2016. november 6., vasárnap

ÉLJEN NOVEMBER 7. EMLÉKE!

Pénzes ünnep volt ez valaha, a rendszerváltás hősei ott álltak a sorban az ünnepségen, kezüket mereven előre nyújtva, pirosló fülekkel várták a borítékot, melyet elvtársi kézfogás kíséretében az intézet, intézmény, gyár vagy szövetkezet igazgatója, elnöke adott át, megköszönve a szocializmus építésében kifejtett kiemelkedő munkát.
Utána a delikvens pucolt a helyére és megpróbált felülkerekedni esendő emberi természetén, későbbre halasztva, hogy megszámolja a szégyen nagyságát - nem mindig sikerült neki.
Volt persze előtte Himnusz, utána Internacionálé, közben beszéd, melynek hossza az előadó humánumától függött, a beszédben volt Auróra, Téli Palota, Szmolníj, Lenin elvtárs Razlívban, páncélautó, kozákok, matrózok, Csapajev, Kocsubej, stb. - Sztálin elvtárs neve nem került említésre - és a munkásosztály győzelme.
A beszéd nem tudott olyan jó lenni, hogy népszerűségben megelőzze a pénzosztást, mely nagy hatással volt uralkodó osztályunk osztály-öntudatára.
Ha ezzel a szép szokással nem hagy fel a létező szocializmus vezérkara, tán még mind a mai napig ott gazsulál a párttitkárnak a vörös drapériával fedett asztal előtt értelmiségünk színe-virága.



De nem így történt, mára elfeledett ünneppé lett ez a nap, melynek jelentőségét a jobboldal az ilyen esetekben szokásos módszereivel iparkodik megtagadni, elsősorban puccsot emlegetve, jóllehet puccsal megdönteni a cári birodalmat éppoly reménytelen vállalkozás lett volna, mint a nemzetet meglopó Orbánból a nemzetért dolgozó államférfit csinálni.
Amúgy is érdemes lenne a forradalmat kicsit pontosabban meghatározni, mert jelenleg azt tartják sokan forradalomnak, ha az országot kifosztók személyi összetételében változás történik, pedig egy rendes forradalomban az alapvető társadalmi viszonyok változnak meg, például azokhoz kezd csordogálni a pénz és a hatalom, akik annak előtte kisemmizettek voltak.
Az nem forradalom, ha György Gordon kezéből Viktor Mihály kezébe megy át a hatalom, te ugyanúgy fogod csücsöri szájjal cummantani a hazából rád eső részt, mint annak előtte.
Forradalom az lenne, ha egy politikai változás eredményeképpen neked jutna lényegesen több, mint azoknak, aki jelenleg az ország bánatos testén élősködnek,
Na, ettől mostanában nem kell tartanod.



Hülyítenek is ezerrel, hiszen beetetik veled Churchill bon mot-ját, mely szerint a kapitalizmus nem jó, de jobbat még nem találtak ki.
Persze ezt úgy lehet helyesen értékelni, ha tudjuk, hogy a neves brit államférfi Marlborough hercegének leszármazottja volt, és ezer szállal kötődött az angol uralkodó osztályhoz és annak érdekeihez.
Dehogynem találtak ki jobbat, akinek nem olvadt még le az agykérge ebben az országban, az emlékszik olyan időkre, mikor nélkülözni kellett szeretett milliomosainkat, viszont nem kellett azon törnünk a fejünket, hogy az ország negyven százaléka mikor tartja majd tűrhetetlennek saját nyomorát, és mikor dönt úgy, hogy kezébe veszi a javak elosztását.

Természetesen ez esetben sem a milliárdosok fognak szenvedni, hiszen Józsinak fogalma sincs arról, hogy hogyan kell egy milliárdost kifosztani, de arról határozott elképzelései vannak, hogy mit szeretne a te lakásodból az ő lakásába átcsoportosítani, és mint tudjuk, az ember mindig a könnyebb megoldások felé halad.
Persze a szavakkal lehet játszani, volt is régen a televízióban műsor, "Játék a betűkkel" volt a címe, és ma is van műsor a társadalomban, csak ennek "Játék a tetűkkel" a címe és arról nevezetes, hogy állandóan ezek a tetvek győznek, de hát ne adjuk fel a reményt, a temető kapuja fölé is azt írják: "Fel! Támadunk!", ugye...
Lenin gondolatai ma is aktuálisnak mondhatók, az csak a baj, hogy a szocializmus ellenfelei a "Mi a teendő" című művét, míg a baloldaliak inkább az "Egy lépés előre, kettő hátra" című írását szokták tanulmányozni...



Lenin bolsevik volt, ez azt jelentette, hogy a társadalmat erőszakosan akarta megváltoztatni, mondhatni ő volt az a megváltó, ki híveinek megváltást ígért, ha beledöglenek is.
Ennek dacára rendszere - még a sztálini torzulásokkal együtt is -  kiemelte Oroszország és a környező államok népét a mérhetetlen nyomorból és világbirodalommá tette, és mindezt úgy, hogy a nép életszínvonalát, életminőségét is emelte.
Nem lehet elfelejteni, hogy a folyamat az ominózus november 7.- el kezdődött, és még koránt sincsen lezárva, bár ellenfelei ezt iparkodnak sugallni.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kapitalizmus sem egyik napról a másikra alakult ki, évszázadok kellettek, míg néhány országban valamennyire is elfogadható módon működő változatát sikerült kialakítani.
Mégis, a kapitalista államok zöme éppen olyan, mint Magyarország, korrupt és önző hatalmasok óriási társadalmi feszültségeket gerjesztve próbálják fenntartani társadalmukat úgy, hogy a libacombot kevesek tartják meg maguknak, míg a csupasz lúdtalpakon éhes milliók marakodnak.

A bolsevik forradalom által elindított folyamatok több szempontból is nagyon fontosak voltak.
Egyrészt féken tartották a kapitalisták gátlástalanságát már csak azzal is, hogy megmutatták: van alternatíva, lehet az átlagembernek kiszámítható, nyugodt életet élni, másrészt erőt tudtak szembeállítani az erővel méghozzá egy másik társadalmi modell keretében.
Ma ilyen erő - osztályalapon - legfeljebb Kínában van, de Kína szokás szerint inkább befelé fordul, így nemzetközi hatása ma nem látványos és végképp nem tűnik elkapkodottnak.



November hetedike fontos dátum, megmutatta, hogy a népek nem csak egyetlen modell szerint üdvözülhetnek, van az életnek más módja is, mint amit a kapitalista rablólovagok erőltetnek a társadalmakra, és egy ilyen modell a gyakorlatban is működtethető.
Igaz, a kísérlet Oroszországban elbukott, de menet közben a világ is változott.

Ez az évszázad Kínáé és Indiáé lesz, mindkét országban hatalmas tömegeivel a nincsteleneknek - nem lehet lebecsülni ezt a kihívást, mint ahogy a környezeti változások, a népesedési problémák, az automatizálás és a vallási fundamentalizmus generálta gondokat sem.
Az mára nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus válságban van, de hogy az emberiség erre hogy lesz képes reagálni, még a jövő titka.
De valahogy reagálni fog, és lehet, ennek első lépése volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett esemény, mely emberek százmillióinak életét változtatta meg, s melynek hatása az általa fémjelzett társadalmi rend bukásával nem múlt el.
Az átlagember mai életét, a hatalomhoz való viszonyát nálunk meghatározza a múlt, még nem felejtette, hogy élt olyan körülmények között, amikor emberszámba vették.



Eljön majd az idő, mikor megint élvezhetik ezt leszármazottai.


:O)))

15 megjegyzés:

Kapat írta...

Teljes mértékben egyetértünk, PuPu!
Azt viszont nem értem, hogy ilyen rövid idő elég volt arra, hogy kiölje az emberekből a büszke öntudatot, a bátor kiállást önmagukért.
Mert volt ilyen, én még emlékszem rá.
Szeretném megérni utolsó mondataid beteljesülését. Sajnos, úgy érzem, hiába reménykedem. :-(

Pál Ambrus írta...

Jöjjön el a Te országod !...

nemóvatos írta...

Sokan gondoljuk úgy ahogy Tevénk megírta, köszönet érte.
Kapathoz:
Kár, hogy a "kiölés" java abban a szerintem is élhetőbb rendszerben történt. A jelenlegi "rövid idő" csak erősíti és kiaknázza a büszke öntudat, a bátor kiállás hiányát.
Ha nem így lenne, itt tartanánk?

Kerekes Zs írta...

Történelmi távlatból szemlélve:
"A" esemény rövid leírása:
227 évvel ezelőtt emberek egy maroknyi csoportja egy másik világot álmodott, és elindultak, hogy akár saját életük feláldozása árán is kitörjenek a nyomorból és a szolgaságból, hogy egy igazságosabb világot hozzanak létre.
"B" esemény rövid leírása:
99 évvel ezelőtt emberek egy maroknyi csoportja egy másik világot álmodott, és elindultak, hogy akár saját életük feláldozása árán is kitörjenek a nyomorból és a szolgaságból, hogy egy igazságosabb világot hozzanak létre.
Az első eseményre úgy emlékszünk, mint a sötétségbe fényt hozóra, a másodikra meg mint gyalázatra..
Pedig a tettek nem attól lesznek helyesek vagy helytelenek, követendőek vagy elítélendőek, hogy mi tesszük, vagy mások teszik, vagy velünk teszik azokat.
Amúgy a NFF valóban elbukott és véres megtorlás és diktatúra követte, a NOSZF-ból kinövő rendszer néhány évtizedig felcsillantotta ugyan egy lehetséges igazságos világ képét, de kecskére bíztuk a káposztát- árulók vitték sírba.

kekec írta...

Szépek voltak azok a régi díszünnepélyek!
https://www.youtube.com/watch?v=XT0iFI7i3bY

mozigepesz írta...

Pupu, Churchill azt nem a kapitalizmusra mondta, hanem a demokráciára.
És akkor még egy Churchill idézet:
„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”
Akármennyire cinikus is volt, akármilyen kanyarok is lehettek élete első felében, szeretnék ma sok olyan demokratát látni Magyarországon, mint az öreg Churchill.

mozigepesz írta...

A kapitalizmusról ezt az idézetet találtam Churchilltől:
„A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.”
Szerintem a Kádár rendszer nagy erénye, hogy az „egyenlően a nyomorból” helyett viszonylagos jólétet tudott biztosítani (bár az ország közben eléggé eladósodott). A többi szocialista országra (talán még Csehszlovákiát leszámítva) viszont nagyjából igaz volt ez a megállapítás…

kekec írta...

http://24.hu/kulfold/2016/11/07/hatalmas-felvonulas-zajlik-epp-moszkvaban-november-hetedike-tiszteletere/
(a 10-ik perctől érdemes nézni!

Promenad / írta...

A lét határozza meg a tudatot !
Ha az utolsó baloldali /?/ kormányok nem vonják meg botor módon a 13.havi fizetést /de főleg a nyugdíjat / még ma is övék lenne a hatalom /és a dicsőség /

talalom írta...

Előre is elnézést kérek mindenkitől.
Annyira, de annyira szívesen egyetértenék Veletek! De sajnos bezavarnak azok a fránya tények. Én ma is lelkes híve vagyok a szocializmusnak, de úgy 40 évvel ezelőtt (az 1975-ös MSZMP kongresszus után) fokozatosan rá kellett döbbennem: a Kádár rendszer nem szocializmus. És Kádár egyéni érdeme, hogy nálunk az a feudális elemekkel gazdag államkapitalista rendszer (ami egyébként nagyon hasonlít Mussolini államrezonjára) a sokak Magyarországát hozta el. Lenin nagy politikus volt, de volt egy nagy tévedése: a "leggyengébb láncszem". Ezért a Szovjetunió sem lehetett más, mint a cári uralom egy állami uralommal (élcsapat) felváltott változata. Sokat töprengtem azon, miért nem képes a magyar gazdaság még nyomokban sem elérni a nyugati átlag felét. A "világhírű" ágazatokat - buszgyártás, híradástechnika, mezőgazdaság - kizárólag a szovjet piac tartotta életben. El is süllyedt mind - és nem lopta szét senki. Nagy baj, hogy a kapitalizmus győzött - a tőke így mindenféle korlátozás nélkül habzsolhat, és érzik ezt lassan már a nyugati államok "kisemberei" is. Nagy kérdés, hogy a világ szegény tájairól felkerekedett tömeggel mit kezd a tőkés világ (Lenin: észak-dél harca) - de erre a kérdésre már az unokám nemzedékének kell választ találnia
Említettétek itt az önérzetet és a bátorságot. Gondoljátok végig: azokon a NOSZF ünnepségeken kik kapták a legvaskosabb borítékokat? Az önérzetes bátrak???

Kapat írta...

Kedves "nemóvatos"!
Abban sajnos igazad van, hogy a Kádár-korszak második felében már ugyancsak kialakulóban volt a kiváltságokat élvező munkás arisztokrácia.(pártkórház, pártüdülők és egyéb apró kiváltságok) De micsoda nemtetszést, ellenszenvet váltott ki mindez!?
Milyen nagyságrendekkel kisebb kiváltságok voltak ezek!? Ami pedig azt illeti, nem volt központilag irányított éa dotált a lopás.
Kádár puritánsága köztudott volt.
Milyen erőteljes felháborodás követte még az Antall-kormány lekezelő stílusát, kioktató hangnemét, fennhéjázó viselkedését is.
Akkor még volt öntudat, önérzet, hogy azért nem lehet velünk mindent megtenni, megtetetni. Hatalmas vereséggel fizettek mindezért.
Most mi van?
Az egyik oldalon beletörődés, közöny, apátia, egzisztenciális félelem és mélységes nyomor, a másik oldalon lopás, korrupció, urizálás és végzetes nemtörődömség az emberek sorsa, élete iránt. A stílusról itt már nem is szólok, egyszerűen minősíthetetlen!
Ezt értettem én rövid idő alatt.
Valóban nem kellene itt tartanunk, de ennek okát, magyarázatát, a jelenlegi politikában kereshetjük.(mint írtad Te is)
Sajnos, ennek kialakulásában a demokratikus oldal is hibás, még akkor is, ha a felelősség közel sem azonos.

mavtelep írta...

Kapat
A pártarisztokrácia már Rákosi idejében kialakult, de ez elkerülhetetlen.
Kádár idejére (56.után) a világgazdasági fellendülés nálunk is éreztette hatását : a 60-as évek végé, 70-es évek elején érezhetően javult az életszínvonal (szövetkezeti lakások pl.)
Az olajválságot persze szintén megéreztük, hiába késleltették évekig a " begyűrűzést", a vége
a Világbank lett és egyre rosszabb gazdasági helyzet.
A kapitalizmussal aztán padlót fogtunk, mert még annyi eszünk sem volt, hogy a megvalósítást szakemberekre bízzuk, ne történészekre, jogászokra...(((
Szervusztok, jó estét !

talalom írta...

Nem a Kádár korszak második felében alakult ki, csak nem tudtál róla (szabad-abb sajtó!). Nekem sose járt tanácsi lakás, mert többet kerestem 200 forinttal a limitnél. Aztán néztem, kik élnek a tanácsi villalakásokban, amiket tizedannyiért vehettek meg, miközben az én szövetkezetimének a kamatát a tízszeresére emelték. Ha nem vagyok olyan finnyás, és tíz évvel korábban kérek protekciót (mert szövetkezetihez is csak protekcióval jutottam tíz évi várakozás után, két gyerekkel, nagymamamával), tán csak a munkás életem fele megy el a fedélre, nem a 9 tizede. Ez a baja a szétosztásos rendszernek: azé a haszon, akié az osztás feletti hatalom. Legyen ez színes tévé, balatoni üdülés, sürgős gázszerelés, banán, bármi. Ilyen szempontból éppen az a baj, hogy kevés a "kapitalizmus", vagyis a tőke gyarapítására képes munkaerő elismerése. Éppúgy a ki, kinek, kije számít, csak szemérmetlenebbül, (szerintem ostobábban is).

góbé írta...


Kedves Talalom!

Nekem nem kevéssé aggályos a felvetésed, miszerint a kádár-éra inkább volt a Mussolini-féle fasiszta berendezkedés mint az un. szocializmus, s csupán Kádár személyes érdeme hogy nem fajult azzá.

Kádár eltakaritott mindenféle szélsőséget! A kökeményen vonalas és kérlelhetetlen Biszkut és a hozzá hasonlókat is, - aki inkább való volt a Rákosi érába,- ugyanakkor igyekezett a rogántóni-féle xarházi haszonlesőket kordában tartani.

Minden rendszer kitermeli - ill. dehogy ! Minden rendszerben felbukkannak azok akik "tudnak egy rövidebb utat az erdőn át", kisstilü, kiskapukon át bujkáló, okosban mindent megoldó köpönyegforgatók. A Boross, Bencsik, Kerényi- stb...félék...

Hiszed, nem hiszed, de az efféle figurák, "csak csöndben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja" stilusban kooperáltak annak idején a hasonszőrüekkel.
Érthetőbben : ezek anno, szemlesütve, aggódva körülnézve pisáltak bele a medencébe, ellenben g.orbánék ugyanezt nagyzenekari kisérettel, a trambulinról teszik, a bránert körbemutatva: aki rácuppan, az jól jár. Sőt ! Csak az jár jól...

Ha végiggondolod, a rendszerben - a Kádáréban - mindig is megvolt az innováció a fejlődés igénye a társadalom-politika-gazdaság vonatkozásában. Emlékezz Dr. Agyra, 1968. táján, aki látványosan, világosan, a faluvégeken is érthető módon magyarázta az uj gazdasági machanizmust. És aminek szerintem a Dubcsek-féle tulzott naivitásból eredő keménykedés vetett véget a SZU részéről. Avagy mondhatnám a '80-as évek elején beinduló, a szoc. piacgazdaság felé megtett nem is apró lépéseket, bár volt értetlenség nem kevés. - Anno a coc-polgazd. tanárom azt válaszolta, hogy a cocialista gazdaságban az a kifejezés hogy érdek, érdekeltség még mindeddig nem merült föl. Erre tekintettel a további előadásait a tudszoc. és mumo. órákkal együtt a közeli Druzsba kocsmában tartottuk barátaimmal, jóval magasabb szinvonalon.

Létezett akkor már az un. konvergencia-elmélet, mely igyekezett volna ötvözni a két rendszer pozitivumait, és talán nem is sikertelenül. ( figyelmezzünk Kinára ) Sajnos pont ekkor a már hanyatló Kádárt kiszoritotta Grósz... És jött Gorbacsov. Glasznoszty, meg peresztrojka meg egyebek... A dolgok rendesen összekuszálódtak.

Ugyhogy szerintem Mussolini a rendszerével együtt felejtős...


csakafidesz? írta...

Kedves Góbé!
Tökéletesen egyetértünk annak vonatkozásában, hogy jelképesen K.- apánk igyekezett saját környezetéből eltakarítani a szélsőségesen gondolkodókat, de azt ő sem tudta megakadályozni, hogy a helyi hatalmasságok ne a saját szájuk ízr szerint értelmezzék a Kongresszusi vagy a KB-i határozatokat.
A hatalommal való visszaélés eklatáns példáit lehetne idecitálni, de szerinten teljesen felesleges. Következésképpen K. rendszere is ezer sebből vérezve nem csoda, hogy vereséget szenvedett. Sajnálatos módon az új - igéretével ellentétben - összességében még rosszabb helyzetet hozott és ma már elmondhatjuk, hogy nagy igyekezetünkben sikerült magunkat visszalavírozni a "puha"diktatúra olyannyira bírált állapotába. Sőt, ha már igy alakultunk, akkor jó lett volna a K-i rendszerbe visszacsöppenni, mert ami ma történik az már a Kim-Jong-Un féle autokráciára "hajaz".
Osz't jónapot!"
Igy lészen a szépreményű loberális kutyából, autokrata szalonna.
És ezért csak magunkat hibáztathatjuk!