2013. október 30., szerda

AKI ÉRTI, CSINÁLJA - AKI NEM, AZ TANÍTJA

Persze a világ felfordult, ma olyanok is csinálják, akik tanítják, bár nem értik - de minimálisan is félreértik.
A médiáról és a médiamunkásokról van szó.
Havas Henriket elnézegetvén jutott eszembe, hogy miért is lehet ez jó neki – már persze eltekintve a pénztől, amit köztudomásúlag nem vet meg – nagyon helyesen egyébként.
Merthogy a pénznek normál menetben lenne egy értékmérő funkciója is, de Magyarországon jelenleg nem normál menetben mennek a dolgok, és a pénz nem értéket, hanem gátlástalanságot, erőszakosságot, kapcsolatokat és pofátlanságot mér.
Havas Henrik hosszú időn keresztül az ország egyik legsikeresebb újságírója volt, hogy érdemmel vagy érdemtelenül – ezt most ne is firtassuk, mindenesetre sokan szerették, néhányan tisztelték is.
Tulajdonképpen a rendszerváltás dobta őt felszínre, mert bár előtte is tíz éven keresztül újságíróként küzdött a kommunisták ellen, de a rendszerváltás után új tartalmat kapott valláserkölcsi alapokon álló élete, és napról napra harcosabb lett.
És egyre beképzeltebb, szinte már önmaga karikatúrája, akin egy idő után már mindenki röhögött – mentségére szóljon, hogy nem is oly túl régen időnként még ő is tudott nevetni a saját dolgain.
Ma már nem annyira, mára már teljesen beleájult saját nagyszerűségébe.
Minap Vadai Ágnessel készített interjút az ATV-n, ahová vélhetőleg harcos baloldali elkötelezettsége és a demokratikus ellenzék győzelmének elősegítése érdekében hívta meg műsorvezetőnek a tulajdonos történelmi egyház,. 
Némelyik egyház attól válik egyházzá, hogy a vallási közösség vezetői elkezdik a pénzt hajtani, és onnantól kezdve történelmi, amikor a hatalomhoz törleszkedése behozta számukra az első milliárdot.
 Gyurcsány meghívását hősünk nagy kihívásnak tekintette volna, mert azt feltételezte, hogy Gyurcsány úszni fog a boldogságban, ha lehetőséget kap arra, hogy magának a Nagy Havasnak nyilatkozzon – de nagy kár, hogy Gyurcsánynak nincs kedve kitenni magát a nyegle és már kissé kopott médiasztár felszínt karistoló és előítéletes fanyalgásainak.
Merthogy Havas utálja Gyurcsányt, nem kicsit – nagyon.
Gyurcsányt meg ez nemigen érdekli, habár vélhetőleg van véleménye az időnként szereptévesztésbe eső, többnyire kinyilatkoztatásokkal operáló és pedagógusba átmenő médiamunkás tevékenységéről, de neki nem vele van dolga, hanem a választóival.
Így aztán a média közkedvelt Henyója éppoly bánatos, mint Gyurcsány összes többi irigye, akik érzik, hogy hiába a cím, a cafrang, a fanyalgás - a kanyarban sincsenek hozzá képest.
Tulajdonképpen számára az lenne a kedvező felállás, ha a médiatudományok címzetes egyetemi docense társaloghatna a levitézlett és kellőképpen utált politikussal, kioktatgathatná a világ és a politika lényegéről és működéséről, hisz az embert vágyai vezérlik, mint a dal is mondja.
Sajnos, nem teljesülhet minden vágyunk - még az ilyen nagy emberek vágyai sem - az élet merő kiszámíthatatlanság.
Ha ló nincs, Vadai is jó, azzal legalább el lehet társalogni, mint macsó libapásztor a libával – gondolta vélhetőleg a sztár – majd elvetette magát a fotelben, és hogy mindjárt tudatosítsa is a felállást, elfelejtette néhány mondaton át köszönteni riportalanyát, aki nemmellesleg nő is.
Jajjj, - csapott egy idő után a homlokára Havas, - hát nem elfelejtettem, hogy itt van velünk a riportalany, a hogyishívják is?
És elkezdte volna szép szelíden Vadai földbedöngölését, de valahogy ez a mi Henrikünk nincs túl jó passzban mostanában, mert ha abban lenne, akkor bizonyára nem becsüli ilyen látványosan le pofozóbábúvá átminősített riportalanyát.
Akkor tudja róla, hogy a magyaron kívül hat nyelven beszél, tudja, hogy jogász és közgazdász, tudja róla, hogy címzetes egyetemi tanár, ami egy kicsivel jobb csak a címzetes egyetemi docensnél, akkor - talán - nem kezd vele riportkészítésbe kissé avas panelok előrángatásával, akkor utánanéz a témának, amiről beszélgetni akar.
Így aztán, mikor a fagyi visszanyalt, akkor a médiamogul, a címzetes egyetemi docens ott állt, mint borjú az új kapu előtt, miközben szép csendesen és sercegve égett, mint a Reichstag.
Azért a végén erőre kapott és természetesen visszaélt azzal, hogy ő irányíthatja a beszélgetést, és megkísérelte roppant nagy demokratának nyilvánítani magát, miután engedte riportalanyának egy bővített mondat erejéig kifejteni a véleményét Havas kissé ingatag alapokon álló kinyilatkoztatásairól.
Majd ugyanezzel a lendülettel kortesbeszéddé próbálta silányítani azt a választ, melyből kiderült, hogy csak a levegőbe beszélt, esetleg a szél himbálta az állkapcsát.
Szánalmas volt, mint ahogy az a jópofizgatása is, melyben kifejtette korábban, hogy mekkora kihívás lesz neki Gyurcsánnyal riportot készíteni, merthogy nem tudja, hogy lesz képes elfogulatlan maradni.
Vadaival nemigen tudott mit kezdeni, tán ha megpróbálja az ő combját is fogdosni, mint Görög Zitáét, akkor zavarba jön, de az is lehet, hogy csak nyakonvágja.
Én azt mondom, talán most kellene abbahagyni ezt a riportkészítést egyenes adásban, a riportkönyv az jobb műfaj, azt lehet csiszolgatni, cizellálgatni, minek azt erőltetgetni, ami már nem megy.
Hagyni kell a fiatalokat is élni.
Tudni kellene szépen öregedni…

:O)))

11 megjegyzés:

szalmavirág írta...

Megjavult a megjegyzés küldése opció :-)

szalmavirág írta...

Általános nézői szempontok, javaslatok, kívánságok
műsorvezetőknek, riportereknek, szerkesztőknek :-)
1. A műsort néző honpolgár szereti látni a szereplő száját,
mimikáját és egész gesztusrendszerét, hogy mindent komplex
módon megérthessen, mivel a tévében látható is, ami a
rádióból csak hallható :-) Ezért beszéd közben eltakarni a
szájat, a fél arcot - zavaróan hathat. Az sem megnyugtató,
ha folyton szopogatjuk a szemüvegünk egyik szárát, vagy
gyakorta lóbáljuk magát a ókulárét, mert körülményeskedőnek hat.
Ez a nézői igény különösen fontos, ha zárt állású, hadaró,
elnyelő beszélgető típust észlelünk a képernyőn.
2. Az is fontos, hogy milyen testtatásban, miképpen
helyezkedik el a házigazda és vendége a térben! Mereven vagy
szétterülve! Bezárva vagy megnyílva! Mit sugároz a mozgása!
3. A magyar nézők többsége tiszteletéhes, mert ebből a
magatartásból igen kevés van itthon, a civil közéletben és
azt hiszi, hogy ez a működés esetleg egyéb művészfilmekből
ingyenesen még eltanulható lehet. Ezért elég türelmesen vár
és persze remél.
4. Még az is érdekes a nézőnek, hogy beleképzeli magát az
adott helyzetbe és átéli, ki teremt komfortot - kinek?
5. Az arányok is izgalmasak. A kérdező csak magával
beszélget, vagy olykor-olykor megszólalhat a meghívott is!
Vagy esetleg a vendégből lesz az uralkodó?
6. Kiben nagyobb az érdeklődés? A házigazdában, vagy a
beszélgetésre invitált személyben? A riporter csak önmaga
érdeklődését prezentálja, vagy néha a néma és láthatatlan
nézők izgalma is eszébe jut?
7. Van könnyedség és humor? Mennyi? Kiben? Milyen minőségű?
8. Hát a kiokatás és az agressziós gesztusok, szimmetriák
miképpen alakulnak? Mi ezeknek a kommunikációs rendszere?
9. A kérdező fejből kérdez - fejből vár választ is? Vagy
mindvégig olvasva kérdez, innen is, onnan is ollózva,
esetleg logikátlanul - de a válaszoknak a végén Mengyelejev
féle periódusos rendszert kell alkotnia?
10. Szegény nézők önreflexív módon kezdik megérteni, hogy a
hetven évesek miért örülnek, ha ötven éveseket láthatnak a
tévében és akkor talán megértik, hogy az ötven évesek miért
akarnak annyira, de annyira TEHETSÉGES harminc éveseket is
látni, műsorvezetőkben és riporterekben is, mert állandóan
kellene tanulni...például aktualizált önbírálatot. Egy
életen át :-)))

joti írta...

Tudni kell szépen öregedni:
Jókívánság gyanánt ez számára már eső után köpönyeg!
Havas a nyegleség, az önelégültség és a felszínesség harmonikus keveréke.

hello írta...

Egy önhitt, nagyképű, önimádó pasas, a műsorai nézését már elég rég abbahagytam, mikor amúgy műsorvezetői minőségben elképesztő arroganciával nyilatkoztatta ki a maga téziseit.

Viszont még emlékszem a hajdanvolt Kossuth Rádió szombat délutáni, Mester Ákos által szerkesztett 168 óra műsoraira, ahová a Forró-Havas duó kiváló riportokat készített.

Így múlik el a világ dicsősége.

Kismaci írta...

Ilyen szöveg a végén, hogy ő biza nem elfogult, mert MEGENGEDTE Vadainak, hogy befejezze, agyam eldobom! :O

krezirezi írta...

Amióta Henrik egy számára gyönyörű reggelen valóságnak tűnő álmából arra ébredt, hogy önmagából, Henrikségéből Etalonná lényegült, így jártunk. Kafka nyomdokán haladva nem kell aggasztó párhuzamtól tartanunk, etalonsága számára nem zavaró, természetes közeg lett. Hogy néhányunkat bőszít, olykor mulattat ez a mértéktelen egoizmus, azt hiszem, belefér. Az, hogy ha alaposan körülnézünk csupa-csupa kis Havast, etalonkákat látunk, az vagy fertőzésre utal, vagy kétségbeejtő hanyatlásra. Nem csak a havas pályán...

Névtelen írta...

Ki emlékszik még a "Dunagate"-re, a "Dunaszaurusz"-ra?
Nos, a rendszerváltáskor ezek a jelszavak járták. Meg, hogy "magyar ember nem épít vízierőművet, duzzasztót! Miért is? Csak.
Hogy kerül a csizma az asztalra?
Hosszú történet, igyekszem röviden összefoglalni.
Adva van a Dunakanyarban egy minden engedély nélkül összehozott üdülőtelep. Úgy hívják, Pilismarót-Üdülőtelep. Ott köt ki a zebegényi komp. A 80-as években 90 - 100 kis nyaraló épült ott, a Duna hullámterében! A vízügyi hatóság engedélye nélkül. Újságírók, rádiósok, TV-sek, pártfunkcionáriusok voltak a tulajdonosok. Köztük Havas Henrik.
Amikor megkezdődtek a Bős-Nagymarosi vízlépcső előkészületi munkái, és kiderült, hogy a telep többméteres víz alá kerül, ezért szanálni fogják, hősünk, többekkel összefogva elkezdte verni a harci dobot.
Hogy milyen sikerrel, tudjuk. Akkor indult el az ország az eladósodás útján.
Több ezermilliárdos a kár.És a Dunai Hajózási Egyezménynek, melyet OV elsőként írt alá anno, azóta sem tudunk eleget tenni.
A történetet egy korábbi vízügyi államtitkártól, abszolút autentikus forrásból tudom.
Hogy néhány ecsetvonással én is hozzájáruljak ennek az öntelt hólyagnak a portréjához.

morzsi írta...

Kedves Pupu! Én nem kedvelem a magyar riportereket, Havast sem. Azt érzem, hogy többeknek "eltörték a gerincét" a beszélgető partnerrel előre megállapodott kérdésekről beszélnek, ha kormánypárti az illető, akkor "adják a lapot" "alájátszanak" vagy olyan kérdés özönnel árasztják el, hogy arra nem kell, nem lehet válaszolni.
A magyar riporter olyan többszörösen összetett mondatokat gyárt, olyan cizelláltan megfogalmazott kérdései vannak, hogy óhatatlanul Örkény ugrik be: - Aki nem tudja magát egy rövid tőmondatban kifejezni, az nagyobb gazságokra is képes...
Vagy, hogy "keménynek" tűnjön, állandóan a szavába vág a riportalanynak. (Kálmán Olga)
Egyetlen tv-s beszélgetés maradt meg bennem a rendszerváltás utáni időkből, amikor a kívülálló Tasnádi Péter (aki vagy elítélt, vagy éppen előzetes letartóztatásban van)tanította móresre Lovas Istvánt és Bencsik Andrást. Hát azt tanítani lehetett volna a kommunikációs főiskolán.
Üdvözlettel: - morzsi -

Janes Bond írta...

Havas már jó ideje egykori önmaga karikatúrájává silányodott, modoros, cinikus, önimádó vén f.sz. Nem kicsit. Nagyon. Nézhetetlen, hallgathatatlan. Nem nézem, nem hallgatom.

pici írta...

Én már akkor örültem, amikor a heti hetesben megszünt.Nagyon rontotta a műsor nagyságát.

Cereus írta...

Nem vitatkozva az elöttem kommentelőkkel, én nézem a műsorát mert kiváncsi vagyok rá, akárcsak Győzikére. Kiváncsi vagyok, hogy egyiknél az emberi bugyutaság, Havasnál a gőg és a mérhetetlen pofátlanság milyen mélységekbe tud eljutni.