2012. augusztus 7., kedd

APÁK LEÉRTÉKELVE


Ilyenkor nem történik semmi a belpolitikában, saját Sztálin elvtársunk is dácsájában pihen, legfeljebb egy-egy kezelésre, terápiás céllal mozdul ki, szinte magányosan - ha azt az ötven-hatvan testőrt, a páncélautót meg a harci helikoptert nem számítjuk, melyet köszönettel adott vissza neki Bruce Willis.
Ugyan lehetne azon rugózni, hogy a Spiegel német magazin Európa tíz legveszélyesebb politikusa közé sorolta a magyar kormányfőt, de nem érdemes.
Mielőtt még valaki elkezdene büszkének lenni, hogy mienk a magyar Hannibal Victor, a besorolás egy olyan listán történt, mely azokkal a politikusokkal foglalkozott, akik az Unió nehézségei dacára is csak saját politikai számításaikat helyezik előtérbe.
Mondhatnánk azt is, hogy Európa tíz legönzőbb, legostobább és legkártékonyabb politikusa közé küzdötte fel magát a magyar versenyző, de ez így nem lenne túl eladható cím, ostoba politikus rajta kívül is sok van, node veszélyes?
Persze a cikk szerzője bizonyára tudja, hogy Vezérünk leginkább csak ránk nézvést veszélyes, merthogy az európai politikai színtéren még parasztnak is csak némi jóindulattal mondható, veszélyességi besorolása pedig a „Piaci légy” kategóriában határozható meg.
Erről talán ennyit, más hírértékű dolog nincs, talán még a szakképzési törvény elleni ombudsmani fellépésről lehetne írni, de annak azért várjuk ki a végét, bár a változtatásra esélyt nemigen látok - a Vezér egy ökör következetességével vonszolja az országot a szakadék felé.
Igy aztán arról írnék pár szót, ami ma felkeltette az érdeklődésemet.
Olvastam ma a Népszavában egy cikket arról, hogy a Klubrádió egyik szerkesztője, Filep István Gábor akár börtönbe is kerülhet, mert küzd a válása során volt feleségénél elhelyezett gyermekei láthatásáért, valamiféle normális kapcsolattartási lehetőségért, melyet a magyar igazságszolgáltatás és a gyámügy képtelen számára biztosítani.
Amikor ilyet olvas az ember, nemigen hinné, hogy ez ok nélkül történik, márpedig léteznek ilyen esetek nem kis számban, és egyre több ilyen eset lesz – magam is tudnék nem egyet leírni, mely ismerőseimmel vagy akár közvetlen környezetemmel esett meg.
Nem írom, mert ebben a dologban nem az egyedi esetek a lényegesek, hanem a lépten-nyomon tettenérhető negatív diszkrimináció, mely az elvált szülők gyermekeinek apáit sújtja.
A magyar joggyakorlat szerint a gyermekelhelyezések jelentős részében az anya a nyertes, mondván, a gyermek érdeke ezt kívánja, amit az apák sem vonnak általában kétségbe, mert belátják, hogy kisebb gyerekek esetében az anya szerepe roppant fontos, de naiv módon azt képzelik, hogy a bíróság és a gyámügy is úgy gondolja, hogy emellett a gyermek egészséges fejlődéséhez az apának is hozzá kell járulnia.
És itt kezdődik a gebaß, merthogy itt tévednek nagyot.
A magyar gyakorlat szerint a gyermekeket elhelyezik az anyánál és az apa számára általában kéthetenként a hétvégi láthatást biztosítják.
Amelyik apa nem éber és nem kezd vad küzdelembe már a bíróságon gyermekéért, az már az ítélethirdetésnél rájöhet, hogy gyakorlatilag elveszítette gyermekét, gyermekeit.
Miután a házasságok ma már általában nem tartanak holtomiglan-holtodiglan, ezért egyre több a válási konfliktus és egyre inkább kitűnik a magyar gyermek-elhelyezési és láthatási szabályozás tarthatatlansága.
Az apa egyébként is eleve hátrányos helyzetben van, hiszen a bírói pálya erősen elnőiesedett és tetszik - nem tetszik, működik valamiféle női szolidaritás.
Merthogy a bíróságon általában az szokott kiderülni, hogy a volt házastárs egy baromállat, aki leharapja az élő liba fejét a reszkető kisgyerekek szemeláttára, és ezt látta a mama meg a testvér is, így aztán hiába is vezeti fel a férj pórázon a libát, ez már nem számít semmit, mint ahogy a gyerekekhez való viszonya sem.
Merthogy a gyerek innentől kezdve nem gyerek, hanem fegyver az asszony kezében, eszköz.
A  bosszú eszköze.
Volt olyan ismerősöm, akinek a válása során felesége nekiment, csípte-harapta-karmolta és küzdött, hogy legalább egy valamirevaló látleletre valót ki tudjon hozni a szituációból, és roppant bánatos volt, mikor kiderült, hogy halvérű férje nem hajlandó kékre-zöldre verni.
A bosszú hosszú - általában életfogytig tart, és a gyerek vagy gyerekek érdeke egy fikarcnyit sem érdekli a győztest, minden eszközzel harcol tovább és iparkodik gyermekével megutáltatni az apját, félelmet ébreszteni iránta, eldugni az ajándékait, pocskondiázni, elvenni a természetes szülői tekintélyt és akadályozni, hogy valamiféle normális kapcsolattartás alakulhasson ki.
Ehhez persze a gyámügy is asszisztál, merthogy ott is elnőiesedett a pálya, és a nők roppant megértőek tudnak lenni, mikor azt hallják, hogy az a szadista barom verte a családot, veszélyezteti a gyermeket, mert durva vele és agresszív – ilyenkor aztán néhány könnycsepp is elmorzsolásra kerül és megszületik a határozat.
A gyerek csak Spanyolországban látogatható, telihold idején, olimpiai évben, decemberben, egy óra időtartamban a Sagrada Familia tornyainak egyikében, melyet alkalmanként sorsolnak ki.
Az apa ebben a szituációban általában másodrendű állampolgár, egy pária, aki csak arra alkalmas, hogy tartásdíjat fizessen, ajándékozzon, mégpedig olyan mértékben, hogy a gyermektartás összege biztosítsa a feleség apró kárpótlását is az elszenvedett bosszúságokért.
Nagyon kevés a tisztességes válás, ennek pedig ez is oka, mert egy idő után a legjámborabb versenyző is megmérgeli magát és elmegy minimálbérre bejelentve dolgozni, ha teheti, mert tűrhetetlennek találja, hogy valaki, aki csak a pénzére utazik, elvegye tőle a gyerekeit.
Mellesleg aztán az anya fog legjobban sopánkodni, mikor felnőve a gyerek képtelen lesz tisztességes párkapcsolatot kialakítani, gyermekek generációi sínylik meg azt, hogy az állam képtelen tisztességesen rendezni ezt a kérdést.
Még annyit, hogy természetesen vannak tisztességes emberek és tisztességes válások is, melyek megkönnyítik a kisgyereknek ennek a rendkívül bonyolult helyzetnek a feldolgozását.
És vannak tisztességtelen apák is, iszákosok, durvák, de az apák többsége azért nem ilyen.
Majd’ minden válás erős érzelmi viharokkal jár, nem kellene ezeket még társadalmi szinten újabb igazságtalanságokkal is tetézni.
Talán el lehetne kezdeni a harcot az elvált apák egyenjogúságáért …

:O))))

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...iparkodik gyermekével megutáltatni az apját, félelmet ébreszteni iránta, eldugni az ajándékait, pocskondiázni, elvenni a természetes szülői tekintélyt és akadályozni, hogy valamiféle normális kapcsolattartás alakulhasson ki."
Megy ez tömegesen sajnos házasságon belül is.Oszi.

Névtelen írta...

Évtizedek óta létezik az Elvált Apák Egyesülete, munkája nem is teljesen eredménytelen.
anna