2016. november 23., szerda

MORÁL VAGY ORÁL

A legszörnyűbb az egészben a módszer.
Nem friss találmány, régóta alkalmazza ez a banda, és meg kell hagyni, általában sikeres is.
Azt minden további nélkül el tudom fogadni, ha az államigazgatásban egy vezető azt mondja valamelyik beosztottjának, hogy nem szeretne vele dolgozni, váljanak meg egymástól, de Orbanisztán nem így működik.
Itt nem hívja be senki az áldozatot, tudatni vele az örömhírt,  csak onnan tudja meg, hogy valami gond lehet vele, hogy ráesik az ellenőrzés, aztán az adóhivatal, rosszabb esetben a rendőrség vagy az ügyészség, és mire kettőt pislant, már viszik is pórázon az előzetesbe.
Az előzetes letartóztatás azért különlegesen finom, mert nem konkrét, nincs pontosan meghatározott határideje, évekig is el lehet húzni anélkül, hogy bármilyen döntés születne.
A bíróság majd a szakmai szolidaritás jegyében olyan büntetést szab ki, mely lefedi az előzetes letartóztatás időtartamát, így az államnak nem kell kártérítést fizetnie a jogtalanul fogvatartottaknak.

Ha az áldozat megijed, annyi is neki, ha nem ijed meg, igaza lehet, csak éppen az életét, a karrierjét tették tönkre végleg.


Más a helyzet, ha valaki kívül esik a hatalom hatáskörén, ilyenkor gondosabban kell eljárni.
Először is gondosan meg kell tervezni a kiválasztott áldozat eltávolításának módszerét, menetét, az alkalmazott eszközöket, ki kell választani az akcióban résztvevő személyeket, és motiválni kell őket.
Meg kell találni a magyarázatot a nagyközönség számára, mely indokolja a kiválasztott eltávolítását, és meg kell tervezni a karaktergyilkosságot meg a média-hadjáratot.
Erre a célra rendelkezésre áll a médiumok kilencven százaléka, a "közeli" televízió-csatornák, rádiók, a nyomtatott és az elektronikus sajtó, továbbá a blogvilág azon része, mely egyik kezével ír, a másikkal a kalapot tartja, mellyel összekoldulja a hétvégi töltöttkáposzta alkotóelemeit.
De bizton lehet számítani a hasznos ostobákra is, cica és kutyus-szakértőkre, a pincében drótonlógva szülés híveire, a feltűnési viszketegségben szenvedőkre, továbbá a világgal haragos viszonyt ápoló gyűlölködőkre, akik számára egy-egy új célpont maga a kéjhömpöly.
Nem egyszerű a feladat, de a főníciaiak kreatív innovációja óta nem is megoldhatatlan, bár sokszor még ez se kell, elég hozzá az önfényezésre minden emberben fellelhető késztetés: lám csak, milyen fasza csaj/pasi vagyok!
Én aztán nem tűröm az igazságtalanságot, meg fellépek az elnyomás ellen, és bátor is vagyok, habár a metrón azért nem merem olvasni a 168 órát...



Ha már a napnál is világosabban kiderült, hogy mire megy ki a játék, akkor sincs gond, hiszen aki egyszer elkötelezte magát, azt nehéz eltántorítani hitétől, és a módszer már működőképes is.
Ismét emberek állnak szemben egymással, tépik egymást mindenféle közösségekben és fórumokon, a hatalom meg röhög a markába - már megint sikerült elérni célját, a pénz lenyúlása közben homokot szórni az emberek szemébe.
A cirkusz manapság a sport körül folyik, egyrészt azért, mert sokakat érdekelnek a versenyek és a versenyzők, másrészt meg azért, mert bár mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, mégis kevesen értik, hogy mekkora pénzekért megy itt a parasztvakítás, szívfacsargatás meg a néphülyítés.
Nem értik, hogy nagy pénzeket ellopni csak nagy pénzekből lehet, hogy egy falusi tornateremből szinte semmit nem lehet átterelni a magánzsebekbe, legalábbis azoknak, akik ezekben a kérdésekben döntéshozók, az csak fabatka vagy rézpityke lenne, nadebezzeg egy stadion, egy uszoda, az milliárdok - az már döfi!
Aztán ki mer ellene szólni, hogy az aranylábú vagy vízfejű gladiátoroknak megfelelő körülményeket teremtsünk?
Aki ez ellen szól, az majdhogynem hazaáruló, tettét ahhoz lehetne hasonlítani, mintha a liba kritizálná Vukot, mert röptetőt épít a kőszáli sasok számára.
Ez nemzeti dicsőség és nagyság kérdése, aki ellene szól, az árulója a magyarnak!



A hatalom nem finnyás, szopatja a magyart rendesen, a magyar meg szinte élvezi, és aggódva lesi, hogy behorpadt-e már a Szeretett Vezér homloka...
Régen, ha azt mondtuk, hogy sportszerű, akkor azt értettük rajta, hogy becsületes, tisztességes, csalástól mentes, tiszta eszközökkel folytatott tevékenység, melynek alapja az erkölcs, leánykori nevén a morál.
Mára ebből semmi sem marad, sőt, a morál első betűje is lekopott a pénz körüli nagy tolongásban.
Hajdan a sport szórakozás volt, esetleg egészséges életmód, mára cirkuszi attrakció, melyben bogyókkal kisámfázott gladiátorok és bohócok vetélkednek egymással a pénzért, melyet a média közvetítésével te ajánlasz fel nekik, mert szórakoztatnak.
Rendben van, de akkor kezeljük őket azoknak, amik.
Most éppen a Magyar Olimpiai Bizottság van soron, azonnali hatállyal és magyarázat nélkül felmentették a főtitkárt meg a kommunikációs és marketing igazgatót.
Bizalmi kezekbe kell helyezni a Bizottságot, az Elnök a Quaestor-ügyben már bizonyított, de a többi posztra is megbízható pártkatonák kellenek, mire esetleg bele lehet majd vágni az olimpiába.

Ott fogsz majd sírni a televíziód előtt, mikor Hitl Orbán megnyitja a játékokat, hát ezt is megértük Anyukám, Magyar ember, Magyar televízión Magyar olimpiát néz!
A miniszterelnök visszahúzza majd a nyelvét és megnyalja a szája szélét, mert ő tudja, hogy mennyivel gyarapodott a bankszámlája.
Nem fogja érdekelni, hogy a számlát nehéz lesz kifizetni - úgyis te fizeted, érted meg nem kár.


Azt hiszem, hogy az államnak nem feladata a professzionális sport támogatása.
Támogasd te, ha akarod, nem is kerül neked szinte semmibe, mert a televíziók, a sajtó megveszik a versenyeket némi reklám fejében, te meg akkor fizetsz, mikor befizeted a kábeltelevízió díját.
Ma a sportból profitál a politika, a gyógyszergyártók, a sportszer-márkák gyártói, csak éppen te nem profitálsz semmit, a gyerekedet meg a falusi iskola poros folyosójára hajtják ki naponta testnevelődni, meg úszni a porban, izzadságban.
Itt lenne az államnak feladata, ide kellene önteni a milliárdokat, tornateremre, tisztességes ételre, fűtött otthonokra, jól fizetett pedagógusokra, sportszervezőkre, versenyekre, játékokra.
Ezt kívánná a társadalmi morál.

Ami most van?

Orál...


:O)))

11 megjegyzés:

Erzsébet Kovács írta...

Ez csúcs.

anteus írta...

Kéjhömpöly...mely habdagállyal boldogságra visz.

Frank írta...

Ezt - talán más szavakkal, de a lényegét tekintve hasonlóan - csak egészen szűk kötben mertem kimondani: "Hajdan a sport szórakozás volt, esetleg egészséges életmód, mára cirkuszi attrakció, melyben bogyókkal kisámfázott gladiátorok és bohócok vetélkednek egymással a pénzért, melyet a média közvetítésével te ajánlasz fel nekik, mert szórakoztatnak."
Igen, mindegyik versenyző egy mutatványos, akik ebből élnek, erre készülnek, más foglalkozásuk nincs. Annyiban különböznek a cirkuszi mutatványosoktól, hopgy itt próbálják ellenőrizni a tiltott szerek használatát, nem sok sikerrel, mert a doppongszerek előállítói mindig egy lépéssel előbbre vannak: újabb és újabb szereket állítanak elő, amelyeket az ellenőrzés csak később tud lajstromba venni. Nincs messze az idő, hogy abbahagyják az ellenőrzést, mint ahogy jó ideje már nemcsak amatőr (ill. annak mondott) versenyzők léphettek pályára az olimpiákon, feladták ezt az elvet, mert nem lehetett betartani.
Továbbá azt is ki kell mondani majd egyszer, hogy az élsport nem egészséges, nemcsak a különféle megengedett és tiltott szerek fogyasztása miatt, hanem azért is, mert a test ilyen szintű terhelése, igénybevétele nem történhet károsodás nélkül.

sima pupista írta...

Ezt nem értem: mit takar "a pincében drótonlógva szülés hívei"? Az otthonszülő nőket kell érteni alatta?

Kapat írta...

Kedves Frank!
Tökéletesen egyetértünk! Különösen jól ismerem a sportolók világát, mert minden elsőosztályú (atlétikai) verseny aktív résztvevője voltam, sportolóként.
Ott a legjobbjaink is legfeljebb csak munkaidő kedvezményt, némi energiapótlékot, majd később sportállást kaptak. Semmiképpen nem gazdagodtak meg ebből.
Élveztük, örömforrás volt. Doppingszerekről még csak nem is hallottunk.
A pénz hatalma mindent tönkretesz, nemcsak a sportot. De itt különösen szembeötlő.
Nézőként sem igazi élmény, mert valóban minden van benne, csak valódi "emberi" teljesítmény nincs.
Ezt is sikerült jól elrontanunk! :-(

talalom írta...

Négy éve mondogatom ezt. Tóta W. igen frappáns megfogalmazása az olimpiáról:
„…a katasztrófával fenyegető pedofil és szadista dopping és drogfeszt, az anabolikus szteroidokon hizlalt pénzmosás és néphülyítés, közbeszerzési sikkasztóbajnokság és prostitúció…” (Tóta W.)
Az élsportól Konok Péter: "Beteges, adalékanyagokkal és mesterséges állományjavítókkal dúsított élsport" (Konok Péter hvg.hu 2016. 04 13. Gumicsont)

Promenad írta...

Sajnos ez is marad,mint minden más : falrahányt borsó....

NewTiborc írta...

Kedves Erzsébet Kovács!
Úgy látom egyetértesz a leírtakkal és gondolom érted is. Ennek tükrében nem jut eszedbe semmi avagy senki? Csak úgy halkan kérdezem a fejlemények után. Ugyanis az általánosságban leírt esetek és állapotok mögött igenis valós személyek vannak.

Erzsébet Kovács írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...



..."..Megjegyzés törölve

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző...."

el nem tudom képzelni mi lehetett benne...csak nem ellentétes vélemény / kissé csiszolatlan formában ?? /

jó ha tudod pupu.. az olyanok miatt ilyen hülye a nép MINT AMILYEN TE IS vagy...

Sperla Béla

Erzsébet Kovács írta...

Sperla Béla:
Neked megmondom, mi volt benne, az egyik névtelen,illetve álnevet viselő egyént meghívtam Karácsony első napján ebédre.De mivel nem jelentkezett a megadott emailcímemen, ezért töröltem.Nehogy beállítson 10 ember.Csak egy emberrel szerettem volna beszélgetni, mert a karácsonyi húsleves sem tud olyan finom lenni, hogy jól essen, ha az ember egyedül kanalazgatja.
Egyébként a szeretet ünnepéről beszélni ökörség.A szeretetet nem ünnepelni kell, hanem gyakorolni,évente 365 napon át, négyévenként 366 napon át.
Van úgy hogy napokig meg sem szólalok, mert egyedül élek.
Szóval kedves Béla, ezért töröltem,de most már tudom, nem Te lehettél,hogy miért és kit is hülyézel itten,végső soron mindegy.
Akiben ennyi előítélet van, azzal nem lehetne jó beszélgetni.
A Puput meg bár sose láttam, nem engedem bántani.Te kis kíváncsi.
De azért azt megígérem, hogy Karácsony első napján 12-kor Rád fogok gondolni, amikor eszem a gyöngyöző orjalevest,és nem fogok sírni.Mert tudom, hogy eszedbe fogok jutni.
Ha nem lennél embergyűlölő,akkor itt is ülhetnél velem szemben, mint egy irodalmár jó barát.
Nem kellene félned, nem kellene kefélned, csak beszélgetni, mint egy normális ember beszélget egy normális emberrel.Ember barátságból.Most már sok vagyok, ez nem megy Neked.
Ez volt benne.Rövidebben.