PÁRTÜTÉS

Speciel éppen a Fideszt üti a RMDSZ, mely kongresszusán meglehetősen markáns kritikát fogalmazott meg a Fidesz romániai tevékenységével kapcsolatban.

Ez várható volt, hiszen Kövér roadshow-ja a választások idején nem annyira a magyar nemzetiség minél kedvezőbb választási eredményét szolgálta, Ketteske inkább a RMDSZ ellen folytatta kis magánhadjáratát, merthogy mecsoda dolog az, hogy akárhol is a világon egységesen lépjen fel a magyarság.

De arra azért senki sem számíthatott, hogy az RMDSZ képviselői ne a Fidesz környékén szokásos gyűlölködéssel vágjanak vissza, ami a Vezér bandájának hazai pályának számít, hanem humorral fűszerezett, de kemény választ adjanak nekik, - javasolták, hogy a környező országok magyarokat tömörítő szervezeteivel együtt hozzák létre Magyarországon a Határon túliak Pártját.

Szinte látom, amint a Vezér és önjáró helyettese a fejét csóválja: hát ez aztán már minden határon túlmegy, nanehogymár a liba süsse a háziasszonyt!

Márpedig a jogi lehetőség adott, és miután rengeteg határon túlról áttelepült magyar él az országban, nekik vannak barátaik, rokonaik, meg ott van a nagyszámú szimpatizáns, így egyáltalán nem kizárt, hogy esélyesek lennének bejutni a parlamentbe.

A szimpatizánsokat egyébként éppen a Fidesz lovallta bele abba a hitbe, hogy az egy természetes dolog, ha valaki más országban adózik, de itt is választ, akkor az egy természetes dolog, így aztán most közülük azok, akik a Fideszben csalódtak, igen könnyen betolhatják a határontúliakat valamilyen koalíciós konstrukcióban akár a hatalomba is.

Különösen akkor, amikor a választók jelentős része elveszítette bizalmát a magyarországi politikában és politikusokban, de a határontúli magyarok ügyét támogatni tudná, ha lenne erre konkrét lehetősége.

Hálistennek a Fidesz már minden olyan szomszédos országban, ahol magyarok élnek sikeresen megosztotta őket, éppen most folynak ez előkészületek a többi országban is a kettéosztásra, például Tonga Királyságban, ahol mindössze egyetlen magyar származású polgár él, most tanulmányozzák, hogy hogyan lehet őt vertikálisan kettévágni, nagykéssel.

Ami igazán szomorú, hogy a romániai magyar kisebbség meghatározó szervezetének exelnöke szerint miközben az erdélyi magyarságnak „egy erős, befolyásos anyaországra volna szüksége, Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”.

A nemzetközi tekintély megtépázásában pedig nem hibáztathatunk másokat, hiszen a jelenlegi kormány regnálása első napjától kezdve szinte naponta ment helybe a fenékenrugásokért, a Világ Legkisebb Gigásza pedig, mint egy drogos belőtt bolha ugrált a nemzetközi színtéren.

Legutóbb Bakuban csinált világpolitikát, pávatánca koreográfiájának lekottázásával pedig nagy nemzetközi sikert aratott, különösen azok körében, akiket megpróbált hülyének nézni.

Markó Béla némi malíciával jegyezhette meg: Magyarország „még egy újratemetést sem tud elintézni”.

Azért ez az egész helyzet szánalmas valahol, és méginkább undorító.

Kinek tesz jót ezzel a Fidesz, az maga a rejtély, merthogy lassan-lassan olyan a szeretete, mint Piszkos Fredé Rejtő halhatatlan remekművében, mely szeretet köztudottan ölt.

Csak az a differencia, hogy Piszkos Fred érvényre tudta juttatni az akaratát, míg a Fidesz nagy handabandázások közepette leginkább csak pofáraesési gyakorlatokat végez, még ha Magyarországot agresszív módon sikerült is szétcincálnia.

Egyre inkább oszlik a narancsszínű köd, egyre jobban érzik a zemberek, hogy ami itt folyik, az nem normális dolog, és nem a megszorítások miatt elsősorban, hanem a terhek aránytalan elosztása miatt.

Emellett olyan érdekeket is sértenek, melyek húsbavágóak, mint például a gyermekek taníttatási lehetőségei, a nyugdíjasok létbiztonsága, az egészségügyi ellátáshoz való jog.

És azt is érzi mindenki, hogy a szegénység és az elszegényedés nő, a hajdan kispolgári jólétben élők nagy hányada lecsúszott, máról-holnapra élő szerencsétlenné vált.

Ezek mellett már csak hab a tortán a külpolitikai ballépések özöne.

Hajdan Magyarország volt a legvidámabb barakk, de mégis örültünk, mikor kiengedtek belőle.

Most az a szomorú, hogy velünk építtetik fel az új barakkot, mely egyáltalán nem vidám, és melyet – az előzővel ellentétben – egyáltalán nem irigyel tőlünk senki, a romániai magyarok meg megállapíthatják, hogy Ceausescu nem volt román privilégium, van annak magyar változata is, tán még jobb is, mint az eredeti.

A Gellérthegy Géniusza meg közben jól elvan a maga kis álomvilágában, ahol virul az ország, az emberek boldogok és szeretik őt, a nemzet apját.

Nem tudja, hogy az emberek ma már csak egyet hiányolnak vele kapcsolatban: a cápát a magzatvizéből.

Kár azért, hogy amit Markó Béla társaival együtt évtizedes munkával Romániában felépített, azt ezek a felelőtlen tehetségtelenek néhány nap alatt szétrombolják, kitermelve az új és új Funarokat, hogy ne legyen vége sohasem a szomszédainkkal szembeni gyűlölködésnek.

Ezek nem nyughatnak, míg vér nem fog folyni valahol.

Akkor aztán majd mosolyogva széttárják karjaikat, mondván, a nemzetért tették, amit tettek.

Szánalmas alakok.

:O)))