NYELVESPUSZI ELŐTT

 

Végre látszik némi reális esély arra, hogy Ukrajnában elhallgatnak a fegyverek.
Igaz, négy nap van addig még hátra, és ez éppen elég lehet ahhoz, hogy azok, akik ellenérdekeltek a békében, valamiféle provokációval meghiúsítsák a Trump-Putyin találkozót.
Ellenérdekeltek pedig szép számmal vannak.
Ellenérdekelt ebben Zelenszkíj, aki még egy esetlegesen számára kedvező megállapodás esetén is bajba kerülhet az immár elkerülhetetlenül kiírandó választás alkalmával, hiszen nem túlzottan nehéz arra következtetni a katonai vereségből - akárhogyan is kommunikálja -, hogy az ő politikája vezetett az ország irgalmatlan eladósodásához, a területi veszteséghez, a sokezer halotthoz, a pusztuláshoz.
Természetesen elhangzik majd sok szép szólam az ukrán hazafiakról, a kitartás diadaláról, az ilyenkor végtelenül erős orosz hadsereggel szembeni - tulajdonképpen győzelemmel felérő - vereségről, dicsőségről, de biztosan lesz, aki megkérdezi, hogy mi értelme volt ennek?
A halottak hozzátartozói, az utcán összefogdosott lelkes hazafiak, a háború elől külföldre menekültek se biztos, hogy a szavazófülke magányában a megtollasodott farokzongorista dicsőségére teszik az ikszet.
Ellenérdekeltek az európai politikusok, akik veszni látják a pénzüket, és tudják, hogy innen már nincs visszaút, el kell fogadniuk a realitásokat, be kell fejezni a kardcsörtetést, mert Amerika számára már nem is olyan fontos Európa, és saját lábra kell állni - katonailag is.
Anglia pedig már valószínűleg tudja, hogy világbirodalmi álmainak végleg befellegzett, és veszélybe kerül első szövetségesi pozíciója is, ha nem paríroz az amerikai elnöknek.
Ha ügyetlen politikát folytat, csak idő kérdése a skót, ír, walesi elszakadási törekvések felerősödése, a monarchia pénzfaló és idejétmúlt berendezkedésének megkérdőjelezése.
A dollár helyzetének megingása pedig magával fogja húzni az angol fontot is.
És eszébe juthat valakinek, hogy India - az évszázados brit kötelékek dacára miért csatlakozott a BRICS-hez...
És hát természetesen ellenérdekeltek a fegyverkereskedők, meg a fegyvergyárosok, hiszen ha valami jót tett nekik, akkor ez a háború volt.
Ellenérdekeltek a lengyelek, akik saját világpolitikai szerepük felértékelését köszönhetik ennek a háborúnak, és egyáltalán nincs ellenükre veszélyes szomszédjuk meggyengülése, mert tulajdonképpen éppen úgy utálják őket, mint az oroszokat, akiket ugyanúgy utálnak, mint a németeket, akiket ugyanúgy utálnak, mint a litvánokat és ezzel meg is kaptuk a lengyel külpolitika kvintesszenciáját.
Azok számára, akik felrobbantották az Északi Áramlat csővezetékét, csak ujjgyakorlat egy bomba elhelyezése a Kreml tövében...


Trump számára presztízskérdés a béketeremtés.
Talán belpolitikai okok magyarázzák, hogy miért fontos egy amerikai elnök számára a Nobel-békedíj, de azért gyárilag beépített hiúságát sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az amerikai elnök reálpolitikus, a handabandázása csak munkamódszer, súlyosan téved, aki lebecsüli.
Látja az Amerikát fenyegető veszélyeket, azt is látja, hogy az USA eddigi pozíciója nem tartható, hát újra akarja pozícionálni országát, amíg ezt még az erő pozíciójából teheti, és a lehető legtöbbet akarja kihozni a lehetőségekből.
Egyúttal elegendő gazdasági és katonai erőt gyűjtve az elkövetkező, valószínűleg nem könnyű évekhez.
Üzletember, nem kötik ideológiai fékek, vesz és elad, és aki ezt megérti, tud beszélgetni vele.
Putyin számára ebben a helyzetben nem opció egy béketerv, de lehet, hogy egy tűzszünetbe beleegyezik, bár semmiképpen sem úgy, hogy európai nagyhatalmak csapatai legyenek a békefenntartók.
Ha el tudja vágni Ukrajnát a tengertől, elfoglalja Ogyesszát, akkor tudja azt mondani, hogy Ukrajna nem jelent további veszélyt Oroszországra, jöhet a békekötés.
A fegyverszünet a jelenlegi frontvonalak mentén, és a szankciók feloldása viszont most jól jöhet, hiszen csökkenteni akarja a katonai kiadásokat, és kommunikálnia is kell a győzelmet.


De ezzel nincs vége az európai  válságnak.
Hátra van még a feketeleves.
Európának meg kell emésztenie azt, hogy a terv, ami oly ígéretesen indult és Oroszország összeroppantásával, stratégiai vereségével  kecsegtetett befuccsolt, és ezzel befuccsoltak az európai jóléti államok is.
Ez persze előbbre fogja vinni a kohéziót, ezt a viccet, melyet Európai Uniónak nevezünk, fel kell váltania egy valóságos, cselekvőképes szövetségi államnak.
És helyre kell állítani a szétvert kapcsolatokat Oroszországgal, ami nem lesz könnyű azok után. hogy gyakorlatilag résztvevői voltak az ellene folyó harcnak.       
Máig érthetetlen számomra, hogy melyik európai politikus számára tűnt jobbnak egy fegyveres konfliktus, mint az évtizedeken keresztül folytatott békés kereskedelem, melyik hazardírozott arra számítva, hogy Oroszországot térdre kényszeríthetik végsősoron nevetséges szankcióikkal,  melyik hihette azt alapvető történelmi ismeretek birtokában, hogy Ukrajna lesz a Nyugat erős lovagja?
Mintha   Sátoraljaújhely le tudná győzni Magyarországot... 
Európa a konfliktus indulásakor világpolitikai tényező volt, ma elhanyagolható mellékszereplő, melynek teljesen alkalmatlan vezetése éppen azon dolgozik, hogy még rosszabb helyzetet alakítson ki.
Történelmi távlatban úgyis egymáshoz lesz kényszerítve Európa és Oroszország,   - az az Európa, melynek már tagja lesz Skócia és Írország is, csak talán az Angol Köztársaság nem...


Magyarország talán ma elfogadható külpolitikai helyzetben van, ha képesek lennénk elkergetni a Csüngőhasút és feladni világuralmi álmainkat, talán bele tudnánk simulni a nemzetközi munkamegosztásba.
Főként, ha elkezdnénk az oktatásba invesztálni, felvenni a küzdelmet a mélyszegénység ellen, támogatni a társadalmi mobilitást és lefaragva a politika szélsőségeit, erősíteni az önkormányzatiságot És ha kereskednénk, kereskednénk, kereskednénk - ha lehet, nem csak fegyverrel,  talán egy fél évszázad után ismét élhető lenne ez az ország.
Sajnos nem erre tartunk, de még megjöhet az eszünk.


Kár, hogy én már nem érem meg.
Ha semmi nem változik, akkor lehet, Magyarország sem...

:O)))