2011. augusztus 14., vasárnap

Menedzsment.

Amikor az országhatárokon a tábla alá kiírták, hogy „Under new management”, akkor sokan úgy gondolták, hogy miután a rendetlenség megszervezését az új vezetés tagjai vezényelték, mégpedig roppant tehetségesen, akkor most eljön a Kánaán.

Nem lesznek tovább társadalmi feszültségek, hiszen győzött a népakarat, a hatalomra jutottak pedig nyolc év tervezőmunkájával a hátuk mögött, okosan felhasználva az előd eredményeit és arra építkezve lépésről lépésre, napról napra javítanak majd az ország helyzetén, egy viszonylag rövid idő után pedig magyarember libacombbal a kezében fogja vezényelni az Örömódát a Hősök terén.
Sajnos, úgy áll a helyzet, hogy a nyolc év még az alapvető elvek kialakítására is kevés volt, csak annyira futotta, mint a játékboltba beszabadult kisgyereknek, - Viktorka minden polcról mindent lerángatott, ezenközben kicsit tört-zúzott, és ha betévedt a boltba egy másik gyerek, akkor azt a sportosztályon lelt baseballütővel regulázta meg.
Siralmas a produkció, és ez különösen most vált nyilvánvalóvá, amikor úgy tűnik, nyakunkon a nemzetközi pénzügyi válság második hulláma, az országon belül nőnek a feszültségek, a devizahitelesek egy része már leállt a fizetéssel.
Viktor meg – állítólag – konzultál, merthogy látni őt nem látta mostanában senki, legfeljebb azok, akiknek egyetlen szavát sem lehet elhinni, még normál menetben sem.
Hogy ez a konzultáció hol folyik, kikkel és miről, és hogyan fér be ez a tevékenység az infúziós palackok közé, az valószínűleg államtitkot képezhet - a megrendszabályozott média-kulik meg nemigen mernek rákérdezni – a gyerek, ugye, meg a kocsi-részlet, érthető.
Arra sem mertek rákérdezni, hogy amikor a vörösiszap-katasztrófa alkalmából egyébként teljesen feleslegesen felépített, a világűrből is látható dolomit-gát épült, kinek a bányája volt a szállító, - a gyerek, ugye, meg a kocsi-részlet, ez is érthető, csak az nem érthető, hogy az ilyenek mi a francnak mennek el újságíróknak.
Pedig nagy a baj és kellene rá készülni.
Nagyon nagy volt a pofájuk, mikor Gyurcsányt kellett szidni, de ha össze kell vetni az ő tevékenyégét a válság előtt Orbán mostani bujkálásaival, meg a lényegtelen idiótaságokkal való babrálásával, akkor ordító a különbség a tehetség és a hatalomvágytól felturbózott tehetségtelenség között.
Mire elért bennünket a válság, Gyurcsány biztonságba helyezte Magyarországot, biztosította a megfelelő fedezetet ahhoz, hogy az ország eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségeinek, az államháztartás hiányát példásan lecsökkentette anélkül, hogy emberek százezrei kerültek volna kilátástalan helyzetbe, és ha nem lettek volna a patkánysereglet parlamenti és utcai randalírozásai, akkor az ország akár nyugodtan is várhatta volna a világot megrázó válságot.
Ehhez képest a mai magyar politikai vezetés a füle botját se mozgatja, semmi érdemi nem történik, és ha mégis hoznak valamiféle döntést, mondjuk a devizahitelesek ügyében, akkor mire az nyilvánosságra kerül – nem, nem hatályba lép, csak megígérik, hogy majd hatályba fog lépni – addigra az élet már át is lépett felette.
Érdemi munka helyett folyik a szómágia, építgetik a máglyát Gyurcsánynak és elődeinek, nagyon erőlködnek, pedighát nem lenne egy nagy szórakozás, a Böszme gebe, még csak nem is sisteregne a zsírja.
Most – érdekes – de nem lehet egy szót sem hallani a GDP arányos fejlődésről a térség országaihoz képest, mélységes kussolás övezi az ipari termelés fejlődésének elakadását, nincs már szó arról, hogy nem lehet kevesebbet keresni az adórendszer okán, nincs szó arról, hogy a nyugdíjakat megvédik. Egymás közt szólva az olyan országot, ahol egy Selmeczi Gabriella kaliberű tündibündi a nyugellátások legfőbb védelmezője lehet, azt a nemzetközi pályán ütemes közröhej övezi.
Stagnál az ország, áll egyhelyben, mint hajdan Albert Flóri állt, csípőre tett kézzel a pálya közepén.
Csak az a különbség, hogy Albert tehetséges volt és volt mindig a tarsolyában valamilyen megoldás, hogy a csapata nyerjen, ennek a kis pökhendinek pedig nincs még tarsolya sem, nemhogy megoldása lenne.
Idióta módon sértegette a nemzetközi pénzügyi köröket, így aztán most teljes a kiszolgáltatottságunk a nemzetközi pénzpiacoknak és az Unióhoz való viszonyunk sem rózsás, éppen a gonosz törpe áldásos tevékenységének eredményeként.
Ha kitör a gyalázat, senki sem fog mentőövet dobni nekünk, nem vagyunk tagjai az euro-övezetnek, kis ország vagyunk egy udvariatlan bunkó vezetésével – ha lepadlózunk, úgy kell nekünk!
Tartalékunk sincs, vettünk rajta MOL-részényeket, hogy aztán majd nyomott áron átpasszoljuk a haver strómanjainak.
Ennek a vásárlásnak az értelmére sem lehetett érdemi választ kapni, legfeljebb a nemzeti zászlót lengette meg a Mi Reménységünk.
Az állam szétzilált állapotban van, az önkormányzatok nyakig ülnek az Orbán bíztatására felvett hitelekben, van megye, ahol már a telefonokat is kikapcsolták, mi meg itten járási prefekturákat szervezgetünk, ahol majd a Fidesz ejtőernyősei egy évig azzal lesznek elfoglalva, hogy a WC-ajtót keresgéljék, - nem is szólva azokról a milliárdokról, melyeket ez a remek retro-project fel fog emészteni.
Már várom, hogy a Fidesz mikor alkalmazkodik a változásokhoz és mikor hozza létre a Járási Párbizottságokat, ahol majd a pedagógia-ruhatár szakon végzett ifjú titánok előtt a szőnyeg szélére állhatnak az intézményvezetők és ahol majd a gazdasági vezetőknek is ajánlatos lesz időről-időre megjelenni és beszámolni az irányításuk alatt álló gazdasági egység munkaversenyben elért eredményeiről.
Azt szokta a Fidesz Gyurcsányék szemére vetni, hogy úgy irányítják az országot, mint egy részvénytársaságot.
Én ezt – mint részvényes – dicséretnek venném.
Ami meg a mai állapotokat illeti, az leginkább egy túszejtésre hajzik, ahol a terroristák már összeszedték a foglyok értékeit, egyet-kettőt már demonstratív módon ki is nyírtak, és most keresik a lehetőséget, hogyan tudják a rablott szajrét biztonságba helyezni.
Hát tévednek - számukra megszűnt a biztonság.
Semmi sem örök, és egyszer bizonyára vége lesz ennek a tragikomédiának.
Orbán találkozott Mubarakkal.
Tanulhatott volna sorsából.
:O)))

2 megjegyzés:

zombi írta...

Orbán találkozhat az Atya-Úristennel is, akkor sem fog tőle tanulni, mert Orbán "tud." Csak azt nem tudja, hogy nem tud semmit. Azt viszont mi tudjuk.
Ezt a sok hülyeséget most azoknak kellene rendbe tenni, akik rá szavaztak. Ha piedesztára tudták emelni, tudják lelökni is onnan.
Azonkívűl milyen minisztereket rendel magához Felcsútra, mikor minden minisztere, aki számít, szabadságon van. Navracsicstól kezdve. Vagy a távollevőknek most köti az utilaput a talpára, lehetőleg úgy, hogy ne legyenek ott? Ne tudjanak neki ellentmondani, esetleg felsorolni az eszetlenségeit?
Melyik ausztriai pszichiátriai magánklinikának van étterme? Jó lenne tudni. Már csak azért is, hogy tudjuk, hol dolgozik az ország érdekében ilyen megfeszítetten.

éva írta...

Zombi, mégis mit gondolsz, honnan van a Széchenyi mániája? Követte a nagy elődöt, talán még a volt szobáját is megkapta. (Döbling)