Szegény jó Brezsnyev jut eszembe, ha Trumpra nézek.
Pont az a mentralitás, az az önteltség, az a küldetéstudat.
Mikor raportra rendeli Zelenszkíjt, természetesen jogosan teszi.
Végtére is a saját idomított majmát nevelgeti, hiszen áttételesen szemlélve a dolgot ő - Amerika - kreálta egy rossz pillanatában, mikor elhitte, hogy ő a világ ura, és neki kell valóra váltania az új világpolitika, a Pax Americana szép rendjét.
És ellátni a rendfenntartók hálátlan feladatát, kordában tartani a renitenseket, lecsipegetni a világ vadhajtásait, - már ha azok nem nekünk hajtanak - hasznot...
Tulajdonképpen még csak rosszat sem akar, csak kereskedni, adok-kapok, valamit valamiért, hogy Amerika ismét nagy legyen.
Merthogy Amerikát lelépték.
Gazdaságilag mindenképpen és katonailag sem érezheti magát biztonságban.
Kína robbanásszerű fejlődése sötét felleg a távolban.
Kína termel, szinte mindent és minden igényt kielégítő mennyiségben, Amerika óriási gazdasága meg főként a szolgáltatásokon alapul,
Ez roppant veszélyes, hiszen egy kiélezett katonapolitikai helyzetben komoly hátrányt jelent a szakképzett munkaerő hiánya, az importfüggőség, a megfelelő alapanyagok hiánya.
Nagy veszélyt jelent a dollár egyeduralmának megingása, a világkereskedelem elsőszámú tartalékvalutájának letaszítása a trónról.
Bár szeretik elhallgatni, de katonailag sem állnak valami parádésan.
Rakétatechnikában az oroszok messze megelőzték őket. Műholdjaik ott vannak az amerikai műholdak nyakán, erőik szétporlasztva nyolcszáz katonai bázison a világ minden táján, repülőgép-hordozóik felett - csakúgy, mint az oroszok harckocsijai felett - eljárt az idő, a tengeralattjárók tekintetében meg az oroszok jobban állnak.
Jelenleg Kínáé a legnagyobb létszámú hadsereg, a világ legnagyobb flottája, és erről sem esik gyakran szó a nyugati médiában.
És akkor ott van még Amerika ellenfeleinek gyakorlatilag kimeríthetetlen nyersanyagkincse, emberanyaga, és morális fölénye, ami abból adódik, hogy Amerika háborúi a hangzatos jelszavak ellenére nyersanyagokért, piacokért és a világ feletti egyeduralomért folytak, és egyáltalán nem oldottak meg semmit - viszont lábbal tiporták saját magasztos elveiket.
Pont az a mentralitás, az az önteltség, az a küldetéstudat.
Mikor raportra rendeli Zelenszkíjt, természetesen jogosan teszi.
Végtére is a saját idomított majmát nevelgeti, hiszen áttételesen szemlélve a dolgot ő - Amerika - kreálta egy rossz pillanatában, mikor elhitte, hogy ő a világ ura, és neki kell valóra váltania az új világpolitika, a Pax Americana szép rendjét.
És ellátni a rendfenntartók hálátlan feladatát, kordában tartani a renitenseket, lecsipegetni a világ vadhajtásait, - már ha azok nem nekünk hajtanak - hasznot...
Tulajdonképpen még csak rosszat sem akar, csak kereskedni, adok-kapok, valamit valamiért, hogy Amerika ismét nagy legyen.
Merthogy Amerikát lelépték.
Gazdaságilag mindenképpen és katonailag sem érezheti magát biztonságban.
Kína robbanásszerű fejlődése sötét felleg a távolban.
Kína termel, szinte mindent és minden igényt kielégítő mennyiségben, Amerika óriási gazdasága meg főként a szolgáltatásokon alapul,
Ez roppant veszélyes, hiszen egy kiélezett katonapolitikai helyzetben komoly hátrányt jelent a szakképzett munkaerő hiánya, az importfüggőség, a megfelelő alapanyagok hiánya.
Nagy veszélyt jelent a dollár egyeduralmának megingása, a világkereskedelem elsőszámú tartalékvalutájának letaszítása a trónról.
Bár szeretik elhallgatni, de katonailag sem állnak valami parádésan.
Rakétatechnikában az oroszok messze megelőzték őket. Műholdjaik ott vannak az amerikai műholdak nyakán, erőik szétporlasztva nyolcszáz katonai bázison a világ minden táján, repülőgép-hordozóik felett - csakúgy, mint az oroszok harckocsijai felett - eljárt az idő, a tengeralattjárók tekintetében meg az oroszok jobban állnak.
Jelenleg Kínáé a legnagyobb létszámú hadsereg, a világ legnagyobb flottája, és erről sem esik gyakran szó a nyugati médiában.
És akkor ott van még Amerika ellenfeleinek gyakorlatilag kimeríthetetlen nyersanyagkincse, emberanyaga, és morális fölénye, ami abból adódik, hogy Amerika háborúi a hangzatos jelszavak ellenére nyersanyagokért, piacokért és a világ feletti egyeduralomért folytak, és egyáltalán nem oldottak meg semmit - viszont lábbal tiporták saját magasztos elveiket.
Hazugságokon alapultak, mint a mostani ukrán háború is, piszkos eszközökkel szerettek volna tiszta eredményeket felmutatni, de ez nemigen sikerült.
Irak, Líbia, Szíria csak némi olajat hozott, de fejlődő, normális világot nem.
A színes forradalmak sem hozták el Amerika imádatát, pedig dollármilliárdokat öntöttek felszításukba, és kudarcba fulladt legutóbbi elkalkulált ukrán háborújuk is, Ebből kihátrálni pedig nehezebb lesz, mint Vietnamból volt hajdan.
Ennek a kísérletnek vagyunk tanúi és elszenvedői napjainkban.
Brezsnyev elvtárs is magához rendelte időnként a vazallus-államok vezetőit, Trumpnak még erre sincs szüksége, hiszen vazallusai farokfelcsapva rohantak hozzá könyörögni, hogy segítsen nekik megteremteni a győzelem, de legalább a tisztes kiegyezés látszatát.
Mintha Európa összes idiótája egyszerre jutott volna hatalomra, olyan szép egységben próbálták rábírni Trumpot arra, ami ellentétes alapvető érdekeivel.
Szinte Petri-csészében lehetett tanulmányozni azt, hogy hova vezet, ha a választó arra alkalmatlanokat hoz helyzetbe, akik aztán meg vannak győződve arról, hogy ők Európa igazlátói, a bölcsek kövének hordozói.
Szinte észre sem veszik, hogy az utóbbi öt-tíz évben olyan gyorsan helyezték a világpolitika perifériájára Európát, amire egy vesztett háború sem lett volna képes.
Szánakozva lehet szemlélni azt a s*ggnyalással turbózott időnkénti hepciáskodást, melyet előadnak.
Angela Merkel volt talán az utolsó európai politikus, azóta a politizálás errefelé egy leánygimnázium harmadik osztályának szintjén folyik, klikkesedéssel, rózsaszín álmokkal, fantáziálgatásokkal.
Nem kell ahhoz atomfizikusnak lenni, hogy valaki meglássa a szomorú valóságot.
Irak, Líbia, Szíria csak némi olajat hozott, de fejlődő, normális világot nem.
A színes forradalmak sem hozták el Amerika imádatát, pedig dollármilliárdokat öntöttek felszításukba, és kudarcba fulladt legutóbbi elkalkulált ukrán háborújuk is, Ebből kihátrálni pedig nehezebb lesz, mint Vietnamból volt hajdan.
Ennek a kísérletnek vagyunk tanúi és elszenvedői napjainkban.
Brezsnyev elvtárs is magához rendelte időnként a vazallus-államok vezetőit, Trumpnak még erre sincs szüksége, hiszen vazallusai farokfelcsapva rohantak hozzá könyörögni, hogy segítsen nekik megteremteni a győzelem, de legalább a tisztes kiegyezés látszatát.
Mintha Európa összes idiótája egyszerre jutott volna hatalomra, olyan szép egységben próbálták rábírni Trumpot arra, ami ellentétes alapvető érdekeivel.
Szinte Petri-csészében lehetett tanulmányozni azt, hogy hova vezet, ha a választó arra alkalmatlanokat hoz helyzetbe, akik aztán meg vannak győződve arról, hogy ők Európa igazlátói, a bölcsek kövének hordozói.
Szinte észre sem veszik, hogy az utóbbi öt-tíz évben olyan gyorsan helyezték a világpolitika perifériájára Európát, amire egy vesztett háború sem lett volna képes.
Szánakozva lehet szemlélni azt a s*ggnyalással turbózott időnkénti hepciáskodást, melyet előadnak.
Angela Merkel volt talán az utolsó európai politikus, azóta a politizálás errefelé egy leánygimnázium harmadik osztályának szintjén folyik, klikkesedéssel, rózsaszín álmokkal, fantáziálgatásokkal.
Nem kell ahhoz atomfizikusnak lenni, hogy valaki meglássa a szomorú valóságot.
Európának egy esélye lett volna: ha összefog az oroszokkal, de ezt az esélyt elpackázta - semmiért.
Merkelre szokták fogni, hogy a bevándorláspolitikát elcseszte, de ez csak részben-és kis részben - igaz.
A bevándorlás mértéke ugyanis attól függ, milyen erők zavarásszák a szerencsétlen bevándorlókat/menekülteket Európa felé. és ha megkapargatjuk kicsit a dolog felszínét, hát kiderül, hogy ugyanazok az erők, melyek most a bevándorlás kártékonyságán siránkoznak.
Hol van már a régi szlogen, az emberek és eszmék szabad áramlásáról?
És hol van az érintett államok hatékony befogadási rendszere a feladat megoldására?
Nem szólva arról, hogy némelyik ország évtizedek óta küzd a problémával, köztük kontinensünkön kívül az USA is.
És még el sem indult az igazi népvándorlás...
Európának nincs semmilyen csereértéke, talán a szellemi tőkén kívül, de hát már ott is végzetes a lemaradás.
Mi persze késhegyig menő harcot folytatunk az ellen, hogy a világ 34. legjobb egyeteme campust hozzon létre Budapesten.
A legjobb magyar egyetem valahol a 250-330. hely közelében található.
Katonailag Európa nulla, és akkor még nem is a BRICS erejét nézzük.
Hogy ezen a helyzeten lehet-e változtatni?
Bizonyára, csak nem ezekkel a szavlejárt politikusokkal, akik persze kézzel-lábbal kapaszkodnak az íróasztalukba, a választónak meg jólesik, ha egy még nála is ostobábbat tesz meg vezérürünek maga fölé.
A mi személyes tragédiánk is ott pöffeszkedik Európa vezetői között.
Nem is lóg ki nagyon a társaságból, hisz korrupt az egész banda.
Ursulánk is imádkozik, hogy megússza az sms botrányt, és ezek a vezetők ezer szállal kötődnek a hadiiparhoz - s nem ingyen.
A mi boldogságunk sem kanalat farag, hanem aknavetőt, páncélozott járműveket, oktató repülőgépeket és még a fene tudja mit gyárt, és dumálhat bármit, ezek oda fognak kerülni, ahol kereslet mutatkozik rájuk.
És ha esetleg most el is zavarják, ami egyébként nem valószínű, az csak színjáték lesz: a hatalom és a pénz marad.
Amit Ázsiával produkál, az persze nem lenne rossz az országnak, példát vehetnénk Erdély aranykoráról, amikor egy pici állam saját kora világpolitikai realitásait figyelembe véve megtanult megélni a hatalmas oszmán birodalom mellett.
A sajnálatos helyzet mégis az, hogy mi Európához tartozunk.
Nem vagyunk szlávok, kínaiak meg végképp nem, esetleg abban reménykedhetünk, hogy a honi cigányság lélekszáma a következő századfordulóra jelentősen megemelkedik, és akkor Kalányos miniszterelnök felfedezheti az indiai rokonokat.
De addig még sok víz lefolyik a Gangeszen, és kérdés, hogy ha ez így folytatódik, lesz-e egyáltalán magyar állam addigra.
Merthogy az Uniónak - ha ebben a formában folytatja - annyi.
Ez már akkor eldőlt, mikor a belépési kérelmünket elfogadta, és hát, ugye, a NATO-nak is annyi, ugyanezen okból.
Merkelre szokták fogni, hogy a bevándorláspolitikát elcseszte, de ez csak részben-és kis részben - igaz.
A bevándorlás mértéke ugyanis attól függ, milyen erők zavarásszák a szerencsétlen bevándorlókat/menekülteket Európa felé. és ha megkapargatjuk kicsit a dolog felszínét, hát kiderül, hogy ugyanazok az erők, melyek most a bevándorlás kártékonyságán siránkoznak.
Hol van már a régi szlogen, az emberek és eszmék szabad áramlásáról?
És hol van az érintett államok hatékony befogadási rendszere a feladat megoldására?
Nem szólva arról, hogy némelyik ország évtizedek óta küzd a problémával, köztük kontinensünkön kívül az USA is.
És még el sem indult az igazi népvándorlás...
Európának nincs semmilyen csereértéke, talán a szellemi tőkén kívül, de hát már ott is végzetes a lemaradás.
Mi persze késhegyig menő harcot folytatunk az ellen, hogy a világ 34. legjobb egyeteme campust hozzon létre Budapesten.
A legjobb magyar egyetem valahol a 250-330. hely közelében található.
Katonailag Európa nulla, és akkor még nem is a BRICS erejét nézzük.
Hogy ezen a helyzeten lehet-e változtatni?
Bizonyára, csak nem ezekkel a szavlejárt politikusokkal, akik persze kézzel-lábbal kapaszkodnak az íróasztalukba, a választónak meg jólesik, ha egy még nála is ostobábbat tesz meg vezérürünek maga fölé.
A mi személyes tragédiánk is ott pöffeszkedik Európa vezetői között.
Nem is lóg ki nagyon a társaságból, hisz korrupt az egész banda.
Ursulánk is imádkozik, hogy megússza az sms botrányt, és ezek a vezetők ezer szállal kötődnek a hadiiparhoz - s nem ingyen.
A mi boldogságunk sem kanalat farag, hanem aknavetőt, páncélozott járműveket, oktató repülőgépeket és még a fene tudja mit gyárt, és dumálhat bármit, ezek oda fognak kerülni, ahol kereslet mutatkozik rájuk.
És ha esetleg most el is zavarják, ami egyébként nem valószínű, az csak színjáték lesz: a hatalom és a pénz marad.
Amit Ázsiával produkál, az persze nem lenne rossz az országnak, példát vehetnénk Erdély aranykoráról, amikor egy pici állam saját kora világpolitikai realitásait figyelembe véve megtanult megélni a hatalmas oszmán birodalom mellett.
A sajnálatos helyzet mégis az, hogy mi Európához tartozunk.
Nem vagyunk szlávok, kínaiak meg végképp nem, esetleg abban reménykedhetünk, hogy a honi cigányság lélekszáma a következő századfordulóra jelentősen megemelkedik, és akkor Kalányos miniszterelnök felfedezheti az indiai rokonokat.
De addig még sok víz lefolyik a Gangeszen, és kérdés, hogy ha ez így folytatódik, lesz-e egyáltalán magyar állam addigra.
Merthogy az Uniónak - ha ebben a formában folytatja - annyi.
Ez már akkor eldőlt, mikor a belépési kérelmünket elfogadta, és hát, ugye, a NATO-nak is annyi, ugyanezen okból.
De most nagyon észnél kellene lennünk, a létünk forog kockán.
Sajnos olyan politikus a láthatáron sincs, aki rendelkezne a megfelelő mennyiségű ésszel, de talán megokosodnak a háború lezárásával, melynek mi sem nyertesei, sem haszonélvezői nem leszünk, csak egy "Megbízhatatlan szövetséges" címre tehetünk szert.
Az meg Ázsiának sem kell.
Európa meg vagy állammá alakul, vagy megy a levesbe.
És ez a döntés ránk is kihat, de vastagon.
Hogy milyennek kellene lennie ennek az új államnak?
Szerintem szövetsági államnak - orosz részvétellel.
A sírból hoznánk vissza a meccset, de ez annyira logikus, hogy errefelé illuzórikus.
Pedig a történelem majd rákényszerít bennünket, de addigra már késő lesz...
:O)))
Sajnos olyan politikus a láthatáron sincs, aki rendelkezne a megfelelő mennyiségű ésszel, de talán megokosodnak a háború lezárásával, melynek mi sem nyertesei, sem haszonélvezői nem leszünk, csak egy "Megbízhatatlan szövetséges" címre tehetünk szert.
Az meg Ázsiának sem kell.
Európa meg vagy állammá alakul, vagy megy a levesbe.
És ez a döntés ránk is kihat, de vastagon.
Hogy milyennek kellene lennie ennek az új államnak?
Szerintem szövetsági államnak - orosz részvétellel.
A sírból hoznánk vissza a meccset, de ez annyira logikus, hogy errefelé illuzórikus.
Pedig a történelem majd rákényszerít bennünket, de addigra már késő lesz...
:O)))
25 megjegyzés:
Kedves Pupu! Szerintem minket ez nem fog érinteni. Semmit nem veszünk észre majd az új világrendből, mert Magyarország mindig is egy jelentéktelen kis ország volt és az is marad. Esetleg csak nem lesz jobb az élet. De hát jobb élet amúgy sem volt várható errefelé. Az ország vezetésében sem várható változás.
Az amerikaiaknak és a nyugat-európaiaknak nagyobb lesz a kontraszt. Mi meg maradunk ahol voltunk.
Kedves Barátom! Szerintem belőled hiányzik a politikai képzelőerő. Abban igazad van, hogy jelenleg nincs nagy választék komolyan vehető politikusokból, de biztos vagyok benne, hogy ez nem marad így örökké. A jelenlegi helyzetben tömegek kényszerülnek arra, hogy foglalkozzanak az életükkel, a jövőjükkel és csak idő kérdése, hogy rádöbbenjenek, arra, hogy össze kell fogniuk legalább azokkal akiknek ugyanazok az érdekeik és a problémáik. Ebből pedig egyenes út vezet az alulról szerveződő pártok kialakuláshoz.
Abban egyet kell, hogy értsek a poszt írójával, hogy a kínaiak a meccs egyértelmű győztesei, mert náluk van a világ ipari kapacitásának a jelentős része, hatalmas és modern hadseregük van és egészében egy óriási gazdaság. És ezt már csak én teszem hozzá, eddig kimaradtak minden jelenlegi háborúból. A szomszédjukban két olyan ország is van amelyik hadviselő. Az egyik Oroszország a másik Irán. Egy háború mindig pusztító és áldozatokat követel. Ezért legyengíti az országot. Mindegy, hogy végül nyer vagy veszít. Ebből Kína bölcsen kimarad. Így kétségkívül nevető harmadikként Kína lesz a győztes, szuperhatalom.
Nekünk csak annyi dolgunk lenne, hogy eldöntjük mihez kezdünk ezzel a felismeréssel. A magyar - kínai kapcsolatok meglepően jók, még kínai iskola is működik, Budapesten. És számos kínai beruházó van az országban.
Szerintem ez így együtt lehetne egy kitörési pont az országnak. Csak fantázia kellene hozzá.
Szemben a bloggerrel én nem hiszem, hogy a létünk forogna kockán. Senki nem akar tőlünk elvenni semmit. Igazán nem állunk senkinek az útjában sem. Miért bántana minket bárki is. Persze az ukránok egy kicsit haragszanak ránk, de egyszer vagy így vagy úgy véget ér a háború odaát és akkor jobb dolguk is lesz mint minket elpusztítani.
Szóval neked sem kellene ilyen sötéten látni a jövőt!
Azt hiszem tévedsz, kedves N!
Amit mi gazdaságnak gondolunk, az tulajdonképpen a német autóipar, és egy-két - ehhez szorosan kapcsolódó akkumulátorgyár, egy épülő kínai autógyár, gyermekcipőben járó hadiipari bedolgozás, és más jóformán semmi.
Mi a német ipar bérrabszolgái vagyunk, a német gazdaság pedig éppen haldoklik, és ha a német gazdaság tüsszent, akkor mi ágynak esünk.
És ki tudja mi lesz a vége ennek az európai harciaskodásnak?
És mindig van lejjebb...
:O)))
Hát, én már csak ilyen fantáziátlan alak vagyok, de sebaj...
Viszont azt illúziónak tartom, hogy alulról szerveződjenek pártok az érdekazonosság alapján, hiszen errefelé az emberek még a saját érdekeiket sem ismerik fel.
Nézd meg a cigányokat, vagy nézd meg a nyugdíjasokat - nem kellene sok ész ahhot, hogy felismerjék, mi lenne jó nekik, és mégsem.
Ha minden nyugdíjas azonosan szavazna, nem lehetne másodrendű állampolgár a nyugger, nem lehetne még azt a kis maradék pénzt is kilopni a zsebéből.
Abban sem tudok egyetérteni veled, hogy egy háború mindig legyengít egy országot, sőt.
Oroszországot például az ukrán háború rákényszerítette exportpiaca diverzifikálására, hadserege modernizálására, a fogyasztási termékek hazai gyártására, a termelés hatékonyságának növelésére, és aki azt hiszi, hogy ebből a helyzetből meggyengülten kerül ki, az emlékezzen a II. Vh. előtti és utáni Szovjetunió példájára.
Kína remek példa a magyar mentalitásra, az akkumulátorgyárak elleni közfelháborodás mutatja meg a magyar társadalom rugalmasságát.
Kínai általános iskola van, de a Fudan egyetem ellen sikeresen tiltakozott a széleslátókörű magyar értelmiség, és ki tudja, mit hoz majd a mesterséges intelligencia, a robotizálás.
A mezőgazdaságunk padlón van, a magyar falu dögrováson, ha - ne adj isten - háború lesz, azt ez az ország nem biztos, hogy túléli.
Persze megírhatod, hogy mi ad okot az optimizmusra, rám férne egy kis optimizmus valóban...
:O)))
Kedves Pupu!
Sajátos, hogy az USA világpolitikai (világgazdasági) tévesztésében nem látják meg a tőke lényegét.
A „tőkének nincs nemzetisége” (az – sajnos -, csak a munkának van, Marx és Lenin történelmi tévedése! Először identitás és csak utána az osztálytudat) elkerülhetetlenül végzi ki a kialakult, fennállt tőkerendet. És úgy látszik, vele együtt a civilizációt. A profithajsza vitte ki az észak-amerikai termelőtőke (erő) jórészét a szerte a világba. Ez elporlasztotta a USA gazdasági vezető erejét. Trump nem tesz mást, mint ezt a tőkeerőt akarja visszavinni az országába. Ez egyáltalán nem ostoba felismerés és cselekedet. A MAGA erről szól. Felismerte, hogy a kitelepített hazai termelés külhonban minimalizált munkaerő-költségeit („versenyképesség!”) a vámokkal tudja kiegyenlíteni. A világkereskedelmi árszínvonalat a hazai termelés költségszintjéhez igazítani. A hazai, ”nemzeti” tőkét hazahozni.
Egyszerű ez, mint a faék.
Kedves Pupu! Igazándiból a politikai fantázia hiányát nem neked címeztem, de ha már így alakult, akkor erre is adnék egy viszontválaszt. Úgy látom, hogy a politikai előrelátás vagy fantázia nagy hiánycikk ma világszerte ezért hajlamosak vagyunk beleragadni a szekértábor logikába, ami patt helyzetek tömegét eredményezi.
Az a valódi probléma, hogy a magyar népnek nincsen tapasztalata abban, hogy hogyan kell közösen fellépni az érdekeinkért. Ez egy tanulási folyamat amiben komoly hátránya van ennek a népnek, de azért előbb-utóbb biztosan magára talál. Hiszen járni és beszélni is megtanultunk.
Kínával kapcsolatban szerintem nem a magyar mentalitásra láttunk példát, hanem a törzsi gondolkodásara. Mivel a jelenlegi - nevezzük garnitúrának -elkergette az országból - a szintén kiváló - CEU-t, ezért az ellenzék nem akarta, hogy egy másik - egyébként szintén élvonalbeli - egyetemmel, a Fudan-al helyettesítse. Ez ostobaság, de nem magyar sajátosság, mert a törzsi logika nem csak itt pusztít.
Szerintem az ésszerű az lett volna, hogy "örülünk a Fudan-nak és követeljük vissza a CEU-t". A mezőgazdaság valóban a padlón , de ez már 1990-óta így van.
Szerintem nálunk nem lesz háború, hacsak az orosz hadsereg nem akarná elkezdeni Nyugat-Európa invázióját, mert a térkép szerint akkor útba esünk. De ettől a lehetőségtől eltekintve nem létezik olyan ok ami miatt bárki is megtámadná az országot.
Ne felejtsük el, hogy minden válságos időszak véget ér egyszer. Az élet pedig megy tovább.
"A sajnálatos helyzet mégis az, hogy mi Európához tartozunk."
A magyar egy félázsiai népség...(O.V.)
Kedves anteus!
Egyszer ismertem egy antikapitalista, anarchista srácot akit globalizáció ellenes tüntetéseken többször, több országban begyűjtöttek már a helyi zsaruk. Ő mondta mindig azt, hogy Amerika megásta a a saját sírját amikor a termelő iparát kitelepítette Kínába. Akkor én azt gondoltam a rohamrendőrök kicsit túl lelkesek voltak és nagyobbat ütöttek a fejére a kelleténél. Erre most kiderül, hogy neki volt igaza!
És akkor kijelenthetjük, hogy valamiben Trump-nak is igaza van?!
Kedves Pupu! Azért a német ipar haldoklása barokkos túlzás. Persze a magyar gazdaság kicsi és kiszolgáltatott ezért minden változást megérez. De ez már évtizedek óta így van. Ez most miért más?
Kedves N, ha ez így folytatódik drágul az energia, a chipek, egekbe szökik a ritka földfémek ára, - ha egyáltalán hozzá fog jutni Németország.
Versenyképesség?
Drágul a szakképzett munkaerő is, szűkül a piac, komoly versenytársakat kap az autóipar, amely máris lemaradásban van az elektromos hajtás tekintetében.
Rengeteg a belső társadalmi probléma.
Hát nem egy virágzó gazdaság benyomását kelti, és a jövője...
:O)))
Ez pontosan így van. A ritka földfémek legnagyobb kitermelöje Kína. A ritka földfémek export korlátozását gazdasági fegyverként használva hiányt idézett elö, ami felfelé hajtja az árakat. Szerinted Kína célja ezzel az európai gazdaság megfojtása? Kinek adja el a termékeit, ha kicsinálja a saját fél milliárd lakosú piacát?
Az általad felsorolt problémák ráadásul nem újkeletüek. Ettöl még nem fogunk "mindmeghalni".
Kedves Klaus!
Miért ne lehetne igaza Trumpnak? A személyisége beteg, nem az agya. Amúgy nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, hogy őt is hazai gazdasági erők emelték újra hatalomba. A maguk céljai eléréséhez.
Az USA állama is adóból él. (Persze csomó másból is, de ezt most hagyjuk.) A kivitt munkahelyek, a kint megtermelt profitok adóveszteségei nagyon meggyengítik. A gyors bevételnövelés kitűnő eszköze a pozitív vámegyenleg növelése. Erre írtam, hogy nem bonyolult. Mindössze USA-méretű hatalom kell hozzá…
Egyébként egy Stiglitz nevű amerikai Nobel-emlékdíjas közgazdász fejére is nagyot üthettek, mielőtt megírta a „A globalizáció és visszásságai” című könyvét. Elég, ha csak a 81. oldaltól olvasod.
Eszünkbe juthatnak Hamlet szavai Horatióhoz.
***********
Nagyon laza vagy ezzel:
"A mezőgazdaság valóban a padlón , de ez már 1990-óta így van."
Ez a mai valóságunk alapvető oka. Messzemenő következtetések adódnak.
Kedves anteus! A sors fintora, hogy valószinüleg ugyanazok az amerikai, hatalmi körök mozgatják Trump-ot amelyek annak idején, a Reagen idején az ipart kivitték Kínába. Ez van amikor a vezérlö eszme a kapzsiság.
A mezögazdaság problémáját nem veszem félvállról, mindössze arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a magyar mezögazdaság, helyzete a 90-es évek óta adottság. Ez valamennyi kormány valamint a renszerváltás büne, nem csak a FIDESZ-é. Ha jól tudod a magyar mezögazdaság azért nem lehet olyan erös mint régen, hogy ne lehessen a nyugati államok mezögazdaságának a versenytársa. Ennyit a kapitalizmusról meg a "szabad versenyröl"! Azon gondolkodom, hogy ilyen áron kell-e nekünk Európa?
"A személyisége beteg, nem az agya."
Kedves anteus!
Ez azért némileg megmosolyogtató kijelentés.
Kedves 1970!
Engem pl. a magyar miniszterelnök erős kognitív képességei és erkölcstelen személyisége közötti kiáltó ellentmondás nem szokott röhögésre ingerelni.
De nem vagyunk egyformák.
Kedves anteus!
Az a gond, hogy kissé "túl szabadon" dobálózol bizonyos fogalmakkal. Az agy nem azonosítható pusztán a "kognitív képességekkel", ahogyan a "személyiség" sem függetleníthető bizonyos agyi történésektől. A személyiség a pszichológia egyik legátfogóbb fogalma, testi és pszichés tulajdonságaink integrált és dinamikus rendszereként értelmezhető. Ennek az agyi folyamatok több tekintetben is szerves részei.
A mosoly és a röhögés sem azonosítható egymással, itt sem kellene a kettőt összemosni.
Végül egy kérdés:
Kisgömböcünk "erős kognitív képességeiről" írsz. Ez alatt mit értesz? Mikor adta ez az ember tanújelét annak, hogy az értelmi képességei "erősek" lennének? Az erkölcstelenség egy komoly jellemhiba, ezzel egyetértek, de az "erős kognitív képességeinek" én nem láttam még tanújelét. Legalábbis nem itt állna ez az ország, ha ennek az alaknak "erős kognitív képességei" lennének.
Kedves 1970!
Ezek nem szinonimák, és nem fejlődési fokozatok:
Buta (genetikai fogyatékosságok) – ostoba (műveltségbeli fogyatékosságok) – erkölcstelen (közösségi fogyatékosságok).
A tanulási (kognitív) képesség mindhárommal dolgozik. Nem véletlenül NEM írtam Orbánról, hogy „okos”. Képességei jók, de azokat erkölcstelenül, rosszra használja. Javaslom Ancsel Éva műveinek ismeretét, különösen az ”Írás az ethoszról”-t.
(Wiki AI a kognitívról:
„A kognitív jelentése „megismerő”, „gondolkodáson alapuló” vagy „a megismerésre vonatkozó”. Tágabb értelemben az emberi elme gondolkodással, észlelés, memória, probléma- és döntéshozás révén történő információfeldolgozását, valamint a világról való tudásszerzést jelenti. A kognitív folyamatok lehetővé teszik a tanulást, a tájékozódást és az intelligens viselkedést.
A téma iránti nagyobb elkötelezettség esetén javaslom:
Badiou, Alain: A politika nem az Államhatalom irányítása.
https://merce.hu/2025/07/26/badiou-a-politika-nem-az-allamhatalom-iranyitasa-a-politika-egy-teljesen-uj-es-konkret-valosag-feltalalasa-es-megvalositasa/
*************
Gonosz az, aki erőszakos-haragtartó-bosszúálló, az ethosz-éthosz fogalompárból csak az éthoszt ismeri el. (Utalnék Ancsel idézett művének 43. oldalán bejegyzett 10. lábjegyzetére. De e kettősségre épül a szophoklészi Antigoné drámája is.) A gonoszság súlyos személyiség-betegség. A pszichopátia az.
Vitatja ezt valaki Orbánnal kapcsolatban? Én nem.
Miért ne lehetne egy okos ember gonosz? Vagy megfordítva: egy gonosz ember szükségképpen nem okos?
A világirodalmi kitekintésre itt nincs hely.
Kedves 1970! Szerintem ez a vita a miniszterelnök kognitív képeségeiröl figyelmet kívül, hagyja az öregedést. Kéri László fiatal kora óta ismeri Orbánt és több interjúban is elmondta, hogy fiatolon remek elemzéseket írt és igen intelligens volt.
Ez mostanra a múlté. Az öregedés, az alkohol fogyasztás, a folyamatos stress, a mentális betegségek és az ezekre felírt gyógyszerek mind rontják kognitív képességeket. Önála ezek a tényezök mind halmozottan fenn állnak.
A miniszterelnök erkölcsei azok amelyek nem romlottak csak a növekvö hatalommal az utolsó gátlások is leomlottak. Mindig is jellemtelen alak volt ezt többen megerösítették már azok közül akik régóta ismerik.
Ez az ember mentálisan tönkrement, morálisan mindig is halott volt. Mostanra pedig már nem alkalmas semmire.
Kedves N!
Nyilván ezek a hatások nem keveset rontottak a mentális és kognitív képességein. Kérivel kapcsolatban viszont meglehetősen szkeptikus vagyok: nyilván ezt kell mondania önigazolásként, hiszen elég sokáig reklámozta ő is ezt a jellemtelen, gerinctelen alakot, mint "jövőnk zálogát". Ez ugyanaz a duma, mely szerint "a rendszerváltás milyen csodálatos dolog volt, csak közben elromlott valami". Szembe kellene nézni végre az ilyen értelmiségi figuráknak, mint Kéri azzal, hogy mi a felelősségük abban, ahová ez ez egykor egészséges társadalom és élhető ország jutott.
Az, hogy mára milyen kisgömböc, teljesen evidens, csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Számomra az indulás is súlyos problémákkal teli.
Kedves anteus!
Továbbra is fenntartom, hogy a fogalmakat túl szabadon kezeled. A buta, mint "genetikai fogyaték", meglehetősen furcsa megközelítés. A "fogyaték" gyógypedagógiai szakkifejezés, semmiképpen sem keverném ide.
A kognitív szóval kapcsolatban szakmai forrásra utalnék inkább, a Wiki helyett:
"Kognitív: Megismerő, megismerésre vonatkozó tudattartalom. A világ (benne más emberek és a magunk) dolgainak, jelenségeinek, megnyilvánulásainak a megismerése során tudatunkba beépül az az ítélet is, amelyet a dolgok (benne a saját magunkról való tudásunk, az én, a self) hozzánk fűződő viszonyáról, jelentőségéről alkotunk (énkép és érték együtt). A kogníció része az oktulajdonítás (attribúció) és a személypercepció is. A megismerő tevékenység végeredménye tehát a tudatban egy viszonyrendszer is énképünk, másokról és a világ dolgairól alkotott képünk összefüggéseiről."
https://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/97/fogalomtr.html#K
A kognitív képességek tehát a megismerő funkciókra vonatkoznak, beleértve az érzékelést, észlelést, figyelmet, memóriát, tanulást, stb. Semmiképpen sem azonosítanám csak a tanulással.
A tanulás nyilván hat az értelmünkre, az intelligenciánkra, a jellemünkre, ebben tökéletesen igazad van, de a kognitív képességek jóval tágabbak a tanulásnál.
A gonoszságot sem azonosítanám a pszichopátiával. Az antiszociális személyiségzavarok (pszichopátia, szociopátia) legfőbb jellemzője az empátia és a lelkiismeret teljes hiánya, az érzelmek hiánya, az érzéketlenség, az együttérzés kiesése. A gonoszság ennek nagyon laikus megközelítése.
Az, hogy kisgömböc pszicho- vagy szociopata annak a kérdése, hogy genetikai eredetű a dolog vagy környezeti hatásra alakult ki. A tragikus következmények (a társadalom állapota) miatt a dolog lényegében mindegy, itt csak szakmailag merülhet fel ez kérdésként.
Kedves 1970! Lehetsz szkeptikus Kérivel. Én szinte mindenkivel szemben az vagyok. De szkepticizmusom ellenére sem látom okát, hogy kétségbe vonjam azt az állítását, hogy fiatalon jó elemzéseket írt. Ráadásul ezek a munkái meg is vannak el is lehet őket olvasni. A szellemi képességeiről nem csak Kéri nyilatkozott pozitívan, hanem sokan mások is.
Arra azonban nem emlékszem, hogy Kéri László valaha is a "jövőnk zálogának" nevezte volna Orbánt. Persze az én memóriámat is kikezdhette az idő. :-)
Kedves 1970!
Lassan túlterjeszkedünk a takarónkon.
De erre még reagálnék.
Köszönöm, hogy megerősítetted a kognitív folyamatok lényegét. A megismerést, mint a tudás alapját kezelem, nincs tanulás megismerés nélkül. Az, hogy a folyamatot szakaszokra lehet, és kell bontani, elengedhetetlennek tartom.
A magam számára rendszerezett folyamat lépései:
1. Érzékelés - tapasztalás; 2. Felimerés - a tapasztalás értelmezése; 3. Megértés - a felismerés értelmezése 4. Ismeret - a rendszerzett megértés; 5. Tudás - a rendszerzett ismeret; 6. Tudomány - az általánosított tudás.
Itt tehát számomra a kognitív képesség a nemfogalom, a tanulás a fajfogalom. A tanulás cselekvés, nem képesség.
Befejezésül a gonoszságról. A gonoszág érzelem, nem a tudati szféra terméke. Átfedés van persze, egy emberben a kettő - "ördögien gonosz" - a bosszúállás vágya. A pszichopátia fogalma egyértelműen a pszichére utal, a lélekre a tudattal szemben. Az ego, a személyiség betegsége, a túltengő önérték megjelenése.
Kedves 1970!
Kiegészítésként: a gonoszság tehát definicószerűen közösségellenes, tehát erkölcstelen.
Az eredetileg angol orvosi kifejezés - pszichopata - magyar megfelelője a "lélekbeteg". Nem agybeteg.
Kedves anteus!
A fenti 6 lépéses rendszeredből kifejezetten hiányzik az észlelés, a figyelem, a memória, valamint - az ismeret után - a jártasság és a készség, illetve az ettől elkülönülő képesség (az utóbbinak öröklött alapja van, az adottság). Ez utóbbiak a tudás bizonyos szintjei. Bizonyos alapkészségek megléte nélkülözhetetlen magasabb szintű ismeret (jártasság és készség) elsajátításához. A tudományos ismeretszerzés megalapozása tulajdonképpen az óvodában kezdődik.
A tanulás nem pusztán cselekvésként értelmezhető. A tanulás fogalma a pszichológiából ered, és gyakorlás útján bekövetkező tartós magatartás változást jelent (Pavlov, Thorndike, Skinner). A pedagógiában az ismeretszerzést, a jártasságok, készségek és képességek fejlődését értjük alatta. Van cselekvéses tanulás, de utánzásos és verbális is. A tanulás rendkívül tág fogalom, nem lehet így szűkíteni az értelmezését.
A másik kapcsán: arra utaltam, hogy a "gonoszság" nem pszichiátriai szakmai kategória. A pszichopátia a személyiség zavara, ami nem azonosítható a lélekkel csak. Amit Te "agybetegnek" nevezel az nem a pszichiátria szakterülete.
Bocsánat a túlterjeszkedésért...
Kedves N!
Sajnos még 2010-ben(!) is elég erőteljesen reklámozta:
https://www.vg.hu/kozelet/2010/02/keri-orban-sokat-valtozott-elonyere-video
Az a politológus, aki 2010-ben is ennyire vak volt, azzal szemben én csak szkeptikus tudok lenni. Nem szívesen hiszek el neki semmit. Talán inkább csendben kellene maradnia már...
Kisgömböc szellemi képességei? Az ország jelenlegi állapotán az látszik, hogy ezek valaha eg percig is léteztek? Nem hiszem...
Megjegyzés küldése