NEM LESZÜNK GYARMAT!

Elkésett molinó...

Nem kell megvédeni a magyarokat saját maguktól - jelentette ki Egyeske az Európai Parlament ülése után, ahol a magyarországi demokrácia siralmas állapotáról szóló Tavares – jelentést vitatta meg a testület.

Dehogyis nem, mondom én, hiszen a magyar választó közveszélyes, ennek mértékét csak önmagára való veszélyessége haladja meg.

Természetesen a jelentés nem nyerte el a Nemzeti Füttyös (van-e, ki ne ismerné legendáriumát? Járta a pesti utcákat és rá-rávert a nők fenekére. A mi füttyösünk csak Viviane Reding asszony fenekére szeretne ráverni és messze nem olyan ártalmatlan, mint a hatvanas évek budapesti nevezetessége volt…) tetszését sem, hányta vetette magát, mint szűzlány a kazal tövében este, aratás idején…

Nekem az tetszik legjobban, hogy a jobboldal menet közben valahol elhagyta a józan eszének utolsó maradékát is, olyan mondatokat és olyan történelmi párhuzamokat vetett be a vitában, melyeket már a pszichiátria is honorál.

Magyarhon vezére és csicskásai hosszasan elmélkedtek arról például, hogy mennyiben vethető össze a hajdani Szovjetunió a mai Európai Unióval, valamint hogy kit kitől kell megvédeni - e tekintetben Tavares álláspontja meglehetősen közel áll az enyémhez, miszerint aki itt védelemre szorul, az Magyarország, és akitől meg kell védeni, az a mi szeretett miniszterelnökünk és ócska bandája.

Barroso hozzászólásából azért az is kiderült, hogy a „szűzlány a kazal tövében” hasonlat meglehetősen találó, hiszen azért némi hánykódás után általában Julcsa is hídba megy, Orbalini meg mindig.

Ha valaki összeírná (nem, nem én leszek az…) hogy a sok pofázás után hányszor tette magát hátramenetbe, elcsodálkoznának hívei, és talán eltöprengenénk a kis harcimarci folyamatos kardcsörtetésének értelmén és hatékonyságán.

A legszomorúbb az egészben, hogy a magyar miniszterelnökön röhög az Unió.

OIyan a szituáció, mint amikor a cirkuszban az életveszélyes, védőháló nélkül előadott trapézmutatvány után a porondmester behívja a bohócot – oldja a feszültséget és mosolyt csal a nézők ábrázatára.

Nos, hát röhögni éppen lehet rajta, mikor előadja magát, mint a hit védelmezője és az elesettek gyámolítója, mondván: „A radikális antiszemita csoportok támadásának középpontjában én állok, mint a zsidók védelmezője”.

Kérdem én, milyen ország az, ahol a miniszterelnöknek kell védelmeznie egy vallási vagy etnikai csoportot, közösséget?
Ki támadja őket, és vajon van–e szerepe a miniszterelnök örökös bankozásának - bankározásának abban, hogy felhergelt idióták nekibátorodva zsidóznak?

Hát a miniszterelnök sikert nem aratott, de erre számítottak is a Fidesznél, és egyet el kell ismerni: a kommunikációhoz értenek.

Ha ugyanennyire értenének a gazdasághoz is és kevesebbet lopnának, mi lehetnénk Európa leggazdagabb országa.

Orbán elment a vitára, elmondta a maga álláspontját, bunkóskodott is kicsinyt - hogy úgy mondjam ellopta a show-t Tavarestől, hiszen senki sem arról beszélt, amiről a jelentés szólt, a vita nem a témáról folyt, hanem az ment nagyban, mint amit a jobboldal trolljai a különféle internetes fórumokon is előadnak kicsiben

Személyeskednek, belekapaszkodnak egy-egy kifejezésbe, szétverik a párbeszédet.

Ezt meglehetősen agresszívan teszik, majd mellébeszélésük végén nagy garral győztesnek hirdetik magukat.

Akik politikai marketinggel foglalkoznak, azok igen jól tudják, hogy mennyire fontos az, hogy ki tematizálja a közbeszédet.

Nos, a baloldal itt nem ért el most (sem…) világraszóló kommunikációs sikereket, az újságcikkek arról fognak majd szólni, hogy Orbán elégedett a helyzettel, úgy pöffeszkedik, mint két krumpli egy zsákban. Az egész történet meg arról szól, hogy a nemzetközi európai baloldal koncepciós eljárást folytat egy sikeres ország ellen, természetesen a nemzetközi nagytőke ( a tuggyákkik…) azon tagjainak megbízásából, akiket a példásan demokratikus magyar intézkedések sértettek.

Hogy ebben az országban minden hatalom egy kézben összpontosul?

Na és? - ezt nem kifogásolta senki, de hát, hiszen Hitlerrel is kiegyeztek a demokratikus államok, hiszen ő is választások útján került hatalomra, nem?

A szocialista képviselők tették a dolgukat, de nem ártana már egy-két ütőképes emberrel frissíteni a csapatot, mert Tabajdi ugyan szépen felmondta a leckét, kár, hogy a személyisége fáradt és színtelen.

Holnap győzelmi jelentéseket hallhatunk majd, meg mesét arról, hogy a vitéz királyfi – miután kettőt ellopott belőlük - jó lesz a disznótorban az üst alá - lenyisszantotta az uniós sárkány maradék öt fejét, cserébe elnyerte a világszép Nyilasbarbie összes kegyeit…

Sok hűhó semmiért –nagyon igaza volt Tabajdi Csabának abban, hogy a szabadságot csak mi, magyar polgárok szerezhetjük vissza, optimális változatban, a szavazófülkében.

Ha elmegyünk, és ha szavazunk.

Most kivételesen nem baj, ha nem valamire, hanem csak valami ellen.

Rengeteg fontos dolgot kellene addig még elvégezni, neki illene látni végre.

Mellesleg a rabszolgák nézőpontjából lehet, jobb egy jó gazda rabszolgájának lenni, mint nagy önérzetesen éhenhalni...

:O)))