2012. július 8., vasárnap

BAJNAI


Talán ő az, aki megoldás lehetne az ország és a politika jelenlegi helyzetében.
Nem könnyű persze kitalálni, hogy mit vagy kit is kíván a nép, merthogy nemrég éppen azt az állapotot éltük, amikor a nép önmagára nézve veszélyes és mindenképpen káros ostobaságokat kívánt, a politikusok pedig iparkodtak kiszolgálni ezeket a kívánságokat, sőt, esetenként egymásra is licitáltak az újabbnál újabb ostobaságok kitalálásában.
Ígértek fűt-fát, boldogságot - a fiatalnak lakást, az öregnek nyugdíjba kódolt életszínvonal emelkedést, egymillió új munkahelyet, Jóska bácsnak ingyen Viagrát, Pistikének energiaitalt, a libának sugárhajtóművet.
Utoljára tán Bokros Lajos próbált megálljt parancsolni ennek az őrületnek, és hát persze a nagy vesztes, Gyurcsány próbálkozott ésszerű keretek közé szorítani az állami szintű jótékonykodást, leállítani a felelőtlen ígérgetést, de bölcs népünk nem volt vevő a higgadt szóra, megharagudott arra, aki elvette a tizenharmadik havi nyugdíjat és teljhatalmat adott annak, aki beígérte neki a tizennegyedik havit.
Bizonyára nem hallotta a kisegérről, a macskáról meg a tehénről szóló viccet, mely igen tanulságos…
Közben azóta eltelt némi idő, és kiderült, hogy Orbán pofátlanul szemközt köpte a társadalmat, hihetetlen károkat okozott az átlagembernek és a pöcegödörbe rugdalta a szegényeket.
Azok a tömegek, akik Orbántól várták a csodát, már megkapták: csoda, hogy még ennivalóra jut nekik,
Habár mindegyikükről ez sem mondható el.
Kiderült közben az is, hogy a Nokiás-doboz – már ha létezett ilyen egyáltalán – befogadóképessége mennyivel kisebb, mint azoké a bankszámláké, melyeken Simicska gyűjti a pénzt, belátva azt, hogy mégiscsak hülye optikája lenne, ha a magyar miniszterelnök még az eddigieknél is nyíltabban lopna.
Így aztán nem elképzelhetetlen, hogy a nép leül otthon az ágy szélére, és meghányja-veti politikai álláspontját az asszonnyal, mondván, a franc törje ki, a többi csak a vérünket szívta, de ez a bőrünket is lenyúzza, szavazzon rá a száztagú cigányzenekar, de hogy mi nem rá fogunk szavazni, arra már most mérget vehet – majd felemelve neje hálóréklijének alját, megkísérli megfordítani a nemzethalálhoz vezető nemkívánatos folyamatokat.
A gond csak az, hogy kicsi a reális választék, még ha a majdani összefogás ma még utópiának tetsző gondolatát el is fogadjuk.
Oszkó Péter interjút adott a NOL.hu - nak, ebben ezt mondta:  „Azt gondolom, az az önigazoló narratíva, amelyet jelenleg egyes baloldali pártok megfogalmaznak, miszerint a választók csak egy nagy ellenzéki összefogásra vágynak és utána jöhet a Kánaán, mert az egységgel kialakul az értelmes politikai alternatíva, egyszerűen önámítás.
A közvélemény-kutatási adatokból, az időközi választási eredményekből is az látszik, hogy a választók jelentős része nem a jelenlegi pártok összefogására, még csak nem is a meglévő pártokra, hanem azon túl, valami teljesen újra vágynak...
… Azok a politikusok, akik azt hiszik, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok rendben vannak és már csak össze kellene fogniuk, nem vesznek tudomást a valóságról. A választók a jelenlegi pártokat nem szívelik sem egyenként, sem összefogva, hanem valami minőségileg újat akarnak.”
Van benne sok igazság, és ezt fel is ismerték néhányan, akik helyet és szerepet szeretnének találni egy posztorbáni világban, de sikerre nem számíthatnak, mert vagy maguk sem igen tudják, hogy mit akarnak, vagy személyiségükben jellegtelenek, hiányzik belőlük a jó politikus mozgósító ereje.
Annak pedig, hogy a társadalom többsége egy Vona-féle gittegylet felé fordul, kicsi az esélye, mert a társadalomnak van ugyan egy hangos kisebbsége, mely marcona pofát vágva próbálja meg terrorizálni a többséget, de ezt csak addig teheti, míg az állami akarat mellettük áll és erőszakszervezetei eltűrik a randalírozásokat, mert például potenciális koalíciós partnert látnak benne a hatalmon levő politikusok..
Maga a társadalom azonban béke és rendpárti és nemigen fogja azokra bízni a rend megteremtését és őrzését, akik azt gátlástalanul és agresszíven támadják színre lépésük első napja óta.
A magyar társadalom nem erőszakra, hanem kiegyensúlyozott, nyugodt országra vágyik és vezető politikusait is ilyen embernek képzeli el.
Ezt a stílust pedig ma a magyar közéletben legjobban Bajnai Gordon képviseli.
Ő valahol középen áll a Gyurcsány féle emocionális politizálás és a Mesterházy féle, kissé bürokratikusnak és „megcsináltnak” tűnő politikus között.
Szerencsés ember, mert éppen jó időben van jó helyen, Mesterházynak kell még néhány év, mire stabil lesz a helyzete és le tudja rázni magáról gyámjai óvó kezét, Gyurcsánynak meg ezen kívül kell még két ciklus legalább, hacsak ez alatt szövetségesei amatörizmusával és saját hibáival végképp nem sikerül padlóra tenni pártját.
Bajnai pedig ma úgy kész a feladatra, ahogy van, szervezetet meg akkor csinál, amikor akar.
Legfőképpen, hogy tulajdonképpen leginkább egy minél ideológiamentesebb választási pártot kell létrehoznia, melynek kiterjedt szövetségi rendszere hajlandó támogatni azt a konkrét programot, melyet előre egyeztet az érintett pártokkal.
Külön előnye, hogy amikor hatalmon volt, ellenfelei nemigen tudtak vele mit kezdeni, legfeljebb libázgattak egyet-egyet, de ez az ügy roppant gyenge volt - ezt, mint libaügyi szakértő, bátran állíthatom.
Nehéz rajta fogást találni, mert személyisége szinte senkiben sem kelt ellenszenvet, szerény benyomást kelt, kisfiús mosolya pedig megdobogtatja a női szíveket és elandalítja a nagymamákat.
Nem hangoskodik, nem handabandázik, nem jutnak eszébe hirtelen ötletek, ő maga a kiszámítható nyugalom.
Rossz emlékeket sem hagyott maga után, emellett nem kell magával cipelnie Gyurcsány problémáit, míg elődje eredményeinek egy részét a szelektív emlékezetű társadalom lazán az ő számláján írta jóvá.
Oszkó mondta az interjúban, hogy politikai szerepvállalásáról szóló döntését az exkormányfőnek hamarosan meg kell hoznia, nagyon sokáig ezt a stratégiai döntést nem lehet halogatni.
Tökéletesen igaza van, megfelelő ütemérzék nélkül a politikus könnyen pozíciót veszthet, ennek legszebb példája Németh Miklós, aki addig taktikázott, ameddig minden támogatóját elveszítette.
De a Demokratikus Koalíció mai helyzetében is benne van Gyurcsány taktikázgatása.
Bajnai sikerre van kódolva, neki – ellentétben Orbánnal – nem kell hályogkovács módjára szerencsétlenkedni a gazdaságban, megvannak a megfelelő külföldi kapcsolatai, nemzetközileg jó a híre, ma már senki nem tudná azzal vádolni, hogy Gyurcsány bábja, szuverén személyiségéhez szemernyi kétség sem férhet.
Európai politikus, aki ha nyerne, az Unió vezetői fellélegezhetnének, hiszen a zsebrevágott kezű pökhendi kis prosztó után olyan ember kerülne ismét közéjük, aki a klubban ebéd után nem böfög és még sunyi szellentéseitől sem kell tartani.
Az ország pedig élvezhetné és értékelhetné az egyenes, tiszta beszédet, a következetes és megalapozott cselekvést, a nyugalmat.
Ránk férne már valami ilyesmi.

:O)))

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egyetértek azzal, hogy a láthatáron belül Bajnai az egyetlen személy, akinek, nincs pártja, de van elégséges politikai tapasztalata, profi közgazdász, aki kiválóan ért a gazdasághoz.
Úgy gondolom, hogy korai lenne még személyesen fellépnie, de Oszkón kivül kellene, hogy legyenek olyanok, akik hozzá köthetők és elkezdik közvetiteni a választók felé Bajnai politikai, gazdasági elképzeléseit.

Valóban a fidesz nehezen találna rajta fogást, de mikor érdekelték a fideszt a tények.
Vannak embereik, akiknek felsőfokú képzettsége van tisztességes, becsületes emberek bemocskolásában, amortizálásában. A Navracsics-Semjén páros becstelen szerepe Gyurcsánynak a demokráciák történetében példátlan, gengszter módra történt ellehetetlenítése nyilván Bajnait is taktikázásra készteti.
Én bízok abban, hogy Bajnai a kellő időben fel fog lépni és sikeresen eltapossa a gyalázatost.

Terminus írta...

Bajnait illetően egyetértek, Pupu.
Az esélyeket illetően viszont vannak aggályaim. PuPu, úgy ismerjük őfeneségét, mint aki Bajnai esetleges színrelépése esetén nem tenne meg bármit, hogy őt valamilyen módon kiiktassa? Úgy ismerjük, mint aki eltűrne egy rá veszélyes ellenfelet, engedné, hogy egy választáson összemérettessenek? Attól tartok, csak felgyorsulnának az események, netán még a választásra sem kerülne sor.
Nem tudom azt sem, vajon Bajnai tisztában van-e azzal, hogy mindenre képesek lesznek ellene, és hagyományos, demokratikus eszközökkel semmire sem mehet velük szemben?
Én egyre inkább úgy látom – a mai, hazai viszonyokról beszélek -, küzdeni lehet „úri módon”, tisztességgel, szabálykövetően. Csak győzni nem.

Általánosságban is igaz: mindig annak van nagyobb esélye a győzelemre, felülkerekedésre, akinek nincsenek gátlásai, skrupulusai és nem válogat az eszközökben. Eleve nagyobb az eszközkészlete, beletartoznak a piszkos kis trükkök, hazudozás, zsarolás, kényszerítés, mocskolódás, csalás, hátbatámadás, kirekesztés, játékszabályok önkényes felrúgása.
Az Indiana Jones egyik – tán első – részéből az a jelenet jut eszembe erről, amikor a gyilkoskedvű beduinforma alak nagy elánnal hadonászik a kardjával Indivel szemben, mire az kisvártatva unott képpel odafordul, – és előhúzva a stukkerét, egyszerűen lepuffantja. Bár a filmen Indi a hős és tetszik nekünk, ahogy a játékszabályokat áthágva frappánsul megoldja a dolgot, de az életben ugye kicsit másképp néz ki az ilyen, és kevésbé tapsolunk neki, kiváltképp ha mi vagyunk a beduin, az „ősi”, általánosan elfogadott szabályok szerint küzdő fél. És ugye (tudom, nem kezdünk „és”-sel..) azt is tudjuk, hogy esélyünk se sok van a játékszabályoknak fittyet hányóval szemben, aki ezáltal a saját játékterét és eszközkészletét kiszélesítette, míg minket kötnek a játékszabályok és az eszközeink is igen korlátozottak ezáltal.
Hajlok afelé, hogy olyan ellenféllel szemben, aki a létező összes szabályt kénye-kedve szerint felrúgja, menetközben átírja, aki minden létező tisztességtelen eszközt bevet, és egy olyan helyzetben, amikor nem babra megy a játék, hanem az életbenmaradásunk, fennmaradásunk a tét, akkor a fair play, szabályokhoz való kínos igazodás nem más, mint értelmetlen – és igen halálos! – luxus, úri huncutság.
”Én tisztességes, törvénytisztelő, én demokrata (-tikus) vagyok!” – mondjuk. Mire a valóság előkapja a stukkerét és aszongya: nem, kisfiam, te (ezzel) halott vagy!..

Retorika írta...

Egyetértek, Bajnainak jönnie kell.
Most szinte mondhatnánk azt, hogy KÖTELESSÉGE, mert jelen pillanatban ő tűnik egyetlen reménységnek.
Ki vagyunk már merülve a fidenszben, meg a törvénygyárában, a kiszámíthatatatlanságban.

éva írta...

Persze, jöjjön Bajnai, mert ha nem jön, az sokkal rosszabb. DE! Bajnai még politikusként nem bizonyított.
A pártok elfehéredő kezekkel kapaszkodtak a csónakba, amikor ő kormányzott a zúgók között, és nem próbálták felborítani. EGY Kossuth téri libáztatás tellett a fidesztől - az is inkább csak a harci morál fenntartására. Márpedig kötve hiszem, hogy az Mszp 4(NÉGY) évre is aláírná, hogy mindent megszavaz, és a fidesz meg nem ellenkezne a tőle telhető összes módon.
Nem CSAK Bajnai egyénisége volt a viszonylagos nyugi oka - hanem az is, hogy nem is akartak nagyobb cirkuszokat csinálni abban a helyzetben. Erre mondom, hogy politikusként még nem bizonyított.
Persze világraszóló eredmény volt tartani abban a helyzetben Gyurcsány eredményeit, de mégiscsak az elődje vitte le 10 % körülről 4 %-ra a költségvetési hiányt. És nem voltak szociális tüntetések a 6 %-os megszorítás ellen, míg most Orbán csak össznépi nyomor árán tud tized százalékokat lenyomni. Szerintem normális emberekben ez egyre jobban fel fogja értékelni Gyurcsányt a jövőben is. Kivéve persze, ha a liberális haverjai puszta jóindulatból el nem intézik.
Az Rmdsz kezdeményezése legalább erre jó volt: lépéskényszerve hozta Bajnait. Mert eddig nyugiban kivárhatott, nem volt érdemi ellenfele, ha megindult volna - főleg a legnagyobb szavazó réteg - a bizonytalanok körében. Na de egy az EM 22 év hibáiban nem részes, profi politikuscsapat által indított, vitathatatlanul "nemzeti" párt? Az mindjárt más!

Névtelen írta...

Pikáns lenne ha az Rmdsz leigazolná Bajnait.Oszi.

pumukli írta...

Évának igaza van. Bajnait nem tudom elképzelni kampányolás közben. Minden elismerésem Bajnaié, de Orbánnak csak egetlen ellenfele lehet, aki ráhozza a frászt, az pedig Gyurcsány. Egy kampányharcban Orbán letörölné Bajnait a térképről. Mondhatjuk, hogy jó lenne az országnak egy kiegyensulyozott vezetés, de Orbán magas labdáját csak Gyurcsány tudná lecsapni. Szerintem őt kellene favorizálni. Persze, ha meg akarunk szabadulni a Fenségestől.Gyurcsány már viharedzett. Bajnai nem. Szóval, latolgassunk.Mondhatjuk, hogy nekünk Bajnai kellene. Álmodozhatunk. Csak épen fel is kell ébredni.

Pickard írta...

Retorika, igaza van! Bajnainak KÖTELESSÉGE jönnie. Egy demokrata nem maradhat csöndben, nem hallgathat. Olyan könnyen és mosolyogva verik el a port azon az emberen, aki az első sorban áll és küzd a jogállamért a köztársaságért. Aki naponta vív ilyen harcot, az hibázik, ront dolgokat. De ott van és küzd. Számomra ilyen Gyurcsány. Csak halkan jegyzem meg, hogy néha nem is értem, hogy mi a franc viszi még előre és nem legyint erre az egész szerencsétlen országra. Mert szerencsétlen, amit 100%-ban magának köszönhet. De azt gondolom, hogy Bajnaival meg lehetne nyerni a választásokat és vele lehetne alakítani egy működőképes profi kormányt (Medgyessyvel is lehetett nyerni, pedig nem volt egy nagy szónok, de akkor pont egy olyan személyiség kellett mint Ő). DE! Kell egy szövetség, akivel nyer és(!) akivel végig tudja vinni a következő éveket. Én ebben a legnagyobb kerékkötőnek az LMP-t látom. "Nyerni nem fogunk, ellenzékből sz@rt sem érünk el, de szavazz ránk!" Miért is??? Jöjjön Bajnai, de önmagában ez kevés. Pártok kellenek mögé és a mai állapot szerint ez csak az mszp, lmp, dk lehet. Még ki más?

Névtelen írta...

Már mindenki leírta a maga elképzeléseit Bajnait illetően. Kivéve ő, saját maga nem. Nem tartom szerencsésnek, hogy Gyurcsányt annyira félre akarják állítani, kedves Pupu, ezt nem jól látod. Gyurcsány nem akar miniszterelnök lenni, ezt már többször kifejtette. Rendelkezik annyi önkritikával, hogy tudja, az ő lejáratása túl jól sikerült. Neki csak a hibáit tartják számon, az eredményeit elhallgatják, vagy más javára írják. Túl kellene lépni ezeken az előítéleteken. Gyurcsánynak sok ellenlábasa van, de van sok támogatója is. Azokról ebben a nehéz helyzetben hiba lenne lemondani. El kellene fogadni a segítő kezet a szavazótáborával együtt, a DK célkitűzése egyenlőre a parlamentbe való bejutás. Talán szivesebben látná ott őket bárki, mint a Jobbikot. És kicsit oda kellene figyelni a kis gonosz törpére, nincs kizárva, hogy a háttérben egy előrehozott választás terveit főzögetik.

pretty írta...

A magyar emberek mindég új pártra szavaznának,mert eddig egyik sem tett csodát és nem lett kolbászból a kerítés.Az említett viccet én több embernek elmeséltem de kevesen értették meg és ez a nagy probléma.

éva írta...

Egyébként Bajnaival kapcsolatban egy film merül fel bennem, Rutger Hauer főszereplésével egy atomháború utáni lepusztult világban a felszínen egészen brutális rögbit játszanak vegyes (férfi-női) csapatok, láncokkal, bunkósbotokkal – és Hauer csapata beverekszi magát a kiváltságosak bunkerébe az előző évi csapattal való döntőre. És az élesben kiválogatott csapat tönkre veri a jólétben elpuhultakat. Na ott mondja Hauer a női főszereplőnek, hogy “Sétálva”!
Amikor már mindenkit a földre vertek, harcképtelenné tettek: és a nő a labdát helyettesítő koponyával “besétál” a kapuba. Nos: Bajnai is így sétálna, ha valaki előtte forgatná a láncokat és bunkósbotokat, amikor az ellenfélnél is ezek a szerszámok vannak. Bár őt nem tartom annyira tökös legénynek, mint azt a kínai csajt, aki a női főszerepet játszotta.