SZABADLÁBON

Némelyek saját lábon állnak, némelyek szabadlábon, némelyek meg más lábát csókolgatva, talpát nyalogatva vitézkednek.
A sajátlábat már megszoktuk, a fogalmat Tiborczné (született Orbán Rasi) bevezette a magyar anekdotakincsbe, tulajdonképpen jót röhögtünk rajta.
Tán Pottyondi Ede irigykedett kicsit, hogy ő ilyen jó poént nem tud kitalálni, de egyébként a mindig alkalmazkodó magyar kispolgár csak zárt ajtók mögött és halkan röhögött.
A beszariság nemzeti sajátosságunk, jóllehet indokolt - ebben az országban soha nem lehet tudni, hogy hirtelen miért romlik a munkád minősége, vagy miért tisztel meg látogatásával a NAV.
Viszont azért az nóvum, hogy főbenjáró bűnök elkövetöit a legelső (na jó, második...) állami főméltóság szabadítja a társadalomra.
Nem azért, de sokan vádolnak mostanában azzal, hogy a muszkavezetésen kívül gyanúsan sokat járok  kínai kifőzdékbe (az illatos csirke-zöldéges tészta kombót bátran merem ajánlani mindenkinek, hogy az édes-savanyú levesről, mint kiemelkedő kulináris élményről már szó se essék...) is.


Hát, hogy ne okozzak csalódást senkinek, megírnám, hogy az általuk elkövetett bűncselkményekért Butaházyt és társait Sanghajban egy stadionban nyilvánosan végeznék ki.
Itt meg Kegyelmes Asszony, a Nemzeti Katika, a nemzetvezető balkeze, mellyel arab országokban nehéz lehet boldogulni, személyesen nyitotta ki a cella-ajtót, rászabadítva a társadalomra egy virtigli kis terrorista sejtet.
Ez a sejt a futball-labdás robbantásokn kívül azt is sejteti, hogy nem is olyan kicsi és adott esetben készen áll az ország vezetésének nyűgeit a hátára venni, mint Szálasi 44-ben...
Schadl kicsit más tészta, Kínában ugyan őt is kivégeznék, de Moszkvában valószínűleg csak kiesne a tizenkettedik emeleti ablakból, mikor azt figyeli éppen, miként vezetik el Völlnert nehéz vasban a Lubjankára az arra hivatott szervek.
Szegénynek most saját villájában, házi őrizetben  kell majszolni a kegyveszettek keserű kenyerét, várni, hogy a hosszú eljárás enyhítő körülménnyé érjen, számolgatni azt, hogy mennyi marad itt-ott, ha mindenét el is veszik.

Mindig korrupt ország voltunk, de valahogy ideológia-semlegesen - most meg - a marxi jogértelmezéssel adekvát módon - az a bűnöző, akit az aktuális hatalom annak tart.
Gyurit már csak egy apró lépés választja el attól, hogy ugyanúgy a vízhajtású motor ünnepelt feltalálója legyen. mint ahogy Rogán Tonya a számítástechnika megújítója lett, így legalizálva jövedelmét.
Persze a jog mindig az uralmon levők érdekeit szolgálja.
Ez esetben sincs másként, Katikának joga van kegyelmet adni, hát ad, ha ezt kapja parancsba.

Ő így hízlalja a Fidesz választói tömegbázisát - mindenki a maga eszközeivel, ugye.
Ami meghökkentő, hogy a társadalom ezt mindenféle reakció nélkül tűri, a kisember legalizálva látja saját disznóságait, a náci az ideológiáját, a hatalom a helyzetétékelését: ezek olyan hülyék, hogy holnap ismét bevezetjük az első éjszaka jogát!
Maca, ne csodálkozz, ha megáll melletted egy sötétített üvegű kormányzati kocsi és beránt téged Berija reinkarnációja - miért olyan formás a segged, ugye...


Mi lesz ebből? Ki tudja, a skála a Nemzetvezető mogött porzó vakolattól a banán-köztársaságig tejed, de az biztos, hogy ha egyszer errefelé balhé lesz, hát a második vonal úgy fog a Körúton lógni, mint a szaloncukor a karácsonyfán.
Akkor majd eltöprenghetünk, hogy ha annak idején némi ellenállást tanúsítunk talán elkerülhettük volna az ország feladarabolását és azt, hogy a magyar nép hasonlatossá váljék a longobárdokhoz.
Már eltünés-ügyileg, ugye...


:O)))

NYUGAT VAGY KELET

Hát bizony nem könnyű dilemma, különösen akkor, ha a két égtáj hazai képviselőit nézegeti az ember.

Különben is, a politikai égtájakat nem az iránytű mutatja, hanem a fene tudja mi is, merthogy két egyforma államalakulatot, gazdasági fejlettséget nemigen lehet találni még az egy akolba tereltek csoportján belül sem.

Még a társadalmi rendszerek sem mutatnak pontos irányt, hiszen a kínai kvázi-szocializmus (kis NEP-el dúsítva) nem hasonlítható az orosz kapitalizmushoz, mely inkább hasonlít hazánk maffia-kapitalizmusára, mint keleti szövetségese állam-kapitalizmusára, mely a szocializmus kínai útját járja - meglehetősen sikeresen - jelenleg.
Mégis, mi állítólag Nyugat vagyunk, hisz angolszász típusú, parlamentáris  államberendezkedésünk van, míg Dél-Korea Kelet, hiszen agolszász tipusú parlamentáris berendezkedése van vagy hogyan is.
Persze a keleti tőkések mind-mind oligarchák, míg a nyugatiak becsületes és ügyes üzletemberek, némelyik ügyesebb, mint Zuckerberg...
Persze ha Nyugatról beszéltünk, akkor  magyarember Németországra vagy Angliára gondolt, még véletlenül se dél-Olaszországra, Szicíliára vagy akár Portugáliára, Görögországra vagy Törökországra, és legfeljebb a turistaútjain szerzett benyomásaira alapoz.

Márpedig azok csalnak, mert bármennyire festői is egy kecskepásztor a görög hegyekben, nagyon sokan sírvafakadnának, ha azon az életszínvonalon kellene élniük, ahol a kecskéit számolgató (egy, kettő, te édes , négy, öt...) atyafi él...
Persze tagadhatatlan, recinát kortyolgatva érett kecskesajtot majszolni a meleg tengerparton igen vonzó, csak éppen nem a valóság.
Ha valaki tárgyilagosan figyeli a folyamatokat, akkor be kell látnia, hogy a Gorbacsov féle fordulat a gyarmatosítás új korszakát hozta el, igaz, más módszerekkel mint a klasszikus gyarmati időkben, de a lényeg ugyanaz.
A gyarmatosítók a gyarmatok eőforrásainak kiaknázásával hízlalják magukat, a gyarmatok népe pedig úgy táncol, ahogy új uraik fütyülnek.
Lehet bármivel eteni a derék állmpolgárt, de a lényeg, hogy Irak olajkincse már Szaddam meggyilkolása előtt el lett osztva a multinacionális olajcégek között, mert az már mégsem járja, hogy a nemzeti kics a nemzet jólétét gyarapítsa, mikor gyarapaíthatná a multik vagyonát is.

Akkor aztán diktátor az a Szaddam Huszein, akit anno nekiküldtek az ajatollah rendszerének, hadd hulljon a perzsa a nagy tolongásban, ha már ő ellenőrzi a Perzsa-öböl hajóforgalmát, ahelyett, hogy ráhagyná azt az USA 5. flottájára, mely jelenleg buzgón végzi ezt az önként vállalt tevékenységet, - ameddig teheti.
Diktátor volt a francia elnök által nagy csinnadrattával fogadott Kadhafi is, akinek sátrát az Elysee-palota kertjében állították fel nem sokkal az előtt, hogy egy teherautó platoján pocsékolták meg ellenfelei a francia csapatok és a titkosszolgálatok által szervezett puccs kapcsán - az apa férfi, a diktátor nő jegyében.
Uralma alatt a meglehetősen egyszerű líbiai törzsek soha nem látott jólétben, példátlan szociális vívmányok birtokosként éltek, a sivatagi nép vízellátása megoldott volt, talán egyedüliként a sivatagi környezetben.
De nem kell ilyen messzire mennünk, elég itthon körülnéznünk, hiszen minket is kifosztottak a szabadság jelszava alatt az 1989-es ellenforradalom idejét követő eszendőkben, mikor is az országot elkótyavetyélték a demokrácia bajnokai.

Persze mind azt hitték, hogy nekik is leesik kis morzsa az osztozkodásból, de még ebben is csalódniuk kellett, hiszen - József Attilával szólva - erre a kis, búvó országunkra is rálehelt a tátott tőke sárga szája, és meg kellett mindenkinek tanulnia, hogy a tőke étvágya határtalan.
Most nincs semmink, egyelőre képletesen szólva fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk, hogy egy másik költő szavaival éljünk.

Igaz viszont, hogy van egy maffiánk, egy virtigli diktátorocskánk, remek példaképeink, egy olyan honvédelmi miniszterünk, amilyen Veres Péter óta nem volt a  magyarnak, pedig Für Lajossal is volt egy kalandunk...

De nézegethetjük Ukrajnát is, aki ma az amerikai imperializmus kritikátlan kiszolgálójává silányodott, rengeteg vér árán - igaz arrafelé a nácizmusnak dicső történelmi előzményei vannak.

Hogy miért nem jön meg soha az emberek esze?  
Miért élnek állandó elégedetlenségben és illúziókban, miért élnek érdekeik ellenére?
Rejtély...


Lesznek bizonyára, akik szerint a rendszerváltozásra az ellenforradalom meghatározás túlzás, mint ahogy a neokolonalizmus is annak tűnik a hajdani szovjet blokkból kiszakadt országok esetében - csak éppen a tények cáfolják az állítás ellenzőit..

A hajdani Szovjetuniót is gyarmattartó hatalomnak tartják sokan, habár furcsa gyarnatok az olyanok amelyekbe a gyarmattartó pumpálja a pénzt, márpedig a helyzet ez volt.
Rengeteg halott  az orosz-NATO összecsapás eredménye, más hozadéka - újabb konfliktusok veteményezésén - kívül nincs, jóllehet a Nyugat által a háborúra fordított összeg kis hányadából meg lehetne akadályozni az afrikai éhség-övezetek még rengetegebb halál-esetét.
Az orosz és izraeli bombák gyermekkorú áldozatainak többszöröse hal éhen évente, de értük a mainstream média nem sürün ejt virtuális könnyeket, hiszen ők nem használhatók fel aktuálpolitikai célokra..

Kelet vagy Nyugat? 
Ez ideológiai, gazdasági és állmszervezési kérdés, lehet akár vitatni is mások álláspontját, de egy biztos: az egypólusú világ egészségtelen, pusztító.
A primadonna kiöregedett, az USA ma már olyan mint nálunk Medveczky művésznő: csillog-villog a kosztüm, de a tartalom már kissé avitt, elege lehet a saját bajaival  - a saját bájaira viszonylag kevés a jelentkező.

Pompeius mondta hajdan tán Sullának, hogy a felkelő napot mindíg többen imádják, mint a lenyugvót.
Lehet, hogy a felkelő nap háza ma is New Orleansban dűledezik, de a felkelő nap egyre láthatóbb módon Keletre költözött.
Nem lenne hátrányos a politikusoknak - Keleten és Nyugaton - mélyebben ismerkedni a római történelemmel...

:O)))

SZÉLLEL SZEMBEN

Nem igaz, hogy nem lehet.

Dehogynem lehet, az egész magyar történelem ezt bizonyítja.

Csak éppen nem érdemes, mert állandóan - némi eufémizmussal - vizes lesz az üres zsebű gatyánk.
Az okozza százezer bajunkat is, hogy álomvilágban élünk és a vágyainkat akkor is megvalósíthatónak tartjuk, ha első ránézvést látszik azok irrealitása.

Ebben - a realitások figyelmen kívül hagyásában - meg különösen tehetségesek vagyunk, valahogy úgy vagyunk vágyainkkal mint egyszeri Jóska Palvin Barbival: ötven százalékig már rendben van, hogy az övé lesz, ő már akarja, de nagyon...


November negyedikének ez lenne a ma is érvényes tanulsága.
Ehelyett inkább össznépi köldöknézegetés folyik annak taglalásával egybekötve, hogy mennyire igazságtalan és agresszív volt a hajdani szovjet haderő tíz százalékának bevetése a magyarországi rend helyreállítása érdekében.

Hogy milyen lelkesítő volt a hajdani "pesti srácok" harca az ellen a haderő ellen, mely a világháború győztese volt, és melynek vezetőjét Georgíj Zsukov marsallnak hívták.
És mecsoda disznóság volt, hogy az amerikaiak nem siettek segítségükre, pedig hogy vártuk az ENSZ ejtőernyőseit...

Jalta, Potsdam, ENSZ alapító okirata ad acta...
Ha nem lenne tragikus, akár még nevetségesnek is lehetne tartani, különösen azt, hogy magukat komoly politikusnak tartó emberek is ezt mantrázzák, erről szólnak az ünnepi beszédek.
Bár az is igaz, minden ünnepünket körbehazudjuk, az egyedüli Mohács kivételével.
Azt is csak azért nem, mert újabban türkök vagyunk,és e minőségünkben végre diadalmasan spacírolunk, nix finn- ugribugri.

Hogy anno a szovjet beavatkozás rosszul esett nekünk?
Ez nem vitás, rosszul esett, kinek-kinek más és más okokból.
Ki a nemzeti önrendelkezést féltette, ki igazságosabb szocializmust akart, ki utólag meg akarta nyerni a világháborút, kit csak sodort az ár, de ez nem ad felmentést sem Nagy Imrének, sem a Szabad Európa Rádiónak, sem akkori ellenfeleinknek, hogy fiatal magyar életeket dobtak oda egy illúzió kedvéért.
Merthogy illúzió volt az, hogy bő évtizeddel Berlin elfoglalása után egy háborút vesztett kis nép ki tud törni a nagyhatalmi akolból.
Nem ment akkor, és nem fog menni most sem, mikor ukrán életeket dobnak oda.
Legfeljebb európai országként még egy háborút fogunk veszteni, merthogy Amerika azóta sem került közelebb, Anglia meg el lesz foglalva saját eljelentéktelenedésével. 
Szembe kellene végre néznünk saját magunkkal, és ennek megfelelően alakítani a külpolitikánkat, oktatásunkat, múlt és jövőnképünket.

Nagyon népszerű dolog egyes körökben Orbánt Kádárral hozni párhuzamba.
Hogy a párhuzam hazug, az nyilvánvaló, de a személyes tehetség sem azonos.
Kádár úgy tudott elismerést kivívni ellefeleinél, hogy szövetségesi hűsége soha nem kérdőjeleződött meg, tekintélye a nemzetközi politikában ennek is volt köszönhető.
Más kérdés, hogy ismét visszaigazolódott az ősi igazság: senki nem lehet próféta a saját hazájában.
Mégis, ma egyre sürübben jut eszembe egy vicc a kádári külpolitikáról:
Brezsnyev Moszkvába hívja a szocialista országok vezetőit, és hogy próbára tegye szövetségesi hűségüket, mindegyikük székén elhelyez egy rajzszöget, hegyével felfelé.

Mikor helyet foglalnak, Honeckernek kicsit eltorzul a képe, de egy hangot se ad ki.
Todor Zsivkov leül, arca eltorzul, majd mosolyra vált: Jó tréfa volt Brezsnyev elvtárs!
Ceausescu leül majd felpattan és felháborodottan óbégatni kezd.
Kádár feltünés nélkül lesöpri a rajzszöget, leül és felszisszen...

Szerintem Orbán Ceausescura hasonlít, csak ő nem lopott ennyit...
És talán nem ártana tanulni a múltból, hogy majdan jövőnk is lehessen...

:O)))

BALOLDALI POPULIZMUS

Vitaklubba járok, politikai vitaklubba, kettőbe is.
Politikai ízlésüket tekintve baloldali vitaklubokba, ahol kéthetente megváltjuk a világot, persze mértéktartó módon, már amennyire lehet politikáról mértéktartó módon vitatkozni.
De maga az a tény, hogy hasonló politikai ízlésű emberek vitatkoznak, nekem tetszik, mert azt bizonyítja, hogy az általam is preferált politikai oldal nem vallási ügyként kezeli a világ dolgait, véleménye is van a dolgok alakulásáról, és ez a  vélenény nem egysíkú, központilag vezérelt, előrágott vélemémy.
Már magában ez is vonzóvá teszi a beszélgetéseket, az meg csak hab a tortán, hogy a programok nem csak aktuálpolitikához kötődnek, hanem időnként elméleti kérdésekről is folyik a szó.

A következő összejövetelen a beszélgetés témája a baloldali populizmus lesz, sajnos nem tudok résztvenni rajta, pedig  a populizmus témája izgalmas.

Hát még a baloldali populizmusé...

Természetesen ha komolyan vitatkozunk akkor először azt kell tisztázni, hogy mi is az a baloldaliság a mai Magyarországon.
Jó, szociálisan érzékenynek kell lenni, de hát szociálisan érzkenynek mondhatja magát aki csak akarja, az angol király is lehet szociálisan érzékeny, mégsem baaloldali. 

Törekedhet valaki társadalmi igazságosságra is, ha a társadalom felépítése magában hordozza az igazságalanságot, a születésed meghatározza a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyedet.

Ezeken kívül az adott ország hagyományai is befolyásolják, hogy ki számít ott baloldalinak, az átlag-műveltség szintúgy.
Szigorúan magánjellegű véleményem szerint a kérdés eldöntésében a tulajdonhoz való viszony a meghatározó.

Ha valaki , vagy  valamely szervezet a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalomért küzd, akkor baloldalinak mondható, ellenkező esetben lehet értékelni a szociális érzékenységet, de ez már csak az eszme(?) maszatolása.

A hatalom a tőke kezében van, és az, hogy hatalmának megtartása érdekében milyen engedményeket hajlandó tenni a tömegek felé, bár  igen húsbavágó de akkor is csak csak részletkérdés.

Tehát az egyik szitokszóval ezzel akkor végeztünk is, - imígyen kiderül, hogy a valódi baloldali program a kommunistáké.
És ha már róluk szól a beszélgetés, akkor el kell mondanunk, hogy a mi életünk is bizonyíték arra, hogy a kapitalisták társadalmi berendezkedését szociáldemokrata lírával vagy más hasonló módon megdönteni nem lehet.
Olyan ez mintha a hiénától meggyőző politikai munkával, demokratikusan el akarnánk venni a zsákmányát.
Leninnek és a bolsevikoknak igaza volt, a választás itt a között létezik, hogy ki bizonyul erősebbnek.
Ez természetesen nem zárja ki a politikai meggyőző munka szükségességét, de nem a kapitalistákat kell meggyőzni, hanem azokat, akikre hatott a tömegbutító propaganda, vagy sikerült elterelni a figyelmüket a valós társadalmi kérdésekről.

                                                                      

A populizmus sem egyszerű kérdés napjainkban,  mikor minden médium azt sugalmazza, hogy mindenkinek hercegnek kell lenni, és aki a karjára tud csatolni egy hamisított rolexet és a telefonja, autója trendi, az már automatikusan az eithez tartozik.

A politikusok fő elfoglaltsága, hogy azt próbálják kitalálni, mi kell a tömeg-embernek, hogy lehet elhitetni vele, ő is az elit része, hogy őszintén csatlakozzon egy elitista politikai vonulathoz, jóllehet semmi nem predesztinálja erre.

De arra jó a fogalom, hogy mindenfajta életszínvonallal kapcsolatos követelésre rá lehessen húzni, csakúgy mint minden olyan követelésre, mely sérti valamely  kapitalista csoport vagy személy érdekét.
A populizmus azt jeleni, hogy az adott követelés, állásfoglalás népszerű, és olyan minősítő tartalom kapcslódott hozzá, mely szerint a nép tudatos megtévesztésének célját szolgálja.
Természetesen ilyen is van, betarthatatlan szociális ígéretek a baloldalon, jobboldalon pedig ezeken felül retrográd politikai igéretek is jellemzők.

A fogalom arra jó leginkább, hogy elfedjen és megsemmisítsen valós igényeket, követeléseket, megbélyegezzen politikusokat akkor is , mikor erre nem szolgálnak rá.

Szóval, csak óvatosan a fogalmakkal. ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is...

:O)))

KILÓG A CSÁD A GATYÁDBÓL

Megmondtam már igen régen, hogy Üdvösségünk világpolitikai babérokra tör, ez pedig azzal jár, hogy Magyarországnak is világpolitikai tényezővé kell válnia.

Kétségtelen, minden adat erre predesztinálja.

Területünk az Egyesült Államok trületébe úgy százötször férne bele, Oroszország területébe száznyolcvanszor, népességünk meg a maga kilenc és félmilliójával igazán kimagasló - Kína sárga az irigységtől, India meg barna.
Történelmünk magasztos győzelemnek eladott kudarcok sorozata, nyert háborúnk nincs, nyert csatánk se nagyon, a világháborúk vesztesei közé tartozunk.
Tatár, török ellen folyvást vesztettünk, Buda visszafoglalásakor  sem mi vitézkedtünk, a Habsburgoknak népünk egyik fele hódolója, másik fele ellenfele volt, Stromfeld Aurél meg úgy kilóg hadvezéreink közül, mint trehány prímás gyantája a hegedűtokból.
Ő ugyanis sikeres volt - de le is tagadjuk ám, nehogy megbántsuk a vesztes Horthy emlékét...
Iparunk nincs, összeszerelő üzemeink vannak, a német autóipar csicskásai vagyunk.
Mezőgazdaságunk szép emléke már a múlté, leginkább területalapú támogatást termesztünk és az ökröket államigazgatási pozíciókban szaporítjuk.
A vak is láthassa, hogy minden világpolitikai szerepre jogosít  bennünket.

De végre eljött a mi időnk!
A stratégiai zseni leigázza Afrikát, magyar zászló leng a szavannán, honvéd áll az Emi Koussin, végre van valaki, aki nálunk is szerencsétlenebb, igaz ehhez Afrikáig kellett mennünk.
A lakosság szegény, mint a templomi segédegér, ami nem is csoda, hiszen templom sincs, így aztán imádkozás helyett huszonöt év alatt egyéb szórakozás hiányában megduplázódott a népesség.
Ipara Csádnak sincs, ellenben van olaja, ott is vannak az amerikaiak meg a franciák, csak akkor pucolnak el, ha éppen polgárháború van, de aztán visszaszivárognak.
Az ország felén csak a teve él meg.
Szomszédai Szomália, Líbia, Nigéria, Niger, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság - a nyugalom kis szigetei ebben a forrongó világban.

Ide küldünk egy késtszáz fősnyi katonai kontingenst a magyar elrettentő katonai erőből.
A nagy magyar hadvezér, Szalay-Bobrovniczky Krystóf szerint azért, hogy megállítsuk a migrációt és humanitárius segítséget nyújtsunk.
Utóbbi szép cél, és bár egyszerűbb és hasznosabb lenne évente egy hajórakomány lisztet küldeni, továbbá tudnék neki közelebb is humanitárius célszemélyeket mutatni, a migráció megfékezésére a kétszáz fő kissé kevésnek tűnik.
A terület meg kissé bizonytalannak tűnik, főként akkor, ha - mint esetünkben - nem az EU részeként, hanem önálló magyar akcióként hajtjuk végre a katonai erő és eszközátcsoportosítst.
A szomszédos Niger puccsistái biztosítékai a nyugodt fejlődésnek, főként, hogy most rugták ki a francia nagykövetet, aki a helyi uránbányák termelésének felvevőpiacát képvselte.
Afrika egyébként is kissé bonyolult képlet, a kínai-orosz nyomulásnak jó terepet biztosít, lévén a másik oldalon hajdani rabszolgatartók és gyarmatosítók állnak.
Hogy nekünk mi keresnivalónk van arrafelé - rejtély.


Azért egy szép afrikai közmondással kedveskednék a megnyerő küllemű obsitosnak, aki a magyar honvédelmi miniszterek dicső sorában az utolsó helyen áll: 
"Nem jó ott fűszálnak lenni ahol az elefántok b@sznak..."

:O)))

IZRAEL

Megbolondult a világ.
Ezer halott.
Nők, gyerekek, szórakozó fiatalok haltak meg Izraelben a Hamasz meglepetésszerű támadásában, és a halálnak ezzel nincs vége, Izrael Állam nem hagy megtorlatlanul támadást polgárai és területe ellen.
Elgondolkodtam, bennem is égne a bosszúvágy, ha hasonló helyzetben lennék, mint azok, akik éppen most veszítették el szeretteiket, és semmiféle humanizmus nem tartrana vissza a bosszúállástól, ha a legcsekélyebb módom is lenne rá.
Borzalmas, hogy mit kapott az emberiség a világpolitikától, és mit kap ma is ugyanettől.  
És mit kap a nacionalista gyűlölet szításától, melynek magvait az angolszászok vetették el még az államalapítás előtt, mely problémák rendezésére az azóta eltelt évtizedekben sem volt mód.
Bizonyára annak kivzsgálásának is eljön az ideje, hogy mi tette lehetővé az egyiptomi figyelmeztetés ellenére a meglepetést, de majdnem biztos, hogy a valódi okok homályban maradnak. 
A legendásan hatékony izraeli felderítés csődje sem érthető igazán, de ehhez társulnak az angol és amerikai titkosszolgálatok elmulasztott figyelmeztetései is.
Aki kicsit is figyeln a világpolitikára, az természetesen ilyenkor végiggondol egy sor összeesküvés-elméletet, az érdekek bonyolult strukturáját, a katonai-politikai-gazdasági érdekek szövevényét, és a végén levonja a következtetést: ezek között eligazodni szinte lehetetlen.
De néhány tanulságot azért már ma is le lehet vonni.
Talán az egyik legfontosabb, hogy hiába van Izraelnek atomfegyvere, ha nincs ki ellen bevetni.
Hiába az izraeli kaatonai fölény, a fanatikusok ellen vajmi keveset ér, és ez a vallási fanatikusokra fokozottan érvényes, hiszen az ő jutalmuk eleve a túlvilágon van.
És nincs áthatolhatatlan pajzs, nincs mindent megoldó katonai eszköz, a dolgokat politikai síkon is rendezni kell.
Be kell látnia az izraeli vezetésnek is, hogy a palesztín problémát neki kell rendeznie, mert sem az arab államok, sem az angolszászok ebben nem érdekeltek.
Félő, hogy ez mostanában nemigen fog menni.
Az egyébként politikailag is kizárt, hogy a meglehetősen szélsőséges Gven Bir nemzetbiztonsági miniszter és a politikai jövőjét féltő Netanjahu erre törekedne, és bizonyos mértékig érthető, hogy most a bosszú ideje van, de ez azt is jelenti, hogy évtizedekre romlik a viszony a palesztinok mérsékeltebb részével is.
És akkor még ott van Irán is, mely szálka az amerikaiak szemében is, ezer oknál fogva, melyek közül Izrael-ellenessége csak egy.
Az oroszokkal kiépített fegyverszállítási szerződések, a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés, a szíriai tevékenység mind-mind arra inspirálják az USA döntéshozóit, hogy ha már eszkalálni akarják a konfliktust, hát Irán ellen lépjenek fel - akár katonailag is.
Mindenesetre amerikai repülőgéphordozó már megjelent a térségben, a Hezbollah is az aktivizálódás útján van, és ez igen rossz jel.
Ha nem sikerül a folyamatot leállítani, újabb tűzfészek kap lángra a világban, erősen növelve az atomháború kockázatát.
A sokat szenvedett zsidó nép megpróbáltatásainak még nincs vége, és rövid távon nem is lesz.
Ha az eseményekhez hozzászámítjuk a migrációt és az európai szélsőjobb megerősödését, nagyon szomorú jövő rajzolódik ki, melyet Amerika megrendült világhatalmi pozíciója csak tovább árnyal.
Magyar politikus szóvá tette, hogy a kormány most nem követel azonnali tűzszünetet.
Nem, mintha nem lenne mindegy, hogy a magyar kormány most mit követel, de az tény, hogy gesztusértékű lenne, a túszok azonnali szabadonbocsátását követelni.
Remélhetőleg ez a támadás a Hamasz felszámolásának első lépését is jelenti, kérdés, hogy az izraeli politika mennyire tudja majd kézben tartani a folyamatot.
A gyűlölet gyűlöletet szül - a támadás felelőseinek felelősségrevonása után talán egyszer meg kellene már állítani...

:O(((

BŐS-AKKUMULÁTOR PROJEKT

Ami azt illeti, a jelenlegi magyar címer szimbolikája kissé elavult, - a hármashalom és a négy folyó inkább a múltra utal, mint a jelenre.

Viszont a kiselefánt jó eséllyel szóba jöhetne címerállatunkként, hiszen Jumbo is nehezen tanul, ám könnyen felejt, miként bölcs népünk is.

Azért a magyar - mint nép - világritkaság számba megy, hiszen mi egzakt módon tudjuk bizonyítani, hogy debizony, bele lehet kétszer is lépni ugyanabba a folyóba, még ha azt el is térítették menetközben.

Példaképünknek tekinthetjük még a néhai szovjet külügyminisztert, Andrej Gromikot, aki a nemzetközi politikában a Mr. Nyet névre hallgatott, végtére  mi is mindnre nemet vagyunk képesek mondani, ha van értelme, ha nincs. Ugyanis nálunk minden politikai kérdés, amelyben természetesen a demokrácia jegyében kell állást foglalni, és a döntések meghozatalára feldúlt lelkű háziasszonyok hivatottak, ahogy azt számukra az illetékes Guru előírja. 

Így aztán ellenezzük Paksot, jóllehet villamos energiát - környezetbarát módon, időjárástól, napszaktól függetlenül - előállítani más módunk nincs, viszont az új erőművi blokkokat az oroszok (fúj le velük!) építenék, ami necces. 

Ellenezzük hát, aztán majd mindenféle - az üzembiztonság rovására menő - kompromisszumokra hajlandók leszünk, ha lejár a meglévő atomerőművi blokkok többszörösen meghosszabbított üzemideje, közben arról ábrándozunk, hogy a fűtőelemeket nyugatiakkal váltjuk ki, mert mégiscsak jobb, ha az oroszok helyett az ameriaiaktól függünk, de hogy valakitől függeni fogunk, az biztos.

Elleneztük mi építésekor az M-0 út halásztelki lejáróját is, ma ellenezzük az ipari parkban épülő logisztikai központot, de legfőképpen az akkumulátor-gyárakat ellenezzük.
Persze átlagmagyar fel se ismerné az autókat meghajtó akkumulátort, ha szembejönne vele az utcán, de az biztos, hogy nekünk nem kell, mi inkább a benzin és dizelüzemű autók hívei vagyunk, már persze rothadó tüdővel, de környezettudatosan.

Továbbá mi gyártjuk a világ legjobb nyílpuskáit, mindek mindig új ötletekkel kísérletezni?
És harcolunk a város jó levegőjéért, kerékpárral járunk és buzgón tekerve szívjuk az autók rákkeltő bűzét, ahelyett, hogy betiltanánk a nagyvárosi főutakon  kerékpározást egészségügyi okokból.
A világ mégis megy előre, ha akarjuk, ha nem, mint ahogy a lovat szorította ki a gépesítés, úgy fogja kiszorítani a mai gépkcsikat a jövő közlekedése, melyről ma még nem tudhatjuk, hogy milyen energiát fog használni, de hogy lényegesen környzetkímélőbb lesz a mainál, az biztos.

Lehet a meghajtás majd  elektromos, lehet esetleg hidrogén-bázisú, lehet, majd a napsugár üzemelteti, de hogy a mai helyzet nem marad, az biztos.
Igen, minden technológia környezetszennyező, elég, ha csak az omnibuszra gondolunk, melyet paci vontatott, de ez ellen is lehet tenni, lásd a bécsi konflsokat a Stephanskirche táján.

Leginkább olyan érdekviszonyokat kell teremteni, melyek a környezet szennyzése ellen  hatnak.

Ami a legidegesítőbb, az a  képtelenségünk a tanulásra. 
Bős-Nagymaros példáján pedig negtanulhattuk volna, hogy hová vezet, ha egy politikai kérdést gazdasági kérdés segítségével akarunk megoldani.

Jelen esetben két legyet akarnak ütni egy csapásra az ötlet szülei.
Az egyik az Orbán-kormánnyal szembeni ellenszenv felkeltése, a másik a kínai befolyás elleni harc.

Dícséretes törekvések.

Az utóbbi szerencsésen egybeesik az USA seggének lelkes nyalásával, szépen beleillik abba a vonulatba, mely az imperialista nyugati nagyhatalom világuralmi nyomulását szolgálja. 
Tulajdonképpen az Orbán féle maffia is csak ebben ludas, hiszen százszámra lehet példát hozni arra, hogy amikor nem sért amerikai érdekeket, a legócskább diktatúrákkal is jól elvan a szabadság küldetéstudatos és hivatásos védelmezője, a demokrácia letéteményese - az összes guanrtanamoi és egyéb kínzókamrájával együtt. 

Szóval, ami az Orbán-rendszer eltüntetését illeti a cél szép és üdvös, az ennek érdekében alkalmazott eszköz káros.  

Olyan, mint amilyen annak idején a vízügy szétverése volt a Kádár-rendszer felszámolása érdekében, mikor a környezetvédelemre hivatkozva dízel-üzemű szivattyúkkal akarták pótolni a Duna  szigetközi vízveszteségét.
A politika beleormótlankodása szakmai kérdésekbe az életszínvonalban mérhető károkat okoz.
Nem véletlen, hogy a mai napig nem készült tételes elszámolás a Duna-gate okozta kártevésről, beleértva az elmaradt hasznos, a kártérítésként kifizetett összegeket, a feleslegessé vélt munkálatok árát, a Duna hajózhatatlanságának következményeit, az energiabiztonsági kérdéseket.

Mióta ember él a Földön, és felhagyott a vadászó-gyüjtögető életnóddal, mindíg károsította a természetet, és károsítja ma is.

Természetesen a károsítás mértéke nem közömbös, - minél nagyobb lesz az emberek száma, a gond is egyre nő - tennünk kell ellene.


És ez a kulcsa a problémának, teszünk-e ellene vagy nem.
Az akkumulátor-gyár viszonylag könnyű probléma, újdonság és úgy lehet szabályozni, ahogy akarja az adott közösség.
Létesítéséhez elő lehet írni szabályokat, azok betartását ellenőrizni lehet, ki lehet kényszeríteni, a vízfelhasználástól a hulladékkezeléség, mindent.
Ehhez persze a szakhatóságoknak erősnek kell lenni, és a politikának távol kell tartania magát a szakmai kérdésektől.
Nem írhatja felül semmiféle politikai-gazdasági-honvédelmi érdek a szakmai követelményeket.
Másik fontos dolog a nunkavédelem kérdésköre, mely erős szakszervezeteket feltételez, melyeken nem lehet átlépni a politikusok kénye-kedve szerint.

És szolidaritást, nem csak az adott szakmán belül.

Vajon a tizenöt éves járműpark nem az autógyárak hulladéklerakója? 
Biztos, hogy a gépkocsik üzeanyagtartálya ellen kell lázadoznunk?
A módszer, melyet ma akarnak használni néhényan, nem ismeretlen.
Azonban ahogy a ludditák sem tudták a gépek rombolásával megakadályozni a fejlődést, úgy a jelenlegi folyamatok is folytatódni fognak, minden ellenkezés dacára.
Azt szoktuk mondani hogy legfőbb érték az ember, jövőnk záloga a gyermek, ennek dacára mérgezzük környezetét ötmillió tizenöt éves átlagéletkorú autóval, buszokkal, matuzsálemi korú vonatokkal, erőművekkel, háztartások gumicszma-alapú fűtésével, miegyébbel, de roppant környzettudatosak vagyunk.
A probléma roppant összetett, kezelni is így kellene.


Talán itt lenne az ideje elgondolkodni ezen...

:O)))

VILÁGGÁ KÜLDTÜK A TÓTOT...

Mégis, ki a fene az a Petrovics? 
Egy hőzöngő, túlmozgásos tót, aki szeretett magyar hazánk megpróbáltatásainak lépcsőfokain mászott fel a Parnasszusra, és még erről laktanyát neveztek el?
A tetejébe éppen  azt, amelyikben a Katonai Rendészet fészkel?
És akkor a laktanya névadója éppen ez a főtrehány legyen, aki kigombolt gallérral akarta kivívni az általa szabadságnak tartott, de mi tudjuk jól, hogy inkább bolsi ábrándnak nevezhető társadalmi rendet?
Hát egy nagy túrót!
Átnevezzük a laktanyát, ahogy illik, a tót megy a levesbe, a jó sajtójú (testőrök, ló, stb...) Habsburg jön, ezzel adunk a nők megbecsülésének is, hiszen Rézinek ( ahogy a férje hívta) tizenhat gyereke született, ezzel remekül beleillik korunk jobboldali nőképébe, kinder, kirche, küche, vagy hogy is.
Persze nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért tűrte el kedvenc lánya leszbikus afférjait, de majd megmagyarázzuk, biztos kényszerítették a torkához szorított Pragmatica Sanctioval...
Nyúlanyó neve díszeleg ezentúl a hajdani Petőfi Laktanya főbejárata felett, és csak azt sajnálhatja az ötletgazda, a felettébb rokonszenves megjelenésű és rettenetesen okos tartalékos vezér, Szalai-Bobrovniczky honvédelmi miniszter, hogy nem lehet odacsinálni Mária Terézia neve elé a viztézi címet. Ízlelgessük csak: vitéz Mária Terézia... - így lenne tökéletes, és a korszellemnek megfelelő.

Nincs túl nagy jelentősége a dolognak, végtére is ezek már lehánytak és lesz@rtak minket, hogy most még köpnek is egyet a múltra, hát - ez már túl sokat nem jelent.
Emellett remek üzlet is valamelyik havernak, és a mostanában felvirágzó Honvédség is hálás lesz, végre helyreállt a világrend, győzött a történelmi múltra visszatekintő magyar szupremácia, a feltolakodott tót el a balfenéken, méghogy vörös zászlókkal s ajkána szent szóval: Világszabadság.
Ja. Meg azt neked, amit a paci himbál.
Így aztán elhárult az utolsó akadály is elrettentő erejű, ütőképes hadseregünk elől, és ha majd kiderül, hogy az oroszok, vagy az ukránok támadják meg szeretett hazánk évszázadok óta vértől iszamos földjét, a Habsburg császárnő nevével ajkán teker az első magyar kerékpáros hadosztály az örökkévalóság felé.

Rákóczi, Kossuth, a tizenhárom aradi vértanú meg le van sz@rva.

Per tangentem jegyezném meg, hogy ha nem vetted volna észre: te is...

:O)))