2020. június 4., csütörtök

TRIANONI KÖNNYEK

Mi semmiből sem tanulunk, miért éppen Trianon szomorú esetéből tanulnánk?
A Magyar Királyság nem volt nemzetállam, még annyira sem, mint a mai Magyarország, melynek vezetője ma azt a nemzetállamot dicsőíti, amilyen ez az ország sosem volt, ma sem nemzetállam, és  elődje csak annyiban volt az, mint amennyire a Vezér ősei magyarok.
A Magyar Királyság csak annyiban volt magyar, hogy lakói a magyar király alattvalói voltak, már, aki egyáltalán számított, merthogy a nemzethez tartozott a magyar nemességgel bíró román szlovák vagy szerb is, de a magyar jobbágy soha.
Még királyaink sem voltak magyarok, királynéink meg pláne nem, mint ahogy a katolikus egyház magyar szentjei sem.
Magyarok azok voltak, akiket ők néha-néha kardélre hánytak, izzó trónon sütögettek, meg a nemesség.
Trianon ebből kifolyólag nem a mai Magyarország tragédiája, legfeljebb a hajdani Magyar Királyságé, melyet előszeretettel mosunk össze mai államunkkal, melynek annyi  köze van a királyi Magyarországhoz, mint szarvasbogárnak a Semjén által kilőtt  jávorszarvashoz.

Ami közös a kettőben, az a hatalom birtoklóinak végtelen tehetségtelensége, önzése, túltengő egója és agresszivitása, határtalan bírvágya, önteltsége, kivagyisága, alkalmanként pofátlansága.
A Magyar Királyság soknemzetiségű birodalom volt,  és a mai Magyarország se nemzetállam, mint erre a vonatkozó vicc remekül rámutat.
Három magyar: egy sváb, egy zsidó meg egy cigány.
És csak mosolyogni lehet ezen a túláradó magyarkodáson, - nagyban előrevinné a tisztánlátás ügyét, ha mindenki előszedne egy üres lapot és felírná rá két szülője, nagyszülei és az ő felmenőik eredeti nevét, azonnal kiderülne, hogy legfeljebb a magyar szürke marhájuk jött be Árpáddal Vereckénél, de az sem biztos.


Van ezzel az ezeréves államisággal is néhány apró probléma, mivel államiságunk időnként szünetelt,  tán innen a nagy barátság a lengyelekkel, akik ugyanezekkel a problémákkal küzdöttek, hasonlóképpen sikertelenül, mint mi.
De ez csak abban segít, hogy megértsük, miért felesleges a vad siránkozás Trianon ügyében.
Trianon, mint ezt 
a szlovák miniszterelnök nagyon tisztán és logikusan, mély empátiával és jövőbetekintően elmondta a szlovák politikusok, a szlovák kormány tagjai és száz meghívott felvidéki magyar előtt, a Magyar Királyság nemzetiségei számára esélyt jelentett a független állami létre, mely a hajdani uralkodó elit számtalan hibája miatt igen vonzó volt számukra.
Ő azt mondja - és ezzel csak egyet lehet érteni -, hogy a  Magyar Királyság történelme a magyarok és a ma már államalkotó nemzetiségek közös történelme, melyre egyként lehetünk büszkék, sajnos sok esetben nem annyira...

De az kétségtelen, hogy a trianoni döntés értelmében az utódállamok területén rekedt magyarok számára ez a döntés tragikus volt, hiszen a többségi pozícióból kisebbségbe szorított magyarokkal sok esetben úgy bántak, mint a döntés előtt mi bántunk a kisebbségeinkkel, akik mellesleg összességükben a lakosság többségét adták.
Nemmellesleg eltelt száz év, egy világháború, néhány forradalom, rendszerváltás, virágzott néhány diktatúra és nálunk volt harminc olyan év, amikor békességben élhettünk egy Európa által elfogadott és tisztelt országban, ahol a gyerekeknek jutott ennivalóra, tankönyvre, ruházatra, az egészségügy és az oktatás ingyenes volt és állampolgári jogon járt, nem fagytak meg emberek az utcán és a hatalom képviselőinek kötelező volt embernek lenni.



Ma mégsem ezt a kort kívánjuk vissza, hanem egy olyan Magyarországot vizionálnak egyesek, melyet meghaladott a történelem, mely tele lenne belső feszültségekkel, hiszen mi még a nyolcszázezer-egymillió cigányunkat is csak arra tudjuk felhasználni, hogy odadobjuk őket a gyűlöletnek, - jelzem, még ezért is meg fogunk drágán fizetni.
A hajdani Magyar Királyság a legjobb esetben is csak mint szövetségi állam élhetett volna tovább, a Monarchia is  tulajdonképpen ilyen állam volt, csak éppen akkor sem tudtuk volna elviselni, hogy a magyarok mellett a csehek is hasonló státuszt kapjanak, mint mi - merthogy mi vagyunk a legkülönbek, a kultúra hordozói, a mi küldetésünk felvirágoztatni más nemzeteket, meg megmondani nekik a frankót.
Nekünk egy esélyünk van: Európa.
Pechünkre ma megint olyan elitünk van,. amely Trianont bőg, hogy taknya-nyála egybeszakad, ahelyett, hogy az egységes és erős Európáért dolgozna inaszakadtáig, melyben a kisebbségi létbe sodródott magyarok számára is tágra nyílik a világ, és esélyünk van egy élhető országra.
Ehhez nem kell feladni a magyar identitást, sőt, csak éppen le kellene szokni az alaptalan gőgről és nagyarcúságról.
Sajnos, magyarember számára a hőbörgés mindig vonzóbb, mint a békére törekvő, kompromisszumkereső viselkedés.
Pedig talán jó lenne. ha a XXII. században is lenne még Magyarország.



Talán ezt kellene a politikusoknak megtanulni - akár Trianon kapcsán is...


:O)))                                                                                                                              

11 megjegyzés:

Kapat írta...

Igen, tökéletes elemzés, ez a mi hazánk! Mit is jelent ez? Most, amikor kiüresedtek a szavak, különös értelmet kaptak a fogalmak?!
Az "elit" kifejezés végtelenül irritálÓ. Ez eredetileg egy pozitív fogalmat, minőséget jelentett. Ehhez hasonlóan a többi fogalmunk is devalválódott. Ez a magyarkodó társaság jóformán minden büszkeséget keltő fogalmunkat kisajátította, a maga szintjére lehúzta és tönkretette. Először a polgár fogalmát, azután a nemzet, majd az együttműködés, a hazafiság, az összetartozás stb. fogalmainkat. Maradtak az üres, fedőnévvé silányított, lépten-nyomon alkalmazott kifejezések. Trianon kisajátítása, félreértelmezett felmagasztalása, a tudatlansággal karöltve, a nemzetből való kirekesztés eszközévé, a fidesz megosztó politikájának kiszolgálójává vált.

anteus írta...

Jó írás. De a 3 millió 600 ezer megbocsáthatalan szám.
Felosztotta már valaki Franciaországot 2/3 - 1/3 arányban és rákérdezett valaki náluk a kialakuló térképre?
Kiváncsi vagyok a válaszra...


Hogy ezek Trianonért bőgnek az természetes, hiszen mennyit lehetne lopni háromszor ekkora országban?

1970 írta...

Kedves PuPu!

Ez a Trianon nyafogás már émelyítő. A 21. században ennyire telik ettől az elittől, újra csak a nemzetből kirekesztésre futja. Ugyanarra, ami végső soron a két világháborús vereséget és Trianont magát is okozta.
(Nem mellékesen: arra a bizonyos bő 3 évtizedre nem kevesen tekintenek pozitívan
https://hvg.hu/itthon/20200528_Minden_harmadik_fideszes_Kadart_valasztana_Orban_helyett)

PuPu írta...

Kedves anteus, Franciaországnak nem csak 47 százaléka francia, másrészt meg ha hiszel a nemzetek önrendelkezési jogában, akkor nem vitathatod a Magyar Királyság nemzetiségeinek jogát az önállóságra.
Egyébként a kurdok államalapításhoz való jogát ma is elvitatják, pedig a kurdok létszámát harminc-negyvenmillió főre becsülik, ennek fényében mi még örülhetünk, hogy sorozatos vesztett háborúink után egyáltalán - mint állam - még létezünk....
Ehhez még add hozzá a múlt század elejének nemzetállami álmait, a sovinizmusba hajló nacionalizmusokat, mint amilyenekről például a Trianon előtti Magyarország is híres volt, és amelynek következményeit a mai napig szenvedjük.
De még ma sem vagyunk hajlandóak lemondani a Kárpát-medencei magyarság szupremáciájáról, és bár nem nyíltan, de ma is közkeletű a magyar kultúrfölényről delirálni...
Volna mire szerényebbnek lennünk szvsz...

:O)))

Levanszarva Mégaszaris írta...

PuPu, ha megérem, hogy közvetlenül válasszunk amerikai stílusú elnököt, egy biztos szavazód már van!

anteus írta...

Nem vitatom, de nem erre utaltam. A francia vörös térképet nem követelménynek gondolnám, csak annak az érzésnek a demonstrálására, hogy egy pillanatra tűnődnének el, mit tettek. A félredobott 3,6 millió ember kitett volna-e egy önrendelkezésre jogosult nemzetnyi embert? És ha az a bizonyos térkép nem földalapon, hanem echte francia (+akvitániai, +oc,+ breton stb) lélekre vonatkoztatva, vagy egyszerűen csak az Ile de france-ra készülne? Azok a franciák akiket úgy kellett kiverni Algériából, és ma is vannak "tengerentúli megyéi"? Trianonnak nem a nemzetiségek voltak az előidézői, hanem a 1301-ig magyar, majd 1526-ban kipusztított, és végleg idegenszívű (! a szó valódi értelmében), a a magyarságot uraló főnemességé. Ennyit az 1945-ös felszabadulásról.
Az állampolgárok sehol sem társadalomtudósok. A franciáknál nagyobb nacionalistább (beképzeltebb és önhittebb, a "gloire"-jukba bolondult, nagyképűbb népet nem ismerek. Arról nem beszélve, hogy gyarmatbirodalmukban legyilkolt, vagy csak közvetve elpusztított emberek számát nézzük, akkor végképp ne ítélkezzenek a magyarok elnyomó államáról.
Durva, gőgös, harács és ostoba Versailles-i békerendjük rászabadította Hitlert a világra. Noha előre megmondták, mi lesz (Keynes is felállt a tárgyalóasztaltól, nem asszisztált ehhez.) Trianon nem magyar ügy, s az emelkedett elmék ejthetnének erről is pár szót. A történelmi igazság érdekében, ugyi...

talalom írta...

Sokfelé írtam már: nekem nem fáj Trianon. Én mocskosul dühös vagyok miatta -, hogy évszázada ebbe az igazságtalan papírba verik az orrunkat a magyarság sírrablói akik abban reménykednek, hogy a gyászleplek mögött nem vesszük észre, hogy hordják szét - egyébként az állmhatárainkon kívül élő magyarokét is - vagyonát, becsületét. A temetés imitálását szolgálja a gigantikus kolumbárium, ahová élő, magyarok és nem magyarok lakta települések neveit vésték föl. Ezt se meri nyilvánosan felvállalni senki - ahogy a Szabadság téri hazug kőrakást sem.
Bizarul hangozhat: de néha irigylem a kétnyelvű közegben felnőtt honfitársaimat. Sokkal könnyebb nekik felvenni egy harmadikat, mint nekünk, itt az anyaországban bezárva - a kétségtelenül csodálatos nyelvünkbe. Okos ember az akadályokat,válságokat előnyére változtatja - a hülye meg picsog, és gyáván fenyegetőzik.
Mellesleg: a család apai és anyai ágán az ükszüleimig azonos a családnevünk. Onnan tudom, hogy a szüleim 1941-ben kötött házasságához be kellett szerezni az igazolást, hogy a felmenők között nincs "nem kívánatos fajú". Bár élek a gyanúperrel, hogy némi cigányvér keveredett a gazdálkodó kisnemes famíliájába. Az anyai nagypapám ugyanis okleveles patkolómester volt, aki az I. vh-ban - kihasználva a lehetőségeket - állatfelcseri képesítést is szerzett a budapesti állatorvosi egyetemen. Az anyukám 19-ben még az uradalomban született, majd nagypapa önálló műhelyt nyitott, amivel el tudta tartani a nyolc gyerekét. Tisztes szinten: a gyerekeknek nem kellett napszámba járniuk, más földjén hajladozniuk. A fiúknak szakmát adott,a lányok meg férjhezmenetelükig a házat, kertet, telket - no meg a Zalában elmaradhatatlan hegyet, vagyis szőlőt tartották működésben. Dehát melyik népcsoport foglalkozása volt a lópatkolás? Naugye.

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Tökéletes az elemzésed és csak egyet tudok veled érteni.

Megnéztem az ATV-n a Tvrtko filmjét.
Számomra világos lett, hogy honnan származik ez a nagy Trianonozás!
A filmben egy részlet mutatja be az iskolában tanított kötelező ismereteket Magyarországról. Szó szerint a gyerekek fejébe "verték" a Trianoni fájdalmat, része volt a tananyagnak, azt fel kellett mondani. Ez volt már akkor is a fájdalmunk és ez vitt bennünket a II. világháborúba is. Mit várunk tehát egy keresztény demokratától, aki a Horthyi-érát tekinti követendő példának ?
A csapból is Trianon folyik, pont azért, mert ezzel tudják magukat megkülönböztetni másoktól, miközben összefogást hirdetnek !

Ócska, hazudós , moslék banda, akiknek még azt se szabad elhinni, amikor köszönnek.
Azt hangoztatják, hogy nincs területi követelésük, miközben a nagy magyarországi térképekkel
szaladgálnak és még a miniszterelnök dolgozó szobájában is ez van kitéve ! Felsorolják, mennyi négyzet kilométert vesztettünk, mennyi magyar várost, hány hektár erdőt, stb.
Ezek egyike sem a területi követelést takarja ?
Közben egy Monarchia részeként, nem voltunk önállók és a vezetőink jórésze sem beszélt magyarul, a hivatalos nyelvünk a német és a latin volt !

Ráadásul a baloldalt hibáztatják mindezért !

Üdv sphagin

talalom írta...

Jaj, anteus! Te is belebolondultál ebbe a "francia" mesébe? Az és-ben TGM írt egy remek esszét azokról az alaptalan babonákról, mendemondákról, amik ma is körüllengik az egész ügyet. És az, hogy Franciaország gyarmattartó volt, mennyiben menti a Magyar Királyság - illetve a Habsburg birodalom,hiszen a magyar koronát többszáz évig Habsburg viselte - nemzetiségeket,meg persze a magyar jobbágyokat elnyomó rezsimjét?
Trianon örömünnep is lehetne, hiszen megszületett végre az önnálló, független Magyarország!
Ami fennállása óta folyamatosan tökönböki önmagát. Pupukám, írhatnál a legújabb öntökönszúrásról: a méltatlan püspök bandájának a székely autonómiájáról. (Az meg hogy jön a "nemzetállamba"?)

anteus írta...

Talalom, a látszat ellenére több az azonosság, mint az eltérés. De hagyjuk.
Ha módidbsn áll, olvasd el Keynes: "A béke gazdasági következményei" című könyvét.

TGM pedig más megközelítésben írta ÉS-cikkét.

Valaki, írta...

A trianoni döntés két dologra kellene felhívja a figyelmet:
1. hogyan döntsünk emberek életéről a megkérdezésük nélkül
2. hogyan leplezzük az emberek ellen elkövetett bűnöket pávatánccal

Erről kellene beszélnünk. A máról.
S aztán végre összeszedni magunkat, és kiebrudalni innen Orbánt és a senkiházi, enyveskezű, félművelt, erőszakos sleppjét.

Majd végre ott lenne az ideje örülni az országunknak, a kultúránknak, a nyelvünknek, a finomságoknak, a jó ízeknek, a hegyeinknek, a vizeinknek, a zenénknek, ..., mert ez az állandó köldöknézés hervasztó.

Beszélgetés Grósz Károllyal 2., 3. rész
https://www.youtube.com/watch?v=EGoYZ-fyYu0
https://www.youtube.com/watch?v=eDw9Es7B6Zg