MERRE MEGY A VILÁG

Hát tönkre megy.
Már persze szerintem, ami nem egészen annyira tudományos vélemény, mint a bulvárban nyomon követhető feltételezések a brit tudósoktól, de a találati valószínűség - akárcsak az ő munkásságukban - ez esetben is ötven százalékos - vagy igazam van, vagy nincs.
Szóval, véleményem szerint a jelenleg tapasztalható folyamatok ismeretében a világ tönkre megy, mert az ember semmiből sem tanul, és tömegméretekben - úgy tűnik - egyre butább lesz.
Pedig minden eszköz a kezében van, hogy megvalósítsa a Paradicsomot itt a Földön, még életünkben, de valahogy nem akar összejönni a dolog.
Megmondták a klasszikusok, hogy a termelőerők fejlődése mindig sokkal gyorsabb, mint az emberi tudat fejlődése, de ma már a tudat többszörös körhátrányba került, és ezen nagyon nehéz lesz segíteni.


Azt szokták mondani, hogy a társadalmak természetes állapota nem a béke, hanem a háború, és ez valószínűleg igaz is, hiszen az ember nehezen viseli a másságot, nyilvánuljon az meg akár bőrszínben, nyelvben, szokásokban, öltözékekben, a hitvilágban, a társadalmi berendezkedésben. Miként a művelt francia mondja: Similis simili gaudet - hasonló a hasonlónak örül.
Azt merő szeméremből nem mondja, hogy aki nem hasonló hozzá, annak nem örül, attól tart, meg azt sem, hogy erős késztetést érez, hogy az ilyet agyoncsapja a kőbaltával, buzogánnyal, cirkálórakétával, - mikor mi kerül a keze ügyébe, ugye.
Így van ez már - sajnos - az ősemberek társadalma óta.
Erről talán neandervölgyi őseink tudnának beszélni, ha a győztes homo sapiens ki nem irtotta volna őket mind egy szálig, de eltűnt birodalmak lakossága sem cáfolná, ha koponyáikból nem halmozott volna fel hegyeket a győztes ellenség.
Ami más az veszélyes, vagy ha nem veszélyes, akkor vetélytárs, akit ha mód adódik rá azonnal meg kell ölni - natürlich a magasan fejlett kultúrákban elméletileg csak politikailag.
Ezt Nagyurunk is kifejtette, habár a gyakorlat - például a felcsúti juhász, vagy a rendőrautóban öngyilkosságot elkövető politikai szolgáltató esete - ezt az elméletet  erősen kérdésessé teszi.


Háború mindig volt, csak régebben kevesebb ember élt, mint manapság és a kőbunkó sem volt olyan hatékony, mint a kazettás lőszer, de panaszra azért akkor sem volt ok.
Ha arra gondolunk, hogy például a mongol hadak kihajtották az elfoglalt városok falai elé a férfiakat, és azoknak végig kellett nézni, amint a dicső mongol harcosok megpocsékolják asszonyaikat-lányaikat, mielőtt őket magukat  megszabadították az élet nehézségeitől, akkor a mai háború akár még humánusnak is mondható habár a propaganda szintjén az ellenfelek fő célkitűzése a gyermekintézmények porig rombolása, a szembenálló csapatok elpusztítására már alig jut lőszer.
Az elmúlt évszázad két nagy háborúja csak gyermeteg katonásdi volt ahhoz képest, ami az emberiségre vár, ha a dolgok így folytatódnak tovább.
Ami bizonyos, egy esetleges harmadik világháború valóban világháború lesz.
Míg az első kettőben a hadszíntér Európa és Ázsia volt, ez most valóban kiterjedne az egész világra, ami talán meghozná a sugárfertőzés  miatt két fejjel és hat lábbal születő emberek eszét.
Bár lehet, hogy ehhez romba kellene dőljenek Manhattan felhőkarcolói és megtanulja Amerika is, hogy nem lehet egy világháborút félmillió halottal megúszni - távoli kontinenseken csatázva a szülőföld érintettsége nélkül.
Persze az is lehet, hogy a történelem folytatását a csótányok, patkányok és a lisztkukacok írják majd...


A világ megváltozott, csak éppen az ember ezt nem hajlandó észrevenni.
Pekingből Sanghajba négy óra alatt lehet eljutni vonattal.
A világ összezsugorodott, ma egy vírus órák alatt jut el a világ egyik végéből a másikba, megszűnt a távoli földrészek sérthetetlenségének mítosza.
Egy hiperszonikus rakéta Oroszországból percek alatt érheti el Londont és viszont, a világ meg eközben XIX. századi társadalmi viszonyok között él.
Ugyanazok az ideálok mozgatják és ugyanazokra a panelekre épül az emberi gondolkodás, semmi nem változik tulajdonképpen.
A gyarmatosítási törekvések is változatlanok, a katonai erő felhasználása is antik recepteken alapul, miközben a nacionalizmus, sovinizmus  és rasszizmus újra és újra mérgezi az emberek lelkét.
A saját szemétdombokon kukorékoló kiskakasok vad kirohanásokat intéznek a globalizáció ellen, mintha bizony lenne erre bárkinek is bármilyen kis befolyása.
Hát nincs.
Az emberiség problémái globális problémák, helyi szinten tarthatunk szép előadásokat arról, hogy majd mi megoldjuk ezeket, de ez nettó hazugság.
Nem is szólva a társadalmi gondokról.
A politika egyre kevésbé szól az érdekekről, egyre inkább ölt vallási jelleget.
Mindenki az angolszász típusú parlamentáris demokráciát tartja a kizárólagosan üdvözítőnek, az "a" demokrácia, mert egyszer Marlborough hercegének leszármazottja azt találta mondani, hogy bár nem tökéletes, de jobb nincs.
Hát ez számára valószínűleg így is volt, ha én is Lady Diana rokona lennék, én is csak azt hiányolnám a parlamentáris demokráciából, hogy nincs pallosjogom, és bár ma már az első éjszaka jogával nemigen tudnék sokat kezdeni, de azért a lehetőség hízelgő lenne...
Vajon biztos, hogy a parlamentáris demokrácia megfelelő minden népnek, minden embernek?
A leghatékonyabb államvezetési forma még a brit tudósok szerint is
az abszolutizmus, aki pedig a parlamentáris demokrácia kritikátlan híve, az nézze meg Orbán demokráciáját.
És ha anno el is végezte a foxi-maxit, akkor se keresse a tartalom és forma dialektikus egységét, mert a fogalom alatt mindenféle autokratizmust fog találni, demokratikus - és mostanában zöld - szósszal nyakonöntve.
A demokrácia fellegvárában a következő választáson egy demens vénember egy szellemi és mentális  kihívásokkal küzdő öregemberrel csap össze, hogy eldöntse, ki legyen a világ legerősebb hadseregének főparancsnoka.
Az embert a frász töri ki, ha belegondol.

Mindenki ki van kelve a diktátorok és az oligarchák ellen, miközben ha egy imperialista hatalom viselkedik diktatórikus módon,  azt az emberek többsége teljességgel természetesnek veszi - már persze, ha a szívének kedves hatalomról van szó.
Az csinálhat akármit - Vietnamtól - Ukrajnáig, az a demokrácia kétségbevonhatatlan letéteményese marad - napalmmal és kínzókamrákkal is .

Merthogy számára az az ígéret földje, ahol minden pasi egy-egy Mészáros Lőrinc, ha nő, akkor meg Várkonyi Andi.
Nem is tudom, erről nekem mindig a mókus jut eszembe, mely mint tudjuk szintén patkány, csak jobb a sajtója...
Mint ahogy oligarcha is csak a túloldalon van, a mi oldalunkon becsületes üzletemberek sétálnak, akik ügyesebbek, mint Zuckerberg...
A klíma megváltozásával kapcsolatos gondokra az emberiségnek közös megoldást kell találnia.
A népességrobbanás okozta gondokra is, hiszen még hátra van ez a jelenség Afrikában, embermilliárdok élelmezéséről és ivóvizéről kell gondoskodni.
A Föld képes lenne eltartani az emberiséget, még csak pattogatott csótányt se kellene ennie, ha az ember ésszerűen viselkedne, de  sok esély erre nincs mostanában.
Ma már nem ideológiák versengenek, hanem népbutítási verseny folyik, az embereket megfosztják a valós információktól és helyette propagandával tömik az agyukat.
Baj lehet ebből, ha egyszer felébrednek az információs  kómából.

Mindezek dacára a világ előrefelé megy, a mostani válság is ennek a jele.
Most éppen az Egyesült Államok katonai-gazdasági-politikai és információs  hegemóniájának megtörése folyik, talán sikeresen. 
Természetesen a folyamat ronda, embertelen és halálosan veszélyes, talán ezért is kellene az emberiségnek észbe kapnia, hogy kereskedni jobb, mint háborúzni.
Hogy nem kell minden embernek szeretni a másikat, csak tiszteletben kell tartani a jogait és érdekeit - kölcsönös előnyökre törekedve.
A nemzetközi szervezeteknek pedig fórumot kell biztosítani a legkisebb népnek éppúgy, mint a szuperhatalmaknak, nem pedig bíróvá feltolni magukat egy olyan modellben, melyben a szervezet fő finanszírozója egyértelmű elvárásokat támaszt az általa fizetett bürokratákkal szemben.
Rengeteg idő telik még el, mire létrejön a Föld lakosságát irányító testület, mire az ember vissza fogja venni a termelőeszközök, erőforrások tulajdonjogát mai bitorlóitól és létrejön egy igazságos társadalom.
Senki nem tudja ma még, milyen formában, de a történelmi szükségszerűség ki fogja követelni létrejöttét.
Közben persze meg kell küzdeni néhány apró problémával, mint például egy új népvándorlás,  néhány új kihívással, mint a mesterséges intelligencia és a robotok széleskörű elterjedése, néhány új Messiással, akik abban különböznek a régiektől, hogy azok néptanítók voltak, ezek meg néphülyítők.


A haladás nem egy egyenes vonalú töretlen fejlődés, tendencia-jelleggel érvényesül, időigényes és tele van az út buktatókkal.
Mégis,  végig kell menni rajta az emberiségnek, ha életben akar maradni.

:O)))