2020. január 25., szombat

KÁSLER MŰTŐJE

Vaszilíj Vaszilijevics meglátogatta a Moszkva legelőkelőbb nyilvánosházát, majd kifejezte csalódását a neki kiutalt hölgy miatt.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...


A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme.


Sajnos, az ilyen esetek a karrieristáknak kedveznek, hiszen megkérdőjelezik, hogy érdemes-e egy állami intézmény vezetőjének beletenni szívét-lelkét a munkájába.
Merthogy lehet más beosztást kapni, lehet akár még jól is keresni, de a vezetői munka fizetsége nem csak az anyagiakban mérhető, mégha az is fejezi ki, a vezetői munka fizetsége a társadalmi elismertség, a tudat, hogy pozícióra és pártállásra tekintet nélkül tudja és elismeri mindenki az elvégzett munkát.
Na, erre itt ne számítson senki, hiszen ha ráküldik valakire a vizsgálóbizottságnak nevezett kivégzőosztagot, akkor annak igencsak fel kell kötnie a textilt ahhoz, hogy megvédje magát azoktól, akiknek sok esetben sem képzettsége, sem gyakorlati ismeretei nincsenek meg az adott helyzet reális értékeléséhez.
Tegyük hozzá, nem is ez a feladatuk, hanem indoklást keresni az előre megírt ítélethez.
Tanulság kellene legyen ez minden vezető számára, aki szerencsétlenségére ebben a rendszerben állami intézményt vezet.
Tudnia kell, hogy hiába teljesít, hiába próbál megfelelni mindenféle követelményeknek, hiába öltöztetik vezér-jelmezbe, ettől még paraszt marad, aki szívfájdalom nélkül feláldozható, hiszen mindig akad másik - ez is a történelem egy nagy tanulsága.


Diktatúrában nehéz szakembernek maradni - egyáltalán, embernek maradni sem egyszerű.
Habonyok és Káslerek mindig akadnak, és sajnos olyan emberek is, akik anyagi előnyökért elveszítik gátlásaikat - már, ha voltak nekik egyáltalán.
A diktatúra mindenkit megnyomorít, kiszolgáltatottjait és haszonélvezőit egyaránt.
Meg kellene szabadulni tőle mielőbb...

:O)))

7 megjegyzés:

Kapat írta...

Ebben az esetben még a karaktergyilkosság macerás folyamatát is mellőzve, indok és vélhetően ok, de mindenképpen gátlások nélkül kedvükre tönkretették egy ember egzisztenciáját.(nem először!)
Szomorúan kérdezem, hogy miért csodálkozunk? Bevett módszerük megszokott rendjét láthattuk ismét, mint már annyiszor.
Emlékezzünk arra, mi volt amikor a bírákat idős korukra hivatkozva nyugdíjazták? Holott köztudott, hogy éppen ez a hivatás az, ahol a tapasztalat és bölcsesség majdhogynem elvárható, de mindenképpen kívánatos!
Minden tiltakozás ellenére megcsinálták, pedig akkor még volt nagy felháborodás!
Most már az emberek fel sem kapják a fejüket a hasonló elbánások esetében.
Még csoda, hogy nem alkottak törvényt arra, hogy az elbocsátások és kinevezések kizárólag Orbán és csatlósai kénye-kedve szerint történhetnek. Igaz, hogy törvény nincs, de a gyakorlat már kizárólagosságot biztosított részükre.
Sajnos a megszokás, a közöny, a tehetetlenség érzése őket erősíti és stabilizálja a diktatúrát!

sphagin írta...

Kedves PuPu !

A múlt rendszer is diktatúra volt.
A mai nyomorúságunk onnan datálható, vagy még előbbről.
Nálunk soha nem létezett demokrácia és nehezen is tudom elképzelni, mert erre mi nem nagyon vagyunk alkalmasak. Itt mindenki okos és mindenki szereti megmondani a tutit. Ráadásul irányítani is szeret, valamit megcsinálni már kevésbé.

Minden esetre a nagy orrú Gyurcsány jó nagy fába vágta a fejszéjét a demokrácia felépítésének tervével. Tervezni és harcolni érte lehet, csak sok az ellendrukker és jókat derülnek a háta mögött a fáradozásain.

Igen, az EU-ban is.
Még hogy kizárják az antidemokratikus FIDESZT a Néppártból ?

Kik? Akik titokban utánozni szeretnék a őket ?
Alakoskodnak és színleg játsszák a demokráciát, miközben pénzelik az illiberalizmust ?
Talán még biztatják is hátulról Orbánt és ez adja a magabiztosságot neki.
Csalhat lophat, hazudhat amit akar, meg van bocsátva minden, mert ő a mi kutyánk kölyke és a kereszténydemokrácia már csak ilyen !

Sajnos a cseberből a vödörbe kerültünk.

PuPu írta...

Kedves Mano, hozzászólásodat véletlenül töröltem - megismételnéd?
:O)))

1970 írta...

Kedves Kapat!

Nagyon egyetértek Veled.
Odáig jutottunk az elmúlt 30 év "közös erőfeszítése" révén, hogy az emberek az ilyesmikre már teljesen közönyösen reagálnak (vagy nem is reagálnak).
Bizony a mai nyomorúságunk az elmúlt 30 év "kemény munkájának eredménye", és sajnos igen komoly felelősség terheli ebben mindazokat, akik érdemi politikai, gazdasági döntéshozó szerepben voltak/vannak. Szomorú, de ez az elit volt az, amelyik "megágyazott" annak, hogy mára hazánk - egy modern kori őrült maffiafőnök vezetésével - gyakorlatilag egy banánköztársasággá, ázsiai diktatúrává vált. Tudod: az egykori éllovas a régióban...óriási a kontraszt, és gyanítom egyre nagyobb lesz az idő előrehaladtával.

Unknown írta...

Kedves Pupu!
Olvastam eme cikkét. Sok cikkével egyet értek, ezzel nem. Ehhez jobban kéne ismerni a Szt. Margit kórházban történteket. Én oda járok onkológiai kezelésekre, és történetesen a nyugdíjba kűldött jókezű, nemzetközileg is ismert és elismert sebész műtött. Azt is tudni kéne, hogy a Győrből ide pottyant (most mb) osztályvezetőt 1 éve hozta ide az igazgató. Ezzel belerondított egy nagyon jó sebészcsapatba, mivel akkor tudni lehetett, miért került oda.
Kérem, tájékozódjon jobban, mielőtt Szabó Tímea kirohanása mellett ír egy ilyen cikket!
Hozzá teszem, a kórház több osztálya önerőből fejlődik alapítványok támogatása révén és a "Fogadj örökbe" akciókból.

PuPu írta...

Kedves Unknown, van arról rendelet, hogy nyugdíj korhatáron túl vezetői beosztásban nem lehet dolgozni, néhány éve meglehetősen sok egészségügyi vezetőt erre való hivatkozással küldtek el, függetlenül mindentől.
A Margit kórházban is erre került sor, a vezető sebész pedig nem akart élni a felkínált lehetőséggel, hogy a csapat tagjaként folytassa munkáját, ragaszkodott eredeti beosztásához, melyet a hatályos rendelkezések szerint nem tölthet be.
Ezen nekünk lehet vitatkozni, hogy helyes vagy nem, de egy intézmény vezetője köteles a hatályos rendelkezések szerint végezni a munkáját, e tekintetben nincs mérlegelési lehetősége.
Ezen felül a Margit állami kórház, egy vezetéssel, és nem lenne helyes, ha minden szakma állam lenne az államban, mert egy kórház egymásra épült tevékenységek rendszere, némelyik költségigényesebb a többinél, némelyik üzemeltetése olcsóbb, a kórházak vezetéseinek pedig gazdálkodniuk kell a költségvetésükből.
Az is teljesen természetes, ha egy vezetés előre igyekszik gondoskodni a nyugdíjba vonulók tervszerű pótlásáról, már persze, ha a vezetést szakmának tekintjük, mert lehet "zsebből" is vezetni egy intézményt, de az nem éppen korszerű módja a dolognak.
Személyi döntéseknél általában sok a nehézség, egyetlen jó megoldás van, ha mindenkire egyformán kötelező normatívák szabják meg a követendő eljárásokat a piaci alkudozások helyett.
Jelen esetben még bezavar a sebészek anyagi érdeke is, akik egy átmeneti béremelést szerzett jogként kezeltek, jóllehet erre a költségvetés nem ad módot.
Nem egyszerű ügyek ezek.
Az viszont furcsa, ha egy miniszter belebuherál egy intézmény konkrét napi munkájába, ez olyan amatőr dolog, emellett a korrupció melegágya, ha bele lehet rondítani érvényes rendeletekbe, vagy el lehet vonni egy vezető jogkörét, mert például az urológusoknak nem tetszik a rendszer.
Így még kecskét se lehet vezetni madzagon, nem egy kórházat.
A hála pedig nem játszhat szerepet az ilyen típusú döntéseknél, nem a beteg kompetenciája a személyzeti döntések meghozatala, nem más intézményekben dolgozó kollégák véleménye a fontos, főleg, ha rendet szeretnének teremteni ezen az anyagilag is igen kényes területen...
:O)))

talalom írta...

Tapasztalatom szerint az eü-ről írni - aknamező. Régen is, ma is. A beteg se mindig angyal - kíváncsian várom, mi lesz a miskolci vizsgálat vége. Éa még akkor is marad kétely. Egyfelől: Persze, orvosok vizsgálódtak. Holló a hollónak... Másfelől: Na, tarthatják a markukat a kártérítésért!
Javíthatnánk valamit a nyilvános, világosan szabályozott viszonyokkal. De az ilyesmi minden diktatúra halála. Nemcsak kormányszinten. Az eü átalakításának elmaradása, a feudális viszonyok főként a kórházakban - legalább annyira oka az orvosok távozásának, mint a pénz. Sebészeknél pláne - ahol a jövedelem milliókra rúg - persze nem hivatalosan, és persze csak a sztároknál. És bizony, itt a kor is számít: hetven fölött, ha tetszik, ha nem, romlik az összpontosítás, a többfelé figyelés- és akkor az esetleg remegő kezekről nem is beszéltam. OK - a konkrét orvos maradhatott volna vezető - annak nem kell operálnia. Viszont: ő osztja a műtéteket. Márpedig a kisnyugdíjas prosztatája korántse hoz annyit, mint egy zseniális gázszerelő vizelési nehézsége. Ez lehetett a háttérben: hogy most már ne ő ossza a műtéteket.