SZEMBE A VÁLASZTÓVAL

A választók demokratikusnak mondható része teljeskörű ellenzéki együttműködést akart a demokratikus oldal valamennyi pártja és szervezete között, tekintet nélkül az aktuális pártállásra, múltbéli sérelmekre, egyéni ambíciókra.

Nem egy esetben a választók ezt kifejezésre is juttatták, gondoljunk csak az Operaház előtti emlékezetes tüntetésre, de a MILLA rendezvényeire is, melyen a MILLÁN kívül – lévén szó egy virtuális szervezetről – mindenki részt vett, jómagam és különféle pártszimpátiájú barátaimat is beleértve.

Vannak emlékeim egy volt politikusról is, aki ott szónokolt a csápoló tömeg előtt, nem éppen Ciceróként, de hittünk neki, mert annak idején az általa vállalt feladatot különösebb felhajtás nélkül, szakszerűen végrehajtotta.

Ha jól emlékszem, akkor a beszédében ott szerepelt az összegfogás, meg az együttműködés kifejezés is, és rémlik valamiféle ernyőszervezetet is létrehozott, melynek nevében ott volt a cél, hogy 2014-ben együtt váltsuk le Orbán velejéig rohadt, korrupt és embertelen rendszerét.

Arra is emlékszem, hogy az MSZP vezetése sem beszélt másról, mint arról, hogy együttműködés nélkül nem lehet végetvetni ennek az őrületnek, beleértve az unortodox gazdaságpolitikát, a Fideszes minielefánt pávatáncát az európai porcelánboltban, még arról is szó volt, hogy keresni kell az együttműködés lehetőségét a normális konzervatív jobboldallal is.

Aztán szép csendesen elkezdett változni a kép.

Először Bajnait vették hülyére a folyamatok tényleges irányítói, akivel elhitették, hogy a  Milla mögött százezrek állnak, aztán azt, hogy a szocialisták földhöz verik a seggüket a boldogságtól, ha bejelentkezik miniszterelnöknek.

Ám mire körülnézett, már ott állt egy szál magában, gúzsbakötve, erő nem volt mögötte, legfeljebb Juhász-füvész közismerten tehetséges kommunikációjára, a választók számára oly kedves politikai előéletére, meg egy-két liberális megmondóemberre támaszkodhatott.

Utóbbiak ugyan nem őt favorizálták, hanem az oxfordi pedigrével rendelkező Róna Pétert akarták „megcsinálni” az LMP támogatásával, de aztán a jelölt rájött, hogy amibe ezek belekezdenek, abból csak romok és sikolyok lesznek, az LMP elindult a politikai süllyesztő felé vezető úton, így ő saját elhatározásból, roppant ésszerűen és okosan balra el…

Persze, azért Bajnai rutinos üzletemberként felvette a pókerhez használt arcát és vad blöffölésbe kezdett, de miután a három ász az asztalon volt, a negyedik meg Mesterházy kezében, így az esélye megegyezett a libasült távrepülőbajnoki eredményének esélyével.

Az MSZP persze úgy döntött, hogy a semminél valamivel jobb a minden, ígyaztán akik a Mesterházyt irányító joysticket kezelik, megpöccintették a kart és azonnal kiderült, hogy itt miniszterelnök-jelöltnek Mesterházynak kell lenni.

Azért neki, mert Bajnai még tudna reprezentálni valamiféle összefogást, míg Mesterházy még saját pártjának tagjait sem tudhatja maga mögött – ott se mindenki szereti, ha hírbe hozzák a volt pártpénztárnokkal, és a realisták arra is rájöttek – legkésőbb ma – hogy az ígérgetéseknek sincs miért hinni, hiszen a fedezete csak a pártelnökség munkája, - persze az se semmi, ugye…

Így aztán az összefogás szép álma már elenyészett, már csak a végső simítások maradtak hátra, ezt elvégezték az Együtt, meg az MSZP korifeusai, mert e tekintetben kétségkívül szilárd és elvi megalapozottsággal rendelkeztek mindhárman, ha a vár fokán fehér lepedőjében felderengő Viktort is jó realisták módjára hozzászámoljuk a csapathoz.

Mint tudjuk, Orbán politikai műveltségéhez Machiavellin, Leninen és Sztálinon túl hozzátartozik Puzo Keresztapájának ismerete is, így aztán a joystick ismét megbillent, és Mesterházy tett egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett elfogadni, bizonyítva, hogy képes a klasszikusokat alkotóan alkalmazni.

Így aztán bearanyozták Orbán napjait – mecsoda sorozat, esküvő, rókatánc, Gyurcsány kivágása, mint macskát fosni – szerintem még holnap is ezen fog röhögni.

Mondjuk, jómagam jobban meglepődtem Gyurcsány csalódott képén, mint magán az eredményen, ez várható volt, ehhez nem kellett politológusnak lenni, sőt, ez csak segíthetett a helyes helyzetértékelésben, mert nem befolyásolta sem aktuális, sem jövőbeni esetleges megrendelések prognózisokat árnyaló ténye…

Talán a mi Ferkónknak is többet kellett volna beszélgetnie Klára asszonnyal, a nőknek van érzékük az ilyesmihez, ennyi év után meg már bizonyára tárgyilagosak is…

Hát most éppen itt tartunk.

Mesterházy azt hiszi, szavazatokat nyert, de gyakorlatilag szavazatokat vesztett, Bajnai sikeresen leküzdötte magát a „futottak még Csiribiri és Babkávé” kategóriába, a választásokon egy totálisan szétforgácsolt, egymást felettébb utáló ellenzék és az egymillió forintokon megvásárolt ezer egyéni jelölt fog indulni Orbán feszes katonai fegyelemre nevelt budai úrilányainak falanxa és a magyar falu nincstelenjeinek Orbán/Jobbikimádó talpasai ellen.

Lehetett volna ez másként is, és ebben mindenkinek – Bajnaitól-Gyurcsányig - megvan a maga sara, de mostmár ez nagyjából mindegy is.

Ezen legfeljebb egy ötszázezres tömegtüntetés segíthetne, meg a szocialisták kongresszusán valami igen komoly nyomásgyakorlás, az csak a baj, hogy a tömeg maga is megosztott, meg, hogy a szocialisták pártja nem választási párt.

A pártban itt is a hívők ülnek, akik a pártelnöki ukázra úgy működnek, mint katonaló a trombitaszóra, a választók akarata meg majd a választásokon jelenik meg.

Ennek utána elküldik a bánatba Mesterházyt, beül pártelnöknek az örök sumák Botka, oszt jónapot.

Gyurcsány - ha szerencséje van és a hátralevő időben nem madártejet főz és nem alacsony hozadékú roadshowk-ban látja a megoldás kulcsát  - akkor esetleg frakciót alapíthat, feltéve, ha miniszterelnöki rendelettel nem módosítják a házszabályt, és akkor lehet még politikai jövője.

Ha nem, akkor elmehet kurvajó könyveket írni a magyar baloldal jövőjéről.

Pompás kilátások.

De azért maradjunk optimisták, mosolyogjunk, hiszen ez az ország – és benne a magyar demokraták sokasága is – tiszta röhej…

:O)))