2013. október 7., hétfő

ROGÁN, A KIS TÖRTÉNÉSZ

Azt mondta a Tóni az aradi vértanúk halálának évfordulóján, hogy a tizenhárom (volt az több is…) honvédtábornok és Batthyányi Lajos volt miniszterelnök kivégzése közönséges politikai gyilkosság, barbár politikai vérbosszú volt.
Hogy Haynau és Ferenc József bosszút akart állni, mert a magyarok nem hagyták magukat, mert háromszáz éves uralmuk során sem értették meg, hogy a magyar ember nem akar más szolgája lenni.
Sosem értettem, hogy emberek, akik konkrét közfeladatot látnak el, miért nem azzal foglalkoznak, miért akarnak mindenhez – jelen esetben például a történelemhez – érteni, sőt, jobban érteni?
Az állam én vagyok – mondta XIV. Lajos, és ezzel el is mondott mindent az abszolút monarchiáról, ahol a szuverén hatalmát elvileg senki sem korlátozta.
A XIX. században már nem volt azért ennyire durva a helyzet, de Magyarország lakói még ekkor sem a magyarok voltak, hanem a magyar király alattvalói lakták az országot, ami azért lényeges különbség – mondjuk ezt a magyarok nem értették meg ezer év alatt, talán majd a következő ezer év eredményt hoz.
A királyi méltóság trónöröklés által szállt egyik uralkodóról a másikra, és attól a perctől kezdve, hogy a trón örökösét megkoronázták, a magyar király törvényes ura volt alattvalóinak.
Nem a magyaroknak, mégcsak nem is a nemesi nemzetnek – merthogy Rogán ősei annak a nemzetnek nemhogy részei nem voltak, de még csak magyarok sem - hanem összes alattvalójának, közöttük Rogán Köbükinek is.
Így aztán el lehetne tűnődnie a saját történelemszemléletén, - a magyar király minden alattvalójának törvényes ura volt.
A katonák a Habsburg birodalomban - melynek csak egyik közigazgatási egysége volt a Magyar Királyság - nem magyar katonák voltak, hanem az osztrák császárra felesküdött regimentek, közrendűek, tisztek, tábornokok, akik a császárnak feltétlen hűséggel és engedelmességgel tartoztak.
Miután a vértehetségtelen Kossuth kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását, a császárra felesküdött tisztek, ha azonnal nem hagyták el a Honvédségben betöltött beosztásukat, lázadónak minősültek, így aztán, amikor az általunk szabadságharcnak nevezett, de a császár által egyértelműen lázadásnak minősített felkelést leverték, a lázadók seregeinek vezéreit kivégeztették – mint tették volna ezt mindenütt akkoriban, ahol katonák cselekedeteit bírálták el.
Persze a magyar szabadságért harcolni szép és magasztos dolog, de lássuk be, közjogilag igencsak gyenge lábakon állt a dolog, a katonák tekintetében pedig védhetetlen a lázadásban való részvétel.
Erről a későbbi korokból mások is sokan tudnának mesélni, ha fel nem akasztották volna őket is, merthogy forradalmárkodni veszélyes üzem.
Ez még akkor is így van, ha csak fülkeforradalomról esik
 is szó.
Szóval, lehet gyászolni a tábornokokat, akiket egyébként nem honvéd tábornokként, hanem császári tiszti rendfokozatukban és minőségükben, zendülőként ítéltek halálra, de a mai Magyarország és a Habsburg-birodalom Magyar Királysága közé egyenlőségjelet szuszakolni annyit jelent, mint a történelmet meghamisítani.
Azt meg azért nem lenne szabad, mert akkor nem tudunk tanulni a történelmünkből és már megint csak hibákat hibákra halmozunk…
Aztán a botcsinálta történész kitette az egyenlőségjelet a Habsburg-brodalom és az Európai Unió közé, megpúpozva néhány olyan bölcsességgel, mint az „igazság mindig szabaddá tesz”.
Még szerencse, hogy nem a munka jutott eszébe a mi kis helyiérdekű Herodotosunknak, hanem az igazság, amivel a magyar történelemszemlélet többnyire köszönőviszonyban sincs.
Magyarembernek hősi mese kell, a reálpolitikusi magatartással nemigen tud mit kezdeni, és ha valaki azt találná mondani neki, hogy Kossuth féktelen ambíciói és hatalomvágya miatt kerültek bitóra a tábornokok, akkor, mikor Kossuth legendás szakállát leborotválva, női ruhában már régen túl volt árkon-bokron, a világ másik végéről gyalázva Görgeyt, akkor úgy lehazaárulóznák a tettest, mint annak a rendje.
Utóbbi mellesleg megmentette az országot egy Mohács 2.0-tól, mert volt esze - biztosan komcsi volt, mert rendes jobboldali a szívére hallgat ma is, mint nemrég kiderült, - kerül, amibe kerül.
Tiszteljük és ápoljuk a mártírok emlékét, még ha egy felesleges és káros szélmalomharc vezetői voltak is, de talán voltak közöttük olyanok, akik őszintén hitték, hogy a szabadságért harcolnak.
De jusson néha eszünkbe az is, hogy a sajátunkon kívül szinte mindig akad más nézőpont, más történelmi értékítélet is, és azt se felejtsük, hogy nem mindig a mi nézőpontunk a kizárólagosan helyes.
Ami meg az Uniót illeti, valóban lehet azért párhuzamot vonni a Habsburg-birodalom és a mai kor között.
Nevezetesen abban, hogy a császár korszerűsíteni akarta az államszervezetet, megadva a nemzeteknek azokat a jogokat, melyeket a magyaroknak is megadott a kiegyezéssel, egy szövetségi állam keretei között.
Mondanom sem kell, ki akadályozta ezt meg, úgyis kitalálod, kedves olvasó.
Ha akkor eszünk lett volna, ma vajon hol tartanánk?
És mi lesz velünk, ha már megint a szűklátókörű ostobák érvényesíthetik idióta elveiket?
Isten veled, Magyarország…


:O)))

18 megjegyzés:

joti írta...

Érdekes gondolatok!
És egy érdekes párhuzam:
Kosszuth és Orbán között az a hasonlóság, hogy mindkettő erőssége a gyújtó hangú, kisebb-nagyobb mértékben populista, a hallgatóság jelentős részét elkábítani képes beszédek tartása.
Orbánnak viszont nem leborotválni kellene a szakállát, hanem álszakállat kéne ragasztania, és akkor a női ruha se passzolna...
... azért jó lenne, ha már ezt a feladványt kéne megoldania!

joti írta...

Érdekes gondolatok!
És egy érdekes párhuzam:
Kossuth és Orbán között az a hasonlóság, hogy mindkettő erőssége a gyújtó hangú, kisebb-nagyobb mértékben populista, a hallgatóság jelentős részét elkábítani képes beszédek tartása.
Orbánnak viszont nem leborotválni kellene a szakállát, hanem álszakállat kéne ragasztania, és akkor a női ruha se passzolna...
... azért jó lenne, ha már ezt a feladványt kéne megoldania!

Névtelen írta...

Tegyük hozzá: Kossuth is jogász volt.

Névtelen írta...

grb írta:
Rogán nem közfeladatot lát el, hanem a közhatalmat bitorló bűnszövetkezet feladatát.

Névtelen írta...

...hogy a magyar ember nem akar más szolgája lenni... mondta R.A, azzal beült a német gyártmányú autójába, magához szorította az elárverezett helyett vásárolt új Louis Vuitton sporttáskáját, - megnézte, hogy benne van e a százmillió forint, amit egy építkezési vállalkozótól kapott és azon törte a fejét, hogy mikor kap időpontot arra, hogy ezt az egészet bevihesse az országház Nándorfehérvár termébe -átadni. Nagyon remélte, hogy meg fogják dicsérni...

Névtelen írta...

Az aradi vértanúk s általában az 1848-49-es magyar honvédek - mármint akik a császári-királyi hadsereg tagjai voltak előtte - egyfajta, vitatható nézőpontból valóban lázadók voltak, legalábbis 1848. október 3-a után, de...

Az erről rendelkező császári parancs alkotmányellenes volt, mert nélkülözte a magyar miniszteri ellenjegyzést. Tehát tisztán jogi szempontból a magyar álláspont volt a helyes. Ilyen szempontból a trónfosztás is jogszerű volt, mert a döntést a népképviseleti magyar országgyűlés lényegében egyhangúan hozta s az a magyar törvényeket felrúgó Habsburg-házzal szembeni büntetés volt.

James Bond írta...

Hűha, PuPu, hogy Te mit fogsz ezért kapni a "vérmagyaroktól"... Amúgy az elméleted (legalábbis nekem) nem új. Van egy igen jó barátom, aki történész (a nevét nem írom ide, vegzálja őt a magát jobboldalnak becéző szélsőjobb és a vele szövetséges nácik eleget). Bár nem ez a történelmi kor a szakterülete, de - az összefüggések feltárása okán - ezzel is behatóan foglalkozik. Kb. hasonló dolgokat mondott ő is 1848-49 kapcsán. Ráadásul, amikor először fejztette ki a némileg "unortodoxnak" (pontosabban, a mainstream történelemfelfogástó távol állónak, ám a dolgok elemzésekor logikusnak ható magyarázatát)még javában benne voltunk az "átkosban"... Érdekes, hogy az akkori és a mostani hatalom képviselőinek megnyilvánulása ebben (is) sok hasonlóságot mutat!

joti írta...

A történelem azé, aki megműveli!!
A múlt csak a jelen tükrében látható, és nem mindegy, hogy ki tartja azt a tükröt, és hogy síktükörről van-e szó.
Idősebbek még jól emlékezhetnek a most megszűnt Vidámpark régen megszűnt Elvarázsolt Kastélyának tükörtermére.

cukkinivirágpuffancs írta...

Értelmes átlagemberek majd akkor foglalkoznak komolyan a magyar történelemmel, ha ezt a tudományt nem írják újra minden korban, más-más szempontoknak megfelelően! Az ugyan igaz, hogy a történelemtudományból a folyamatos átírással lehet jelen történelmet csinálni, de ideje lenne már annak is, hogy a kellemetlen dolgokkal MINDANNYIAN szembenézzünk, mert eddig csak azt tapasztalhattuk, hogy az egész társadalom széltében-hosszában tele van társadalmi és egyéni élettörténeti(történelmi) sebekkel...hol, ezen az oldalon, hol amazon, hol meg középen!!!

kimifan írta...

Kossuth apánk mítoszával nagyon nehéz megbirkózni, hiszen ő a magyar szabadság jelképe. Volt is miért harcolni akkoriban, de azt is tudni kellett volna, mikor kell abbahagyni, mielőtt túl sok vér folyt volna hiába.
A párhuzam Kossuth és Orbán között ott téves, hogy ma sem az Orbán&Co-nak, sem kies hazánknak nincs ellensége, elnyomója, kizsákmányolója.
Azt sokan és sokszor elfelejtik, hogy Trianoni békeszerződés olyan területeket csatolt el tőlünk, amelyek nagyobbik részén a magyarok létszáma az ottani lakosság 1-32% között mozgott.

"Demográfiai következmények
A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe.
A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
- Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
- A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
- Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
- Horvátországban: 121 000 – 3,5%
- Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%"
Forrás: http://www.doksi.hu/news.php?order=DisplayPrintable&id=466

Szóval csak azt kellene eldönteni, ki kezdte?...

Névtelen írta...

Te szerencsétlen marha! Mit gyalázod itt a saját népedet? Az áprilisi törvényekrol hallottál valamit? Az orosz beavatkozásról? A kivegzeseket koveto nemzetközi tiltakozásrol?

Mikor mész pszichiáterhez? Ideje lenne kivizsgltatnod magad...

PuPu írta...

Pszichiátert ajánló névtelennek.
Nálad bejött, de nem biztos, hogy a lobotómia mindenkinél üdvözítő megoldás, ezért én egyelőre még inkább kerülném...
Tudod, az a baj, hogy neked fogalmad sincs arról, hogy miről is írtam, emellett még hülyeségekkel is érvelsz, de tőlem aztán igazán meghalhatsz ebben az állapotodban is, nem vagyok egy hittérítő tipus.
Én ezt gondolom erről a témáról, te meg mást - na és?
Ettől még amit én írtam, az objektíve igaz, amit meg te írtál, az csak nagy löttyös hőbörgés.
Amihez kívánok neked jó egészséget - vigyázz, meg ne üssön a guta!
:O)))


PuPu írta...

kimifannak:
Nem kellett itt elkezdeni semmit.
A Magyar Királyság soknemzetiségű állam volt, a magyar király alattvalói között a magyarok számszerű kisebbségben voltak.
A nemzetállamok kialakulása során minden nemzet saját államra vágyott, kb. úgy, mint amikor a rendszerváltás idején a parasztok hazavitték a tsz traktorát - kerekenként.
Az etnikai határokat a vesztett első világháború után azért nagyjából tisztességesen figyelembe vették, kivéve a Székelyföldet.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e9/Teleki_P%C3%A1l_1910-es_etnikai_t%C3%A9rk%C3%A9pe.gif
Mindenesetre ez ma már mindegy, és hogy szétszaladt a csorda a Habsburg-birodalomból, abban a mi nemzetiségi politikánk is vastagon benne van.
Meg az önáltatásunk, a hülye nagyar gőg, a magyarkodásunk,sok minden, amire nem lehetünk büszkék.
Ilyen volt az 1848-as felesleges forradalom és a szabadságharcnak nevezett, eleve kilátástalan fegyveres harc is.
Hát ilyenek vagyunk, de ideje lenne lassan változtatni a mentalitásunkon, úgy gondolom...
:O)))

pleinair írta...

A Tóninak tudni kellene, hogy röpke évek múltán belőle is történelem lesz. Igaz, a történelem fekete lapján, ott is csak kis betűvel, margón fog szerepelni, a vezér szolgalelkű talpnyalójaként.
A Tóni nem gondolkozik se múlton, se jelenen, a Tóni azt szajkózza, mint a vízfolyás, amit a szájába adnak.
Nem így a Mi Boldogságunk. Ő el-el ábrándozik, miként fog rá emlékezni az utókor. Magyarországi viszonylatban gigantikus építményekkel, stadionokkal állít magának emléket, hogy dicsőségét hirdessék örökkön örökké. Elmosolyodik, ha a Viktor expresszre gondol. Ez a testhezálló vonatocska viszi majd hírül a jövőnek zsenialitásának nagyságát.
Már csak hadvezéri zsenialitásának szeretne emléket állítani. Próbálkozott 2006-ban az Asztóriánál, de igazi harcra nem került sor. Pedig igen nagyon drukkolt páncélozott kocsijában.
A csőcselék szervezetten, irányítottan tombolt, de az a tehetetlen rendőrség inkább magát hagyta elpáholni, mint hogy véres harccal leverje a randalírozó hordákat. A békemenettel is próbálkozott. Sajnálatára ezzel az ötletével se sikerült polgárháborút kirobbantani. Ami késik, nem múlik - gondolja Vezérünk. A TEK és saját magánhadserege ugrásra készen áll.
Csak eldurran egyszer egy lufi, és az egymással szemben álló civil tömegek egymásnak esnek. És akkor jön ő. Atombiztos bunkeréből igazi harcot irányíthat, innen mutathatja meg jelennek és jövőnek hadvezéri talentumát, mert bármi áron, de győzni fog!
Én nem kívánom, hogy a Mi Boldogságunk uralkodásáról szóló történelmi tények túl gyorsan váljanak múlttá, tudósok, pszichiáterek, és elmegyógyászok csócsálandó csemegéivé. Megfelelő helyen és körülmények közt eltöltendő hosszú éveket kívánok neki.


hello írta...

Ha már fideszes prominensek történelmi tárgyú - bárgyú - kinyilatkoztatásainál tartunk, nálam inkább Navrasics minelnök helyettes úr azon szövege verte ki a biztosítékot, miszerint a magyar társadalom 1990-ben (!!!???) szembesült először a nácizmus magyarországi rémtetteivel.

Ez az ember az előző évtizedekben hol élt?

pleinair írta...

Pszichiátert ajánló Névtelen! Az ilyen, és ehhez hasonló öntelt, pökhendi, önkontrollra képtelen mélymagyarok miatt hagyta itt az országot az unokám, miattatok utálom, és szégyellem, hogy magyarnak születtem.

csitri írta...

Ne bántsátok ezt a szegény névtelen mélymagyart......40-es IQ-val ennyi telik tőle.

tojásfestő írta...

Az intelligencia bonyolult dolog, olyan mint a legkülönfélébb kultúrák.
A földi emberek többnyire egyszerű döntéshozók.
Két típusuk van :-)
Az egyiknek van bűntudata (a vétség előtt, közben, utána) a másiknak nincs bűntudata (szélsőséges esetekben még omnipotenciával vagy még önfeledt cinizmussal is bír).
Az egyik ember tudja, hogy mindent megtehetne, de NEM TESZI, a másik is tudja, hogy mindent megtehet és ezért MEGTESZI!