Meglehet, találóbb lett volna a Fidesz működési modelljének ihletőjéről, Don Vito Corleonéról elnevezni, a Terv mottója meg az lehetne, hogy "Ne mi nyerjük a legtöbbet!"...Meghirdette az Új Széchenyi Tervet a kormány, egyelőre vitairatként, - tradícióvá téve az első kormányzásuk idején folytatott gyakorlatot.
Akkor sem vont és most sem von be új forrásokat a vállakozások támogatására a Nagy Nevettető, a meglevő forrásokkal trükközget és azok körül csinálja a csinn-bumm cirkuszt, - vakulj paraszt, vakulj vállalkozó!
Az első Orbán-kormány idején a minisztériumok fejlesztési forrásai fölé írták oda a veretes nevet, majd két féltéglával döngetve a mellüket annyit dumáltak róla, hogy ma már a serdületlen ifjúság joggal hiheti, hogy Széchenyi keresztneve Terv volt.
Most ennél is viccesebb a helyzet, mert a forrásokon túl tőlük megszokott módon egyszerűen einstandolják az Új Magyarország Fejlesztési Tervben megjelölt célok nagyrészét, legfeljebb átkeresztelik a célokat.
A Széchenyi terv forrása a hazánk számára kizárólag a már megítélt uniós támogatás lesz, saját forrást a kormány nem is tesz mellé, így a vissznemtérítendő támogatások is megszünnek e terv keretében.
Viszont hogy vállalkozóbarát magatartását bizonyítsa, a kormány bejelentette, hogy 477 milliárd forint értékű projektforrás visszavonására, illetve tartalmi felülvizsgálatára kerül sor, - hadd örüljön a vállalkozó, aki ezekbe a projektekbe már pénzt és energiát fektetett be...
Azt tervezi a kormány, hogy hét támogatandó cél köré csoportosítja az EU-s fejlesztési forrásokat - az egészségipart, a zöld gazdaságfejlesztést, a lakásprogramot, az üzleti környezet fejlesztését, a tudomány-innováció-növekedés területét, a foglalkoztatást és a közlekedést határozva meg kitörési pontként.
Az átfedés az előző kormányok programjaival természetszerűleg nagy, hiszen nem lehet az országot tapsra fejlett skandináv állammá varázsolni, és ezen még az a rengeteg süket duma sem változtat, amellyel a kormányzó párt grátisz és korlátlan mennyiségben ellát bennünket.
Ami legjobban tetszett, az az "egészségipar" kifejezés használata - elképzeltem, ha ez Gyurcsány vagy Bajnai szájából hangzik el micsoda szájtépésbe kezdett volna a csücsöriszájú Vezér.
Milyen buzgón taglalta volna sameszai kórusának énekétől kísérve, hogy az egészség az nem ipar, hanem a magyarember legdrágább kincsének őrzésére felkent nemzeti szervezet, a porig rombolt egészségügy áldozatos munkájának tárgya, melyet hivatásként, nem pedig a milliárdos offshore-lovagok játszadozásainak iparaként kell kezelni!
És lám, úgy tünik, mégiscsak kell az egészségügybe tőke, - márpedig aki tőkét fektet be az profitot vár, és ha ezt nem hiszi, kérdezze meg a kedves papát, aki ezt az elvet remekül alkalmazza, mint köztudott.
Vagy Kékessy üzletembert, akinek - a Méltóságos Asszonnyal kart karba öltve - már voltak ambíciói a szegedi egészségügy környékén...
Aztán itt van a zöld gazdaságfejlesztés ügye is, - az ügyben magát érdekeltnek tartó LMP is bírálta a tervezetet, - hát majd meglátjuk, merthogy a zöldség majd a források odaítélésében lesz tettenérhető.
Ami azt illeti, itt lesznek az igazi gondok, merthogy wellness-centerek és vizicsúszdák tekintetében az első Széchenyi terv felülmúlhatatlant alkotott, sikeresen kicsinosítva a faluvégi libaúsztatók környezetét népies stílusú vizesblokkokkal, munkát adva szorgos ácsok százainak.
Ezt kellene most felülmúlni, csakhát az uniós pénzekhez nem könnyű hozzájutni sem a vállalkozónak sem az őt felkaroló pártnak, - felmerülhet a veszély, hogy még a végén a hálás klientúrát nem lehet kistafírozni belőle, - ezért hát az eddigi roppant feszes és átlátható pályázati rendszert lazítani kellene, hogy ez az apró akadály elháruljon, - de dolgoznak már rajta az illetékesek.
Most már csak azzal kellene valamit kezdeni, hogy a kifizetésekkel se kelljen annyit bíbelődni, merthogy az Unió utófinanszíroz, - a projektnek meg kell valósulni, csak akkor jön a pénz és ez sem helyes, - de majd hadat üzenünk, oszt annyi nekik.
Még persze az is megoldást jelenthetne, hogy a soros elnökség idején Orbán kikiáltaná magát az Unió örökös elnökének, persze teljhatalom, meg ius primae noctis, pallósjog, miegymás...
Arra is kíváncsi leszek, hogy az átláthatóság követelménye mnnyire fog érvényesülni azután, hogy első ciklusuk alatt a pénzek osztása leginkább mutyiban folyt, a nép egyszerű gyermekének száját pedig betömték az ablakcserék lehetőségével, ami persze nagyon komoly segítség volt a családoknak a mi adónkból, de emellett milliárdok mentek oda, ahol már amúgy is bőven volt, - ezekről a mezei szürke magyarember nemigen tudhatott...
A Fidesz most is népszerűséget vadászik, a kis és középvállalati szektor és a mikrovállalkozások támogatását mantrázza, - jelenleg kis- és középvállalkozások részesedése a fejlesztési forrásokból "mindössze" 10 százalék, miközben a nagyvállalatoké 21 százalék, a legnagyobb rész pedig az államigazgatási szervezeteké.
Nagy barátja vagyok a kisvállalkozásoknak, nem könyvből tanultam a problémáikat, de ha tárgyilagosak vagyunk, akkor azért meg kell állapítani, hogy egy határon túl képtelenek fejlesztési forrásokat igénybe venni, mivel a hiteleket nem csak fel kell venni, azokat vissza is kell fizetni.
Itten van az eb elhantolva, a mai gazdasági-társaalmi környezetben még a legügyesebb vállakozó is csak nehezen képes kitermelni egy fejlesztés árát, márpedig veszteséges nem lehet, hiszen akkor elveszíti a hitelképességét és ezzel együtt esetleg a termelésének folyó finanszírozását is, ami egyenes út a csődhöz.
És hát lássuk be, - a rengeteg kisvállalkozás jelentős része kereskedelmi vagy szolgáltatási területen működik, ahol nem mindíg érdemes növelni az üzemméretet, innovációra se nagyon van mód, és nem mindenki akar egy péküzem tulajdonosaként pékkirály lenni, letarolva a teljes magyar piacot.
Az ipari termelők pedig többnyire nagyobb vállalkozások vagy a multik beszállítói, nekik fontos lehet az új technológiák bevezetése, a termelőeszközök időnkénti cseréje, a termelés modernizálása, de csak addig a szintig, amelyik még nem viszi el teljesen évekre előre a nyereséget.
Tetszik-nem tetszik, a gazdaság motorja ma Magyarországon a multi és beszállítói köre, a fejlesztési forrásokat arra pazarolni, hogy a derék kisvállalkozó új - társadalmi státuszánál és gazdasági lehetőségeinél egy számmal nagyobb - autót vegyen belőle pazarlás és felelőtlenség lenne.
Ugyanígy hiba lenne fellazítani a pályázati eljárást, neadjisteen az elszámoltatást, és hiba lenne a forrásokat a végtelenségig szétaprózni is, mivel ilyen lehetőségünk támogatáshoz jutni a következő kilencven évben nemigen lesz mégegyszer, - most kellene értelmesen és jól élni vele.
Mondjuk az autópályák után rendbetenni a vasúti pályákat is, alkalmassá téve a lóvasútinál valamivel nagyobb sebességre.
Igaz, erre nem tud önállóan pályázni Lakatos Árpi a krampácsoló csapatával, de ha alvállalkozó lesz belőle, az országnak az se lenne rossz...
Az viszont kétségtelen előrelépés, hogy a vitairathoz hozzá is lehet szólni, - hogy mennyire van ennek értelme, az a Fidesz ismeretében ugyan nem kétséges, de legalább most a látszatra adnak - essesemmi...
Összefoglalva: az Új Széchenyi Terv az uniós források újraosztása, - miért pont ezt ne osztanák újra, hiszen úgy tünik, az alapelv a "Vedd el - bármi is az, de főleg a pénzt".
A többit majd meglátjuk a gyakorlatban...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése