Nagyon tetszik nekem ez a kép, harmadszor botlok most bele, mikor képet választok a posztokhoz.
Valószínűleg tudat alatt bűntudatom van a macskákkal szemben, pedig Bumbi kutyám ez ügyben kifogástalan nevelést kapott, Sapkácska vagy Kesztyűcske láttán méla undorral elfordul...
Viszont - úgy látszik - a belpolitikai helyzet tudathasadásos állapota számomra újra és újra Karinthyt idézi fel.
Két jobboldali pártszerűség vetélkedik a kizárólagos hatalomért, és van ennek valami diszkrét bája.
Azért nem pártot írok, merthogy egyik sem az, aminek láttatni szeretné magát.
Egyik - a megvénült demokraták - maga a maffia.
No, nem a tagság, ők csak eszköznek számítanak Don Alcsút kezében, és - ismerjük el, - mesterien bánik velük.
Pontosan tudja, melyek azok a hívószavak, melyekre ugranak, kiszolgálja hazafias érzületüket, közösséget teremt számukra és folyamatosan ellenségeket mutat fel nekik, ők pedig lelkesen böfögik vissza páratlan bölcsességeit, miközben egy részük vígan él abból, melyet másik részüktől elvon a Földre szállt Isten.
A másik maga a Hit és a Remény, mely ráborította szeretetét a semmiből jött és sehova sem tartó senkire.
Rossz nézni, ahogy értelmes emberek mint a lemmingek masíroznak a szakadék felé. Kilátástalanságukban illúziókat kergetnek és azt hiszik, hogy majd most, immáron teljesen üres zsebbel megvásárolják a jólétet, jóllehet, amikor még abban a zsebben volt is valami, két kézzel szórták azt a szélbe mindenféle manipulátorok harsány biztatásától kisérve...
Olyanok, mint a francia férj, akit a postás alól kérdez felesége: Nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?
Viszont - úgy látszik - a belpolitikai helyzet tudathasadásos állapota számomra újra és újra Karinthyt idézi fel.
Két jobboldali pártszerűség vetélkedik a kizárólagos hatalomért, és van ennek valami diszkrét bája.
Azért nem pártot írok, merthogy egyik sem az, aminek láttatni szeretné magát.
Egyik - a megvénült demokraták - maga a maffia.
No, nem a tagság, ők csak eszköznek számítanak Don Alcsút kezében, és - ismerjük el, - mesterien bánik velük.
Pontosan tudja, melyek azok a hívószavak, melyekre ugranak, kiszolgálja hazafias érzületüket, közösséget teremt számukra és folyamatosan ellenségeket mutat fel nekik, ők pedig lelkesen böfögik vissza páratlan bölcsességeit, miközben egy részük vígan él abból, melyet másik részüktől elvon a Földre szállt Isten.
A másik maga a Hit és a Remény, mely ráborította szeretetét a semmiből jött és sehova sem tartó senkire.
Rossz nézni, ahogy értelmes emberek mint a lemmingek masíroznak a szakadék felé. Kilátástalanságukban illúziókat kergetnek és azt hiszik, hogy majd most, immáron teljesen üres zsebbel megvásárolják a jólétet, jóllehet, amikor még abban a zsebben volt is valami, két kézzel szórták azt a szélbe mindenféle manipulátorok harsány biztatásától kisérve...
Olyanok, mint a francia férj, akit a postás alól kérdez felesége: Nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?
Ami azt illeti, ugyanannak a vallásháborúnak vagyunk tanúi, mint középkori eleink voltak, vannak Torquemadaink és Savanaroláink, még Borgia pápánk - és kuszaszemű Lukréciánk is van - nem panaszkodhatunk.
Egy csak a kérdés: hova lettek a normális emberek?
Az elmúlt átkos harmincöt év nem csak a társadalomban tett kárt, hanem az egyénekben is, hiszen az, hogy baloldali elkötelezettségű emberek beállnak egy jobboldali csoportba segédtapsoncnak - szinte hihetetlen.
Hogy emberek, akiknek ez a társadalmi rend csak rosszat hozott és nem adott semmit, hatalmon tartsanak valakit, aki közülük jött, de elárult mindent, ami érték volt ebben az országban - maga a butaság megtestesülése.
Hogy becsületben megőszült, élettapasztalatokban bővelkedő emberek egy miniszterfeleségben, egy karrierista zsúrfiúban lássák a reményt, hogy ebből az országból még valaha élhető hazát is lehet teremteni - lesújtó.
Túl vagyunk Kötcsén, idén itt hirdetett igét mester és tanítványa, híveik ájult tisztelettel hallgatták ígéreteiket, melyek részben betarthatatlanok, részben be sem akarják tartani őket.
Éppen olyan a helyzet, mint amikor fogad valaki valamire, majd ugyanezen lendülettel az ellenkezőjére is.
Ha nyer, hát nyert, ha veszít, hát akkor is nyert, ha mást nem egérutat.
De ne ábrándozzunk, változás nem lesz itt semmi, legfeljebb odahajítanak valakit prédaként, mint rendszerváltáskor a titkosszolgálatok a III/3-at, az élet meg megy tovább, csak már az a minimális kis parlamenti ellenőrzés is megszűnik, melyet egy gyenge, de valóságos ellenzék jelentett az Orbán által gründolt ellenzék mellett...
A magyar társadalom nem a túlbonyolított gondolkodásáról híres, fekete-fehér, jó-rossz és passz.
El se tudja képzelni, hogy valaki - ha olyan a helyzet - úgy nyerjen, hogy veszít, vagy hogy valaki két esélyre játsszon.
Persze Kötcsén megjelent Gyurcsány szelleme is, mert nélküle nincs politika Magyarországon...
Ígérgetésből is jutott bőven, meghallgathattuk, hogy ilyen időkben rendkívüli képességű miniszterelnökre van szükség - éppen van is egy kéznél - és az új párt elelnökévé avanzsált a régi párt államtitkára, másik alelnökké meg egy női jelölt Rasi balatoni tyúkudvarából, a hotelszakmából természetesen, nagy űrt töltve be.
Már csak ezért is érdemes beállni a táborukba, hiszen a vak is láthatja, ez a pártszerűség maga a megújulás...
Érdekes időket élünk, de ezen is túl vagyunk, már csak azt az ötven-hatvan évet kell valahogy túlélnünk, amikorra ebből az országból élhető,. nyugodt ország lesz...
:O)))
Egy csak a kérdés: hova lettek a normális emberek?
Az elmúlt átkos harmincöt év nem csak a társadalomban tett kárt, hanem az egyénekben is, hiszen az, hogy baloldali elkötelezettségű emberek beállnak egy jobboldali csoportba segédtapsoncnak - szinte hihetetlen.
Hogy emberek, akiknek ez a társadalmi rend csak rosszat hozott és nem adott semmit, hatalmon tartsanak valakit, aki közülük jött, de elárult mindent, ami érték volt ebben az országban - maga a butaság megtestesülése.
Hogy becsületben megőszült, élettapasztalatokban bővelkedő emberek egy miniszterfeleségben, egy karrierista zsúrfiúban lássák a reményt, hogy ebből az országból még valaha élhető hazát is lehet teremteni - lesújtó.
Túl vagyunk Kötcsén, idén itt hirdetett igét mester és tanítványa, híveik ájult tisztelettel hallgatták ígéreteiket, melyek részben betarthatatlanok, részben be sem akarják tartani őket.
Éppen olyan a helyzet, mint amikor fogad valaki valamire, majd ugyanezen lendülettel az ellenkezőjére is.
Ha nyer, hát nyert, ha veszít, hát akkor is nyert, ha mást nem egérutat.
De ne ábrándozzunk, változás nem lesz itt semmi, legfeljebb odahajítanak valakit prédaként, mint rendszerváltáskor a titkosszolgálatok a III/3-at, az élet meg megy tovább, csak már az a minimális kis parlamenti ellenőrzés is megszűnik, melyet egy gyenge, de valóságos ellenzék jelentett az Orbán által gründolt ellenzék mellett...
A magyar társadalom nem a túlbonyolított gondolkodásáról híres, fekete-fehér, jó-rossz és passz.
El se tudja képzelni, hogy valaki - ha olyan a helyzet - úgy nyerjen, hogy veszít, vagy hogy valaki két esélyre játsszon.
Persze Kötcsén megjelent Gyurcsány szelleme is, mert nélküle nincs politika Magyarországon...
Ígérgetésből is jutott bőven, meghallgathattuk, hogy ilyen időkben rendkívüli képességű miniszterelnökre van szükség - éppen van is egy kéznél - és az új párt elelnökévé avanzsált a régi párt államtitkára, másik alelnökké meg egy női jelölt Rasi balatoni tyúkudvarából, a hotelszakmából természetesen, nagy űrt töltve be.
Már csak ezért is érdemes beállni a táborukba, hiszen a vak is láthatja, ez a pártszerűség maga a megújulás...
Érdekes időket élünk, de ezen is túl vagyunk, már csak azt az ötven-hatvan évet kell valahogy túlélnünk, amikorra ebből az országból élhető,. nyugodt ország lesz...
:O)))
3 megjegyzés:
Kedves PuPu!
Nagyon egyetértek ezzel a posztoddal. Csak attól tartok, hosszabb lesz a kijózanodás, mint 50-60 év:(
Hajnali gondolataim Pupu bejegyzését olvasván:
Szóval egyik sem jó, ez a mostani nagyon nem, az ezt leváltani akaró meg biztosan nem. Jól van ez úgy ahogy van, nem kell bolygatni. Csak 50 - 60 évet kell türelemmel kivárnunk, időnk annyi, mint a pelyva, s akkor majd kijózanodunk, meg fog jönni végre az eszünk. És ha nem? Akkor megint jöhet újabb 50 - 60 év.... Annyi bizonytalanság van ebben a világban.
Erről - a bizpnytalanságról, ami jellemzi most a megyar jelent - jutott eszembe, egy örök igazság, amit egy bölcs parasztember orsztott meg velem: Tudod öcsém, egy dolog biztos ebben a világban, hogy a tehénszar mindig lapjára esik.
Egy mondat a magyarok jobb tenyerébe:
"A demokráciaexport is be van fejezve."
Egy mondat a magyarok bal tenyerébe:
"Az európai jogrendszer az iszlamizáció miatt fel fog bomlani"
Egy mondat a magyarok lábfejeibe:
„Semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve”
De nem három nap lesz a feltámadás.
Megjegyzés küldése