aki manapság arra buzditja gyermekét hogy tanuljon, mer' akkor jut előbbre...Ez már az ócska múlt...
PuPu ! 1970 ! Mindkettőtöknek igaza van !
(Lucifert meg ne bátsd, fontos szerepe volt és van!)
Pupu, kicsit sem vagyok optimista, csak nagyon öreg:)
Teljesen tökéletesen igazad van, elosztani nem tudjuk. De nagyon nem:( Évekig kedvelt időtöltésem volt x+n csillagos szállodák svédasztalainál figyelni az újgazdagokat, hogy hogyan csinálnak a jobbnál jobb étkekből lapátolva a tányérjaikra ab ovo moslékot, amit persze nem tudtak megenni .. egyszerűen nem tudták elhinni, hogy: Van. A változás gyors, az alkalmazkodás meg lassú. De nagyon.
Ha optimista lennék, még foglalkoznék “hittérítéssel”, de már évekkel ezelőtt feladtam. Illetve lódítok, akit tudtam, a környezetemben megvédtem az “oltástól”, és nem kényszerrel, nyomtam nekik az elérhető információkat, én csak kérdeztem, és ők döntöttek.
Valamint, mntmár említém volt, tanítottam évekig matematikát végzős gimnazistáknak és bridzset olyanoknak, akik már évek óta játszottak. Nem tanulni nehéz, felejteni az, felülírni a berögzült hibás módszereket, információkat és adatokat. Ezért nagyon fontos tanítani az onokákat, gondolkodni kell tanítani a nulláról, kételkedni és kérdezni. Amikor a kérdés megszületik, a válasz is megvan már, csak idő kérdése, hogy valaki megtalálja. Azaz tőled függ, rajtad áll..
Ugye ismered Kipling legfontosabb tanítását, a Ha.. című versét?
Tőled függ, rajtad áll, hogy mit/kit nevelsz..
“Az ember nem egy fej, két láb és két kar, az ember egy eszme, egy cselekvési mód, valami, ami mozog és gondolkodik, legyen bármilyen a formája, béka, zúzmó, vagy tűzgömb.”
Ennyit egyben a nemzetállamokról is :)
Orbán legnagyobb bűne a padlón lévő oktatási rendszer földbe döngölése,az, hogy elfelejtette, hogy ő honnan jött…
Gallielo tanításának megértése nélkül esélytelenek vagyunk: az embereket semmire sem lehet megtanítani, vagy értik, vagy nem..
“A legtöbb amit elérhetsz, ha megérted a miértet”
Jelen helyzetben pedig a miért az, hogy a termelőerők technológiai szintjében bekövetkezett változások olyan mennyiségi/elterjedtségi változást értek el, melyek minőségi változást követelnek.Akár embermilliók élete árán is,mint már annyiszor a történelemben.
Azaz meg kell tanulnunk elosztani, el kell tudni hinnünk, hogy : Van.
A hit és a tudás összefüggése meg, mint évezredek óta ismert: a tudás az igazoltan igaz hit :)
Persze az a vágyott állapot, amikor a társadalmi munkamegosztás kvázi hibátlanul működik: a tanárok tanítanak, az orvosok gyógyítanak, a mérnökök az örökkévalóságnak alkotnak, a mesterek a tökéletesre törekednek. Stb stb stb .. De a más hülyesége mióta ok arra hogy te is hülye legyél?)
Nem állítom, hogy Arisztotelész és Platón megcáfolhatatlan, de majd 2500 éve még senkinek sem sikerült :)
Sőt: “ meg kell jegyeznem erről az esetről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl” :))
Sok mindenről meggyőzhető vagyok, de hogy a saját életünk nem tőlünk függ, nem rajtunk áll, amig a Nap a pályáján tartja a Földet, azért ez nehéz lesz :)
S bár nagyon szeretlek, minden írásod melengeti a lelkemet, örülök, hogy vagy, ez esetben, hogy klasszikust idézzek:
Lószart mama! :)
Még valami, kimaradt Kant, azaz a kötelesség. Ma mindenkinek vannak jogai, és senkinek sincsenek kötelességei. Arról, hogy a jog egy olyan önként vállalt kölcsönös kötelesség, melyről elismerem, hogy betartása akár külső erővel is kikényszeríthető, (alias állam)lassan azt gondolom, hogy egy kezemen is meg tudom számolni a hót okos mindenhez is értő jogászokat is beleértve, hogy hányan tudnak. Persze ez csak a “fejlett” társadalmakra igaz. A gyereknevelés önként vállalt kötelesség, ne mond már nekem, hogy nem tőled függ, hogy nem rajtad áll.. Hát ki akarta azt a gyereket, ki csinálta, ki nevelte?
Orbán? :)
Kedves KZs, bár sok igazságod vagyon, de az ember a maga egyszeri életét nem a filozófia magaslataiban, hanem a mindennapi megélhetés kényszerzubbonyában éli, és bár kétségtelen, hogy egyes dolgokban van szabad választása, de alapvetően attól függ a sorsa, hogy születésénél hányast mutatott neki a sors dobókockája.
Nem mindegy, hogy valaki a Rózsadomb, vagy Csenyéte valamelyik palotájában született, döntési lehetőségei ebben a társadalomban saját sorsát illetően gyakorlati értelemben azonnal meghatározottak, behatároltak.
Adott esetben például szabadon dönthetsz, hogy fát lopsz, vagy hagyod a családod erkölcsileg helyeselhető módon megfagyni, ha abban az évben nem marad el a tél...
József Attila írta:
"Akár egy halom hasitott fa,
hever egymáson a világ,
szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja,
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?"
Szóval, irigyellek parttalan idealizmusod okán...
:O)))
Kedves Mano!
Mielőtt végképp elítéljük - mindenféle disztingválás nélkül - a teljes magyar társadalmat, tegyük hozzá, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásáért nem kevés felelősség illeti a társadalmon élősködő "elitet" (nem csak a politikai "elitre" gondolok!), benne a valamiféle értelmes alternatíva felmutatására sem képes "ellenzéki" társasággal. Ezen a helyzeten élősködik - piócaként - kisgömböc és egész bandája.
Kedves KZs!
Nem minket érintő probléma, a Föld és élővilágának sorsa.
De nincsenek milliárd évek. A Hold - melynek hatására kialakulhatott a szárazföldi élet (ami még az élet galaktikus ritkaságánál is sokkal valószínűtlenebb) - meg is szünteti azt. Tömegvonzása révén leállítja a Föld forgását, az állandóan napfèényben úszó féltekén sokszáz fok, a másikon állandó űrsötét abszolút nullafokkal.
Nem kell részletezni...
Alig párszáz millió évig marad lakható a Földbolygó.
Szörnyű...
Kedves Pupu!
Félreértettél, nyilván félreérthetően írtam.
A mérlegelés zavar.
Elgáncsolt, kifosztott, megszűntette, felszámolta, ... - DE okos?!
Szerintem nincs DE!
Nem érdekel, hogyan jutott odáig, ahol most vagyunk, nem érdekel mennyire "okosan" tudta felmérni a társadalmi állapotokat, s arra építeni a rendszerét, mert a végeredmény tragikus.
Nyilván Al Capone sem volt hülye. Érdekelt bárkit, hogy okos volt-e? (Bár lehet, nálunk ő is élné világát, még talán szobrot is kapna.)
S ennek próbáltam hangot adni: Csányi, aki összebútorozott már mindenkivel politikai prosti módjára, csak jöjjön a zsozsó, szintén "elfogadott" figura, mert itt a FIRNYÁKOSSÁG elismerendő. Csányi legalább nem Kövér, mert neki még esze is van ahhoz, amit csinál?!
?????
Ezen a szinten áll a társadalmunk. Ez őrült nagy baj!
S innen már csak egy pici lépés az "annyit érsz, amennyid van" elfogadottsága.
Mert hazudnánk, ha nem látnánk, hogy igen, itt annyit érsz, amennyid van, mégha hazugsággal, lopással, jogszabályokat sűrűn áthágva jutott hozzá, akkor is. Elismert ember lesz, hiszen hatalmat is kap a pénzzel. A társadalmi "megbecsülést", ahogy Rózsa Sándor, ahogy a Viszkis rabló.
Ezt kritizáltam.
Egyébként Orbán semmi mást nem csinál, mint újra életre hívja a Horthy-korszakot egy az egyben.
Az intézkedések totálisan megegyezők (már Budapest szavazati jogának megcibálása is felmerült, akár akkor, s ez csak egy példa a sorból).
Meg kell nézni az ottani lépéseket és összehasonlítani Orbánéval, s rá fogsz jönni, nincs új gondolat a pókhasú agyában. Mintát követ ):
A vége a király nélküli királyság, egy kormányzóság abszolút hatalommal, élén a jogszabályok felett álló kormányzóval.
"Csányi, aki összebútorozott már mindenkivel politikai prosti módjára, csak jöjjön a zsozsó, szintén "elfogadott" figura, mert itt a FIRNYÁKOSSÁG elismerendő. Csányi legalább nem Kövér, mert neki még esze is van ahhoz, amit csinál?!
?????
Ezen a szinten áll a társadalmunk. Ez őrült nagy baj!"
Kedves Valaki!
Kiválóan látod. Hozzátehetném még Lázárt, aki Csányit valamikor az "ország első számú uzsorása" jelzővel illette, majd gondolkodás nélkül "összebútorozott" vele a MATE (Gödöllő) kuratóriumában. Persze, mert neki is jött a zsozsó...
Ennyit ennek az egész "elitnek" az erkölcsi színvonaláról, elveiről, gerincéről. Egyik sincs nekik...
Megjegyzés küldése