2021. december 2., csütörtök

ORBÁN NAPSZÁMOSAI


Hajdan a nemzet napszámosai voltak.

Igaz, a fenekük akkor is kilógott a gatyából/bugyijukból, de legalább azzal vigasztalhatták magukat, hogy az országért, a felnövekvő generációkért hoznak áldozatot.
Ma meg a csüngőhasúért.
Igen, a pedagógusokról gondolom ezt, akiket ma már olyan megalázó módon néz hülyének a hatalom, hogy maholnap saját diákjaik is a hasukat fogva röhögik ki őket.
Valljuk be, kívülnézetből valóban bolondnak tűnik az olyan ember, akit tíz év alatt hússzor lehetett megalázni, ezerszer lehetett hülyének nézni - mindenféle következmények nélkül.
Most meg arra biztatja szerencsétleneket Orbán, hogy szavazzanak rá, mert jövőre akkora jólét szakad a nyakukba, hogy belerokkannak.
Merthogy Magyarország előre megy, nem hátra.
Valamelyik ápolója elmagyarázhatná már neki a következő elemcsere alkalmával, hogy Magyarország egyelőre úgy néz ki, hogy nem előre, nem hátra, hanem tönkre megy.
Igaz, a szakálla meg a körme még nő, de azért ha olyan állapotban lennék, mint az ország, akkor már régen zárt osztályon lennék, mint csontsoványra fogyott ön és közveszélyes skizofrén, akinek az ápoltaktól ellopott szalámiból kövérre hízott ápolója megígéri, hogy jövőre a mackósajt mellé kap egy fél minivajat is.

Persze ez azzal jár, hogy a mackósajtot majd megfelezik.


Elképzelni is gyönyörűség: tíz százalékkal emelkedik a tanárok és az óvónők bére!
Nettó?
Bruttó?
Ez már döfi, ebből mehet majd Jolán néni rekreációs szabadságra a Maldív-szigetekre, hiszen infláció ugyan van, de az illetékesek szerint nálunk nem érzékeli senki - na persze senki, aki számít.
Sajnos a tanárok, óvónők és a szociális szféra dolgozói nincsenek ebben a halmazban, ők nem számítanak senkinek, mert már ezerszer kiderült, hogy velük bármit meg lehet tenni, ők képtelenek saját érdekeik érvényesítésére.
Meg aztán úgyis sokan vannak, szeretett Vezérünk most éppen gyéríti őket, mint trágyabombázó a szúnyogokat nyaranta.
Járvány van?
Egész osztályok betegednek meg?
Kit érdekel? A gyerek immunrendszere kiváló, amelyiké meg nem az, az nem is gyerek, hanem járulékos veszteség.
Ha a pedagógus elhullik, az meg tiszta haszon: hiányzott belőle a szolgálat alázata és az elkötelezettség, rosszul értelmezte a hivatástudatot.
Amúgy is, hagyni kell őket békében, majd rendben megölik egymást, ahogy eddig is tették mindig.
Volt itt kockás ing meg esernyők, de ahelyett, hogy az esernyők nyelét szétverték volna a hatalom prominenseinek fején, inkább megpróbáltak kiegyezni a hatalommal.
Sikeres volt az akció, éppen olyan, mint amikor a gazella kiegyezett a hiénával, amelyik tulajdonképpen egy kedves, szelíd állat, csak kicsit zajos, mikor a csontot ropogtatja.


Ülnek a pedagógusok szomorúan a tanáriban, és megállapítják, hogy ők a társadalom egy különlegesen szerencsétlen csoportja, akiknek nincs a kezében semmiféle eszköz érdekei érvényrejuttatása céljából - pedighát dehogy nincs.
Csak éppen meg kellene rázni azt az okos fejüket és elspekulálni azon, hogy ha mondjuk januárban nem indul újra a tanítás, nem üzemeltetik az iskolákat gyermekmegőrzőként sem, leállítják a fűtést, mihez kezd majd a hatalom?
Katonákat küld az iskolákba?
Na de hát egyelőre több még az iskola, mint a katona, nem is szólva arról, hogy katonabácsi felesége is lehet pedagógus, lehet óvónő, lehet szociális gondozó a nagymama mellett a demens idősek otthonában.
Persze ehhez az kellene, hogy a pedagógusok végre szolidárisak legyenek egymással, még akkor is, ha a Püspök Úr örök kárhozattal fenyegeti őket az egyházi intézményben, vagy a felsőbbség fenyegeti őket várbörtönnel és nagy vasgolyókkal lábbilincseik lánca végén.
Merthogy a fenyegetés csak addig válik be, ameddig van olyan, aki fülét-farkát behúzza.
Ha egy ember kiabál, akkor azzal könnyen elbánnak, de ha százezer, akkor a hatlom azonnal meghátrál, mert olyan árat kellene megfizetnie egy győzelemért, melybe maga is belepusztulna.


A képviseleti demokrácia nagy hátránya, hogy erős nyomást gyakorolni a hatlomra csak meghatározott időszakonként lehet.
Márpedig a brit tudósok szerint a hatalom választások idején a legérzékenyebb a tökönrúgásra, hát ha ez a helyzet, akkor ezzel kell élni, és nem kell bedőlni az ígéreteknek.
Különösen, ha ez a hatalom már minden hitelét elvesztette, nyilvánvalóan nagyüzemi méretekben lop, hogy a szarka hozzá küldi a kisszarkákat ipari tanulónak.
És győzni kell, ha harcba indulnak, mert ezek - kis "e"-vel - ha lecsitultak a kedélyek, akkor leküldik Szájert a parlamenti esőcsatorna vazelínozott csövén, és közben a tabletjén  megírja a jogszabályt, mely lenyakazással fenyegeti azt a pedagógust, amelyik bubópestis-járvány idején nem fogadja csókkal a gyermeket.
A Nemzet Bubója meg közben hülyeségekkel traktálja a pedagógus-társadalmat.
Érdekes, hogy egyébként okos emberek éppen a saját érdekeiket nem ismerik fel, de hát nem egyedi jelenség, ugyanez játszódott már le az egészségügyben, a fegyveres testületeknél.
Ma már oda jutottunk, hogy az emberek kezéből kivették a döntést saját sorsuk felől - lehet azt szorongatja olyan erősen a zsebében Pocakkirály...


Talán vissza kellene vennünk a sorsunk feletti uralmat, mert a gyengeség csak elnyomást szül, kiszolgáltatottságot, szegénységet, szolgaságot.
Ha nem állnak ki magukért, akkor nem a nemzet cselédje lesz a pedagógus, hanem a sarkakaták, rogáncilik, várkonyiandik, mészároslőrincek, rasik cselédje, oszt főzheti a csülköspacalt napestig. Pedig Tóth Árpádot, Radnótit, József Attilát is oktathatna, akár angolul is, hiszen ő képes rá.
A baj csak az, hogy ez a hatalom meg mindenre képes.
Szavazz hát Orbánra pedagógus, aztán néhány évig megint úgy fogsz szopni, hogy a Vezér homloka behorpad.


Persze, esetleg gondolkodhatnál is...

:O))) 

7 megjegyzés:

jejec írta...

Pupu, vészhelyzetben majd behívják a pedagógusokat katonának, és kivezénylk őket tanítani.
Egyébként meg a májusban "várható" választások utánig van meghosszabbítva a szükségállapot.
Nem mernék rá mérget venni, hogy egyáltalán lesz választás!
Szóval a tanárok realisták - a kis pénz is jobb, mint a semmi, márpedig vidéken nem tobzódnak az állásajánlatokban. És a legtöbb tanár vidéken tanít...

Belák Andrea írta...

Igazságtalan vagy a tanárokkal. A tanárnak mindig a diák volt a legfontosabb. Ezt láttam édesapámtól is 1953-tól 1974-ig. Akkor sem volt könnyebb a világ. És akkor is csak egyetlen tankönyvből taníthattak. Ők szegények voltak, nélkülözött a családjuk is, mégis ők nevelték azt a generációt, aki 1989-ben forradalmat indított az előző rendszer ellen. Napi kis elégedetlenségekkel már nem lehet eredményt elérni.
Az helyes, hogy legalább ne szavazzanak a csüngőhasúra. Szerintem nem is fognak, a fülke magányában. A baj csak az, hogy törvényes és törvénytelen választási csalások tömkelegei segítenek hatalomban maradni ennek a másik Magyarországnak. Az alapítványokba kiszervezett pótország, amely akkor is megmarad Orbánnak és bandájának, ha netán elveszti a választást.
A sok Ukrajnai vendégszavazóra, a lakhely névlegessé tételére gondoltam. És természetesen az államkincstár kiürítésére, amely összegek nem tűntek el, mind a haveroknál vannak.
A tanárok pedig önmagukban nem tudják a világot megváltani. Kár őket szekálni!

pleinair írta...


Kedves Andi! Lehetnék családi okokból én is elfogult a pedagógusokkal szemben, de a tapasztalataim elkeserítőek. Rokonaim többsége pedagógus, szinte mindegyik fidesz-hívő és van köztük vírustagadó is. Utóbbinak annyira fontosak a diákjai, hogy az se érdekli, hogy ha nem olttatja be magát, fertőző gócként "szeretett" nebulóit fertőzheti meg. Igen, a kockás inges és esernyős tüntetések idején Pukli Pista vezetésével gerinces társaságnak tűntek, aztán győzött a bennük lévő gyávaság, és a szolidaritás hiánya. Az orvostársadalalomhoz hasonló érdekérvényesítő képességgel rendelkező pedagógusok többsége a Kertész Ákos éltal említett alattvalói magatartást tanusította.

Valaki írta...

Pupu igazat szóla.
Sajnos.

Kedves pleinair!
Nem, nem! Nem egyforma minden tanár. Nem homogén tömeg, aki kummant, s a főnök lábnyomát nyaldossa. Van ilyen is, tény.
Ne szólj szám, nem fáj fejem csapat is van, tény. Ők látványosan sokan vannak, de azért véleményük van, s tájékozódnak. Mert erősen konfliktuskerülők, de nem hülyék.

Az a kérdés, hogy mi van azokkal, akik egyáltalán felemelték a szavukat mindenkiért anno?
Anno többször is.

Ott vannak ők most is, csak a sok ellenállásba belefáradtak.
Mert nem volt eredménye egyetlen aláírásgyűjtésnek sem, felháborodásnak sem.

Plusz: mert senki nem dobta el a szikét, amikor a tanárok dacolni kezdtek, s a vasutasok is baromi jól elvoltak a Szép-kártyájukkal, pedig de nagyon sztrájkolhatnékjuk volt pár éve még, a köztisztviselők rendben találták a saját rendeleteiket (mert ők nem aljanép, holmi közalkalmazottak, magasabb bér, több juttatás), nem szóltak a rendőrök, a tűzoltók is szó nélkül lenyelték a túlóráik ki nem fizetését, és számtalan foglalkozást tudnék idecitálni, ami erősítette volna az esernyősöket.
Így maradtak egyedül.

S egyetértek: ettől még szétverhették volna az esernyőnyelét a kolostormalacon és a sleppjén.

Emlékszik itt valaki az új NAT-ra? Arra, hány iskola csatlakozott ahhoz, hogy ezt a förmedvényt nem nyomják le a torkukon?
Ország mit csinált?
Rózsaszín ködben úszó fejjel nem értették, hogy mit akarnak a tanárok éppen?
Emlékszik valaki az élenjáró gimnáziumok igazgatóinak összefogására? Hányszor írtak, egyezettek?
Konzultálnak, javasolnak, próbálkoznak most is, s felírták honlapjukra, hogy legalább ők ne felejtsék:
"Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki nem járhat egyenesen..." Eötvös József
http://www.egig.hu/

S érdekelte ez ezt a ostoba, alulkulturált társaságot?

Ezeket bármi, ami oktatással, tudással kapcsolatos és nem ingatlan???!!!
Ne feltételezzünk lehetetlent! Ész kell ám ahhoz is, értelem!!!

Örültek, ha átverekedték magukat egy diplomán, azt is nehezen némelyik. Kövér nagypapi vöröscsillag érdemrendjét is felhasználva jutott be plusz ponttal, s 7 év! kellett, mire egyáltalán le tudott államvizsgázni. Ugyanehhez Deutschnak 13!!! év kellett.
Mit várunk a halott, vérző állatokkal pózoló Semjéntől?

S hogy a tanárok is gáncsolják egymást?
Bizony, így van. Sajnos, nem különbek a nagy magyar átlagnál ):

S ha belegondolok, sajnos a tíz százalék is számít, mert kevés a pénz.
S Andinak is igaza van, a pedagógus első helyen a gyerekért megy be a neveldébe, mert ez a többségnek (feltételezzük a legjobbat) nem munka, hanem szakma.

S hogy bruttó-e? A bér két részre bomlik: alapilletményre és pótlékokra. Az alapilletményt nem emelték 2017 óta. Csak a soros lépések emelték kötelezően (3 ped.ként ledolgozott év után ugrik egyet a szorzó, s ott csurran egy kevés plusz).
2019 őszén (20-ban?) hozzátettek "ágazati bérpótlékot", akkor is kb. 10%-ot, az alapilletmény tíz százalékát.
Most, 2021-ben is "csak" az alapilletmény 10%-át ajánlották fel, az ágazati és egyéb pótlékok nélküli bruttó százalékát.
Megalázó.
Tudják ők is. Legalábbis az esernyősök biztosan.
Ha mozdulna a társadalom, mozdulnának ők is.

György Almásy írta...

Mindig a másikra várunk. Ha ők megmozdulnak, mi is megyünk... vagy még sem.

PuPu írta...

Kedves jejec, a poszt éppen a szolidaritás hiányáról szól - többek között.
Ha egy tanár lázad, akkor azt kinyiffantják, ha mellé állnak a többiek, akkor van esély a közös célok elérésére.
A hatalom csak az erőből ért, de abból hamar és nagyon.
Nem lehet állandóan rettegni, a megélhetésért aggódni, mert az erkölcsi-anyagi elnyomorodáshoz vezet.
A tanár a gyermek számára jó esetben példakép, az egy tragédia, ha - akárcsak a viselkedésével is - megalkuvásra tanít.
Kedves Belák Andrea, valamit félreértesz, ez a poszt éppenhogy a tanárok, tanítók, óvónők, sőt - a bölcsődei gondozók és segítőik mellett emel szót, merthogy nagyrészt rajtuk múlik a jövő generációinak tudása és ami még fontosabb, emberi minősége.
Ehhez nyugodt körülmények, minőségi iskola és minőségi pedagógus kell, akinek jut egy kis pénze az önképzésére, rekreációjára - szóval a feladatához és az értelmiségi léthez mért emberi életre.
Ma - sajnos - cselédsorban tartja őket a társadalom, és ez addig így is fog maradni, míg nem mutatják meg, hogy képesek az érdekérvényesítésre.
Amit meg 1989-ről írsz az - már ne is haragudj - vicc.
Nem volt itt semmiféle forradalom, hacsak a kockázatmentes hőbörgést nem minősíted forradalomnak.
Sajnos, a pedagógusok voltak az elsők, akik elrohantak a lavórral kiönteni a vízzel a gyereket is, száguldottak hason csúszni a templomokba, ahová addig a lábukat se merték betenni, kivéve egy-két jellemesebb hívőt, és ez jellemző - sajnos - a szakmára.
Errefelé például volt 56-ban vezérhőbörgő, listákat gyártó, aztán gyorsan köpönyeget fordító, későbbi párttag iskolaigazgató, aki a rendszerváltás után ismét felfedezte magában a forradalmárt, és ezt képes is volt komoly pofával elő is adni.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a pedagógus ne legyen rákényszerítve családja megélhetéséért a képmutatásra, hanem tudjon értelmiségihez méltó, független életet élni.
Egyébként meg szekálja őket a radai rossebb, de nem árt azért néha tükröt tartani eléjük sem.
Fogadd el pleinair véleményét, hidd el, ő sem pedagógusellenes, csak realista.
Valaki pedig pontosan fogalmazza meg a társadalmi szolidaritás iránti kikerülhetetlen igényt, különösen akkor, amikor a mai magyar társadalom idomítása a megosztottság miatt könnyebb, mint a múltban bármikor.
Viszont a pedagógusoknak hivatása a nevelés, és ha arra szükség van, hát kivehetnék részüket a társadalom oktatásából és neveléséből is.
A matematika tanárok kiszámolhatnák, hogy a jelenlegi inflációs ráta mellett mennyit is ér a dicsőséges tíz százalék béremelés, mennyi is valójában az infláció, ha a bérből élők, nyugdíjasok fogyasztására vonatkozóan számítjuk ki. Megtaníthatnák a diákoknak, hogy mi az a demokrácia, mi a valódi hazafiság, mi az a társadalmi béke, mi a politika - és így tovább, hogy diákjaik ne essenek bele a legprimitívebb csapdákba.
És legyen diákjuk az egész mai magyar társadalom. De ehhez az is kellene, hogy ők is értsék a folyamatokat, értsék a minket körülvevő világot és büszke, szabad emberek legyenek.
Érdekérvényesítő képességük bőven van, élni kellene vele.
A társadalomnak mozdulnia kell, a mai lemming-társadalom a szakadék felé masíroz éppen...
Szerintem, természetesen...
:O)))

1970 írta...

Kedves pleinair!

Pedagógusként több dologban is igazat tudnék Neked adni, mert látom azokat a kollégákat, akik nem méltók erre a hivatásra. DE itt most nem ez a lényeg, hanem amiről PuPu és Valaki is írt: a társadalmi szolidaritás totális hiánya. Ezt sajnos tudatosan pusztították az elmúlt 3 évtizedben (az elmúlt 11 évben pedig gyakorlatilag kivégezték). Semmi értelme annak, hogy bizonyos társadalmi rétegekre, csoportokra mutogatunk, mert ezzel gyakorlatilag kisgömböc hazug (tartalmában neolib és fasiszta) politikáját szolgáljuk ki.
A Mérce weboldalán több érdekes és fontos cikk is megjelenik, de amikor belekezdenek az újfeminista mantrájukba (nagyjából: "a mocsok férfiak, akik kizsákmányolják a szerencsétlen nőket"), akkor én lapozok. Észre sem veszik, hogy ezzel - gondolom, nem szándékoltan - kisgömböc megosztó, társadalomromboló politikáját szolgálják ki. És, ami a legnevetségesebb, mindezt baloldali politikának kiáltják ki. Óriás dühükben és vehemenciájukban azzal sem törődve, hogy a baloldali politika sava-borsa a társadalmi szolidaritás és kohézió építése és erősítése (lenne). (A másik ilyen dolog a Kádár kor gyűlölete, amikor lapozok. Szerintem nincs erre alapozó baloldaliság, de ez nem téma most.)