FELSÉGSÉRTÉS

A kereszt már a zsebében van...

Nemzeti jelkép a Himnusz, a nemzeti lobogó és a Szent Korona.

Ezt onnan lehet tudni, hogy  gyalázásuk (mifene számít gyalázásnak?) egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Innen már igazán csak egy kicsinyke lépés a felségsértés, melyért miért is ne lehetne kiszabni akár két éves várfogságot is?

Utóbbi esetben a jogi védelem tárgya természetesen a Vezér lenne, aki egyszemélyben testesíti meg Magyarországot, és mire megtesszük ezt a kis lépést, meglehet, már a nemzeti jelképek is mind-mind az ő birtokában lesznek, különös tekintettel Szent István koronájára, melyet hétköznaponta új helyén, a Puskás Akadémia aulájában tekinthet meg a hálás magyar nép, Felcsúton.

A szakrális tárgy a Vezér számára egyébként – református lévén - nem lehetne szent, hiszen szenteket az ember és az Isten közé ékelni az Heidelbergi káté és a II. Helvét hitvallás szerint egyaránt felesleges - ha bajod van, fordulj Istenhez.

Az meg még érdekesebb elképzelés, hogy a katolikus szent király, I. István koronája maga is szent lenne.

Emellett még az sem biztos, hogy a ma ismert felségjelvény mindegyik része eleve a koronához tartozott volna, hiszen az mára már nyilvánvaló, hogy a ma Szent Koronaként ismert uralkodói jelképet évszázadokkal István után barkácsolták össze ismeretlen ötvösök két koronából, de az is lehet, csak egy koronából és valamiféle más tárgyon alkalmazott díszítőelemekből.

Mindenesetre az eleve kizárt, hogy ezt a koronát ajánlotta volna fel nagy királyunk Felcsúton Szűz Máriának.

A szent asszonyt a vezér által magáénak mondott egyház szintén nem tiszteli szentként, ami rendben is van, hiszen ő éppen annyira lehetett szűz, mint a korona szent – egy tárgy, mégha lehet szakrális tárgynak is tekinteni, a XXI. században legfeljebb tudatmódosult állapotban ruházható fel emberi tulajdonságokkal.

Nyugodtan meg lehet tehát állapítani, hogy a nevezetes rekvizitum inkább nevezhető katolikus kegytárgynak, mint nemzeti jelképnek, hiszen a magyar államéletben betöltött szerepe kényszeren és több hektónyi kiontott véren alapult, emellett nemzeti jelkép szerintem az a tárgy, alkotás stb. lehet, melyet a nemzet minden tagja korra, nemre, felekezetre, pártállásra és bőrszínre tekintet nélkül jelképként elfogad és tisztel.

István koronája nem ilyen.

Tiszteletet és elfogadást pedig nem lehet előírni – illetve lehet, de nem érdemes, mert kontraproduktív.

Azért nem, mert jelen esetben például vannak az országban olyan emberek is, akik tudják, hogy ehhez a tárgyhoz rengeteg vér tapad, hogy az általa jelképezett társadalmi viszonyok egy nagyon vékony privilegizált réteg uralmát biztosították, a tárgy maga retrográd eszmék hordozója, a nevében meghozott ítéletek és döntések jelentős része pedig az ország számára káros volt.

Akik pedig fejükön hordták, még vitatottabb történelmi személyiségek, vagy még inkább ismeretlenek, hiszen ha megkérdezzük az átlagmagyart, hogy kik voltak legjelentősebb királyaink, akkor Szent Istvánra és Mátyás királyra szűkül a mezőny, közülük az egyik biztosan nem viselhette, és a másik is el kellett legyen nélküle, de ezt láthatólag jól kibírták történelmileg.

A körülöttünk élő népek részére a Szent Korona az elnyomatás szimbóluma, érv saját nacionalistáik kezében, akik szabályos provokációként élték meg nemzetükkel szembenábrázolását a mára már idejétmúlt magyarigazolvány fedőlapján…

Persze kultusza jól beleillik a mai, múltbaforduló rezsim világképébe, a Vezér pedig ezeket a primitív trükköket úgy használja, mint amikor a háziasszony a libáknak csörgeti a garabóban a kukoricát, gyertek, gyertek libuskáim…

Az immár kiemelten védett tárgy egyébként nemzeti történelmünk része, megbecsülést érdemlő tanúja, a helye leginkább egy múzeumban lenne, mondjuk a Nemzeti Múzeumban, ha ezek már nem járatták volna le a „nemzeti” jelzőt is.

A Himnusszal és a nemzeti lobogóval semmi baj sincs, amikor egy olimpián felkúszik az árbocra a magyar zászló és felhangzik a Himnusz, az ember karja lúdbőrös lesz, és valami nagyon kellemes, büszke érzés támad a lelkében, várom már, hogy mikor cseszik ezt is el, mit a kokárdával is tették…

Viszont ezzel a zászló-gyalázással megint csak bajom van.

Mi számít gyalázásnak?

Ha felgyújtja valaki?

Ha megszaggatja vagy megtapossa?

És akkor vajon más népek zászlainak meggyalázását ugyanilyen keményen szankcionáljuk?

És az vajon gyalázás-e, ha valaki a seggére köti a nemzeti lobogót, és úgy szaladgál fel-alá benne, mint a hülye?

Vagy lehet ehhez igazolni a kifogástalan pedigrét és akkor lehet a hátunkra terítve esőkabátként alkalmazni?

Nem egyszerű dolgok ezek.

De az biztos, hogy aki ezt a törvényjavaslatot előkészítette, az sík hülye volt, emellett fogalma sincs a történelemről.

Mindenesetre oda kell figyelni, nem lehet micisapkázni, meg svájcisapkázni, és arra sem lenne hátrány egy kúriai állásfoglalás, hogy mi van akkor, ha valaki egy karikatúrában, vagy valamelyik képszerkesztő segítségével Orbán fejét beleapplikálja a koronába, mert szerintem ezzel a Szent Korona porba van gyalázva, rosszabb, mintha bekenték volna valami illetlen és büdös anyaggal.

Franc megette, nehéz a bloggerélet, az ember ír valamit, aztán másnap már nem leli a nagyközönség a kifutóban, és mire visszajöhet, leapadnak a púpjai.

Úgyhogy itt jelentem ki, hogy a Szent Koronát éppúgy tisztelem, mint ahogy a Vezért is, és alig várom már, hogy elfoglalhassa méltó helyét a Nemzet Eszének fejebúbján.

Legalább nem kellene nézegetnünk ezt a veszteskakas-frizurát, meg összepántolná a vezéri kobakot is, szét ne vesse az a fene nagy nemzeti ész…

:O)))