2013. május 30., csütörtök

HOGY KÉSZÜL A DESPOTA

Isten se tudja, hogy tulajdonképpen hogyan születik a zsarnok.
Annyi dolog szerencsétlen egybeesése kell hozzá, hogy statisztikailag szinte nulla a valószínűsége, és lám, mégis…
Amikor Győző bácsi, a pártalapszervezet titkára hazavitette „C” menetlevéllel a dolomittömböt, melyből két beosztottja aztán az udvaron baráti szívességből kifaragta a bölcsőt, melyben Viktorkát ringatták, száz fogorvosból százegy teli szájjal röhögött volna, ha azt mondja valaki nekik, hogy a kis dakotából az ország miniszterelnöke lesz majd egyszer, a nem is távoli jövőben.
Párttitkár fiának lenni egy faluszéli kőbányában nem volt akkortájt nagy dolog, akkoriban, ha eldobtál egy követ, biztosan párttitkárt találsz vele.
Depersze nem dobtál el, mert maga a gondolat is elborzasztott, hogy mi lesz a következménye, még akár az is megeshet, hogy hiába tartod a kezed magad elé április negyedikén, legfeljebb megrázza Orbán elvtárs: Köszönjük, Magyar elvtárs!
De arra igen jó volt, hogy a kis Viktorka legfogékonyabb gyermekkorában megismerkedhetett a magyar nép immanens tulajdonságát képező szervilizmussal, elnézegethette, ahogy dolgos jómunkásemberek percenként százhúszas nyelvcsapásokkal fejezték ki édesapja és az eszme, nomeg a jutalom iránti elkötelezettségüket.
De párttitkár fiaként megismerkedhetett a korabeli mozgalmi tevékenység mibenlétével is, ami azért kissé eltért a lenini, és alapvetően a kádári ideáltól.
Elvetette a merev formaságokat és a döntéseket egészen közel vitte az élethez, így kapott egyszer apám is kiváló dolgozó jelvényt, meg a szégyen mellé kis pénzt is.
Egyszer, munka után a kocsmában legurítottak egy kori sört, és a háta mögött a párttitkár meg a szakszervezeti titkár éppen az aktuális pedál-medálokat osztották, jó magyar szokás szerint többségét egymás között: kap egyet a Jóska, kapsz egyet te… - erre apám hátrafordult és odaszólt: meg kapok egyet én is.
Kapott.
Szóval meg lehetett ebben a környezetben tanulni az életet, majd a sok nyavalygó értelmiségi között remekül lehetett hasznosítani a tanultakat.
Ha nincs Kádár-rendszer, akkor persze Győző papa soha nem lesz párttitkár, hanem töri buzgón a dolomitot és eszébe sem jut a fiát gimnáziumba küldeni, ellenben gazsulál a bányavezetőnek, hogy hadd jöjjön a Viktorka követ talicskázni tizennégy éves korában.
Így viszont Viktorka kisdobos, majd úttörő lett, maga is bekapcsolódott a munkásmozgalomba, így a gimnáziumban már természetes volt, hogy a KISZ oszlopos tagja lesz, és mivel apukája azzal a két dolgos kőtörő tenyerével beleverte a fejébe, hogy az élet permanens harc, hát egyenruhát is öltött.
Ifjúgárdista lett, meg állítólag még KISZ titkár is – egyik sem jött rosszul az egyetemi felvételinél, de ha például a közösségi elkötelezettséget a helyi plébánián manifesztálja karingben meg füstölő ridiküllel, már nem lett volna ilyen egyértelmű a dolog.
A nagyvárosi lét nem viselte meg Viktorkát, aki meglehetősen ügyesen kacsázott elegáns karikalábain a focipályán, s habár kissé farnehéz volt, de azért elfogadható teljesítményt nyújtott.
Ha – mondjuk – elért volna egy elsőosztályú szintet, ma a fejünk se fájna, akkor ma ő lenne a Viktor bá’, a Felcsút ificsapatának edzője, aki meccsek után a helyi vezérszurkolókkal együtt sörözgetett volna a kocsmában.
De a focihoz nem elég a ravaszság meg az erőszakosság, kell az isteni szikra is, így aztán ez sem mentett meg bennünket tőle, pedig az lett volna az ő igazi helye a világban, a szurkolók tisztelték volna és a játékosok is csak a háta mögött mertek volna röhögni rajta, mikor bemutatja a helyes labdavezetést, de a hasától nem látja a labdát.
Felvették az egyetemre, ami nem is csoda, hiszen a család törekvő volt, a pedigré az akkori követelményeknek maximálisan megfelelt, - ma már például nem biztos, hogy örülnének a felvételin, ha kiderülne, hogy ő Ülő Bölény törzséből származik, meg aztán mikor tudná egy kőtörő megfizetni a tandíjat a jogi karon?
Ha nem veszik fel, mert – mondjuk - berúg a felvételi napján, megint csak szerencsénk lehetett volna, a magyar közgazdász-társadalom például éppen így menekült meg tőlem, pedig lehetnék akár most a Vörös Matolcsy is, habár úgy érzem, jobb ez így mindenkinek…
Előfelvételisként ismét folytathatta kedvenc katonásdiját, csak az volt a baj, hogy kiderült, nem ő a tábornok az alakulatnál, ez persze fegyelmezetlenségekre késztette, de – hálistennek – miután egyszer-kétszer elbeszélgetett a vallás és a sorkatonák viszonyáról a Magyar Néphadseregben az alakulat elhárító-tisztjével, nagyobb baja nem esett.
Ha az elhárító-tiszt előrelátóbb, akkor talán hősünket áthelyezik kis időre ahhoz az alakulathoz, melyben előírás szerint minden helyváltoztatásnak futólépésben kellett megtörténnie, ez újabb fegyelemsértésekre sarkallja és esetleg hosszabb időre is elteszik, mint a befőttet és akkor ugyancsak megmenekül az ország.
De megint nem volt szerencsénk, és egy darabig hősünk is ezt a feelinget mondhatta magáénak, mert bár strapabíró volt, de a fővárosi környezet megviselte.
Kilógott belőle, mint prímás farka a gatyából a viccben (Hé! Kilóg a farka!
Nem ismerem, de dúdolja csak!) legfőképpen önmaga miatt, merthogy a pestiek szokás szerint szartak a fejére, ő meg ezt személyes sérelemként élte meg, meg talán az is kifárasztotta, hogy amikor végigment a Rákóczi úton, akkor mindenkinek köszönt és nem köszöntek vissza neki.
Arról nem szólva, hogy hiába költözött Pestre, nem hívták meg a Fradi nagycsapatába, de még a kicsibe sem, úgy érezhette, elkallódott.
Aztán összetalálkozott a kollégiumban a többi suttyóval és végre hazai vizeken érezhette magát, a megszokott fészekmelegben, a fingóversenyek és a nagy rókázások honában, ahol még a nőkért is lehetett verekedni – mecsoda megkönnyebbülés lehetett!
Ehhez jöttek még olyan plusz jótétemények is, mint egy Kéri vagy egy Stumpf, meg a Stumpf apósa, a kommunista belügyminiszter, akinek az árnyékában vígan lehetett forradalmárkodni.
Ha Stumpf apósa – mondjuk - klasszika-filológiát tanít valahol, akkor meglehet, hogy az első hőbörgésük után irgalmatlanul seggberugják őket, de hát Stumpf apósa belügyminiszter volt, így aztán annyit idétlenkedhettek, amennyit csak akartak, még mindig tét nélkül, mi meg így jártunk.
A pénz persze bonyolította a viszonyokat, mikor kiderült, hogy a bohóckodásban rengeteg pénz van, akkor elkezdett odafigyelni.
Persze, ha Andropov jobban bírta volna a gyűrődést, akkor nem jön Gorbacsov és meglehet, a mi Vezérünk ma vállalati párttitkár a Szaru és Pata Műveknél, de Andropov – eléggé el nem ítélhető módon meghalt, Gorbacsov meg demokrata volt – a mai magyar viszonyok ismeretében ez tökéletesen megmagyarázza a Szovjetunió összeomlását.
Így aztán hősünk megkezdhette a hosszú menetelést a hatalom felé, először magáévá tette Anikó asszonyt, majd a Fideszt, és fegyelmet tartott, aki nem viselkedett előírásszerűen, az vagy keresztülesett a vak komondoron, vagy mehetett világgá a pártból, mely akkor még azért kismértékben különbözött a mi Csodacsatárunktól.
Ha lett volna valaki, aki elküldi az anyja csipájába, mikor nem számolt el a székház-pénzzel, talán még meg lehetett  volna állítani, de azóta ennek a kis szociopatának senki nem mer ellentmondani, mert már ismerik  a gátlástalanságát, az erőszakosságát, azt a drága jó bosszúálló természetét.
Hát őt dobta nekünk a gép.
Ma ötven éves, és bár rendszeres elemcserére szorul, de hajtja a hatalom és pénzvágy, mindenképpen le akarja nyomni IV. Bélát, ő akar lenni a harmadik honalapító.
Kevés szabadidejében ül az íróasztalánál és a történelemkönyvben minden nevet kifest korrektorral, Kerényi pedig már készíti a Színes Nagy Magyar Nemzeti Történelmi Arcképcsarnok című albumot, melynek minden lapján Orbán Viktor portréja lesz látható, alatta hőstetteinek felsorolása fog szerepelni.
Például Orbán Viktor ledöfi Barrosot, Orbán Viktor körbekiabálja a gaz Gyurcsányt és így tovább.
Mondom én, szerencsétlen egy ország ez, nekünk Oszvaldból is csak egy Marika jutott…
Születésnapjára hadd ne kívánjak semmit, mindketten jobban járunk…

:O)))

15 megjegyzés:

kosbor írta...

a lébecoló suttyók egyetemi világában kb. 2 perc alatt kiderült számomra, hogy ezt a viktor nevezetű figurát én el nem viselem. ahol ő van, ott én nem vagyok. (nem is lettem fideszes )tátott szájjal ámultam, hogy imádhatják oly sokan. ez valami családi defekt lehet nálunk, mert apám, aki csak a TV-ben látta a Nagy Imre temetésen előadott beszédében, azt mondta: na, ennek mindegy, milyen zászló, csak őérte lengessék. ám többektől hallottam, hogy sírtak a meghatottságtól, s a drága emberben látták a jövőt. egyszóval számomra a kérdés az, hogyan van az, hogy annyi sokan szívük imádatával, lelkük rajongásával nyomták fel égi magasságba ezt a figurát, hadd legyen már despota mirajtunk...

Névtelen írta...

Külön tetszik a végén a finom oszvaldos utalás, kíváncsi vagyok, hányan értik :)

Névtelen írta...

Én nem értem az oszvaldozást, de maga a szöveg tetszik... :D

Névtelen írta...

Lee Harvey Oswald
:-) Kati

Névtelen írta...

Sajnos nekünk csak Oszvald Marika jutott - ez nagyon üt. Aki meg nem érti a párhuzamot a másik Oswalddal, az nézzen utána az amerikai történelem könyvekben. Én a Bonsai Ducét soha nem tartottam sokra. De a mikor az 1994-es választások után "szépen" konzervatívvá vált az addig liberális ember, akkor foszlott szét az összes a Fidesszel és a Bonsai Ducéval kapcsolatos illúzióm. Kívánom, hogy éljen sokáig, hogy láthassa az igazi demokratákat, akik lebontják az általa felépített NER-t és a kapcsolódó mutyilandot.

csehpal írta...

Csak ülök és "ízlelem" ezt a köszöntőt! Óriási!!
Etelka

Geza írta...

Nem tudom, hogy ezt meg meddig lehet fokozni, de halalra rohogtem magamat. Minden mondata ul, csak egy megjegyzesem lenne az akkori egyetemre jutas felteteleirol. En videkrol, teljesen senkikent felveteliztem 69-ben az ELTE mat-fiz szakara. A szobelin csupa szakmai kerdesrol kellett szamomra is kellemes korulmenyek kozott elbeszelgetni a felveteli bizottsaggal es csak egy, tarsadalmi aktivitasommal kapcsolatos kerdes volt, amire en (egyszeru KISZ tagkent) kozombosen ugy reagaltam, hogy ezek a kerdesek nem erdekelnek. Szepen felvettek, es nagyszeru eveket toltottem a Rakoczi uti kollegiumban, nulla politikai, de annal kellemesebb "mas" elfoglaltsaggal (beleertve a tanulast is). Szoval nekem ne mondja senki, hogy akkor olyan nagyon meg kellett hasonulni onmagaval annak, aki elobbre akart jutni (persze az is igaz, hogy soha nem vagytam olyan foszerekkel egy levegot szivni, mint az a jerk, akirol ez a blog szol).

özv. Kussné írta...

Pupu!

Hoztam egy királykék zenei meglepetést :-)
http://www.youtube.com/watch?v=u2coAL76_dU

özv. Kussné

Névtelen írta...

Tartok tőle, hogy Önnek nagyon fáj ez a karrier! A Kádár korban a társadalom nagy része így élt, amelyet most Ön mint v.mi Orbán-specifikumot -állít be. Isten éltesse ezt a nagy formátumú államférfit a magyar haza és nép javára. A tücskök meg csak hegedüljenek

sicc írta...

Névtelen! Ha a magyar haza és a nép javára éltetné Isten, akkor nem is lenne baj...

Névtelen írta...

Nevtelen 14:32
"...nagy formátumú államférfi..."
1.Kulpolitika:
Szinte minden europai orszaggal es az EU-val elmergesitette Magyarorszag viszonyat.
2.Gazdasag:
Amiota miniszterelnok, Magyarorszag gazdasagi mutatoi folyamatosan romlanak. (Ossztermeles, export, import. A kulfoldi beruhazasok osszmennyisege csokken.)
3.Nepjolet:
A 3%-os hiany csokkenteset a szegenyebb neptomegek sanyargatasaval erte el, mig ugyanebben az idoszakban a leggazdagabbak, noveltek a vagyonukat.
A fideszes vezerkar, de foleg Orban bar csorokent kezdtek, mara mindegyik tobbszoros milliardos.
Mibol?

Most sorold fel, hogy te miben latod Orban nagy formatumat.

Neked5 írta...

Névtelen: ez a karrier az országnak fáj, kivéve a haveri kört, a csókosokat pereputtyostól, és persze a vakhitűeket, akik a békemenet tizedik sorától helyezkednek el a "szegény hülye" kategóriában.

BRAAJEN írta...

Mint ahogy Tevje mondta a két vitatkozóra:
-Igazad van.
-Meg neked is igazad van.
Mire a harmadik:
-Mind kettőjüknek nem lehet igaza...
-Tudod mit...Neked is igazad van!

Varga Éva írta...

Csak egy seggnyaló jött a poszthoz kommentelni? Meg vagyok döbbenve .... (Érdekelne, hogy ő már volt a misén, vagy későbbre van beosztva?)

vivula írta...

PUPU!

Fantasztikus az Oszvaldos sejtetésed!

Gratulálok az írásodhoz!
Rajongód vagyok!!!!

Üdv:
VV