CSIRKEFOGÓK

Kétmillió forinton vásárolt magának országos hírnevet a hajdúnánási polgármester, emellett a jobboldali sajtóban feltehetőleg kiérdemli a szegények és elesettek védelmezője, az árvák könnyeinek felszárítója, az özvegyek felkarolója címeket.

Négyezer előnevelt csirkét osztottak szét pénteken, Hajdúnánáson nem egészen kétszáz olyan rászoruló család között, amely az idén jelentkezett az önkormányzat által meghirdetett szociális földprogram önellátási célú állattartás, baromfitartás alprogramjára.

Az attrakció az önkormányzatnak családonként hozzávetőlegesen tízezer forintjába került, az előnevelt baromfi piaci ára háromszáz és ötszáz forint között van, de az ötszáz forintos csirke azért nagyjából már túl van az első meglepetésen, ha pedig kakaska az érintett, akkor már meglepte a kendermagos tyúkocskát, merthogy a fehéret cicerélte meg.

Ha az önkormányzat többet emleget, akkor a választó elkezdheti a tisztségviselők rokoni kapcsolatait emlegetni.

Libával az ügy kicsit drágább lett volna, de ne legyünk telhetetlenek, ha csirke jutott, hát akkor legyen csirke, húsz darab ilyen csirkéből egy család azért jól tud lakni, csakhát a pucolása macerásabb a szokásosnál.

Mindenesetre, ahogy én a fideszes korifeusokat ismerem, nincs az az aprópénz, amiért le ne hajolnának, így aztán nemigen lepne meg, ha kiderülne, hogy a csirkeszállítási koncessziót Hajdúnánáson valamelyik képviselő ipa-napa-sógora kapta volna meg.

Mondjuk a rászorultak között éppen ki is lehetett volna osztani azt az egy családra jutó tízezer forintot, de akkor hol marad a cirkusz?

Így viszont a befektetés busásan jövedelmez, lehet vele dicsekedni az országos halljakendek előtt, később meg be lehet majd takarítani a mostani vetés politikai és anyagi hozadékát.

Hiszen ezzel az akcióval remekül lehet érvelni a kormányfői főtanácsadó idiótasága mellett, miközben azt jótékony homály fedi, hogy az ominózus mezőgazdász küllemű hölgy sofőrrel és autóval turbózott üzemeltetése havonta többe kerül, mint a mostani akció bruttó költsége volt.

Mindenesetre nem irigylem ezeket a szerencsétlen csirkéket, háromnegyedük már Pünkösdre pörköltté lényegül, a maradék pedig új fajta alapjait veti meg, belőlük lesz a később vélhetőleg országosan közismertté váló úgynevezett hajdúnánási anorexiás csirke első tenyészpéldányai.

Merthogy arról nem szólt a híradás, hogy a húsz csirke mellé mindenki kapott volna egy zsák kukoricát, márpedig azt csak flaszteren nevelkedett főtanácsadók képzelhetik, hogy a csirke puszta kapirgálással is életben marad.

Nagyanyámnak volt vagy három-négyszáz négyszögöl a baromfiudvara, volt benne neki tyúktól a libáig, gyöngytyúkon át a kacsáig, pulykáig mindenféle szárnyas jószág, de ő azért minden nap hóna alá csapta a garabót és ment kukoricát szórni a baromfinépnek.

Vajon ki fedezi a húsz csirke takarmányszükségletét?

Húsz csirke megeszik csőrönként háromszáz forintnyi takarmányt, mire valamirevaló rántottcsirke lesz belőle, összesen az adott hónapra (merthogy az előnevelt négyhetes csirke kézhezvétele és elhunyta között uszkve három hétnek kell eltelnie) hatezer forint költséget jelent egy olyan családnak, melynek a napi kenyér megvétele is nemegyszer megoldhatatlan feladatot jelent.

Ki az a sokeszű, aki azt képzeli, hogy majd a család elfelejt enni azért, hogy a csirkéi viruljanak?

A csirkéknek így fokozatosan önellátásra kell berendezkedniük, akárcsak az országnak, kapirgálhatnak reggeltől estig, de ami más baromfinak a desszert, azzal nekik ki kellene húzni a vágásig, ami szerencsétlen csontkollekcióknak maga lesz a megváltás.

Ha azt mondom, hogy a csirkék olyanokká válnak, ha megérik, mint a miniszterelnöki főtanácsadó, nem túlzok, habár hozzá képest még a legbutább is háztáji agronómus lehetne Bábolnán.

De az kétségtelen, hogy reklámnak nem utolsó az ötlet, ilyen egy szocialista polgármesternek soha eszébe nem jutna, pedig – lássuk be – a nép zabálja az ehhez hasonló idiótaságokat.

Józsi beáll a sorba, hóna alá csapja a papírdobozta húsz csirkéjével, oszt rohan haza: Anyukám!

Idenézz, mit szereztem, éppencsak azt kérték, hogy jegyezzem meg, kitől kaptam!
Van itthon pénz gyufára?  

Mer, ha van, szalaggy fijam, Gazsi, hozzál, hogy be tudjunk fűteni a spórhettba, köll a melegvíz a koppasztáshoz!

Ez az ember egy felelőtlen hedonista, pedig leshetné a lyuknál, hogy most éppen a görbetojás vagy az aranytojás van soron?

Ezek meg azt hiszik, százkilencven Robinson Crusoe-val tettek jót, - idén húsz csirke, aztán jövőre negyven, és így tovább az idők végtelenségéig, a mértani haladvány szerint…

Hát hol élnek ezek az emberek?

Miért nem lehet épeszű gondolkodással valóóságos segítséget adni?

Miért nem lehetett a bérleti földeken szociális szövetkezeteket alapítani, azokat támogatni, szakszerű vezetéssel rentábilissá tenni?

Van példa arra, hogy egy falu nekilátott önellátásra berendezkedve legalább az éhezés elől menekíteni népét, - miért nem az a követendő példa?

Persze a kérdés költői, a válasz meg ismert.

Mi lesz veled Magyarország?

:O)))