2020. szeptember 22., kedd

PUTYIN OROSZORSZÁGA


Mit tegyek - kedvelem Putyint.
Bizonyára valami rossz becsípődés, de én szeretem az orosz népet is, talán éppen azért, mert ők is képesek szeretetre.
Tele vannak lélekkel, szeretik Oroszország Anyácskát, szeretik a békét, szeretik a katonáikat, szerették Sztálint és ma szeretik Putyint is.
Mondjuk ugyanez Gorbacsovról nem mondható el, őt nem annyira szeretik, de hát lássuk be: ha orosz lennék én is úgy utálnám őt, mint Harangláb a kukoricagölödint, és egy szerencsétlen ostobának tartanám, aki bedőlt a Nyugat szirénhangjainak.
És éppen ezért szeretném Putyint is, aki visszaadta népének hitét Oroszország nagyságában, megmutatta erejét, és levezényelte a rendszerváltást úgy, hogy közben nem tört ki polgárháború.
Megregulázta az oligarchákat és hozott némi fejlődést szociális téren is.
Igaz, az ő demokráciája eltér az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság demokráciájától, de végtére is minden demokrácia-modell csak a társadalom csúcsán álló kevesek érdekeinek leplezésére szolgál, és módszerei attól függnek, hogy mennyire birka az a nép, melyet hasba kell akasztani a zökkenőmentes kizsákmányoláshoz.
Általában sikítófrászt kapok, mikor Orbánt Putyinhoz hasonlítják, szerintem ez olyan, mintha egyenlőségjelet tennénk a versenyló és a sörényébe ragadt tetű között, és akinek ez nem elég világos, annak csak annyit: a hasonlatban nem Orbán a versenyló.


Persze a propaganda mindent megtesz azért, hogy így emelje meg a pocakos Nemzetvezető súlyát - egy oldalról, a másik oldalról meg vidáman szemlélhetjük a libernyákok végzetes képtelenségét a tanulásra, ők ugyanis az igét csak hirdetni szeretik, ragozni nem annyira.
Ha tetszik, ha nem, ma is csak Oroszország képez valódi ellensúlyt a nyugati világ imperializmusával szemben, és ezen semmit nem változtat, ha a média naponta mutogat is sok pici Rambót, meg magas technikai színvonalon álló varázskütyüket, a következő világháborút nem a levegőben bukfencet vető harckocsik fogják eldönteni, hanem az interkontinentális rakéták nukleáris robbanófejei, mondjon akárki akármit.
Azokból pedig a két fél egyenlően halmozott fel készleteket, és a világ léte csak addig kérdéses, ameddig ezeket be nem vetik, mert a győztest a vesztestől pár perc fogja elválasztani, és az eredmény mindenképpen holtverseny lesz - a végén halott lesz a nyertes és a vesztes is.
Régebben legalább ideológiákkal próbálták leplezni a nyílt hatalmi játszmákat, ami persze jót is hozhatott, hiszen aki a többségi társadalom mellett érvelt, az nem írathatta rá az állam vagyonát a strómanja nevére, de ma már megszűnt a szemérem, hivatalos ideológia a Nemzeti Középosztály felemelése, név szerint a Lőrincnek csúfolt Viktoré, Rasié, meg a vazallusoké.
A birkák meg bánatosan rágják a kopár szik sarját, és üdvözülten bégetnek a birkanyírási tervszámok elfogadása alkalmából, pedig már a nyáj kétharmada puci, és még hol vannak a nehéz napok, mikor a szárnyasbetétet is nekik kell majd finanszírozni...


Olvasgatom a sajtót, nézem a médiát - mindenhonnan ruszofób és Putyint savazó tartalom zúdul a gyanútlan fogyasztóra.
Legutóbb Bokros Lajos is jobbnak látta, ha a magyar gazdaság kritikája helyett a külpolitika ingoványos talaján veti meg a lábát - Kína és Oroszország helyzetét elemzi, egyenesen Oroszország hanyatlását vizionálva.
Rossz hírt mondok: Oroszország köszöni, de jól van, Kína meg méginkább, és a világra ma a legnagyobb veszélyt az jelentené, ha a nyugati stratégák addig akarnának katonai győzelmet aratni, ameddig még egyáltalán módjuk van rá - bár szerintem máris elkéstek.
Igaz, a világtengereken még ott úsznak az amerikai repülőgéphordozók, de hát a II. Világháborúban sem kapott senki hideglelést, ha megjelent egy csapat számszeríjas katona. Merthogy abban biztosak lehetünk, hogy sem az orosz, sem a kínai vezetők nem a II. Világháborút akarják megnyerni, mint idióta Vezérünk.

Szóval, nem az a baj, ha a magyar külpolitika kölcsönös előnyökön alapuló jó kapcsolatokat szeretne kiépíteni a két országgal, a baj az, hogy a maffia érdekei és az ország érdekei nemigen esnek egybe.
És az sem baj, hogy a kínai vagy orosz vezetők megvásárolják országuk érdekeinek megfelelő lépéseket, a baj az, hogy a vételár nem az államkasszába folyik be, hanem a legkeresztényibb elvált házaspárok (mit Isten összeköt... - ugye) és hűbéruruk vagyonát hizlalja.
Kína ígéretekért vett vasutat - a külügyminiszteri apuka vasútépítésben érdekelt, itt a morzsák is millárdok, Orbán tankokért meg a multik adószintjéért vette meg a hatalmát Merkeltől, Putyin meg lehet, a legjobb üzletet csinálta, ő nem vett semmit az EU belső bomlasztásáért, lehet, csak a Vezér koronaékszereit tekergeti rendszeres időközönként.
Mi meg páriák lettünk saját országunkban, bár ez ellen nagyon nehéz tenni. 

Nem kell elájulnunk a nyugati demokráciáktól, gondoljunk Irakra, Szíriára, Líbiára, Iránra, Afganisztánra, Szomáliára, stb... - és amikor Navalníjozunk, akkor jusson eszünkbe, hogy arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy Putyin rendelte volna el a mérgezést - nota bene a mérgezés sincs bizonyítva, hacsak a brit tudósok nyilatkozatait nem számítjuk annak, akik megtalálták Irak tömegpusztító fegyvereit és amerikai barátaikat,. akik kivégeztették Szaddam Huszeint, Kadhafit meg a többi útjukba és konszernjeik útjában álló politikust, katonát.
Ha lehet, nálunk se feledkezzünk meg a rendőrkocsiban mérget eszegető kellemetlen figuráról, és nem ő az egyetlen...
Szóval az élet bonyolult, ha Putyin meg akarta volna öletni Navalníjt, az most nem a ruháját követelné (megkapta...), hanem az utolsó kenetet.

Van olyan a pravoszlávoknál?


:O)))






18 megjegyzés:

little írta...

Ja jobbára egyet értek.
Persze a nyugat nem egy nagy hatalommal áll szemben, hanem kettővel, a második Kína.
És Orbán, ha szereted ha nem, hasonló Putyinhoz. Ott se, itt se látok olyat aki ezekbe a cipőkbe be tudna momentán lépni. Tudom bosszantó.
És sajnos egyiket sem látom, hogy egy utod fejlesztésével törődne. Talán ez a legnagyobb kritikám velükszemben. Mindkettöneka lelépéssel kellene foglalkoznia, de nem teszik.

kekec írta...

little
Na persze hasonló Putyinhoz. Meg Erdoganhoz meg Ceausescuhoz, és általában minden önkényuralkodóhoz. És mellettük sem nagyon látsz utódot. Közös jellemvonás?!
De ha a juhoknak pásztorra van szüksége, valahogy valahonnan mindig előkeveredik.

stirlitz írta...

putyin biztos nem adta max egyik embere a mérgezésre

1970 írta...

Kedves little!

Komolyan érdekelne, milyen hasonlóságot látsz Putyin és kisgömböc között. Azon kívül persze, hogy mindketten legalább egy évtizede vannak hatalmon. Érdemes lenne Oroszország és Magyarország elmúlt egy évtizedét összevetni. Én ellentétes folyamatokat látok a két ország "fejlődésében" (az idézőjel elsősorban Magyarország utóbbi egy évtizede miatt van). Az oroszok sorsának alakulását különösen az alkoholista Jelcin időszakához viszonyítva érdemes szemlélni.
Egyébként nem különösebben rajongok Putyinért, de azt kell mondjam, lassan ott tartunk (elnézve különösen a nemzetközi "felhozatalt": Trump, Johnson, Salvini, Bolsonaro és egyéb dél-amerikai "primadonnák", vagy éppen Macron), hogy "Mutti" és ő képviselik a józan hangot.
Ezekhez képest kisgömböc egy szánalmas, hisztis bohóc.

Bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Olvastad a Putyinvarázs c. könyvet? Nagyon érdekes. Putyint és Orbánt valóban nem lehet összehasonlítani, de a rendszerüket igen, és a két nép gondolkozását is.

Levanszarva Mégaszaris írta...

Csikatilo elvtárs is orosz volt...

PuPu írta...

Gary Ridgway meg amerikai.
És?

:O)))

1970 írta...

Kedves PuPu!

Hogy Ted Bundyról ne is beszéljünk...

pleinair írta...


Kedves little!

Csatlakozom 1970 véleményéhez. Gondold el, mi lenne ma Oroszországból 10 év orbán-uralom után.
Ez a pitiáner lókupec hogyan tudta volna kormányozni oroszországot? Hol lenne most az ország, és vajon hol lenne most orbán?

pleinair írta...


A sok intellektuális megjegyzés után, ha megengeditek elmesélek egy egyszerű, kurta, de igaz történetet.

A második világháború idején a pesti lakosság hatalmas bérházainak lakói pincékben húzták meg magukat. Történt egyszer, hogy orosz katonák jelentek meg az egyik pincében. A lakók közt egy édesanya három gyerekével ijedten várta, mi lesz, mit akarnak a katonák. A legkisebb gyereke, egy 3 éves kislány leugrott anyja öléből, az egyik katonához szaladt, és "katona bácsi, katona bácsi" kiáltással átölelte a baka csizmáját. A katona nevetett, felemelte és karján a gyerekkel elment. Az anyuka ereiben megfagyott vér, pánikba esett, szaladt amig tudott a katona után.
A kislány nem félt, akkor se, mikor valami nagy, bakáktól zsúfolt hodályba értek. Ekkor elkezdett a katonáknak énekelni egy bugyuta dalocskát, ami arról szólt, hogy katona bácsi "adjál nekem cibakot". Képzeletében a cibak valami édesség volt. Nagyon meglepődött, mikor a nevető katonák kézről-kézre eljuttatak hozzá egy darab nagyon fekete, száraz "kenyér"darabot. A lényeg, hogy a katona visszavitte a kislányt a pincébe, és attól kezdve vigyázott, őriztette a pincét, cukrot, lisztet hozott. Hogy túlélte-e a háborút a fiatal katona, sose tudta meg senki. Még a nevét se.
Ez a történet igaz, úgy történt, ahogy leírtam.

pleinair írta...


"Bizonyára valami rossz becsípődés, de én szeretem az orosz népet is, talán éppen azért, mert ők is képesek szeretetre.
Tele vannak lélekkel, szeretik Oroszország Anyácskát, szeretik a békét, szeretik a katonáikat..."és szeretik a gyerekeket.
Igen, létezik népek közötti szimpátia, mint pl. magyar-lengyel barátság.
Hogy mitől alakul, formálódik egy nép, egy társadalmi közösség lelki alkata rá jellemzővé, jellegzetességét idők során is megtartottá, azt talán még a szociálpszichológusok se fejtették meg.

Sokat gondlkozom, mitől lett a magyar nép olyanná, amilyenné sajnos lett.

(Földrajzi adottság?
Éghajlat?)

Joszi írta...

T.pleinair!Tanusithatom, én voltam az egyik ilyen gyerek!Nem lány , hanem fiú és iszonyú ronda gusztustalan, alig ember, amilyen lehettem több hónap gondozók nélkül, éhezés, súlyos betegségek után.A katona megsimogatta ezt a szörnyet,aki voltam, s enni adott nekem.Imadtam őket, s később az őrt álló katonának köszöntem a Vilma kKiralyno úton, nagy csokolommal.O sajnálkozva tárta szét a kezet, s válaszolt, csókolat,nyet.

góbé írta...

Plenairnak ! Valamit azért ráérezhetett Rákosi aki, - azért nem kevés túlzással - azt mondta, hogyan lehet tizmillió fasisztával szocializmust épiteni....

Hát igy !! Utólag mejja kulpázva, köpönyegforgatva, leköpve, megtagadva azt a harminc-valahány évet, értéket, eszmét, a fél ország nemmzetthyiszinü féltéglával a mellét verve hempereg a turulszarban.
Egészségükre ! Ők legalább jól érzik megukat, mint annak idején sokak a lipótmezőn... ...Gyurcsány No.1. mellényúlása !

De ha már' a'zOroszok !:

A'zEUnak észre kellett volna már venni, hogy "Ámeriká", főleg a gazdaságban nem barát !!!
Nagyon nem !!! Sokkal inkább vetélytárs akik mellé-mögé az angolok is - Skócia, Wales, az irek NEM! - beállnak... Európa rovására...a mi rovásunkra...( arabtavasz meg soksok egyebek...)

El kellenne kezdeni az EU-Orosz integrációt. Már a XVIII.-XIX. századi uralkodók tudták, Európa békéje, nyugalma, Oroszország mellőzésével - teccik-nemteccik - kivitelezhetetlen. Seggel fordulni feléjük mérhetetlen ostobaság és ez ma sincs másképp !!!

Macron többször tett ez irányba nem is túl halovány lépéseket. Talán, ha mindenki Muttija visszavonul, esélyesebb lesz a dolog...



Bubu64 írta...

Kedves Góbé!
Az üzletben(gazdaságban) nincs barátság, csak érdekek. Az se mindegy, hogy az integráció szónak melyik jelentését nézzük. Én például nem nagyon szeretném, ha Magyarország beolvadna az orosz-kínai birodalomba, most úgy tűnik éppen ez zajlik, persze nem területileg. Teljesen A "nagyhatalmak" mindig is igyekeztek az érdekszférájukat növelni, lásd a II. világháború után, előtte is. Nekem úgy tűnik most is ez van.Az oroszok elég látványosan csinálják. Nagyon nehéz meghúzni a határt, meddig engedjenekk a kereskedelemben a másik félnek. Szerintem az volt nagy hiba, hogy a minél nagyobb profit érdekében a nyugati kapitalisták a saját nemzeti érdeküket félretéve más országokba helyezték át a gyártást. És nem tanulnak a hibájukból.Az oroszokkal természetesen jó kereskedelmi kapcsolatot kellene kiépíteni, de az úgy nagyon nehéz, hogy erőszakosan nyomul. Csak gazdasági szankciókkal lehet kordában tartani, bár az sem hatásos.A Kuba elleni embargó sem jött be. A lényeg, hogy mindig az átlagpolgár jár rosszul, aki a húsos fazék körül van, annak mindegy. Itt szép lehet az ember, de okos?

1970 írta...

"Szerintem az volt nagy hiba, hogy a minél nagyobb profit érdekében a nyugati kapitalisták a saját nemzeti érdeküket félretéve más országokba helyezték át a gyártást."

Kedves Bubu64!

És tegyük hozzá, erőszakosan és mesterségesen szétverték az itthoni konkurenciát jelentő ipart és/vagy mezőgazdaságot. (Lásd, amikor Kohl attól a dilettáns Antalltól a hazai állattenyésztési ágazat totális leépítését kérte, vagy amikor a hazai növényolajipart eladták a konkurenciának, amelyik megsemmisítette. Cukoripar, növénytermesztés, buszgyártás, stb.)

Bubu64 írta...

Kedves 1970!
Igen, ez a másik vetülete a dolognak, de ehhez mindkét oldal kellett,a nyugatiak és a magyarok is. Sajnos ebben az országban a legtöbbször olyanok vannak a kormányrúdnál, akik csak a személyes érdeküket nézik, vagy szimplán tudatlanok, nem is gondolkoznak.Azt szoktam kérdezni az olyan ismerőseimtől, akik szidják a nyugatot(nem mondom, hogy ok nélkül), hogy van az, hogy a csehek, románok, lengyelek vezetői nem mentek bele annyi ostobaságba, mint a magyarok? Most már mindegyik ország lekörözött minket, pedig sokkal jobb pozícióból startoltunk. Oda nem tették be a lábukat a háttérhatalmak, Soros? Csak Magyarországnak akarnak rosszat?

1970 írta...

Kedves Bubu64!

Jól látod teljesen! Pedig egykoron mennyire lenéztük a "bocskoros románt", megmosolyogva, hogy egy Ceausescu alatt kínlódnak (aki egyébként fényévekkel jobb helyzetben lévő országot kapott 1965-ban, mint amilyen állapotban hazánk volt 1945-ben, vagy 1956-ban). Most mi is megkapjuk a nyakukba azt a zuhanást, amit a románok kaptak anno.
(Sorosra már nem is rezonálok, amikor meghallom, annyira unalmas már ez az egész ostoba hiszti. Amit meg lehetne inkább kérdezni ettől az öreg filantróptól, hogy mit gondol egykori patronáltjairól. Esetleg miként értékeli akkori szerepét. Vagy, ha már Gyurcsánynak a szemére vetik, hogy neki is szerepe volt kisgömböc országrablásának kialakulásában, akkor az ugyanebben meglévő felelősségéről mit gondol Soros. Persze ezeket a kérdéseket senki nem veti fel neki, holott fontosak lennének a tisztánlátás érdekében.)

Villon írta...

PuiPU—„Putyint is, aki visszaadta népének hitét Oroszország nagyságában,”—mist már csak azt az átkozott életszinvonalat kellene valahogy elővakarni, ami ugyanúgy vonatkozik Castro rendszerére is.. Persze nincsen rózsa tövis nelkül…
2 Hétig éltem Moszkvávan és 6 honapot dolgoztam Mongóliában. Amit az orosz “néppel” kapcsaolatban irtál, azzal tökéletesen egyetértek.
Nem kell elájulnunk a nyugati demokráciáktól, gondoljunk Irakra, Szíriára, Líbiára, Iránra, Afganisztánra, Szomáliára, stb
Tökeletesen igaz, mint hogy nem kell elájulnunk a diktatúraktól sem... Gondoljunk csak 56-ra, Romániára, Ukrajnára, a Trianoni vérengzésre ,arra ami most az „oroszbarát”-oknal zajlik, stb.
Meg ugye itthon is van a nyakunkon egy kerti törpe..
Egyik 19 a másik egy hijján 20.
Bubu64 Gratulálok az írasaidhoz, ezt nevezem realitásnak.