Megjelent egy cikk a Heti Világgazdaságban, szerzője Rádi
Antónia, címe pedig az,
hogy Simicskáék MSZP-közeliekkel is üzletelnek.
Az írásból aztán kiderül, hogy üzletelnek liberálisokkal is,
sőt, a minap egy LMP-s politikus is felügyelőbizottsági tagsággal lett
jutalmazva - ki tudja, miért.
Tulajdonképpen semmi újdonság, legfeljebb az érintettek
megnevezése szokatlan, és mégis.
Amikor elolvassa az ember a cikket, igennagyon baleknak
tudja érezni magát.
A cikkből világosan kiderül, hogy míg ő elvekért és
eszmékért utálja a szomszédját, elveket és eszméket próbál számonkérni az
általa választott pártformáción, addig az adott párt korifeusai vagy a pártokat
kézbentartó vállalkozói körnek nevezett rablóbanda tulajdonképpen a szeme előtt
lopja szét az országot, kéz a kézben az ellenoldal politikusaival.
A legszörnyűbb ebben a tehetetlenség, mert ez a helyzet
olyan, mint amikor az ember belelép a mocsárba, előrehaladni nem tud, és a
mocsár lehúzza, ha nem tud hanyatt homlok kimenekülni belőle.
Lehetne ezt persze az élet diadalának is felfogni a vad
demagógia felett, csak az a baj, hogy ez az üzletelés az adófizetők pénzének
újrafelosztása, amiből új érték nem, vagy nem a megfelelő helyen keletkezik,
hanem a magánzsebek duzzadnak egy koldusszegény országban.
A mezei választó meg rohan meghallgatni kedvenc politikusát
mindenféle pártrendezvényeken, ahol megtudhatja, hogy a szembenálló tábor versenyzője
nyerészkedő, korrupt és erkölcstelen, erre megfelelő példákat is felhoz az aktuális
szónok, de lássunk csodát, ezek között egy sem szerepel a közös akciókból,
mintha azok nem is léteznének.
Nem mai a probléma, hiszen ha még emlékszik valaki az
olajszőkítéses ügyekre, akkor tudja, hogy a mutyi törvényi szinten került
megalapozásra, és bár a bűncselekményeket megállításához egy hárommondatos jogszabály meghozatala is elég volt, ezt a
három mondatot évekig nem mondták ki törvényhozóink.
A varázsszó itt a pártfinanszírozás volt és tán még ma is
az, mivel a jelenlegi törvényi szabályozás egy vicc, a jogszabály
betarthatatlan és ezer sebből vérzik, könnyen kijátszható és közröhej tárgyát képezi.
Mégsem nyúlt hozzá senki, egyetlen kormány sem, pedig
mindegyik fogadkozott programjában, hogy szembenéz ezzel a problémával, de
valahogy soha nem volt rá érkezésük.
Ma sincs.
Merthogy a mutyi lényege abban áll, hogy politikai
segédlettel megszerzett megbízásokat nem korrekt áron, hanem messze az
elvégzett munka értékén felül számlázva kapják kézhez a címben emlegetett pártközeli
vállalkozók, akik aztán előírás szerint visszaosztanak.
Kap belőle a pártpénztárnok és kap a vállalkozó is a
rettenetes kockázat okán, és az így befolyó pénzekből a pártok emberei is
lecsípnek kicsinyt.
A világhírű maffia-regényben, a Keresztapában ezt úgy mondták,
hogy engedik nekik kicsit megnedvesíteni a csőrüket a bővizű kútnál.
Így aztán mindenki jól jár, csak az ország és az adófizető
állampolgár nem, mert a költségvetési pénzeket olyan bőkezűen szórják, mint
kukoricát a háziasszony a hízlalásba fogott liba elé.
Az állampolgár ebből nem sokat vesz észre, a politikus meg
befogja a száját, mert ha nem fogja be, akkor legközelebb már nem politikus,
márpedig politikusnak lenni jövedelmező üzlet.
Ha pedig abban az illúzióban ringatnánk magunkat, hogy az
állam erre hivatott szervei meg tudják akadályozni ezeket a dolgokat, akkor
olvasgassuk kicsit el az ominózus cikk APEH funkcionáriusaira vonatkozó részét
és felejtsük el valamennyi illúziónkat – ez a terület a maffia birodalma, és
bátran állíthatjuk, hogy itt is nehéz a sora a pentitonak, a bűnbánó bűnösnek,
és itt is érvényes az omerta, a hallgatás törvénye.
Tulajdonképpen az természetes, hogy külön-külön minden
politikai szegmensnek megvan a maga vállalkozói holdudvara, mely előnyökre
ácsingózik, de hogy összeállnak trösztbe a költségvetés fosztogatására, ez
azért már vicces, habár gazdaságilag indokolt.
Így nem mennek el felesleges energiák az egymás elleni
harcra, akinek azt a dolga, az handabandázik időnként, de az üzlet zavartalanul
gurul.
Most azért mutatkoznak repedések a nagy egységfronton, mert
a Fidesz a kétharmadra való hivatkozással teljesen ki akarja iktatni a
konkurenciát, és maga akarja uralni a teljes piacot.
Ez persze csak átmenetileg sikerülhet neki, de az alaphelyzeten
ez fikarcnyit sem változtat, az eddigi ellenfelek behódolnak és minden megy
tovább, zökkenőmentesen.
A nép meg öli egymást és ábrándokat kerget, ahelyett, hogy
ezt az egész rohadterkölcsű, bűnöző bandát kergetné el, akik mára már minden
mértéket elveszítettek a megalomániás Törperős vezérletével.
Persze ez is csak ábránd, ha ezt elmondja valaki egy
Fidesz-hívő tanítónéninek, akkor az elveri a rossz hír hozóját az esernyőjével.
Mégis, rá kellene valahogy ébreszteni az országot, hogy
hülyének nézték a népet együtt és külön-külön is, mert rossz nézni, hogy a
tiszta elvek tiszta zászlainak tengere mögött néhány maffiózó kezében van az
ország.
Aki erre képes, annak nyert ügye van!
:O)))
4 megjegyzés:
Pupu, csak az a feneség, hogy sokan látják a fentieket, és sajnos azok a Jobbikot tartják megoldásnak. Ami röhejes, ha az önkormányzatokban tanúsított békés együtt lopkodásra gondolok a fidesszel.
És éppen ebben lehet a reményünk. 56-ban is azért nem mozdult a vidék, mert helyben nagyon is tudták, hogy mit tartsanak az ott hőbörgők emberi minőségéről - és most is sokan ismerik őket, mint a rossz pénzt.
No meg működik az SI faktor is. Az azért feltűnik, ha százezer forintos tiszteletdíjból többtíz milliós autót, vagy palotácskát vesznek olyanok, akiknek korábban kilógott a sejhaja a gatyából..
És ezért örültek sokan a határon túli magyarok pártalapítási lehetősége belengetésének: merthogy ők garantáltan nem bizniszeltek Orbánékkal (bocs Simicskáékkal, merthogy a nagy pénzek körül mostanában sorra rugdalják ki Orbán erősnek tartott embereit).
Egyébként elmulasztottad megemlíteni az EGYETLEN kísérletet a pártfinanszírozás rendbetételére,
Gyurcsányt akkor legalább szóban az Mszp is támogatta, aztán valahogy mégsem jött össze a szükséges többség...és a DK-ról sem hallottam még mutyis gyanút, bár persze lehet, hogy nem jó helyen olvasgatok.
Nna, ezért mondatták le Gyurcsányt. Én már régen mondom, de mindenki csak sunnyog. Még mindég nem mernek kiállni mellette. Az a néhány normálisan gondolkodó ember, aki vele ment az uj pártba, a lelküket kitehetik az igazságért, mert olyan mélyre ásta Gyurcsányt a maffia, hogy nagyon nehéz lesz a felszínre kerülnie. Pedig az egyetlen ember, aki még tudna evvel az elátkozott országgal, néppel valamit kezdeni. Nem kell elfelejteni, hogy rövidesen lejár Oroszországgal a gázszerződés. És Putyin nem fog kesztűskézzel bánni Törperővel. Nem a szívecsücske. Csak ezt majd megint a népség fogja megfizetni.
Qui prodest?
Névtelen: Ez jó kérdés, csak nem ártana tudni mire vonatkozik a kinek használ, na és a milyen értelemben? Merthogy Simicskáék érdekét szolgálja, anyagi értelemben - az biztos. A nagy kérdés, hogy a szektaszerűen működő fidesz esetében a hívekben milyen változást okozhat a milliárdos mutyik kiderülése - ha egyáltalán okoz.
Megjegyzés küldése