EGYENESÁG...

Miért éppen ez maradhatott volna ki a megváltoztatásra váró fogalmak listájáról?

Ha már forradalom, akkor legyen az nyakig, érezzük már meg, hogy változik az életünk ezen a területen is - addig is, míg reggel, a Nemzeti Ébresztő után nem kell hitvesünkkel és gyermekeinkkel kórust alkotva elénekelnünk a munkára buzdító indulót, mielőtt elindulunk a Munkahadseregbe, a gátra…

Munka hadának a lépte dobog

Viktorral az élen harcba indulunk!

Nem rettent minket a hideg, a sár,

Minket narancsos szép jövő vár!

Szóval mostantól kezdve a család fogalma az eddigiekkel ellentétben az lesz, hogy „a család azon személyek gazdasági és érzelmi közössége, amelyben legalább két személy egymással egyenes ági rokonságban áll".

A javaslatban az egyszülős családokat sem szeretnék kirekeszteni a fogalom hatálya alól, azaz nem a két szülő lesz az előfeltétele a család meglétének, bevezetjük a szűznemzést valószínűleg….

Igazán jó ötlet, hogy a kormány – természetesen egyéni képviselői indítványra – leveszi a szociológusok válláról a terhet, nem kell tovább törniük a fejüket ezen a nehéz problémán, gondolkodhatnak helyette egyéb újradefiniálandó fogalmak, úgymint a középosztály meg a szegénység mibenlétén.

Mondjuk, megállapodhatnának, hogy Magyarországon a középosztályhoz az tartozik, aki napjában egyszer enni tud, és évente egyszer jóllakik, szegény meg az, aki a szocikra szavazott.

De vagyok én egy Harrach, hogy belepofázzak a szociológusok nehéz problémáiba?

Nem vagyok, ez abból is kiderül, hogy láttamra nem fakadnak sírva a kisdedek és anyukáik nem fogják be elborzadva gyermekük szemét, a várandós nők nem menekülnek sikítozva egy másik szobába, ha feltűnik családbarát személyiségem.

Azért az kicsit zavar, hogy ezt az egyenesági rokonságot erőltetgetik – a fiam éveken keresztül élt szegényke olyan csordában, ahol a felesége kisgyermekét együtt nevelgették és ostoba módon családnak képzelték magukat, és még akkor sem láttam megkönnyebbülni őket, mikor végre megérkezett az egyenesági rokon, nagy bömbölések közepette.

A libáknál is így van ez, a gúnár ránéz a tojásra – mindegy ki ügyködött rajta, gondolja, az én tojóm tojta! - és kisvártatva nagyon szép kis libacsalád úszkál, majd a tavon.   

Ez a „család” már igen régen Viktor érdeklődésének középpontjában áll, eleinte azt hittem, hogy megelégszik azzal az értelmezéssel, amit az olasz maffia használ, erre mutatkoztak is jelek, milyen szép volt például, amikor Györgyi Kálmán fejéhez nyomták a coltot és tettek neki egy olyan ajánlatot, amit nem lehetett visszautasítani…

De hát evés közben jön meg az étvágy, ugye, és mielőtt a természetet leigázná az ambiciózus Vezér, előtte rendet kell rakni ebben a slamperájban, meg kell tanítani ezt a népet végre tisztességesen viselkedni meg egyszerre lépni!

Istenem, mecsoda elavult fogalmaim vannak nekem a családról, de nem is csoda!

Kádárnak eszébe se jutott, hogy elfilozofálgasson a család mibenlétén, ő megelégedett azzal, hogy az egyenesági rokonok közül az egyiknek munkát és kenyeret biztosított, a másiknak meg a tanulás korlátlan és ingyenes lehetőségét.

Valamit azért biztosan elcseszett, merthogy az a rendszer ilyeneket is kitermelt, mint például a Mi Boldogságunk és Jövőnk Záloga, - persze lehet, hogy az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás adott volna neki megfelelő gyógyszereket, Bécsbe se kellett volna szaladgálnia, csak közben rendszert váltottunk.

Nekem fontos a család - ez az én biztos hátterem és menedékem, amit nem lenne baj, ha a kormány békén hagyna, nem mondaná meg, hogy ki a rokonom, hadd döntsem el én, ha lehet.

Ha a kormány is úgy gondolja, hogy a család a társadalom legfontosabb alapegysége, akkor támogassa a gyermeknevelést, de ne tegyen különbséget a gazdag és a szegény gyerek között, legfeljebb a szegénynek adjon többet, mert ami a gazdagnak eltapsolni való aprópénz, az egy szegény családnál esti vacsora a gyerekeknek.

És ne akarjon belőlük zselléreket meg cselédeket faragni, mert a társadalom csak akkor lesz egészséges, ha megfelelő a mobilitása, lehessen bármelyik gyerekből bármi, akár még miniszterelnök is.

Persze mindenki abból él, amit otthon feltarisznyázott, és ha itt az lesz a követendő családmodell, amit ő hozott otthonról, akkor nem sok jót jósolok a jövő nemzedékeinek…

A legtisztább családtámogatás az, ha van munka, van kiszámítható jövő, ha van olyan kereset, melyből megél a család, ha jut egy kis pénz a létfenntartáson túl a pihenésre is, mert a családot a közös gondokon túl a közös élmények tartják össze, meg a szeretet.

A szeretetet pedig felzabálja a nyomor.

Az átkosban a családtámogatást úgy oldották meg, hogy a családoknak lehetőséget adtak az olcsó nyaralásokra, volt egy ideig a gyerekeknek tejjegy, iskolatej, ha szült valaki, akkor kapott egyszeri kis támogatást és nem voltak olyan idétlen ötleteik, hogy legjobban a háromgyerekeseket kell támogatni, legfeljebb a családi pótlékban ismerték el a többletköltségeket.

Tudták azt, hogy ahhoz, hogy egy család háromgyerekes legyen, meg kel születnie az első kettőnek is, és azokat fel is kell nevelni – majd ha úgy látja az anya, hogy egy harmadik gyereket is biztonsággal fel tud vállalni, akkor szülni fog.

Merthogy a munkahelyének ma befellegzett, ha nem rohan vissza szülés után két héttel a munkahelyére, hiszen a védelme csak formális.

Vagy szülni fog az is, akinek már minden mindegy, és akinek csak a családi pótlék lehet az egyetlen elérhető bevételi forrása – ő majd a nyomort termeli újra.

Merthogy ő még az adókedvezménnyel sem élhet, hiszen jövedelem nélkül nincs jövedelemadó.

Ha ez a kormány családbarát lenne, akkor minden kis faluban lenne bölcsőde, óvoda, iskolaotthonos oktatás, ahol a kisgyerek megkapja az egészséges táplálékot, a megfelelő gondozást-nevelést, és levenné a terhet a szegényember válláról.

Ehelyett a mai és a bevezetni kívánt rendszer a hegyvidéki úriasszonyoknak ad kis elnassolnivalót.
Orbán a család mibenlétének tekintetben is álomvilágban él, a mai család más, mint gyermekkorunk családja volt, a házasság egyre kevésbé életreszóló intézmény, a gyerekeket változó apuka és anyukapótlékok nevelik, különféle mamák és papák is szerepelnek a repertoáron és egyre több a házasságmentes együttélés.

Ehhez a helyzethez alkalmazkodva kellene törvénykezni, ha már nincs jobb dolgunk, mint ezzel babázni és emberek százezreinek az életét és életvitelét felforgatni akkor, amikor a nép egyébként is nyomorultul érzi magát.

Harrach Hittudományi Akadémiát végzett, ő ért a hithez.

Nem lett volna baj, ha olyanok is sürgölődnek a törvény környékén, akik meg a társadalmat ismerik, és tudják, hogy miről beszélnek.

Hát, majd meglátjuk, - a legkisebb egyenesági leszármazottam nagyokat fog majd röhögni raJtunk…

:O)))