2016. november 15., kedd

UNORTODOX ROZSDAÖVEZET

Rozsdaövezet a BVSC-nél; Fotó: Árvai Károly/kormany.hu
Azt mondják, Trump győzelmét az amerikai rozsdaövezet választóinak félelme, elégedetlensége és elitellenessége hozta el.
A magukat a további lecsúszástól féltő alsó-középosztálybeli szavazók elégedetlenek voltak az amerikai elit tehetetlenségével, azzal, hogy nem törődtek az ő problémájukkal, ezért szembefordultak a szemükben az amerikai elitet képviselő Hillary Clintonnal és inkább szavaztak valakire, aki ugyan gazdag, de nem tagja az elitet hagyományosan képviselő köröknek, politikailag kívülálló.
Nem tudom, hogy a világ számára ennek pozitív lesz-e a hozadéka, csak azt tudom, hogy a világ egy újabb bizonytalansági tényezővel szaporodott.


Amerikában a rozsdaövezeten azokat a területeket értik, ahol a hagyományos iparágak tönkrementek vagy éppen tönkremenőben vannak, ahol megállt a fejlődés, ahol rengeteg a munkanélküli, ahol a gazdasági hanyatlás és ennek társadalmi következményei kéz a kézben járnak.
A rozsdaövezet népe nyilvánított véleményt Trump megválasztásával, meg azok, akik rettegnek attól, hogy az ő sorsukra jutnak, Amerika-szerte.
Ha a dolgot a saját szemszögünkből nézzük, amihez természetesen ki kell nyitni a szemünket és be kell kukucskálni a migránsokkal való ijesztgetés plakátjai mögé, akkor látnunk kell, hogy a mi szép és hajdan virágzó kis országunk úgy, ahogy van komplett rozsdaövezet.

Saját iparunk elenyésző, az országot a német autógyártók viszik előre annyira-amennyire, rajtuk kívül alig van valami, amire büszkék lehetnénk, vagy ami akárcsak nyugodt fejlődést tudna biztosítani.
A mi munkásosztályunk már régen lecsúszott, utánpótlásáról már szó sincs, iskolarendszerünk az összeszerelőüzemek betanított munkásainak utánpótlását képezi, kékgallérosaink kussolnak és naponta csinálják tele a gatyájukat, mert féltik a családjukat, a kenyerüket.

Értelmiségünk pedig alighanem Európa legsilányabb értelmisége, konformista, egymás közt torzsalkodó, a hatalommal szemben megalkuvó 
társaság, akik öt fillérért Dorozsmáig gyakják a kecskét, tíz fillérért pedig lelkesen nyalják azt a segget, mely aktuálisan a hatalom trónján üldögél.


Az amerikai ember büntet, habár lehet, a büntetése visszaüt majd saját magára.
A magyar mégcsak büntetni sem akar.
Dörmög, morog, de nyájasan mosolyog, mikor a hatalom szembeköpi - mikor példának okáért szeretett miniszterelnöke kijelenti, hogy a korrupciós vádak csak megerősítik bizonyítottan hazug és hivatalos vizsgálatok híján csak erősen valószínűsíthetően tolvaj minisztere, a Bulibáró pozícióját.
Ez egy unortodox rozsdaövezet, ahol a nép nem dühös, mert évszázadokon keresztül arra lett kondicionálva, hogy a hatalomtól függ, és kicsi ő ahhoz, hogy változtasson.
Majd az elit megharcolja az ő harcát, de az elit inkább nagyobbat pottyant a fejére, mint liba májusban a vetésre, és láthatólag a nép taktikáját követi - dörmög és igazodik, de dühöngeni nem mer, pedig harag nélkül nincs nagy pofon...



Lesz majd egyszer valaki, aki megelégeli ezt a helyzetet és nekimegy a hatalomnak, hallgasson bármilyen névre is.
Persze ez jót nem fog hozni ennek az országnak, melyben mi, a nyáj göndörszőrű báránykái elégedetlenül birkázzuk a népet, melynek mi is tagjai vagyunk.
Ha pedig az elit tagjai közül bármelyikük azt hiszi, hogy ezt a választást is ugyanúgy elcseszheti, mint az előzőeket, hát készüljön arra, hogy nem csak a hatalom, de ellenzéke is felelőssé lesz téve az ország tönkretételéért.
Ha azt mondom, hogy szánalmas, amit művelnek, amikor nekilátnak ugyanazt a nótát fújni, mint a legutóbbi választás előtt, ugyanazokat a hülyeségeket elkövetni, sem új módszereket, sem új embereket nem hozni a politikai térbe, akkor felettébb kíméletesen kritizálom őket.
Tanulni kellene az amerikai példából és felhasználni tanulságait, vagy farokfelcsapva el kellene sietni a bánatos francba, ott dicsérgetni egymást agyba-főbe.


Trump elérte a passzív választókat, győzött is.
Nálunk senki nem ér el új választói rétegeket, nem tudja aktivizálni a passzív embereket, ezért aztán a választó továbbra is úri huncutságnak tekinti a politikát.

Mígcsak egyszer nem jön majd egy ember, aki képes lesz az ő nyelvükön megszólítani őket.
Volt már egy-kettő ilyen a történelemben, általában sok szenvedéssel járt, míg elképzeléseiket uralomra juttatták.
Persze nem Magyarországon, itt mindig, minden ugyanúgy folyik, csak néha ugyanazt átnevezzük - a fogalom marad, csak a neve lesz más.

Kicsi ország, csak egy csőcselékünk és egy elitünk van.
Sajnos, az is előfordul, hogy a kettő egybeesik...


Unortodox rozsdaövezet vagyunk.


:O)))

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

neveletlen

Csak pörgök, mint liba a forgószélben.
Bartus szerint Trump megválasztása a fasizmus világ méretű előretörését jelzi. (Basszus, az oroszok mellet már a fasiszták is a spájzban vannak.)

https://nepszava.us/blogs/news/bartus-laszlo-szegenyek-redneckek-fasisztak-es-az-elit
Nem népi "elitellenesség" van, hanem világméretű fasiszta és náci támadás van a liberális demokráciákkal, az alkotmányos jogállamokkal szemben, ami ellen meg kell védeni magunkat.

Névtelen írta...

halyólemléxem : puputól....

~~~~~~ "..a magyar lelkesen hallgatta az agitátorokat..éltette szeretett vezérét..majd 56-ban pár óra alatt telerakta a kőruti fákat.......hogy aztán 57 májusában többszázezredmagával hallgassa Kádárt a hősökterén :((.."

talán ERRŐL felejtkeznek el nagyjaink... a magor cselédtempójáról......

szíjat lehet hasítani a hátából.....aztán egyszercsak valaki "csúnyán" néz rá és lángbaborítja a környezetét...

Milán Endre írta...

Kedves PuPu!

A politikai elit felelőssége a polgárháború elkerülése, sőt most már elhárítása.Bár ebből a politikai szót szívem szerint elhagynám.Az elit (Bibó) politikai elit, mivel mintát, mintákat ad. Ez a hivatása. A többi csak értelmiségi. A polgárháborúért senki nem lesz felelős, de mindenki felelősségre lesz vonva, az ártatlanok is: sőt elsősorban ők.Ez a bizonyosság egyesíthetné Orbán ellenzékét. Üdvözöllek. E.

kekec írta...

Kedves Pupu, nézz már rá a Mark Twain idézetedre! Aztán nézz rá a 2008-as és 2012-es elnökválasztás adataira is. A térképek kísértetiesen ugyanolyanok, tehát semmi sem igaz abból, hogy a "rozsdaövezet" most lázadt volna.
Amerikában ugyanaz történt, mint nálunk: a republikánusok hozták a kötelezőt, a demokraták meg durcásan otthon maradtak.
demokraták 2008 69.456 ezer, 2012 65.600 2016 60.809
republikánusok 59.934 60.861 60.265

Azaz a demokraták Obama alatt veszítettek 8.647 ezer szavazót, a republikánusok meg szereztek 669 ezer szavazót, és ezen belül is rosszabbul szerepeltek, mint 2012-ben, majd ugyanennyivel.

Ebből az a tanulság, hogy a saját szavazóbázist kell mozgósíteni nálunk is az ellenzéknek. Különben megint nézhetünk, mint Rozi a moziban!

Az otthon maradó demokrata szavazók meg most szembesülnek azzal, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el.

DarthVader írta...

"Mígcsak egyszer nem jön majd egy ember, aki képes lesz az ő nyelvükön megszólítani őket."

Ezzel csak annyi a probléma, hogy az "ő nyelvük" -hát, hogy is mondjam.... . Egy svéd átlagpolgárt, vagy egy finn átlagpolgárt, egy németet, egy dánt, egy hollandust egészen más "nyelven" lehet megszólitani. A brit átlagpolgár már necces, mint láttuk.
A magyar átlagpolgár nyelve elég egyszerű. Lesz libaaprólékleves meg ludaskása, csak bízz bennem. Esetleg ingyensör. Ettől több nem kell. Ami ettől több, az már bonyolult. Az meg, hogy valami - semmi - sincs "ingyen", az egyenes öngyilkos. (Egy nyugati polgárnak meg természetes.) Az "ő nyelvükön való megszólitást" momentán a karikalábú csatárkirály míveli, elég hatásosan. Ha peniglen valakinek mégis sikerül überelni Übü királyt, annak előbb-utóbb megint rívás lesz a vége.

mavtelep írta...

DarthVader
Csak az a probléma, hogy se leves, se kása, viszont belátható időn belül a lakosság fele szegénységben vagy tán nyomorban fog élni.
Az értelmiség meg hosszú, alapos elemzéssel megtalálja a bűnbakot : az ellenzéket !
Azt a 29 + 4 főt akiket bátran állíthat pellengére, hogy a népség/katonaság megköpdöshesse őket.
Szervusztok, jó napot !

PuPu írta...

Kedves kekec. akkor ez most egy remek szituáció, semmi nem változott, csak éppen Amerikának egy populista pojáca lett az elnöke.
Csinálj mindent ugyanúgy és várj más eredményt, valószínűleg ebben rejlik a sikeres taktika, gondolom...
Az elnökválasztás elsősorban személyek közötti választást jelent, nem pártok közötti választást.
Az elitből való kiábrándulás az általában a hatalmon levőkből és ellenzékükből való együttes, de inkább a hatalmon levőkből való kiábrándulást jelenti és nem okvetlenül ellenzékük szavazatainak számának csökkenését jelenti.
Jelentheti az is ezt, ha nem növekszik a szavazótábor az ellenzéknél, csak a hatalom birtokosainál csökken, hiszen a szavazó nem ment át az alternatív táborhoz.
Ez azt jelenti, hogy azokban sem bízik.
És jelentheti a szavazótábor átrendeződését is, ha van alternatíva, akkor a passzívakból aktív válhat, habár abban kétségkívül igazatok van, hogy a szavazatok száma nagyon közel van az előző választáshoz a republikánusoknál.
:O)))

kekec írta...

Pupu az a feneség, ha nálunk nem változik/változtat az ellenzék, akkor majd a következő választás után is lehet majd fene alapos/érdekes posztokat írni arról, hogy miért is győzött Orbán.
Ahogy most az amerikai liberálisok is jönnek ezzel a "fellázadt a rozsdaövezet" szöveggel, mert addig sem kell beismerni, hogy elkúrták. Hogy nem tudták elmagyarázni, hogy republikánus obstrukcióval szemben csak annyit lehetett elérni, és nem egy házmestert (bocs úrinőt) kellett volna indítaniuk, aki nem tudta mozgósítani a szavazóbázisukat.
NEM a republikánusok nyertek - a demokraták veszítettek el többmillió szavazót- akik nem vándoroltak át a republikánusokhoz.
Kísértetiesen hasonló folyamatok voltak 2014-ben - és én attól tartok, hogy a történelem, ha nem is ismétlődik- de rímelni fog.

1970 írta...

Második névtelennek

Pupu idézett mondatai szerintem arra (is) utalhattak, hogy '56 megítélése messze nem egységes, és már akkor sem volt az. A többség ezt az egészet félelemmel élte meg (máig a fülemben csengenek nagymamám ezzel kapcsolatos mondatai, valamint édesanyám gyermekkori félelmetes emlékei), így '57 május elsején a tömeg valójában azt ünnepelte, hogy vége van az egésznek, és egy konszolidáltabb, nyugodtabb, építő időszak következhet (az is lett persze, de akkor ez még csak lehetőséget jelentett). Kádár személye elhozott egy konszolidált, normális fejlődést. Ehhez képest különösen kirívó az a tragikus helyzet, ami hazánkat ma jellemzi:(