2012. augusztus 12., vasárnap

OLIMPIA


Véget ért hát az olimpia, már csak a záróünnepség van hátra, mely előre jósolhatóan hatásos, nagyszabású, érdekes és szórakoztató lesz.
Hiába, no - egy volt világbirodalom sok évszázad tapasztalatainak birtokában még a maradékokból is remek fogásokat tud készíteni, egy olimpia megrendezésének kikotyvasztása az Egyesül Királyság politikai és gazdasági boszorkánykonyhájában meg se kottyant nekik.
Nagy kő eshet ma este le a rendezők szívéről, mert a mai, terrorizmustól fenyegetett világban bármikor bármi előfordulhat, legyenek az antiterrorista intézkedések bármennyire is körültekintőek.
Még néhány óra és reményeim szerint a rendezők elmondhatják, hogy a rendezvény problémamentesen zajlott, a nézők és a sportolók biztonságban, csak a játékokra koncentrálva tudták élvezni a versenyeket, melyek színvonala mindenkinek örömet okozhatott, kivéve talán azokat a versenyzőket, akik lemaradtak az általuk várt helyezésekről, érmekről, dicsőségről.
A magyar sportolók várakozáson felül teljesítettek – köszönet nekik.
De köszönet jár még azoknak is, akiknek pillanatnyi formája, lelkiállapota nem tette lehetővé azt, hogy a bennük levő teljesítményt ki is tudják adni magukból, mert mindahányan tudjuk, hogy a pillanatnyi maximumot produkálták versenyeik során.
Most egy kis ideig csend lesz az élsport táján, de utána kezdődik a felkészülés a következő olimpiára, Rio de Janeiróra, mely talán technikailag nem fogja tudni felülmúlni a Londonit, de egzotikumban, lelkes közönségben, temperamentumban bizonnyal felülmúlhatja elődeit – mecsoda karnevál lesz a lelátókon egy-egy brazil versenyző győzelme után…
Érdekes a világ, úgy tűnik, a politika a müncheni terrorista akció, a moszkvai olimpia és az azt követő Los Angelesi olimpia bojkottját követően rájött, hogy a versenyeket nem szabad átpolitizálni, és ez jó hatással volt a versenyekre is.
Talán-talán a terrort, mint fegyvert alkalmazó szervezetek is rájöttek, hogy az olimpiára törni kontraproduktív, támogatók helyett csak a terrorizmust és a terroristákat gyűlölő embermilliókat teremtenek.
Hogy London előtt Pekingben rendezhetett egy új, felemelkedőben levő világhatalom olimpiát, nagyrészt ennek is köszönhető, pedig voltak törekvések ennek megakadályozására.
Tibet ügye a tibetiek számára kétségkívül fontos, de a világ számára még fontosabb, hogy ezt a nagyon pozitív tartalmú világfesztivált megrendezhesse, hogy legalább néhány napig úgy érezhesse a Föld népeinek jószándékú többsége, hogy van, ami összeköt bennünket, ami felülírja a politikai törekvéseket.
Na, persze azért egy politikus sem olyan családból való, amelyik megengedi, hogy lemaradjon egy ilyen remek lehetőségről, melyből politikai hasznot is lehet húzni.
Most is lehetett ezt a mentalitást tanulmányozni, hiszen Áder János, a Fidesz köztársaság nélküli köztársasági elnöke (v. ö: tenger nélküli lovastengerész…) ott szteppelt a Londonban a sportolók között, mutatva a jelenlegi rezsim mély elkötelezettségét a sport iránt, melyben láthatólag a Fidesz összes korifeusai mélyen hisznek, mutassanak a tények bármit is.
Ott fontoskodott – vélhetőleg államköltségen - a Fidesz alelnöke, a mi szeretett Lajkónk, aki magával vitte a sikeres sportolónő édesanyját is, akinek egyébként nemigen hiányozhatott Kósa potentát társasága, de ha ez volt az ára, hogy részese lehessen lánya dicsőségének, hát elviselte.
Jelzem, ha az lett volna a jelenlét ára, hogy egy vörös fenekű páviánt vezessen pórázon Londonba, azt is megfizette volna – szerintem.
Ők voltak a türelmetlenebbek, míg a példásan türelmes Vezér itthon üldögélt az akkumulátortöltőn, kívánjunk neki innen is jó feltöltődést és eredményes terápiát.
Persze, azért ő is le akar majd szaggatni egy-két krumplifőzelékre való babérlevelet a győztesek koszorújáról, ennek már meg is jelentek első jelei.
A versenyek előtt nagyon kevesek mertek volna fogadni akárcsak még négy aranyra is, és akik arra fogadtak, azok sem a nyertes versenyzőkre gondoltak általában, inkább a ma nagy vesztesnek tűnőkre fogadtak volna.
Mikor kiderült, hogy a reményeket meghaladóan szerepel a magyar olimpiai csapat, mindjárt akadt a jobboldali sajtó csasztuskaírói között olyan, aki tudományos alapon bebizonyította, hogy a fülkeforradalom hatására táltosodtak meg hazánkfiai-hazánklányai.
Hát persze - sőt, ennek hatására még a libák is rekordidő alatt költözködtek, de őket sajnos kizárták dopping miatt, mert a földről „Semjén! Semjén!” kiáltásokkal pszichikai doppingot alkalmaztak abból a célból, hogy minél előbb elhagyják hazánk légterét – pucoltak is sebesen!
Ha a dolgot kicsit komolyabban vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a Magyar Fülkeforradalmi Kormány jó találta el a sporttámogatások célpontját, mikor az úgynevezett látványsportokra hegyezte ki a dolgot, merthogy ezek nemhogy aranyérmet, de még érmet sem hoztak Londonból.
Akik meg az érmeket szállították, azok sokszor méltatlan körülmények között kell, hogy dolgozzanak csak azért, hogy a semmirevaló magyar labdarúgásba – de legfőképpen saját üzleti vállalkozásába - tudja tolni a milliárdokat a Mi Vezérünk, akiből talán eredményes úszó is lehetett volna, ha anno a magzatvizében cápa is úszkál - vagy mi jártunk volna jól.
Pedig most megint hatalmas lehetőségek előtt áll a magyar sport, hiszen a népesség mintegy felének gyermekei előtt csak a sport felé nyílik kitörési lehetőség, talán ezt kellene támogatni erkölcsileg, anyagilag egyaránt.
Mindenesetre csodálkoznék, ha a győztes sportolók tiszteletére rendezett ünnepségen nem tűnne fel népünk jóságos atyja, akiről addigra majd bizonyára kiderül, hogy földöntúli kisugárzásával kombinált pontos iránymutatásával ő vezette Pars Krisztián kezét- ez az elért eredményben mintegy hetvenhat centi többletet hozott a bajnoknak.
Most, mikor elkezdődött a záróünnepség és Harry herceg, mint fővédnök elénekelte az „Isten óvd a nagymamát” című dalt, maradt bennem valami megmagyarázhatatlan hiányérzet.
Csak ültem itt bánatosan és próbáltam megfejteni érzéseim, míg aztán egyszerre – mint fénysugár az éjben – felvillant a hiányérzet oka: Plagi bácsi hiányzott nekem, mint még tízmilliónyi magyarnak.
Csonka olimpia volt ez így, beláthatja mindenki.
Na, majd Rióban talán…

:O))))

Nincsenek megjegyzések: