2016. május 4., szerda

SZÁMVETÉS: VOLT EGYSZER EGY ORSZÁG - LESZ MÉG MAGYAR KÖZTÁRSASÁG?

"Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged." (The Originals c filmsorozat)


Hát, végére értünk a számvetésnek, mely igazán vázlatos, nem is tudományos alaposságú, legfeljebb tényeket és benyomásokat rögzít.
Egy életérzést: milyen ez a mai Magyarország egy magát demokratának és baloldalinak valló választó szemüvegén át.
Lehetne adatolni a posztokat, statisztikákat idézni, de a cél nem ez volt, hiszen az életminőséget nem csak a számokkal kifejezhető adatok adják, hanem a szubjektív érzések is: milyennek érzi az életét az az ember, akinek naponta a képébe hazudnak, akinek eladják a lába alól a termőföldet műkörmösöknek és fodrászoknak, akinek szembe kell néznie azzal, hogy olyan társadalomban él, melynek önvédelmi képessége a nullával egyenlő.

Akinek el kell nézegetnie, hogy telente emberek fagynak meg, akinek ijedeznie kell, mert migránsoknak nevezett menekültekkel riogatják, akinek egy olyan ország jutott, ahol a jog nem követendő zsinórmérték, hanem esetenként a hatalmon levő bűnözők engedelmes kiszolgálója.
Ahol a várólista az egészségügyben azt jelenti, hogy nem te vársz a kezelésre, hanem a rendszer vár a halálodra, ahol dühöng a rasszizmus, az antiszemitizmus, a bűnözés - a legfelsőbb szinteken is, sőt - ott csak igazán.


A jelenlegi helyzet nem sok jóval biztat a jövőre nézvést, és ez nem Orbán emberfeletti kiválóságából és páratlan karizmájából adódik, hanem az alternatíva hiányából, melyet véleményem szerint ugyancsak Orbán állított elő, a demokraták szorgos asszisztálása mellett.
Ha végigtekintünk az ellenzéken, sem győzelemre esélyes pártalakulatot, sem győzelemre esélyes politikust nem látunk semerre, és ez most független attól, hogy elismerjük Botka kvalitásait, vagy bízunk abban, hogy a szocialisták vezetőválasztó kongresszusa milyen eredményre jut:
Egyrészt a jelöltek között sem látunk olyan egyéniségeket, akik képesek lennének a mai, igen bonyolult helyzetet kezelni, másrészt meg, ameddig a szereposztó dívány tulajdonosa ugyanaz, mint aki a 70:30 arányú osztozkodás szülőatyja is volt, addig ez a párt soha nem fog nyerésre játszani.

A szocialista párt legatyásodott, szinte teljesen elvesztette értelmiségi bázisát, ideológiailag zavaros, szervezetei eljelentéktelenedtek, rosszul működő nyugdjasklubok hálózatává silányodtak, melyekben nem a Fidesz és Orbán a fő ellenség, hanem Gyurcsány.
Aki egyébként legnagyobb bánatomra nem azon munkálkodik, hogy felépítse a párt 2018-as listavezetőjét, hanem azon, hogy ő legyen a listavezető, pedig a DK egy Vadaival, vagy akár saját feleségével az élen is nagyobb tömegeket vonzana és koalicióképesebb lenne - akár még a szocialistákkal is.

Gyurcsány tehetséges, okos, jó szónok, de nem túl jó szervező, vezető, de természetesen ezt soha nem lesz hajlandó belátni, viszont az őt körülvevő középszer és tehetségétől ájuldozó hívei elveszik tőle a belső verseny lehetőségét is, ami nagy kár.
Egy politikusnak először és elsősorban a saját pártján belül kell "eladnia" magát, de a DK-n belül semmiféle konkurencia nincs, így aztán a versenyt is mindig ugyanaz az egyetlen induló nyeri.
A belterjesség egy párt halála, ha nincsenek feltörevő fiatalok, akkor nincs fejlődés se, és a DK egyemberes show.
Lehetett volna ezen változtatni, de akkor két évig a sebek nyalogatása helyett pártot kellett volna építeni.


A demokrata oldalon - ami nem jelent szükségszerűen baloldaliságot - más, komolyan vehető párt nincs, olyanok vannak, melyeket Orbán embere alapított, olyanok, melyeket olyan emberek vezetnek, akik már végigszambázták a demokratikus oldal minden pártját, mint tanácsadók, és mindenhol buktak,  aztán amikor elfogytak a libák, alapítottak saját pártot.
Aztán van olyan párt, melyre azok szavaznak, akik a boltban nem bort, hanem borcimkét vesznek, van olyan párt, melynek prominens képviselőjét éppen öt percbe kerül lekaraktergyilkolni, csak éppen nem szabad vitatkozni vele.

A demokratikus oldalon tán két pártnak, ha helye lenne, de nem a mai szisztémában, merthogy ennek a két pártnak egymással koalícióképesnek is illene lenni, ma meg ilyen pártok nincsenek.
Egy diktatúra alkotmányos, de legalábbis békés megdöntésére készülve gittegyletecskékkel semmire se lehet menni, eleve kódolt a bukás.



Hát akkor nem reménykedhetünk semmiben? 
Jogos kérdés ez a demokrata szavazótól, aki elé ma már programot illene tenni, de nem a pártideológusok bikkfanyelvén, hanem ékes magyar nyelven: a mi pártszövetségünk egyetlen célja ebben a ciklusban a maffia eltakarítása és az ország normális működésénekhelyreállítása, minden törvényes eszközzel.
Nem is kellene ezt tovább cifrázni, mert tehetséges politikusaink csak belegabalyodnának, mint macska a házicérnába.
Erre nemigen számíthatunk, még akkor sem, ha a DK mondjuk kívül marad egy esetleges politikai koalíción, az összefogáson, mely mostanában szitokszó lett.

Márpedig ha nincs egység, akkor nincs győzelem se, mert a szavazatok megoszlanak és a sok finnyás, aki nem akar összefogni a megkérdőjelezhetetlenül demokrata Gyurcsánnyal, megkapja jutalmul Orbánt.

Marad még megoldásként a Deus ex machina, az Úr lesujt Felcsútra, és a Kancsó Aréna falai ráomlanak Orbánra, aki végleg kiköpi a szotyolát, és kezével nadrágzsebében, a csúnyáját markolva  megtér Istenéhez, aki átmenetileg a kondér-részlegben jelölné ki tarózkodási helyét.
Attól kezdve a Poklot is el lehetne dobni.
Az is elképzelhető, hogy a bukott népszavazás után lemond Matolcsy, Lázár, Rogán és bevezetjük a szükségállapotot, minden annak a függvénye, hogy milyen hatékony a gyógyszerelés.
Egy biztos, ezt az embert a Parlamentből csak lábbal előre vagy szíjakkal és szalagocskákkal díszített öltönyben lehet kivinni,  magától ez nem fog tenni egy lépést se, hiszen ma már olyan helyzetben van, hogy számára és vazallusai számára egy bukás élet-halál kérdése.



Az ország pedig vagy befejezi a civilkedéses bohóckodást és profi politikusokat emel pozícióba, vagy elkezdhet gyüjteni a fehér lóra, melyet majd sírján fog egy bunkóval ( ez nem gond, ebből van elég...) fejbecsapni a táltos, persze a megfelelő összeg befizetése után.
Nem lesz könnyű időszak a következő tíz év, a társadalom radikalizálódni fog, mégpedig jobbról indítva.
A baloldali radikalizmusnak itt nincsenek hagyományai, nem szólva arról, hogy a nép még mindig úgy szidja a komcsikat, ahogy csak jótevőit szokta volt a magyar történelem során mindig.
Viszont az inga leng, és ha elérte szélső pontját, elindul visszafelé.



Egyszer már megállhatna végre középen is...

:O)))

9 megjegyzés:

Anteus írta...

Hát, PuPu, mindenek előtt köszi. Jó sorozat volt, időtálló. Intellektuális összegzés, hatása is ehhez igazodik. Vitathatatlanul okos ember vagy, hiszen „okos ember az, aki azt mondja, amit és gondolok.”

Érdemes töprengeni rajta, nem egyszerhasználatos írásmű.

Az idézet olvasható és gondolata kiegészítendő, mert általános érvényű véleményem van róla: hibás. Nagyok sok kárt okoz az a hit, hogy egy társadalom an sich döntési helyzetben van: soha, semmilyen viszonylatban nem volt, amióta törzsközösség fel nem olvadt egy törzsszövetségben – és így tovább. A közösség egyedekként való felfogása (pár száz éve: azzá forgácsolása minden rendelkezésre álló eszközzel) az emberi lényeg – a zoon politikon – figyelmen kívül hatása. Ennél már Goebbels is többet tudott: a tömeg nem az egyének sokasága.
Ki merem jelenteni, hogy a mai politikai tétovaságnak is ez az oka. Orbán kiemelt egy elemet, amivel tömeget tud generálni: a gyűlölet-érzést. Az entellektüel erre képtelen: képtelen elfogadni a tulajdon átléphetetlen feneketlen árkát, az „enyém-tied” antinómia által állandó fortyogásban tartott társdalom működését. Nem ismer (pontosabban elutasítja) közös lényeget, amelyre támaszkodva választó, tehát polgári demokratikus tömegesíthető állampolgárra lelne. Noha van ilyen:

a bérmunkás.

Ez az eredeti értelemben (van-e ott haza még, ahol értik e kifejezést is?) mindenkit felölel, aki munkaszerződés alapján jut jövedelemhez. Aki országalakító tömegként az 1860-as években a nagyipari gyári munkás volt; s akik erejüket a területi koncentráció révén nyerték és fejthették ki. Látótávolságban voltak egymással, azonosságuk napi élményként felismerhető, megélhető. A társadalmi haladás, a globálissá váló tőkeviszony ezt szüntette meg. A tőke tehát, nem a világ- vagy európai „baloldal”, főleg nem a magyar baloldal, hornok, nagyok, kisek, paszternákok, hillerek, mesterházyak. Ugyan!

A keresetek közötti különbségek fenntartásával, az anyagi különbségekkel végzetesen eltakarják a lényegi azonosságot. A politikai átütés ennek felismertetését és tudatosítását követelné. De a valóban értékvesztő, zavarodott, tanácstalan, történelmileg műveletlen, tehát intellektuálisan erőtlen pártok erre képtelenek. Lefegyverzettek. Kénytelenek folyamatosan hazudni a múltról. A Te írásaid jelentősége - remélem nem csak az én számomra – ebben áll: nem hazudsz. Ritka.
Gyurcsány sok bűne közül ez az egyik legsúlyosabb. Eklektikus, a mainstreamet kiszolgáló, „pragmatista” – valójában elvtelen – gyújtó beszédei (amelyekre a „hőzöngés” kifejezést tartom adekvátnak) amelynek (jól írtad!) mindig Ő a közepe, nem valamiféle „ügy”, az csak ruha rajta, és ez százezernyi választót tántorít el a politikai aktivitástól. Fel sem tudja fogni mit tett pl. a Kádár-korral való teljes szembefordulásra (meg kell TAGADNI!”) tett felhívással.

Nekünk a Kádár kort is fel kell vállalnunk. Azt is, amit Te a sorozatodban felsoroltál, és azokat, amelyeket a tudományos, tehát korrekt történelemírás feltárt-feltár. De annak teljes elutasítása nem csak rendkívül ostoba, de iszonyatosan káros – tehát a legprimitívebb jobboldali igények kielégítését szolgálja. Sapienti sat. Nem Gyurcsány 5-6 %-a hiányzik. Sokkal több, és lényegibb. Mondatnám sokkal nagyobb a baj Gyurcsány jelenléténél.

Sok mindenre lenne jó még reflektálni, de már ennyit is nehezen tűr a komment-méret.

Úzbence írta...

PuPu! Amikor elkezdted ezt a sorozatot,és elolvastam,hogy miről fogsz írni,egyértelmű volt,hogy szomorú olvasmány lesz minden része.Az értékeléseidet nagyon ajánlatos lenne elolvasnia az Orbánt elzavarni akaró pártok vezetőinek.Ha itt nem történik változás,a Fidesz bebetonozva érezheti hatalmát a végtelenségig.Így aztán csak a fiatalok fogják megérni,ha egyáltalán lesz pozitív változás.És ez a remény is bizonytalan.Köszönöm,hogy elolvashattam a számvetéseidet.

Névtelen írta...

Pupu !
Nagyon jó volt a sorozat,élvezettel olvastam,még ha nem is értettem mindennel egyet.
Abban azonban igen,hogy sajnos még nem látni az alagut végét,illetve a fényt legfeljebb a szembe jövö vonatfénycsóvája jelenti.
Igen,valóban nem nagy öröm végignézni a jelenlegi demokratikus pártok vezetőin.
Itt van például az MSZP budapesti vezetőjévé-gondolom,jobb híján megválasztott.Kunhalmi Ágnes,aki ugyan nagyon dekoratív jelenség,azonban qualitásai enyhén szólva is erősen behatároltak. Ráadásul infantilis is,lásd a biciklije ellopása alkalmából írt facebook bejegyzését,miszerint "szomika vagyok " /a jármű eltulajdonítása miatt./
Ez a gyerekes megjegyzés a legnagyobb baloldali párt egyik korifeusától engem is nagyon elszomorított. Promenad

Kaskötő István írta...

2048 őszén, egy borongós reggelen, Sir Edward Kneebone a közismert és tisztelt történész leült az íróasztalához és némi tétovázás után leírta a készülő értekezésének bevezető mondatát:"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország..." Hosszasan bámúlt a plafonra, aztán lemondóan legyintett, - Kit érdekel?
Fogta a jó öreg görbebotját, föttyentett a kutyájának és elment sétálni.

nemóvatos írta...

Kedves Teveember!
Az áttekintő sorozatod mindegyik elemét olvasva, csak elismerésemet tudom kifejezni, csatlakozva a többi (talán nem sértve a többieket, de kiemelve Anteust) olvtársunkhoz. Eddig mellőztem a kommenteket, mivel az igazságok mellett mindig a bejegyzések végén láttam a remény sugarait néhány mondatban, s ezt számomra így volt megnyugtató.
Most, a mai összefoglalóval pont vagy inkább felkiáltó jel került a "mondat" végére és csak sajnálni tudom, hogy akik politikából élnek az általad írtakkal és a hozzá fűzöttekkel nyilván nem találkoznak vagy ha mégis, felfogni és hasznosítani képtelenek.
Sajnos még várakozásra vagyunk kárhoztatva.

Névtelen írta...

Nagyon jó sorozat volt, mindig élvezettel olvasom az írásait. Magyarország azonban ezer éve a feudalizmusban rekedt , polgári forradalmai sorra elbuktak.A változást az egyes ember számára leginkább kivándorlás jelenti. A XIX század utolsó és a XX. század első évtizedében három és fél millió emberünk tántorgott ki Amerikába , új hazát keresve.2010 óta már 800 ezer ember él , dolgozik Európában, és ez a folyamat folytatódik.Végül marad a családi- törzsi alapon szerveződött pártokrácia, alattvalók és szavazók nélkül.

Anteus írta...

Névtelennnek

"Magyarország azonban ezer éve a feudalizmusban rekedt ,"
Régóta keresem az okát, miért vagyunk a Kárpát-medencében? Hogy lehetett a miénk?

Amikor ide érkeztünk: gyakorlatilag üres volt. A gótok és a langobárdok évszázaddal korábban elhagyták. Nagy Theodorik gót fejedelem is, miután a kisBalatonnál, Fenékpusztán meglátta a Nap világát, nekindult és Ravennábam eltemette Rómát, a Birodalmat. (Passuth). Nem kellett nekik. Miért?

Mert a Kárpátok az életet, a fejlődést jelentő kereskedelmet zárták ki. A Velencéből Savarián keresztül Vindabonába irányuló kereskedelmi útvonal a nyugati gyepű mellett nem vált éltető érré. A Kárpátokat Északon elkerülő, tengeri kereskedelemmel házas éltető útvonalak is. Magyarán: nem kellett e terület senkinek, akik már ismerték a kereskedelem fontosságát. A Baskíria - Etelköz sztyeppei népe erről semmit sem tudott. Ady 400 éves megkésettségi fájdalma erről a behozhatatlan hátrányról szól.
Beletelepülhettünk, mert nem kellett senkinek.

S aztán még az 1800-as években is állt a közlekedés szép hazánkban októbertől májusig. A gazdasági év 2/3-ában. A sárba ragadt minden európai találmány, ismeret, technika. Műszaki és társadalmi értelemben egyaránt.

Muhi, Mohács - persze. De Zára! Ott buktunk el. Pedig István milyen zseniálisan ismerte fel a velencei Orseolo Péter jelentőségét! Létrejöttünk - és első királyváltásunkkor el is buktuk a történelmünket. Kb. 800 év múltán bele is őrült a "Tengerre magyar!" gazdaságpolitikai lényeglátó Legnagyobb Magyar a kései riadóba.

Magyarország rossz helyen volt. Ma már lehetne bokréta - csak a megfelelő fej hiányzik a viselésére...

Névtelen írta...

Anteusnak

A Kárpát medence geopolitikailag épp most értékelődik fel.Az elkerülhetetlen éghajlatváltozás miatt az évszázad végére kétmilliárd embernek kell elhagynia azt az életterét .A prognózisok szerint Európa megmarad élhető területnek.
Ugyanakkor szédületes tudományos technikai fejlődés zajlik a világunkban , senki nem lát a jövőbe , lehet hogy az emberiség könnyedén megoldja a mai problémákat.

Unknown írta...

Tisztelt PuPu!

A március 21-i cikkedet olvastam először. Az április 4-ihez írtam az első bejegyzést. 15-én pedig Doktor bácsinak neveztelek, mert jónak tartottam a látleleteidet. A "Számvetés" sorozat pedig a megérzést meggyőződéssé formálta: kiváló diagnoszta vagy.
DE
kérlek, legyél mostantól "méregkeverő" - azaz patikus! Az ország bajaira orvosság kell: célok és programok. Rohamosan közeledik a 2018-as év, és az "eddigiekre nem" típusú választás további károkat és kórokat okoz.
Hagyjuk itt a cserkész bohócokat, legyünk úttörők! Kezdjünk a jövőről beszélgetni, hiszen még nekünk is össze kell csiszolódnunk!
Kellemes hétvégét kívánok (mindenkinek).