Véget ért hát az olimpia, már csak a záróünnepség van hátra,
mely előre jósolhatóan hatásos, nagyszabású, érdekes és szórakoztató lesz.
Hiába, no - egy volt világbirodalom sok évszázad tapasztalatainak
birtokában még a maradékokból is remek fogásokat tud készíteni, egy olimpia
megrendezésének kikotyvasztása az Egyesül Királyság politikai és gazdasági boszorkánykonyhájában
meg se kottyant nekik.
Nagy kő eshet ma este le a rendezők szívéről, mert a mai,
terrorizmustól fenyegetett világban bármikor bármi előfordulhat, legyenek az
antiterrorista intézkedések bármennyire is körültekintőek.
Még néhány óra és reményeim szerint a rendezők elmondhatják,
hogy a rendezvény problémamentesen zajlott, a nézők és a sportolók
biztonságban, csak a játékokra koncentrálva tudták élvezni a versenyeket,
melyek színvonala mindenkinek örömet okozhatott, kivéve talán azokat a
versenyzőket, akik lemaradtak az általuk várt helyezésekről, érmekről,
dicsőségről.
A magyar sportolók várakozáson felül teljesítettek –
köszönet nekik.
De köszönet jár még azoknak is, akiknek pillanatnyi formája,
lelkiállapota nem tette lehetővé azt, hogy a bennük levő teljesítményt ki is
tudják adni magukból, mert mindahányan tudjuk, hogy a pillanatnyi maximumot
produkálták versenyeik során.
Most egy kis ideig csend lesz az élsport táján, de utána
kezdődik a felkészülés a következő olimpiára, Rio de Janeiróra, mely talán
technikailag nem fogja tudni felülmúlni a Londonit, de egzotikumban, lelkes közönségben,
temperamentumban bizonnyal felülmúlhatja elődeit – mecsoda karnevál lesz a
lelátókon egy-egy brazil versenyző győzelme után…
Érdekes a világ, úgy tűnik, a politika a müncheni terrorista
akció, a moszkvai olimpia és az azt követő Los Angelesi olimpia bojkottját
követően rájött, hogy a versenyeket nem szabad átpolitizálni, és ez jó hatással
volt a versenyekre is.
Talán-talán a terrort, mint fegyvert alkalmazó szervezetek
is rájöttek, hogy az olimpiára törni kontraproduktív, támogatók helyett csak a
terrorizmust és a terroristákat gyűlölő embermilliókat teremtenek.
Hogy London előtt Pekingben rendezhetett egy új,
felemelkedőben levő világhatalom olimpiát, nagyrészt ennek is köszönhető, pedig
voltak törekvések ennek megakadályozására.
Tibet ügye a tibetiek számára kétségkívül fontos, de a világ
számára még fontosabb, hogy ezt a nagyon pozitív tartalmú világfesztivált
megrendezhesse, hogy legalább néhány napig úgy érezhesse a Föld népeinek
jószándékú többsége, hogy van, ami összeköt bennünket, ami felülírja a
politikai törekvéseket.
Na, persze azért egy politikus sem olyan családból való, amelyik
megengedi, hogy lemaradjon egy ilyen remek lehetőségről, melyből politikai
hasznot is lehet húzni.
Most is lehetett ezt a mentalitást tanulmányozni, hiszen
Áder János, a Fidesz köztársaság nélküli köztársasági elnöke (v. ö: tenger nélküli
lovastengerész…) ott szteppelt a Londonban a sportolók között, mutatva a jelenlegi
rezsim mély elkötelezettségét a sport iránt, melyben láthatólag a Fidesz összes
korifeusai mélyen hisznek, mutassanak a tények bármit is.
Ott fontoskodott – vélhetőleg államköltségen - a Fidesz
alelnöke, a mi szeretett Lajkónk, aki magával vitte a sikeres sportolónő
édesanyját is, akinek egyébként nemigen hiányozhatott Kósa potentát társasága,
de ha ez volt az ára, hogy részese lehessen lánya dicsőségének, hát elviselte.
Jelzem, ha az lett volna a jelenlét ára, hogy egy vörös
fenekű páviánt vezessen pórázon Londonba, azt is megfizette volna – szerintem.
Ők voltak a türelmetlenebbek, míg a példásan türelmes Vezér
itthon üldögélt az akkumulátortöltőn, kívánjunk neki innen is jó feltöltődést és
eredményes terápiát.
Persze, azért ő is le akar majd szaggatni egy-két
krumplifőzelékre való babérlevelet a győztesek koszorújáról, ennek már meg is
jelentek első jelei.
A versenyek előtt nagyon kevesek mertek volna fogadni akárcsak
még négy aranyra is, és akik arra fogadtak, azok sem a nyertes versenyzőkre
gondoltak általában, inkább a ma nagy vesztesnek tűnőkre fogadtak volna.
Mikor kiderült, hogy a reményeket meghaladóan szerepel a
magyar olimpiai csapat, mindjárt akadt a jobboldali sajtó csasztuskaírói között
olyan, aki tudományos alapon bebizonyította, hogy a fülkeforradalom hatására
táltosodtak meg hazánkfiai-hazánklányai.
Hát persze - sőt, ennek hatására még a libák is rekordidő
alatt költözködtek, de őket sajnos kizárták dopping miatt, mert a földről „Semjén!
Semjén!” kiáltásokkal pszichikai doppingot alkalmaztak abból a célból, hogy
minél előbb elhagyják hazánk légterét – pucoltak is sebesen!
Ha a dolgot kicsit komolyabban vizsgáljuk, akkor meg kell
állapítanunk, hogy a Magyar Fülkeforradalmi Kormány jó találta el a
sporttámogatások célpontját, mikor az úgynevezett látványsportokra hegyezte ki
a dolgot, merthogy ezek nemhogy aranyérmet, de még érmet sem hoztak Londonból.
Akik meg az érmeket szállították, azok sokszor méltatlan
körülmények között kell, hogy dolgozzanak csak azért, hogy a semmirevaló magyar
labdarúgásba – de legfőképpen saját üzleti vállalkozásába - tudja tolni a
milliárdokat a Mi Vezérünk, akiből talán eredményes úszó is lehetett volna, ha anno
a magzatvizében cápa is úszkál - vagy mi jártunk volna jól.
Pedig most megint hatalmas lehetőségek előtt áll a magyar
sport, hiszen a népesség mintegy felének gyermekei előtt csak a sport felé
nyílik kitörési lehetőség, talán ezt kellene támogatni erkölcsileg, anyagilag
egyaránt.
Mindenesetre csodálkoznék, ha a győztes sportolók
tiszteletére rendezett ünnepségen nem tűnne fel népünk jóságos atyja, akiről
addigra majd bizonyára kiderül, hogy földöntúli kisugárzásával kombinált pontos
iránymutatásával ő vezette Pars Krisztián kezét- ez az elért eredményben
mintegy hetvenhat centi többletet hozott a bajnoknak.
Most, mikor elkezdődött a záróünnepség és Harry herceg, mint
fővédnök elénekelte az „Isten óvd a nagymamát” című dalt, maradt bennem valami
megmagyarázhatatlan hiányérzet.
Csak ültem itt bánatosan és próbáltam megfejteni érzéseim,
míg aztán egyszerre – mint fénysugár az éjben – felvillant a hiányérzet oka: Plagi
bácsi hiányzott nekem, mint még tízmilliónyi magyarnak.
Csonka olimpia volt ez így, beláthatja mindenki.
Na, majd Rióban talán…
:O))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése