JÁSZLADÁNYI GYEREKEK

A Szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskola kihelyezett tagozatot nyitott Jászladányban, azután, hogy megszűnt a 2002-ben alapított, alapítványinak nevezett, de gyakorlatilag a cigány tanulók elkülönítésére módot adó, s erre a célra létrehozott, rendkívül nagy politikai vihart kiváltó alapítványi iskola.

Dankó István, az alapítvány kuratóriumának tagja, a település volt független polgármestere és a szegregáció lelkes támogatója a megszűnés okáról az MTI-nek elmondta: a 2002 óta létező iskola színvonalas működtetéséhez kezdetben még elegendő volt az állami normatív pénzügyi támogatás és a szülők által befizetett tandíj, 2005-től az alapítókon kívül a helyi önkormányzat is egyre több pénzt adott a fenntartáshoz, a mostani tanévre azonban ezek a források elapadtak.

Több perben támadták az alapítványi iskola létrehozásának módját, ugyanis a létező általános iskolából leválasztással hozták létre az intézményt.

A NOL cikke szerint legutóbb - egy 2011 júniusában zárult perben azért perelték be az önkormányzatot, valamint a magániskolát létrehozó Zana Sándor Imre Alapítványt, mert álláspontjuk szerint a kétféle iskola léte miatt elkülönítik, és alacsonyabb színvonalú feltételek között oktatják a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket.
A per a Legfelsőbb Bíróságon végződött, amely azt állapította meg, hogy jogellenesen különítik el egymástól a jászladányi önkormányzati és alapítványi iskola diákjait.
A felülvizsgálati eljárásban született részítélet felszólította az iskola üzemeltetőjét, hogy hagyja abba a jogsértést.

Nos, az igazság, Európa és a XXI. század már majdnem diadalmaskodott, de jött az Apostoli Szentszék magyar tagozata, a Magyar Katolikus Egyház és helyreütötte a világ kibillent tengelyét, a megszűnt alapítványi iskola helyére egyházi iskolát gründolt, melybe leginkább a megszűnt iskola diákjait vették fel, a cigány tanulók szüleit az új lehetőségről értesíteni is elfelejtették.

Természetesen jó magyar szokás szerint az akciót sunyi képmutatással szervezték, hiszen az új iskola működési engedélyét pénteken kapta meg, a beiratkozás meg hétfőn már le is zajlott, nanehogy már még híre járja a kokerók között a lehetőségnek, oszt ott tolongjanak, ott kelljen velük szenvedni, meg mindenféle hülye indokokkal világgá küldeni őket…

Persze nincs ezen mit csodálkozni, a magyar katolikus klérus jobban szereti tisztelni az Urat fénnyel, tömjénnel meg pompával, mint csóró cigánygyerekek csillogó orrának törölgetésével, neadjisten felemelésével, nevelgetésével, pedig nézetem szerint hirdetett elveik Ura utóbbinak tán jobban örvendene…

Hát mit tegyünk, lelkesedhet itt az új pápa napestig, dumálhat a szegények felé fordulásról, arrafelé magyar papnak legfeljebb akkor szokás fordulni, mikor a stólapénzt vagy a péterfillért kell beszedni, mert azt háttal fordulva csóró hívő felé nehézkes beszedni, megaztán meg is kell számolni, nehogy valamelyik ravasz cigány megrövidítse az Úr szerény szolgáját!

De hát ez az Internacionalista Katolikus Egyház magyar tagozatának ügye, aztán csodálkozzanak csak nyugodtan tovább, hogy miért is csökken híveik száma, miért nyernek teret a kis vallási csoportok, miért jut lassan már tíz falura tizenkét templom, de csak egy pap – ő ügyük.

De a gyerekek.

Ez a társadalom felelőssége, hogy milyen felnőttek lesznek a jászladányi gyerekek, és ennek csak egy része az, hogy milyen felkészültséggel vágnak neki az életnek, diplomájuk lesz, vagy vesszőseprűjük, amellyel az út szélét söprögetik?

Merthogy ez csak a társadalmi munkamegosztásban bebetonozott helyük lesz, de ők egyúttal magyar állampolgárok is lesznek, akiknek optimális esetben jó hazafiaknak, az aktuális elvárások szerint erkölcsös, ha lehet vallásos és ha ezt még lehet fokozni, akkor lehetőleg jó katolikus embereknek illene majd lenni, mire kikerülnek az iskolából.

Hát, hogy klasszikust idézzek, lószart Mama, ha én ezeknek a gyerekeknek a helyébe lennék, akkor igencsak erőt kellene vennem magamon, hogy szeressem azt a hazát, ahol engem alsóbbrendű állampolgárként kezelnek, a hazafiságom leginkább csak segélyosztáskor horgadna fel a kocsmában, az erkölcseim meg az anyagi helyzetem között igen szoros korreláció támadna.

Konkrétan minden lelkiismeretfurdalás nélkül lopnék, mint a szarka, főként, ha azt látnám, hogy az én elcseszett életemen túl a gyerekeim számára sem nyílna felemelkedési lehetőség, nekem aztán papolhatna a plébános úr Szent Mártonról, aki köpenye felét egy fázó koldusnak adta!

Azt gondolnám, hogy bakker, az a fázó koldus én vagyok, meg a gyerekem, nem lenne baj, ha lecibálnád magadról a reverendát, de még jobb lenne, ha a miseruhát – mégis, vastagabb az anyag –oszt betakargatnád vele a didergő kispurdét télvíz idején, mert dumálni könnyű, azt fekve is lehet, mondá Moldova…

Ha meg meglátnám a kihízott Semjént vagy a korlátolt Harrachot, köpnék egy hegyeset.

Nem csak cigánykérdés ez, ó, nem!

A társadalom majd fele él szegénységben, - ők egy idő után rá fognak jönni, hogy nem a cigánynak kellene még szegényebbnek lenni, hanem nekik is, a cigánynak is kellene tudni tisztességes munkát kapni, a munkabérükből tisztességesen megélni.

Mi lesz itt, ha a társadalom fele majd jászladányi gyerekekből áll?

Mi lesz velük, és mi lesz a gyerekeikkel?

Nagy szomorúság, hogy a mi elitünk olyan,- amilyen, felelőtlen, kapzsi, harácsoló, empátia nélküli önző selejt, a társadalom hulladéka, aki nem érzi át, hogy a döntései felelősséggel járnak, hogy a példája ragadós.

És bizony az is nagy kár, hogy a magyar katolikusok ehhez asszisztálnak, ahelyett, hogy alázattal és hivatástudattal végeznék azt a munkát, melyet vallásuk számukra előír.

Jászladány ma Magyarország kicsiben.

Álszent, álságos, sunyi társadalom, nulla felelősségtudattal.

Ha majd egyszer nagy baj lesz itt, jusson eszünkbe, hogy kik idézték elő…

:O)))