Beszóltak
Szél Bernadettnek, a cselekmény elkövetésével gyanúsított Tasó képviselő
méltatlankodik, mert az igaz ugyan, hogy volt már udvariatlan megnyilatkozása,
de jelen esetben nem ő volt a tettes.
Tasó képviselő nem velejéig romlott ember, őt legalább zavarja a dolog és előélete tekintetében is életszerű magyarázatot tud adni, még úgy is tűnik, mintha megbánta volna elhamarkodott válaszát.
De az ominózus kijelentés, válaszként a képviselőnő szavaira, mely szerint „Önök először ütnek, aztán kérdeznek”, azért kétségkívül elhangzott: Csak téged!”
Ez - a rossz modoron túl - persze ismét egy politikailag vállalhatatlan kijelentés, mert hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a többi női képviselővel szemben, akik közül a mazochisták méltán vehetik zokon ezt a kirekesztő mondatocskát.
Szél Bernadettre egyébként is rájár a rúd, merthogy ő volt a célpontja Illés Zoltánnak is, aki az ő személyét használta fel a szépség és az észbeli képességek közötti korreláció hiányának demonstrálására, miszerint a képviselőnő attól, hogy szép, még nem biztos, hogy okos is.
Ezen túl ellátta a hölgyet életvezetési tanácsokkal is, úgy védve a hivatalban levő miniszterelnököt, mint liba a fészkét, mint anya gyermekét, sőt, mint Júlia Rómeót, szerelemtől átfűtött hangon, de persze mi toleránsak vagyunk.
Amúgy mit várjon az ember egy egyszerű, szürke mezei Fideszestől, hiszen mint tudjuk, fejtől büdösödik a láb - Miniszterelnök Urunk sem egy kétlábon járó illemtankönyv.
Pedig ő aztán ad a jómodorra, bár abban nem vagyok biztos, hogy az általa abszolvált kézcsókok divatja elterjed az egész művelt világban, habár, hogy Magyarországon nem lesz kötelező – férfi elöljárókra is kiterjesztőleg – abban azért nem vagyok egészen biztos.
De abban igen, hogy az általa meghonosított, úgynevezett „magyar pucsítós” a „csókolom a kezsit-lábát naccságosméltóságosassony” típusú kézcsók páratlan a világon, csak a nőkkel kell közelharcot vívnia, mert a cuppantások hallatán azt hiszik, le akarja rágni a karjukról a húst.
De bunkóskodni ő is tud, macsó ő is a javából, mint az a mulatós videójából kiderült - most őszintén, hol van az öregecskedő feleségek emlegetése a sok kislány meghágásától, mellyel a Mi Büszkeségünk dicsekszik?
Sőt, az államelnök Úr sem megy a szomszédba kis pofátlan rossz modorért, hogy Házelnök Úrról ne is beszéljünk – hozzá képest a lópokróc selyemtakaró.
De erről már írtam, ezelőtt vagy három évvel, nem szeretném ismételni magam, meg aztán nem is nagyjainkat szeretném ekézni, habár nehéz lesz ezt elkerülni.
A társadalom elbunkósodása az, ami jobban ingerel, a lépten-nyomon tapasztalható össznépi tahóság.
Olvasom, valaki egy budapesti Tesco-ban megkérte az árufeltöltőt, hogy engedje át, mire az átengedte, de még hallótávolságban dörmögött egy jóízűt: de sürgős, zsidógyerek!
Még az sem biztos, hogy a méltatlankodás tárgya zsidó, és abban sem vagyok biztos, hogy az idióta delikvens antiszemita lenne, ő egyszerűen csak szitokszóként használta a zsidót, merthogy zsidózni jó, zsidózni szép, zsidózni divatos, sőt, a zsidózás levezeti a felhalmozódott frusztrációt, melyet a rohadt lisztes zacskók monoton pakolása vált ki a száműzött koronahercegből.
Gyulán voltunk a nyáron, egy hosszú hétvégére mentünk az öcsémmel és a sógornőmmel, megéheztünk és bementünk egy halászcsárdába a fürdő mellett.
Színvonalasnak tűnő hely, látszik hogy a tulaj ad a színvonalra, szép kerthelyiség, kicsit már késő volt a klasszikus ebédidőhöz képest, ezért a feleségem megkérdezte: kaphatunk ebédet?
Két csálinger tisztította az evőeszközöket a bejáratnál, erre ahelyett, hogy egyikük a szakma szabályai szerint asztalhoz vezetett volna, a fejükkel intettek, mondván, hogy persze.
A sógornőmék pár lépéssel lemaradva követtek, hallották a kérdést, a választ, meg a pincér megjegyzését is: Még egy hülye kérdés?
Máshol ebédeltünk, és ellamentálgattunk a bunkóságon, meg, hogy miért megy pincérnek az, akit zavar a vendég?
Nagynéném elment valamit vásárolni, nyolcvan éven felül van, az eladó aranyoskámnak szólította, mire annak legnagyobb megdöbbenésére kapott egy kerek kis oktatást – nagynéném pedagógus volt aktív korában - arról, hogy „aranyoskám” a barátnője, míg az ő személyében a kedves vevőt tisztelheti, akinek az „asszonyom” megszólítás dukál.
Az eladó szerintem még most sem érti, hogy mi baja volt vele az öreglánynak, akivel egyébként kimondottan kedves akart lenni.
Lehet, csak az idő szépíti meg a dolgokat, és kétségkívül a rendszerváltás előtt is rengeteg volt a bunkó, de valahogy mostanában mintha megsokszorozódott volna a számuk.
Nem is szólva a közlekedésről, ahol aztán igazán tobzódnak az agresszivitásban, együttműködésről nem is hallottak, pedig ez lenne egy normális társadalom működésének alapja – nem csak az útakon.
Persze az a polgár, aki megtekinti a parlamentben Kövér házelnök úr ámokfutásait, az azt gondolhatja, hogy ez a kívánatos viselkedés - erőt kell mutatni, oszt akkor az van, amit én akarok – az együttműködést meg hagyjuk meg a gyengéknek.
Nem lenne ez baj, de a gyengék sem akarnak együttműködni, inkább ők is erősek szeretnének lenni, ha sikerül, ha nem.
Az első, akit Orbán eltávolított a még az első Orbán-kormány apparátusából, az Görög Ibolya volt, aki megtaníthatta volna őket viselkedni, de nem tartottak rá igényt.
Úgy vélhették, bunkóra nem kell matyómintát faragni…
Most lesz majd hitoktatás, meg lesz etika-oktatás, a diák sok fontos dolgot meg fog tanulni, beleértve a tízparancsolatot is, mely szerint „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked”.
De azt senki sem fogja megtanítani neki, hogy hogyan kell udvariasnak lenni, hogyan kell különféle élethelyzetekben viselkedni, pedig fontos lenne, mert nem minden család rendelkezik e téren szilárd és több generáció alatt kikristályosodott mintákkal.
És ne csak a legnyomorultabb putrilakókra gondoljunk, a bunkó olyan, mint a dudva, ha nem nyesegetik, hamar felbukkan a társadalom bármely szegletében.
Pedig a viselkedési szabályok fontosak, mert megkönnyítik az egyén mozgását a társadalomban, keretet adnak az életének, magabiztossá teszik azt, aki ismeri a szabályait, egyszerűbbé teszik a hétköznapi életet, az emberek érintkezését.
Ahogy látom, a kulturált viselkedés itt még jódarabig kihívás lesz, a javából.
Addig pedig, ameddig ez a probléma meg nem oldódik, Szél Bernadett jobban teszi, ha paprikasprayt hord a táskájában és nem bocsátkozik vitába – fúj.
Abból majd tanul a bunkó.
Tasó képviselő nem velejéig romlott ember, őt legalább zavarja a dolog és előélete tekintetében is életszerű magyarázatot tud adni, még úgy is tűnik, mintha megbánta volna elhamarkodott válaszát.
De az ominózus kijelentés, válaszként a képviselőnő szavaira, mely szerint „Önök először ütnek, aztán kérdeznek”, azért kétségkívül elhangzott: Csak téged!”
Ez - a rossz modoron túl - persze ismét egy politikailag vállalhatatlan kijelentés, mert hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a többi női képviselővel szemben, akik közül a mazochisták méltán vehetik zokon ezt a kirekesztő mondatocskát.
Szél Bernadettre egyébként is rájár a rúd, merthogy ő volt a célpontja Illés Zoltánnak is, aki az ő személyét használta fel a szépség és az észbeli képességek közötti korreláció hiányának demonstrálására, miszerint a képviselőnő attól, hogy szép, még nem biztos, hogy okos is.
Ezen túl ellátta a hölgyet életvezetési tanácsokkal is, úgy védve a hivatalban levő miniszterelnököt, mint liba a fészkét, mint anya gyermekét, sőt, mint Júlia Rómeót, szerelemtől átfűtött hangon, de persze mi toleránsak vagyunk.
Amúgy mit várjon az ember egy egyszerű, szürke mezei Fideszestől, hiszen mint tudjuk, fejtől büdösödik a láb - Miniszterelnök Urunk sem egy kétlábon járó illemtankönyv.
Pedig ő aztán ad a jómodorra, bár abban nem vagyok biztos, hogy az általa abszolvált kézcsókok divatja elterjed az egész művelt világban, habár, hogy Magyarországon nem lesz kötelező – férfi elöljárókra is kiterjesztőleg – abban azért nem vagyok egészen biztos.
De abban igen, hogy az általa meghonosított, úgynevezett „magyar pucsítós” a „csókolom a kezsit-lábát naccságosméltóságosassony” típusú kézcsók páratlan a világon, csak a nőkkel kell közelharcot vívnia, mert a cuppantások hallatán azt hiszik, le akarja rágni a karjukról a húst.
De bunkóskodni ő is tud, macsó ő is a javából, mint az a mulatós videójából kiderült - most őszintén, hol van az öregecskedő feleségek emlegetése a sok kislány meghágásától, mellyel a Mi Büszkeségünk dicsekszik?
Sőt, az államelnök Úr sem megy a szomszédba kis pofátlan rossz modorért, hogy Házelnök Úrról ne is beszéljünk – hozzá képest a lópokróc selyemtakaró.
De erről már írtam, ezelőtt vagy három évvel, nem szeretném ismételni magam, meg aztán nem is nagyjainkat szeretném ekézni, habár nehéz lesz ezt elkerülni.
A társadalom elbunkósodása az, ami jobban ingerel, a lépten-nyomon tapasztalható össznépi tahóság.
Olvasom, valaki egy budapesti Tesco-ban megkérte az árufeltöltőt, hogy engedje át, mire az átengedte, de még hallótávolságban dörmögött egy jóízűt: de sürgős, zsidógyerek!
Még az sem biztos, hogy a méltatlankodás tárgya zsidó, és abban sem vagyok biztos, hogy az idióta delikvens antiszemita lenne, ő egyszerűen csak szitokszóként használta a zsidót, merthogy zsidózni jó, zsidózni szép, zsidózni divatos, sőt, a zsidózás levezeti a felhalmozódott frusztrációt, melyet a rohadt lisztes zacskók monoton pakolása vált ki a száműzött koronahercegből.
Gyulán voltunk a nyáron, egy hosszú hétvégére mentünk az öcsémmel és a sógornőmmel, megéheztünk és bementünk egy halászcsárdába a fürdő mellett.
Színvonalasnak tűnő hely, látszik hogy a tulaj ad a színvonalra, szép kerthelyiség, kicsit már késő volt a klasszikus ebédidőhöz képest, ezért a feleségem megkérdezte: kaphatunk ebédet?
Két csálinger tisztította az evőeszközöket a bejáratnál, erre ahelyett, hogy egyikük a szakma szabályai szerint asztalhoz vezetett volna, a fejükkel intettek, mondván, hogy persze.
A sógornőmék pár lépéssel lemaradva követtek, hallották a kérdést, a választ, meg a pincér megjegyzését is: Még egy hülye kérdés?
Máshol ebédeltünk, és ellamentálgattunk a bunkóságon, meg, hogy miért megy pincérnek az, akit zavar a vendég?
Nagynéném elment valamit vásárolni, nyolcvan éven felül van, az eladó aranyoskámnak szólította, mire annak legnagyobb megdöbbenésére kapott egy kerek kis oktatást – nagynéném pedagógus volt aktív korában - arról, hogy „aranyoskám” a barátnője, míg az ő személyében a kedves vevőt tisztelheti, akinek az „asszonyom” megszólítás dukál.
Az eladó szerintem még most sem érti, hogy mi baja volt vele az öreglánynak, akivel egyébként kimondottan kedves akart lenni.
Lehet, csak az idő szépíti meg a dolgokat, és kétségkívül a rendszerváltás előtt is rengeteg volt a bunkó, de valahogy mostanában mintha megsokszorozódott volna a számuk.
Nem is szólva a közlekedésről, ahol aztán igazán tobzódnak az agresszivitásban, együttműködésről nem is hallottak, pedig ez lenne egy normális társadalom működésének alapja – nem csak az útakon.
Persze az a polgár, aki megtekinti a parlamentben Kövér házelnök úr ámokfutásait, az azt gondolhatja, hogy ez a kívánatos viselkedés - erőt kell mutatni, oszt akkor az van, amit én akarok – az együttműködést meg hagyjuk meg a gyengéknek.
Nem lenne ez baj, de a gyengék sem akarnak együttműködni, inkább ők is erősek szeretnének lenni, ha sikerül, ha nem.
Az első, akit Orbán eltávolított a még az első Orbán-kormány apparátusából, az Görög Ibolya volt, aki megtaníthatta volna őket viselkedni, de nem tartottak rá igényt.
Úgy vélhették, bunkóra nem kell matyómintát faragni…
Most lesz majd hitoktatás, meg lesz etika-oktatás, a diák sok fontos dolgot meg fog tanulni, beleértve a tízparancsolatot is, mely szerint „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked”.
De azt senki sem fogja megtanítani neki, hogy hogyan kell udvariasnak lenni, hogyan kell különféle élethelyzetekben viselkedni, pedig fontos lenne, mert nem minden család rendelkezik e téren szilárd és több generáció alatt kikristályosodott mintákkal.
És ne csak a legnyomorultabb putrilakókra gondoljunk, a bunkó olyan, mint a dudva, ha nem nyesegetik, hamar felbukkan a társadalom bármely szegletében.
Pedig a viselkedési szabályok fontosak, mert megkönnyítik az egyén mozgását a társadalomban, keretet adnak az életének, magabiztossá teszik azt, aki ismeri a szabályait, egyszerűbbé teszik a hétköznapi életet, az emberek érintkezését.
Ahogy látom, a kulturált viselkedés itt még jódarabig kihívás lesz, a javából.
Addig pedig, ameddig ez a probléma meg nem oldódik, Szél Bernadett jobban teszi, ha paprikasprayt hord a táskájában és nem bocsátkozik vitába – fúj.
Abból majd tanul a bunkó.
:O)))
8 megjegyzés:
Kedves PuPu, ideidézek most egy klasszikust, nevezetesen Hofi Gézát, aki a témában axiomatikus megállapítást tett: "Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma két fő!" Hála a Csuti Főbunkónak, a helyzet mára sokat változott. Gondoljunk csak az olyan kiszólására, hogy "szegény kancellár-asszony". Vagy a tegnapi üdvözlő videó, amikor amúgy férfiasan jól letegezte "Angélát" (csak így, Angéla, mintha együtt őriztek volna disznót).
Azt hiszem, ha Hofi ma élne, módosítaná véleményét, valahogy így: "Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma két fő, plusz Fidesz...
Miért egyre bunkóbb a magyar?
Szerintem ennek több oka van. Például az, hogy nem a tiszta minőségen szakmaiságon alapuló verseny, hanem az erő és a korrupció teszi lehetővé az előre jutást az élet sok területén. A média felelőssége is óriási, mivel minden csatornából dől a tahóságot reklámozó műsor. Egy társadalomban ronthatja a helyzetet az is, amikor a csoport kulturáltan viselkedni tudó tagjai elvándorolnak, vagy sok bunkót engednek be maguk közé és azokat nem utasítják határozottan rendre.
A kultúrált társadalmakban van kompromisszum készség, tolerancia és közösen alkotott értelmes szabály rendszer, de van határozott (erős) rendreutasítás a szabálytalankodó, tolakodó, erőszakos, garázda tahóval szemben. Németországban például létre jöhet egy nagykoalíció, azonban nem érdemes állampolgárként megütni a rendőrt.
Ezek akarnak hittant, meg erkölcstant tanítan...
A régi vicc jut eszembe, mindenki ismeri, kicsit aktualizálva: szülő bemegy az iskolába, megbeszélni, hittan, vagy erkölcstan legyen-e a gyerek órarendjében. Bekopog a tanári ajtaján, egy pofa kidugja a fejét, szülő kérdi, maga a hittantanár? Á, a lóf@szt, én az etika tanár vagyok.
A legkegyetlenebb bunkóságot orvosok képesek elkövetni kiszolgáltatott, beteg pácienseikkel szemben. Manapság köztük is elharapózott a kivagyi tahóság. A helyzet urai úgy érzik, hatalom van a kezükben, és előfordul, hogy ezzel visszaélnek.
Pl a szemész az átmeneti vakságban szenvedő beteg kérdésére, hogy van-e remény a gyógyulásra, azt felelte: "ne dumáljon, olvassa mi van a táblán. Lehet, hogy nem gyógyul meg, de szép fehér botot tudunk adni."
A belgyógyász:
A nővér társaságában minden nap 11 óra tájban eltűnik kb 20 percre, és kezében csomagolt tálcán valami étvágygerjesztő kajával tér vissza. (libacomb?) Utána ebédel, és ezután fogadja a betegeket.
Miután újabban csak szakorvosi beutalóval lehet bárhová, pl ultrahangra menni, a beteg a körzeti orvostól kapott beutalóval ment volna az említett belgyógyászhoz.
A háziorvos piros tollal rá is írta a beutalóra, hogy "csak beutalóra van szükség!"
Ezzel akarta kivédeni az időpont-kérést, a hosszú várakozást. Ám se a recepció, se a nővér nem akceptálta a háziorvos piros tintával kiemelt javaslatát. Látszott, hogy félnek, nem merik józan eszükre hallgatva megszegni a hivatalos ügymenetet.
Adtak is időpontot a betegnek belgyógyászatra, augusztusban október 30.-ára. Itt aztán a beteg megkapta volna beutalóját a reumára, és innen időpontkérés után meg is kapta volna újabb időpont birtokában a végcélt jelentő gyógytornára.
A beteg gondolta, megpróbál egyenesen a belgyógyásznál érvényt szerezni orvoskollégája javaslatának.
Úgy tűnt, erre elérkezett az alkalmas pillanat.
A belgyógyász, kezében az említett tálcával, be akart menni a rendelőjébe, de a zárt ajtót vágytól reszketve nem tudta kinyitni. Egyik kezében az étellel, másikban kulcs csomóval álldogált tétován az ajtó előtt.
Ekkor a beteg szerényen hozzálépett, és mutatta a háziorvos beutalóját, hogy íme, rá van írva, csak beutalóra lenne szükség.
Nagy meglepetéséra a belgyógyász agya ekkor eldurrant. Zengett a folyosó. Az addig halkszavúnak ismert orvos magából kikelve ordítozott. A beteg nem tehetett mást, megalázottan, de tapasztalatokban gazdagodva elkotródott.
Sokáig keresgéltem - hoztam egy kis humort 15 percben.
http://www.youtube.com/watch?v=INnwxpboe1A
Kedves Lili néni, köszönöm a humoros perceket, éppen a Papcsák és más story után néztem meg. Mit mondjak? maga volt az élet!!!
Mindenkinek szép napot!
Azért őrizzük meg a tárgyilagosságunkat: ha már politikus-példákat emlegetünk, nem csak manapság és nem csak fideszes berkekben dívik a bunkóság. Sajnos.
Kapásból a múltból pár példa:
- Horn Gábor (SZDSZ) elhíresült beszólása Gy.F.nek
- az MSZP-szóvivő részéről egy detto eset - bár ő legalább utólag bocsánatot kért (igaz, az elnöke ráhatására)
- nagy "kedvencem", Szanyi kapitány minősíthetetlen bunkóságainak se szeri, se száma. És nem csupán politikustársai irányában engedi el magát, de anno a kapcsolaton olyan fórumozókkal is, akikről fogalma nem volt, hogy a nicknevek mögött adott esetekben nők vannak.
- A volt tévés KDNP-st már ne is említsem...
De találnánk példákat bárhonnan különösebb nehézség nélkül.
Egyébként meg a civil életben is durvul a hangnem, amit én az emberekben felgyűlő, feszülő indulatok robbanásszerű kitöréseiként magyarázok. Olyan semmi szitukban olyan szitkokat zúdítanak idegenek egymásra akár csak egy járművön is, hogy az ember elhűlve hallgatja. Ilyenkor rájuk szólni? Jobban teszi, ha inkább nem teszi.
moose írta....
Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha a törvényhozásban (Parlament) arányos képviselet valósulna meg (ahogy PuPu is ajánja nekünk ezt egy korábbi blogjában) és a 386 képviselőből 200 hölgy lenne? Márcsak azért is felmerült bennem, mert a jelenlegi 9%-tól is így be vannak a képviselő urak xarva! 384-ből 36 hölgy képviselő, amelyből 20 fő Fidesz+2 fő KDNP ők nemigen szállnak szembe a vak-komondorral! :))... marad 14 hölgy képviselő,
(3,6%), ...nnna őket kell a 204 hímnemű fideszes képviselőnek sárbakiabálni! ... Nagggyon férfias. Szerintem ők is érzik, hogy ez milyen szégyen, és a világ röheje,...ha már a facén kell erősítést keresniük, az agresszív hölgyképviselőkkel szemben.
Csináltam egy mai helyzetfelmérést, mely szerint a parlamenti képviselők férfi-nő aránya 90,4 - 9,6%.
Megértem, hogy ennyire be vannak xarva!:)))))... ja hogy csak 9,6%-a nő, annak is 2/3-a vak-komondorral sakkban tartva,...marad 14 hölgy,akitől tele lesz a gatyájuk,...sajnálom,...de nevetségesek.
( A társadalomban 52%-ban vagyunk jelen, mi nők,
...ez kb. 200 fős hölgy képviseletnek felel meg).
Az új tv. szerint ez kb.103-104 hölgyfő lenne! :)
Álljon itt a mai állapot (parlament .hu 2013.09.25.)
Képviselők száma: 384 fő
Ebből
nő: 36 fő (9,4%)
férfi:348 fő (90,6%)
Pártok szerint:
MSZP: 2 nő + 46 férfi (4,2%+95,8%)
FIDESZ: 20 nő + 204 férfi (8,9%+91,1%)
KDNP: 2 nő + 33 férfi (5,7%+94,3%)
Jobbik: 3 nő + 40 férfi (7%+93%)
LMP: 4 nő + 3 férfi (57,1+42,9%)
Független: 5 nő +22 férfi (18,5%+81,5%)
Igazad van PuPu,addig,amíg nem lesz a pártok elődleges célja az arányos képviselet,addig marad a próbálkozás a gyengébbnek vélt ellenfél ellen, ...a nők, az idősek, a gyerekek feletti tahó erődemonstráció,... a gatya közben lecsúszott, ... láthatóvá vált az, amit annyira rejtegetni akarnak,...
nem folytatom, úgyis értitek,....
A képviselő hölgyek jelenlegi arányából látszik, hogy a pártok között gyakorlatilag nincs kivétel,talán csak a megcsonkult LMP,amely inkább csak erősíti a szégyenletes "szabályt"!
Hát így lettünk a tahók és bunkók országa.
Azért nincs még minden veszve,... láttam egy jó példát a "majomvilágban",... amikor a csimpánz-csapatba bekerült egy árva, éppencsak kamaszodó csimpánzkölyök,... a vezérhím rávetette magát, de amint az élete veszélybe került a még idegen csimpánzkölyöknek, a csapat nőstényei,...úgy 8-9-en rávetették magukat a gyilkolni készülő vezérhímre és világgá zavarták. Megszégyenülten nyalogatta sebeit messzire zavarva a többiektől, egyedül maradva az egyik fatönk tetején,.... látszott, hogy erre nem számított,...merthogy csimpánzéknál alapszabály, hogy a "gyerekeket és az azokat gondozó csapattagogat tilos bántani,...a sérültek, idősek úgyanúgy a csapat tagjai, ha rangban hátrébb is vannak,de a csapat gondoskodik róluk.
Szomorú,nem lennénk egy csimpánzcsapat szintjén? ... mit mondjak,... 2014-ben mégis ezt kell tennünk,...legalább nekünk,... nőknek,... a normális férfiak támogatásával,...béke és jogbiztonság csak akkor lesz,ha a többség ezt akarja és kész tenni is érte!
Ertsey Katalin meg az arányos képviseletért küzdjön, az arányosért,ami 52%, ha már nekilátott,... mert nincs,ami alátámasztaná az általa képviselt 30%-ot, ... lehetne akár 5%, de 75% is, .. amennyire "tudományosan" meg van alapozva.
Megjegyzés küldése