2010. július 23., péntek

MINEK EGYEZTETNI?

Orbán ma Kálmán Olgánál járt.

Bevezetőképpen megállapíthatjuk, hogy jól szerepelt, hívei ájult csodálattal ihatták bölcs szavait, élvezhették csillogó humorát, ellenfelei meg bosszankodhattak azon, hogy nem követ el látványos hibákat, és hogy a mellébeszélést és hazudozást sikerült olyan szintre fejlesztenie, hogy ezt a teljesítményt el kell ismerni, - ha szeretni nem is okvetlenül.
Kálmán Olga ma is okos és felkészült volt, de láthatólag tudta, hogy hol a határ egy miniszterelnök legkényesebb alkatrészének tekergetésében és nemegy esetben hagyta kisétálni a csapdából a láthatólag önmagával nagyon jó viszonyban levő államférfit.
Orbán egoja megizmosodott, viselkedése egy cézáré, gesztusai jóindulatúan elnézőnek mondhatók, - ennek legszebb példája a parlament háromhetenkénti ülésezésével kapcsolatos engedékeny nyilatkozata, - mondván, ha az ellenzéknek fontos, hogy hetente nyolcszor ülésezzen a Parlament,  az neki teljesen mindegy, - a kétharmad feleslegessé teszi az ezen való kínlódást.
Ritkán esett zavarba, - talán egyedül a Kósa-Szíjártó duó előadásáról feltett kérdéssel kapcsolatban lehetett azt érezni, hogy nemigen tud értelmes magyarázatot adni a dologra, - azt mondta lányos zavarában, hogy nem kell senkit azért büntetni, mert igazat mond.
Merthogy - szerinte - Magyarrország valóban államcsőd közeli helyzetbeen volt és ha a Bölcs Kormány élén a Bölcs Vezérrel nem hozza meg a bankadóval kapcsolatos életmentő intézkedést, akkor bizony könnyen rosszra fordulhattak volna a dolgok.
Csak hogy ne merüljön feledésbe, a költségvetés kiadási oldalán 2010-ben 13 529 105,2 millió forint szerepel.
Ezt életmenti meg éppen Orbán egy teljesen bizonytalan beszedhetőségű kétszázmilliárddal olyan módon, mint egy virtigli bankrabló tenné a chicagoi maffia legszebb éveiben.
Kíváncsi lennék, hogy az üzleti és befektetői körök bizalmát mennyiben fogja ez az újabb meggondolatlan - vagy nagyon is tudatos - kijelentés erősíteni, ki akar majd egy olyan országba pénzt fektetni, vagy egy olyannak kölcsönt adni, amelyik saját miniszterelnöke nyilatkozata szerint is legfeljebb egy lépésnyire van az államcsődtől.
Ez annyira bornírt, hogy az ember óhatatlanul is elkezd vad hipotéziseket felállítani, - kinek az érdekében ennyire ostoba a magyar kormányfő és milyen részesedésért -  merthogy ingyen nem hinném, nem olyan típus.
Az én érdekemben biztosan nem, - ha nem hiszi, szívesen elküldöm a Vezérnek a kocsim törlesztőrészleteiről szóló kimutatást...
Azt is szemrebbenés nélkül állította, hogy a bankok ezt az adót nem fogják áthárítani a lakosságra, erre legyen elég az, hogy nem megy az  olyan könnyen, mert ha könnyen menne, akkor a bankok nem alkudoznának a kormánnyal.
Hát ez bizony megdönthetetlen érvelés, ezzel vitatkozni sem lehet.
Szerintem sem, - kinek van itt kedve hitvitázni?
Nagyon tetszett az is, amikor az IMF-el kapcsolatos álláspontot magyarázta, - ez szinte bemutató példája volt a hazai pályán nagyon bevált eljárásnak, a szavak ravaszdi csűrésének-csavarásának, melynek végén a mesében a ravasz vándorlegény eleszi a cupákot a buta paraszt elől.
Sajnos ezek a csak a versenyszerű libatereléshez mérhető népi hagyományok nem mindíg válnak be az archaikus történetekre süket nemzetek körében, - nem mindíg értik ők a Vezér kifinomult humorát.
Azt mondja ugyanis, hogy az IMF hitelszerződésünk lejár idén, ezért hát nincs mitről tárgyalni az IMF-el, menjen isten hírével.
Én azért attól tartok, hogy törleszteni még 2016-ban is fogunk, és azt sem hinném, hogy a folyósítás feltételei között ne vállaltunk volna olyan dolgokat is, melyek szerint a Valutaalap véleményét figyelembe illik vennünk a hitel visszafizetésének biztonságát garantálva.
Hősünk azon a tényen, hogy adósai vagyunk a világszervezetnek, és hogy a hitelszerződés nem a folyósításig, hanem a visszafizetésig kötelez, egy laza átlépős csellel túlkeveredik és kijelenti, hogy nekünk csak az Unióval kell megállapodni a költségvetési hiány mértékéről, de az meg ugye nemzeti hatáskör, így aztán majd meglátjuk.
Persze, - különösen, ha a világgazdaság botlik esetleg egyet, és mint cirkuszban a légtornász  ott állunk a fent a magasban, ugrani kellene, de eltünt a védőháló és szemből a fogóember, - jöhet az attrakció...
Látni a mi Szeretett Vezetőnkön, hogy szilárd meggyőződése, hogy ebben a stílusban majd eltárgyalgathat a nemzetközi pénzügyi körökkel, és nincs senki a környezetében, aki elmondaná neki, hogy az ilyen stílussal legfeljebb Mucsán arathat sikert teljesen elhülyített hívei körében.
De még ott is tudja bárki, hogy ameddig tartozom valakinek, addig nem illik kikeményített önérzettel de szaros csizmával csűrdöngölőt járni a hitelező tisztaszobájában, időnként a sarokba hányva.
Az is nagyon tetszett, mikor szóba kerülvén a szakszervezetek kifejtette, hogy ezidáig azért nem egyeztettek velük, mert csupa olyan intézkedés született, amelyik jó nekik.
Eldöntötte, hiszen jót akart ő az ő népének, és hogya világ egyszerűbb legyen, meg is mondja mindjárt, hogy kinek mi a jó.
Menet közben  egy kicsit eltréfálkozott a végkielégítések krőzusain, akik esetleg negyven év munkája után egy olyan összeggel zsebükben fejezhetnék be pályafutásukat, amelyikből arra tudnának  következtetni, hogy értékes tagjai voltak a társadalomnak, de ne adjunk tápot a mértéktelen önimádatnak, ugye...
Még mit nem!
Orbán szemével huncutul oda-odacsippentett egyet, - ezek a fertelmes végkielégítés-lovagok! - mint Kádár anno,  és akkor hirtelen rájöttem, milyen jó is, hogy van nekünk...
Hogy is nem bíztam én eddig benne, - megöl a szégyen!
Úgy látom, idolunk hazudni igen magas szinten és roppant meggyőzően tud, - ha a sorsa másként alakul, akkor ő ment volna be vízet kérni az idős nénitől, míg a többiek kirámolják a lakást.
Kell még idő, míg hívei rádöbbennek, hogy mekkora ökörnek is nézi őket, - ehhez az kell, hogy a pénztárcájukon is megtapasztalják Viktor működésének áldásos eredményét.
Addig nincs mit tenni, legfeljebb el lehet magyaráznunk nekik, hogy hol van az az okosság, amelyikkel kiemeli zsebükből a lóvét...
Meg várni epedve a preambulumot.
Merthogy ő az elnöki rendszer nagy ellenségee, és ez is biztosan bele lesz oda csinálva, miként Stumpf az Alkotmánybíróságba, annak tekintélyét emelendő...
Sírni lehetne ezeken a dolgokon, ha nem lennének annyira nevetségesek...

:O)))





.

Nincsenek megjegyzések: