ŐSZÖD, VIZITDÍJ, MORATÓRIUM...

Szili Katalin nyilvánosságra hozná az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról szóló vizsgálati jelentést.

Erről két hónappal ezelőtt levelet írt Lendvai Ildikónak, melyben kezdeményezését azzal indokolta, hogy számára nem megfelelő az a tájékoztatás, amit a vizsgálatról közzétettek.

Hiányolja azt is, hogy nem nevezték meg a kiszivárogtatásban közreműködőket, továbbá azt sem tették világossá, hogy hogyan történtetett meg az eset.

Nem csak ő van így ezzel.
Ez az egész szerencsétlen történet nem a beszéd tartalmához, hanem a kiszivárogtatás kezeléséhez kötődik.
Amikor a beszéd nyilvánosságra került, akkor a szocialisták megzavarodtak és beleestek a Fidesz által ásott csapdába, elkezdtek magyarázkodni és egyes politikusaik elkezdték sütögetni a saját politikai pecsenyéjüket, - közöttük volt Szili is.

Elhatárolódtak, meg hümmögtek-nyammogtak, ráhagyták az ellenzéki propagandára annak bornírt hülyeségeit, beletörődtek abba, hogy az egyébként roppant illemtudó jobboldali sajtó teletömje az emberek fejét a beszéd egy-két hangulatfestő elemével, kissé rusztikusabb kifejezésével, ahelyett, hogy egyértelműen kiálltak volna Gyurcsány mellett, mondván, hogy a beszéd tökéletesen megfelel arra, hogy a politikusok feladatait,  a választókhoz való új közelítést, a következő négy év feladatainak várható nehézségeit és egy szocialista parlamenti képviselőtől elvárható magatartást körvonalazza.

Itt kell megemlítenünk a baloldali médiaértelmiség felelősségét is, akik Mészáros Tamás vezetésével nekiálltak vadul fanyalogni, abból a feltevésből kiindulva, hogy egy politikusnak egy zártkörű rendezvényen sem lehet egyenesen elmondani a véleményét, hanem patikamérlegen kell méricskélni a kifejezéseit, azt lesve, hogy ki adja ki az ellenfélnek.

Mondták ezt egy olyan beszéd kapcsán, amelyik éppen a hazugságok, a kettős beszéd és a ködösítés ellen szólt.

Szomorú ezt feltételezni baloldali értelmiségiekről, de jónéhányan olyan benyomást keltenek, hogy a mai napig nem értették meg, miről beszélt Gyurcsány, és a mai napig képtelenek kilépni a hagyományos magyar politikai kultúra, az ígérgetésekre épített népbutítás bűvköréből.

Nem feledkezhetünk meg az SZDSZ szerepéről sem.

Reakciójuk a megszokott volt, - a kormány helyzetét előkelő kívülállóként szemlélve örvendeztek zsarolási pozíciójuk megerősödésének, - orrukat finnyásan befogva bírálgatták a kormányfőt, aki egy percig sem érezhette magát biztonságban tőlük.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy  egyes politikusok megijedtek a felhergelt jobboldal és az éledező szélsőjobb utcai randalírozásától és elfelejtették, hogy az ominózus beszéd ezt is megjövendölte.

Azt is el tudom képzelni, hogy közülük nemkevesen akár fizikai félelmet is éreztek, - sajnos nem teljesen indokolatlanul.

Ezzel együtt, ha nem hagyják magára Gyurcsányt és az első perctől kiállnak mellette, nem törődve a cirkusszal, hanem csak a feladatokra koncentrálnak - más kifutása is lehetett volna ennek a választási ciklusnak.
Nem sokszor értek egyet Szilivel, de most igen, - az egész magyar politikai élet és ezen belül a baloldal eminens érdeke, hogy megismerhessük azt az embert, aki eladta a szocialista pártot.
Akkor is, ha nem politikus volt, mert nem mindegy, hogy például Szilit azért nem szeretem, mert nem tetszik a politikai stílusa vagy azért, mert azt feltételezem, hogy pártja árulója.

A Fidesz ismét előrángatta a vizitdíj témáját.

Miután Lendvai Ildikó egy beszélgetésben megemlítette, hogy annakidején jó ötlet volt bevezetni a vizitdíjat, a fideszes Pesti Imre ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szocialisták ismét bevezetnék azt.

Természetesen nem erről van szó, a népszavazás és az Alkotmánybíróság döntött ebben a kérdésben - véleményem szerint jogszerűtlenül,-  és a szocialisták tiszteletben tartják ezt a döntést.

Mellesleg a vizitdíj jó találmány, a világon számos helyen jól funkcionál különféle elnevezések alatt.

A legális és egységes hozzájárulás a háziorvosokat rendezett módon juttatta nem is kis többletbevételhez és a helyi rendelőintézetben konkrétan meg lehet találni azt a berendezést, amely a betegellátás színvonalát emeli és amelyet ebből a bevételből vásároltak.

Merthogy ebből meg lehetett vásárolni, egyéb forrás meg nem állt és nem áll azóta sem rendelkezésre.
A háziorvosok sem arra használták ezt a pénzt, hogy elpókerezzék, - asszisztenseket fizettek  belőle, meg fejlesztettek.
A beteg mindenképpen jobban járt és a vizitdíj vitt némi igazságosságot is a rendszerbe, mivel az fizette, aki igénybe vette a szolgáltatást.
Most meg mindannyian fizetünk, ha járunk orvosnál, ha nem.

A vizitdíj összege sem volt megrázó mértékű, a szegényeknek meg visszafizette az állam.

Ennek dacára volt foganatja a populista propagandának, népünk nagyobb dicsőségére.

Az egészségügy egyébként is ki van téve a populista támadásoknak, - lehülyézték a minisztert, aki elrendelte a kórházi széfek felszerelését, de van olyan ismerős orvos, akit aztán a kórházban megloptak a műtétje alatt, - azóta szerintem gyökeresen változott a véleménye.

Hogy a H1N1 oltás körüli cirkuszokat ne is említsük, csak gondoljunk részvéttel azokra az orvosokra és betegekre, akik bedőlve a Fidesz által gerjesztett propagandának, nem adatták be maguknak a vakcinát és meghaltak.

Nem hiszem, hogy Orbán Viktornak lenne miattuk lelkiismereetfurdalása, - ő azért beoltatta magát, biztos, ami biztos...

Holnaptól önként vállalt kinevezési moratóriumot hirdetett a kormány.

A választások befejeztéig sem a minisztériumoknál, sem pedig a központi államigazgatási szerveknél, illetve ezek helyi szerveinél nem lehet vezetőket kinevezni, nem lehet szakmai tanácsadói és főtanácsadói címet adományozni és a minisztériumokban célfeladat - a köztisztviselők mindennapi munkájához nem tartozó plusz feladat - nem adható ki.

Dícséretes, - habár ilyenkor mindíg eszébe jut az embernek az Orbán-kormány két választási forduló között kinevezett főtisztviselőinek sora és az Orbán-kormány által az államigazgatásba kinevezett pártkatonák szerepe.

Nehéz azt mondani, hogy igazunk van, mikor tisztességesek és sportszerűek vagyunk akkor, amikor a pályán az ellenfél folyamatosan szabálytalankodik és durva a végtelenségig.

Nem szólva arról, hogy az ellenfelek ezt nem a korrekt nagyvonalúság, hanem a gyengeség jeleként értékelik.
kell még néhányszáz évig locsolni és nyírni a magyar politikai kultura ma leginkább szikes libalegelőhöz hasonlító pázsitját, attól tartok...

:O)))