2021. április 4., vasárnap

ÉLJEN ÁPRILIS 4!



Részben nagyon régen, részben szinte tegnap történt, hogy a II. Világháború harcai befejeződtek Magyarországon.
Tudom, a dátum nem pontos, tudom, lehettek még néhányan, akik elszigetelten lövöldöztek még kicsit, de ettől még igaz a hajdani hadijelentés, melynek lényege, hogy a németek és csatlósaik - köztük a mi csapataink is elhagyták az ország területét - a németek Berlin felé hátrálva, a magyarok a vágyott amerikai hadifogság, mint kisebbik rossz felé.
Nagybátyám eddigre már halott volt, mind a huszonöt éve ott maradt Makó mellett a kukoricaföldön, ahol egy szovjet aknavető kioltotta az életét.
Rettenetesek lehettek utolsó percei, feltépett kötszeres csomagot találtak mellette, vélhetőleg szerette volna ellátni önmagát, de elfogyott az ereje és elvérzett.
Menyasszonya volt, hazavárta a család is, nagymamám és a három lánytestvér, míg nagypapa valahol a felvidéken szállította a lőszert teherautón a csapatoknak. 
Mire az oroszok elfogták, addigra olyan vesegyulladást kapott, hogy Iván nem babrált vele, hazaengedte meghalni.
Nem fogadott szót, meggyógyult és még évtizedeken át dolgozott a mai Millenáris Parkban - akkoriban még a Ganz Villamossági Művek névre hallgatott.
Lakásukban a zongorán állt fia bekeretezett fényképe,  Nagymama minden karácsonykor sírt előtte, mi pedig , mint kisgyerekek nem nagyon értettük a dolgot, hiszen személyesen nem is ismertük.


Ma sokan mondják, hogy a nap, melyet aztán évtizedeken keresztül minden évben megünnepeltünk, nem is felszabadulás volt, hanem megszállás.
Hát persze, megszállás is volt, a háborúkban általában megesnek ilyen dolgok, meg még cifrábbak is. De ebben a háborúban mi vittük a meghívót a szovjet csapatoknak egészen Voronyezsig, közben még Ukrajnában, a Pripjaty mocsarak táján a németek segédcsapataiként megszállási feladatokat láttunk el.
Mellesleg felettébb lelkesen, mint ez a korabeli német feljegyzésekből is kiderül.
Persze ez ősi magyar tradíció, ha mi csinálunk valamit, az hősi tett, ha a fagyi visszanyal, akkor az rettenetes méltánytalanság.
Hát nem, és hálásak lehetünk az oroszoknak, hogy az asszonyaikra, gyermekeikre gyújtott pajták és az akasztófa-erdők után nem irtottak ki bennünket mind egy szálig.
Ez persze nem mond ellent annak az állításnak, hogy a magyar kisember többnyire elszenvedője és áldozata volt a történelemnek, kivéve azokat, akik egy rettenetes eszme fertőzöttjeiként úgy akarták alakítani a világot, hogy abban ne legyen helye a zsidóknak, cigányoknak, vagy a velük ellentétes nézeteket vallóknak.
Ennek érdekében aztán a Dunába lőtték, de előtte megkínozták, megalázták őket, mintha nem lett volna elég megaláztatás az, hogy emberszámba sem vették őket, nem lett volna számukra elég kín a halál...
Nyomasztó világ lehetett, volt mi alól felszabadulni.


Mára természetesen minden másként volt, a nyilas gyilkosok szép, nagy, bronzból megszobort emlékműve zavartalanul áll Budán, áll a szarmaszatoló kakukk szobra a Szabadság téren, míg a nyilasok mai utódai zavartalanul döntenek le egy egyméter "magas" műanyag szobrot, mert szivárványszínűre festette azt a művész.
A szivárvány pedig az új nyilasok új ellenségeinek színe, azoké, akik nem olyan szépek és okosak, mint ők, akik soha, semmiből sem tanulnak, akik bármikor képesek megszegni a bibliai parancsolatokat, de ilyenkor, húsvét vasárnapján a Megváltóról elmélkednek könnybelábadt szemmel.
Érdekes egybeesés ebben az évben, akkor, amikor a legnagyobb összefogásra lenne szükség az új veszéllyel szemben, mégis inkább új ellenségek kinevezésével vagyunk elfoglalva.
Pedig volnának tanulságai Krisztus mártírhalálának és feltámadásának éppúgy, mint a felszabadulás ünnepének, mely egy időre visszaadta népünknek az emberséget, a békét.
Kár lenne elfelejteni.
Talán egyszer a nemzet lelkiismerete is feltámad és megbecsüli azok emlékét, akik áldozatai voltak embertelen eszméknek, embertelen embereknek, és világgá zavarja mai, ostoba  utódaikat.


:O)))

15 megjegyzés:

1970 írta...

Kedves PuPu!

Ez a "fagyi visszanyal" hasonlatod nagyon jó!
Egyébként valóban volt mi alól felszabadulni, és szerintem - több értelemben - fel is szabadultunk örökre a lovastengerész és a nemzetvezető feudális, fasisztoid és nyilas világa alól. Bárhogy is akarja kisgömböc és bandája ezt a mocsarat visszahozni, ez már a XX. század közepe felé is elképesztően anakronisztikus volt. Azt nem mondom, hogy "nevetségesen" anakronisztikus, mert semmi humoros nem volt benne. Tragikus és szörnyű volt egy nemzet számára. A magyar történelem legalja...

Attila írta...

Üdv!

Hadat üzentünk Amerikának, amolyan magyar módon!

Okos hadüzenet
A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet. Ezután a következő beszélgetés zajlott le:
USA Külügyminiszter: - Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: - Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Az nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Nem, ők a szövetségeseink.

Attila

anteus írta...

Ez igen!

KZs írta...

Egyetlen egy sor sem jelent meg egyetlen újságban sem - lásd még független újságírók!-
Egyetlen "baloldali" politikus szájából sem hangzott el egyetlen emlékező szó.
Lásd még az értelmiség felelőssége: Ha nem emlékszünk, hiába történt meg, újra és újra el fogkuk követni..

1970 írta...

Kedves KZs!

Ez csak részben igaz:

http://www.amiidonk.hu/elemzes/iden-unnepeljuk-hazank-felszabadulasanak-76-evfordulojat/
http://muon.hu/felszabadulas-az-eltagadott-unnepunk/

Attila írta...

Még egy apróság! Kering kishazánkban egy monda, hogy odakint szerették a magyar katonákat. Ezt eleve fenntartással fogadom, mert szerintem a többség biztos, hogy nem! Erről az Ukrajnában tevékenykedő magyar partizánvadászok tudtak volna mesélni. Csak hát...

Attila

magyarmagyar írta...

Névtelen 1970 írta...

"Tragikus és szörnyű volt egy nemzet számára. A magyar történelem legalja..."

Na nem. A legalja most játszódik. Most nem a Dunában úsznak a halottak. Nem géppisztollyal gyilkolnak, hanem sanda vigyorral a képükön megváltásról és szabadságról szónokolva. Elértük a kitűzött oltásszámot. Cili néni szerint meg már közel a plató. Ez azt jelenti hogy már nem lesz hetente 300-nál több halott csak kicsit kevesebb, úgy 280-250 között. Ez meg már bagatell, lehet nyitni ezerrel. Lölö szállodáinak már nagyon kell a vendégsereg...

1970 írta...

Kedves Attila!

Lassan már azt is be akarják magyarázni, hogy a német katonákat is imádták...
Ez olyan életszerű:(.
Egyébként pedig PuPu "fagyi visszanyal" gondolatával értek egyet: a lovastengerész kiparancsolta honfitársaink egy részét oda (a trianoni határokon is jócskán túlra, miért is??? Mit is kerestünk mi ott?), aminek - tetszik, vagy sem - következményei voltak. Elég komoly következményei.
Persze ezeket a következményeket nem a lovastengerész és anakronisztikus uralkodói köre viselte. Nem, ő "angolosan" távozott, hátrahagyva országát a totális pusztulásban. Milyen ember az ilyen? Milyen államfő az ilyen? A magyar történelem legalja...

KZs írta...

Kedves magyarmagyar! Tudod az a baj, hogy nekem a számok nagy barátaim, milyen villágjárvány az, melyben mindenféle torzításokkal, átsorolásokkal is csak kevesebb mint 2 millió embert tudnak egy év alatt covid áldozatnak betuszkolni? Évente átlagosan 57 millió ember hal meg, ez 2020-ban sem nagyon változott, kb 18 millió szív és keringési zavarok okán, közel 10 millió rákban, kb 7 millió légzőszervi megbetegedés következtében, ezek úgy harmada tüdőgyulladás.
Ez a vírus vagy egy laborban született, és tudnak valamit, hogy mekkora gebaszt okozhat, vagy nagyon át vagyunk verve! Mit nekünk a Nürnbergi törvények! viszont úgy 2 milliárd ember életét sikerült vele végleg tönkre tenni, ezek egy része lehet hogy a szállodaiparban dolgozik, de ezen felül ott vannak a gyerekeink és az unokáink, akiket simán beáldozunk, hátha nem 85, hanem 86 évig élhetünk :(
Egyszer az egyik barátunk azt mondta a kártyapartnerének: Milyen ember vagy te Arikám, és ember vagy te egyáltalán?
Nos, nekem ez a kérdés dübörög a fülemben a gyerekek tragédiáját látva a “járvány” kapcsán..

magyarmagyar írta...

1970: Milyen ember az ilyen? Milyen államfő az ilyen?

Most miért? Követte a nagy elődök példáját. Lásd Rákóczi, Kossuth, Rákosi...

1970 írta...

Kedves magyarmagyar!

Igazad van, de itt alapvetően a történelemről volt szó.
Ettől függetlenül a mérhetetlen cinizmus és a "sanda vigyor" valóban azzá teszi jelenünket, amiről írtál.

Attila írta...

Kedves 1970!

Van erre egy sztorim. Amikor a generalisszimusz Jakov nevű fia német fogságba esett, a németek ki akarták cserélni két fogságba esett tábornokukra. Sztálin visszaüzent nekik, hogy az Ő fia nem eshetett fogságba, olyan nincs! Ez a gazember, akinek lelkén sok millió ember halála szárad, valahogy tudta hol a határ. Mellesleg Jakovot nem kedvelte, de ha nem így lett volna,
szerintem akkor sem csereberél. Horthy egy szánalomra méltó apa, de még nyomokban sem volt államférfi.

Attila

góbé írta...


Attila ! Ezt az anekdotát úgy ismerem, Sztálin azt közölte a csere felajánlására, -Jakov fhdgy. volt - hogy egy főhadnagyért nemhogy kettő, de egy tábornokot sem ad...
Valszeg soha nem tudjuk meg hogyis volt...

1970 írta...

Kedves Attila!

Na igen! A Horthy nevű lovastengerész kormányzósága egyetlen pillanatában sem volt képes államfőként viselkedni. Az igazi tragédia 1944. október 15. volt, amivel végképp leírta magát, de azért nem felejteném el az 1919-1920-as tevékenységét sem. Ebből kiemelném a Somogyi - Bacsó gyilkosságot, amiben a gyáva uszító szerepet játszotta:
https://merce.hu/2018/02/17/bunos-martirok-bacso-bela-es-somogyi-bela-meggyilkolasa/
Egyébként 1919 és 1944 közötti "tevékenységére" a sunyi uszítás és a gyávaság keveredése talán a legjobb jelző.

MoonRiver írta...

Egyébként hozzáértő volt katonaember szavai szerint, akinek édesapja hazatért a Don mellől (útközben orosz-ukrán asszonyok etették, mint volt ellenséges katonát), szóval Magyarország aktuálisan ellenséges ország volt. Így hát ha tetszik, ha nem, a "felszabadítás" szó mellett, van némi jogosultsága a "megszállás" fogalmának is. Azt pedig tudjuk, hogy egy kissé más kategória. Külön "pech" hogy Magyarországra nem a Vörös Hadsereg (ha volt ilyen, de nem hiszem), un.katonai alakulatait vezényelték, hanem jobbára ázsiai hordákat, Ukrán Front névvel. Ők egyértelműen a barbárabb verziót adták elő (családom akkori nőtagjai szenvedték is), noha azt sem tagadhatjuk, hogy az életüket is.
A többivel sajnos egyet kell értenem úgy ahogy van, nincs mire kihúznunk magunkat, s a legdühítőbb, hogy soha, semmiből nem tanultunk semmit.