SASSZEMŰ TRÓGER ÉS VAKSI SZENTEK

Az idei Úrfelmutatás jelentősége a Fidesz és Álkeresztény Csatolmánya szentmiséjén talán meghaladta az eddigi évek hasonló eseményeit, hiszen egyre kevesebb alkalom nyílik arra, hogy a hívő személyesen szemrevételezze a pocakos, testté vált Igét.
Alászállt hát Miurunk a Karmelita óvóhelyéről és megismertette buta népét a tutifrankóval.

Jelen esetben ez abban áll, hogy nem beszélünk a saját bajainkról, nem magyarázzuk a magyarpétert, csak a világ dolgairól beszélünk.
De hát itt az ideje belátni, kinőtte ő ezt az országot, mint a gatyát.melyben hajdan az árokparton Lölövel focizott.
És persze szeretett népünk buta, mint a sár, ezt mint szónok szépen cizellálta is beszédében.
Sajnos, a nép valóban olyan is, amilyennek lefestette - kilenc és félmillió csalhatatlan, semminek és senkinek magát alá nem rendelő, saját stratégiája szerint élő egyéniség országában élünk.

Gondban vagyok én ezzel a tolvajjal, nagy gondban.

Egyrészt tudom, hogy  emberileg nagy nulla, bűnei, melyeket a magyar nép ellen követett el számosak és súlyosak, már régen rá kellett volna rohadni a  műanyag lakatnak és vissza kellett volna venni a lopott pénzt tőle, családtagjaitól és bűntársaitól.
Vele együtt kellene büntetni azokat, akik feneketlen demokratiznusukban engedték, hogy a jog eszközeivel visszaélve egyszemélyi uralmat építsen ki az országban.
Másrészt viszont a külpolitika területén szomorúan kell megállapítanom, hogy ma a magyar politikusok közül - legyenek azok jobb vagy baloldaliak - szinte egyedül ő ismerte fel azt, hogy merre tart a világ. 
Talán éppen azért, mert ő sem jobb,sem baloldali, hanem haszonelvű maffiózó, aki jelen esetben is csak azt mérlegeli, hogy hoszú távon milyen elközelezettség szolgálja az érdekeit, melyek elsősorban hatalmi és anyagi érdekek.

Mikor pályafutását kezdte, nem sok veszítenivalója volt.
Hát mára lett.
És miután ötször választották meg miniszterelnöknek, felismerte, hogy hatalmát nem belülről fenyegeti veszély, hát megpróbálja a külső veszélyforrásokat beazonosítani és kiiktatni.
Mazochista délután keretében meghallgattam tusványosi előadását és sajnálattal kellett megállapítanom Shakespeare szavait idézve: őrült beszéd, de van benne rendszer.
Ez ellentmond azoknak az elsősorban balliberális oldalon eluralkodott gondolatoknak, melyek szeint Orbán egy faék egyszerűségű figura, akit csak a pénz és a hatalom érdekel, és aki a ballib szavazótábor részére ugyanazt a szerepet tölti be, mint a jobboldalon Gyurcsány.
A beszéd némi magyarázatot ad az Orbán-jelenségre is.


Természetesen, valóban csak a pénz és a hatalom érdekli, pontosabban és főként  a hatalom, mely eszköz a pénz megszerzéséhez.
A pénz csak addig volt motiváló erő számára, ameddig nem volt, és melynek megléte mára adottság számára.
Unta, hogy Csányi magángépén kell utaznia? Mára már megengedhette magának, hgogy vegyen egy-két repülőgépet.
Mára ráérzett a szinte korlátlan  hatalom ízére, és esze ágában sincs lemondani róla.
Ehhez viszont biztosítani kell a hataomgyakorlás külső és belső feltételeit, és ehhez kidolgozott stratégiával rendelkezik,, melyet ő magyar nagystratégiának nevez, és melynek jelenleg már csak az a hiányossága, hogy túlzottan értelmiségi nyelvezettel rendelkezik.
Persze már folynak a munkálatok, hogy le legyen fordítva Józsi bácsi és Mari néni nyelvezetére, hiszen semmit sem ér az olyan teória, melyet célcsoportjai nem értenek, és nem tudnak vele azonosulni.
Számtalan olyan dologról beszélt, mely a közeljövőben érinteni fogja az állampolgárokat, és e tekintetben mindegy is, hogy a megoldások azért születnek, mert Orbán érdekeivel esnek egybe, ha azok a társadalom jól körülírható csoportjainak kedveznek.
Márpedig kedveznek, ha mást nem nézünk, akkor az a tizenkétezer nagyvállalat, mely a hatalomra jutásakor csak háromezer volt, mind-mind a nyugodt hatalomgyakorlásban érdekelt.
Az alkalmazottak szavazók is, és a munkahelyüket fenyegető bármilyen változást elutasítanak.
A tetejébe a hatalom megpróbálja elérni, hogy a középosztályhoz tartozónak érezzék magukat, még ha nem is bizonyos szempontból lenézett, improduktív értelmiségiek - és ez hízelgő, ki szereti csórónak érezni magát?
Beszélt a fiatalokról, be is lengetett számukra némi jutalom-falatot.
Beszélt a cigányságról, természetesen Mari néni egyetértését igénylően, így fel sem merült felemelésük unortdox gondolata, legfeljebb a megfelelő kapirgálnivaló árkok biztosítása a cél.
Mondjuk a társadalom tíz százalékáról van szó, de kellenek ők kontrasztanyagoknak, akikhez képest a tisztes nyomorban élő zsellér is úrnak érezheti magát.
Beszélt a demográfiai helyzetről, melyet majd a megduplázott adóelengedés javítani fog, de nem említette, hogy ami adóforint így kiesik, azt valakinek az adójából pótolnia kell, hiszen a kiadások nem esnek vissza, sőt.
Belátható időn belül a határon túli magyarok ra is ki szándékozik terjeszteni mindazt a támogatást. mely az ország lakosságát megilleti.
Csonka Magyarország nem ország, és a nacionalizmust fűteni kell, ugye.
Ma százmilliárdot küldünk a határon túlra, miközben a koszos körmű exminiszer arról mesél, hogy ő anno harminchatfokos műtőben is dolgozott, a mai utódok elpuhultsága példátlan.
Szóval, belpolitikailag folytatódik a szavazatvásárlás, de javítani kell a határon túliak szavazási hajlandóságát is, miközben persze a külhoni szavazatok transzparenciájáról szó sem esik...
Mindez persze Istenkedve, leöntve piros-fehér-zöld festékkel, nemzetezve, szépen eufemizáltan buzizva, keresztényezve.
Elhallgatva az állásfoglalást a táradalom bajairól, a nyugdíjasok egyre kilátástalanabb helyzetéről, az egészségügy problémáiról, az egyre alacsonyab színvonalú oktatásról, az állítólag megőrzendő magyar falu leépüléséről, a társadalmi szakadékról, az új csalédekről és zsellérekről.


A nemzetközi politikában viszont jól látja a helyzetet, a világ valóban teljesen megváltozóban van.
Azt is jól látja, hogy a változás okozta kihívásokra Európa rossz választ ad.és hogy ez az út hova vezet.
Azt is jól látja, hogy Ázsia felemelkedik, Amerika kénytelen lesz visszahúzódni az amerikai kontinensre, Afrika előbb-utóbb konszolidálódik,  Európa pedig eljelentéktelenedik.
Ehhez képest próbálja a maga nemzetállami, Közép-Európának nevezett térségét elhelyezni az új világban, ami valószínűleg tévedés, hiszen a kihívások egyre inkább globálisak - gondoljunk a klímára, a vízre, a környezetvédelemre - melyekrte globális válaszokat kell adni.
És ezt nem lehet tetszik-nem tetszik alapon tenni, mert az emberiség jövője múlik rajta.
És nem lehet a jövőt megbízhatóan prognosztizálni sem, hiszen megjósolhatatlan a ma még akár szövetséges államok viszonyának jövöje is, - Kína-India, Kina-Oroszország, USA-Afrika, Észak és Dél-Amerika, Izrael és az arab világ - csupa konfliktusforrás a jövőre nézve, és megjósolhatatlan, hogy ezt a jelenlegi társadalmi berendezkedés kezelni tudja, hiszen Orbán sem érti, hogy az államnak miért kell erősödnie, ielőtt elhal, ugye.


Legjobban az zavar, hogy Orbánnak van víziója, elképzelése a jövőről, a mi oldalunk meg támolyog, mint Sanyi a vállalati ünnepség után.
És láthatólag nem érti a világot, mint ahogy az embereket sem érti, hiszen ha értené, nem szegődne be Amerika propagandistájává, és tudhatná, hogy magyarembert ezetszer jobban érdekli a kifli ára, mint hogy mit gondol John Stuart Mill a szabadságról.
Nem érzi, hogy az elmagányosodott ember közösséghez akar tartozni, nem kezeli jelentőségüknek megfelelően a fiatalokat, és hát bozony, az öregekről sem sokat gondolkodik.
Ez nem jelenti azt, hogy debezzeg Orbán igen, mert Orbán a hatalomról és a pénzről gondolkodik, és mint jó szociopatát, az emberek kizárólag ebből az aspektusból érdeklik.
Mégis, nem bántam meg, hogy végighallgattam a beszédét, mely bepillantást engedett gondolkodásmódjába, mely semmiféle ideológiát nem tükröz, és aki tőle ideológiai alapvetést vár, hát csalódni fog.
Orbán világa a prakticizmusról szól, ahhoz ért, de nagyon, és ezzel társadalmilag többre megy, mint ellenfelei a szépelgő, idealista elméleteikkel.
Nehéz dolga lesz annak, aki politikailag meg akarja rengetni a hatalmát, mert lehet, hogy választást fog veszíteni, de a hatalmat nem fogja kiengedni a kezéből.

Hát, nincs más lehetőség, mint dolgozni, ha már parlamentáris demokráciára vágytunk, lassan talán majd megérünk rá, talán mire a kínai államszervezési modell lenne kívánatos...

:O)))