2020. március 24., kedd

GYERMEKKORI ÁLMOK

Azt tudtuk idáig is, hogy szociopata, azt is sejtettük, hogy infantilis, de egyre szomorúbb betegségekre utaló tüneteket produkál a Mi Reménységünk.
Nem ő az első, aki nem kapott kisvonatot gyermekkorában, de az átlagember ilyen esetben akkor is kisvonatot tesz a karácsonyfa alá, ha a kisfia valamilyen kütyüre vágyik, melynek használatával ő lehet egy virtuális vonat vezetője, lehetőleg a Shinkansené...
Ő épített egyet magának, a mi pénzünkből, a mi pénzünket költve minden nap, amikor a  kisvasút működik.
Focista is szeretett volna lenni, de hát sajnos a képességei korlátozottak voltak, bár ő ezt nem hitte - azt gondolta, azért nem játszik a magyar válogatottban, mert másé a labda - elrendezte hát, hogy nem csak a labda, de a pálya is az övé legyen.

Katona is szeretett volna lenni - na, nem bokorugró, hanem minimum marsall, vagy valami ilyesmi, habár köztudott, abból lesz csak jó hadvezér, aki nem csak parancsokat szeret osztogatni, de képes parancsokat végrehajtani is.
Ez nem volt az erőssége akkor sem, mikor katona volt, ez adhatott módot arra, hogy - sokak véleménye szerint - a katonai elhárítás elvtársi-baráti kapcsolatokat alakítson ki vele, a Nemzeti Jellemóriással.


Hát ez azért nyomasztó lehetett, de sebaj, megcsinálta a TEK névre hallgató pretoriánus gárdáját, gondolva esetleges nehéz napokra.
Volt itt már ilyen hárombetűs gárdája Rákosi nevű elődjének is, nem lett jó vége annak se.
Lassan már ott tart, mint Sztálin elvtárs, az ember azt hinné, Koltai Róbertet ő ihlette az Illetékes Elvtárs szerepének megalkotásánál.
Ma feltette a koronát a koronavírusra, kiment a repülőtérre, ahová megérkezett a kínai arcmaszk és lélegeztetőgép szállítmány, azt simogatta átszellemült képpel, a repülőgép rakterében, pedig mintha azt mondta volna, hogy van itt mindenből elég a vírus elleni háború megvívásához.
Merthogy minden és mindenki ellen háborút vív, ami az ő szomorú magánügye lenne, ha nem tartaná állandó hadiállapotban a magyar társadalmat.
Hálistennek, a társadalom csak részben partner ebben, vannak még, akik megőrizték a józan eszüket, a többi meg Fidesz-szavazó - egyelőre.


Tisztán látszik, ő szándékozik lenni a nemzet megmentője, ezért tiltotta el a nagy ho-ho-horgászt a nyilvánosságtól, ezért ért mindenhez a vírus keltetésétől a segglyukon keresztül történő lélegeztetésig - és minden nap imádkozhat egy kis földrengésért, de már megint ezeknek a piszok horvátoknak van szerencséjük.
Pedig milyen jól mutatna az összedőlt stadionja romjain álarcban, egyik kezében permetezőszárral, másikban egy megmentett kisgyerekkel, lába körül ott téblábolhatna hű kutyája Nárcisz, akit nagy valószínűséggel  ő vert félig agyon, nagy örömet szerezve ezzel a Főméltóságú Asszonynak - mégiscsak jobb ez így, mint a napszemüveg éjnek idején is...
Úgyhogy van még néhány napunk diktátor nélkül, élvezzük ki a kisebb rosszat, a koronavírust...


Aztán majd meglátjuk - az Úr igazságos szokott lenni...

:O)))

6 megjegyzés:

oxenos írta...

A praetoriánus gárda szépen mutatkozott be anno...de ki tudja, most akár hasznos is lenne, ha akcióba lépne..

góbé írta...


Ez király volt !

pleinair írta...

Lehet, hogy az Úr igazságos, csak végtelenül lusta, lassú és nehéz felfogású, akár az Európai Unió.

talalom írta...

Remélem, már készítik a számára Rákosi "egészségügyi kezelésének" valamelyik szovjetunióbeli színhelyét. A legjobb lenne Tokmak - az még Moszkvától is 4000 km-re van. Bár nincs kizárva, hogy előbb még közülünk járják meg jónéhányan a kies szibériai tájakat.
De Plenair! "Segíts ember magadon az ..... is megsegít!

Kontráné Judit írta...

Sokszor,sok helyen leírtam:szeretném megérni a bukásukat!

lorinczy írta...

Már Szibéria sem a régi. A körülményeket figyelembe véve Magadant javasolom,vagy távolabb az urán,ill.gyémánt bányákat.Igy közelebb kerülnek a kincshez.