SHALOM

Ezzel a szép zsidó köszöntéssel üdvözölte Orbán Viktor a Zsidó Világkongresszus magyarországi ülését.

Udvarias gesztus, azért az évek során csak domesztikálódott valamelyest a Vezér is, habár lenne rajta még cizellálgatni való rendesen.

Gondolom nem kellett neki sokat töprengenie azon, hogy miért ebbe az országba jött a szervezet rendezvénye, jóllehet nem arról híres, hogy ide-oda szaladgál a világban helyszínt keresni rendezvényeihez, de Orbán szerint jól tette, hogy idejött, „hiszen mindenkire szükség van a gyűlölet visszaszorításához” és ebben igaza is van.

Szerintem is jól tette, hiszen így a magyar kormány kénytelen volt színt vallani, átmenetileg szüneteltetve a pávatánc nem túl bonyolult lépéseit, kénytelen volt nyilvánosan és egyértelműen elhatárolódni a neonyilasoktól, neonáciktól.

Mindenesetre rögtön megpróbált más országok idiótáinak terrorcselekményeiből hasznot húzni, példákat sorolván, hogy nálunk azért mi minden nem szokott megtörténni.

Egyelőre, mert most még csak a könnyebb célpontot jelentő cigányok vannak soron, de ami velük megtörténhetett, az bármikor megtörténhet a zsidókkal is.

Attól, hogy másutt még nagyobb barmok vannak, még a mi baromarcúink tevékenysége semmivel nem lesz megbocsáthatóbb, semmivel nem lesznek szalonképesebbek, legfeljebb veszélyesebbek - hozzávetőleg úgy, mint ahogy a faluszéli szalmakazlak felgyújtóinál is veszélyesebbek a kútmérgezők.

A mi antiszemitáink a lelkeket mérgezik, és tehetik, mert azok a generációk, melyeknek közvetlen tapasztalataik vannak a magyar szélsőjobboldal eszmei elődei és a nácizmus rémtetteiről, mára túlnyomó részt kihaltak, viszont az emberi butaság, irigység és gonoszság a mai napig nem halt ki, és várhatólag egy darabig még nem is fog elpusztulni.

Hogy ma itt ülésezik a Zsidó Világkongresszus, abban a magyar szélsőjobbnak és randalírozásukat eltűrő, velük sokszor cinkosan összekacsintó jelenlegi kormányzatnak oroszlánrésze van.

Ha csak arra gondolunk, hogy az Országgyűlés elnöke nyilas író hamvaival szaladgált Erdélyben, ha a Parlament előtti tér, a Kossuth tér 1944 előtti helyzetet rekonstruáló helyreállítása jut eszünkbe, ha a folyvást ordenáré módon zsidózó futballhuligánok számára nemzeti ajándékként felépítendő stadionok terveit nézegetjük, azonnal hiteltelenné válik mindaz, amit a legszebb önkényuralmi hagyományokat megvalósító kis despotánk gajdol, hogy a világ szemében elfogadhatóvá tegye magát.

Méginkább így áll a dolog, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rasszizmus és az antiszemitizmust nem lehet külön történetként kezelni, antiszemitizmusnak ugyanis a zsidóellenes rasszizmust nevezzük.

Lehet, hogy Orbán rettenetesen elégedett a neonáci szabadcsapatok betiltásával, de a gyakorlat mégiscsak azt mutatja, hogy amikor úri kedvük úgy tartja, akkor magasról tesznek arra, hogy mit tiltott be a miniszterelnök.

Mint ahogy a Nemzeti Motorosok vagy a Hegedűs házaspár bohózatba illő cirkuszai is csak azt példázzák, hogy ma Magyarországon még mindig nem a jogállam törvénye, hanem egyedül a nevetséges kis bohóc-despota dönt a zsidó közösség elleni fellépés határairól.

Hát nem szánalmas az olyan állam, amelyiknek rendőrsége kénytelen mindenféle forgalomkorlátozási és egyéb hülye érvekkel indokolni a neonácik rendezvényeinek, vonulászásainak betiltását?

Azt mondta a miniszterelnök, hogy a történelem megtanította a magyarokat arra, hogy időben fel kell ismerni az antiszemitizmust – megtörten hajtunk fejet az áldozatok emléke előtt, és hálát adunk istennek a magyarországi zsidó közösség megmaradása miatt – mondta.

Szép is lenne, ha így lenne, csakhát nem igaz, - ha nem tünt volna fel, akkor azért a magyarországi zsidó közösség létszáma kissé megfogyatkozott, viszont az antiszemita eszmék egyre inkább virulnak.

Ha igaz lenne, akkor a Parlament előtt már ott kellene állnia egy monumentális emlékműnek, mely a Holokauszt áldozatainak állít emléket, közvetlenül a második világháború során elpusztult magyar honvédek és munkaszolgálatosok szintén monumentális emlékművével szemben, már csak azért is, hogy még véletlenül se maradjon hely még Horthy mellszobrának se!

Azt is mondta Orbán Viktor, hogy nemzedéke a szabadságharcosok nemzedéke, azért döntöttük meg a kommunizmust, hogy mindenki szabadon élhessen, nem fogjuk engedni, hogy bárkit ebben az országban emberi méltóságában megsértsenek.

Mondja ezt a négymillió létminimum alatt élő országában, akiktől éppen ő vette és veszi el emberi méltóságuk utolsó maradékait is.

Ami meg a kommunizmus megdöntését illeti, ezen aztán már végképpen csak röhögni lehet, merthogy ő legfeljebb a Julcsát döntötte meg, hogy hadd ne személyeskedjek.

A kommunizmus megdöntéséhez neki semmi köze nem volt, nem kis részben azért, mert azt nem döntötte meg itt senki, hanem egy világpolitikai alku következtében szűnt meg.

Egy Gorbacsov nevű holló ült a Kreml fáján és alatta a kapitalizmus öreg rókái kiénekeltették vele a csőréből a sajtot…

Orbán pedig ebben a folyamatban egy senki volt – megengedem, egy nagypofájú senki - a kommunista belügyminiszter védelme alatt.

Mindenesetre az, hogy a rendezvényt ide szervezték, nagyon hasznos volt.

Egyrészt figyelmeztetés volt Orbán részére, hogy a világ látja, mi folyik abban az országban, mely látnivalólag nem okult semmit a múlt század során elkövetett vétkeiből, másrészt meg van pszichológiai hozadéka is.

Tűzz valakire egy jelvényt és annak megfelelően fog viselkedni, mondják az okosok.

Orbán, Isten helyi védelmezője hasán most ott a jelvény, „Az antiszemitizmus elleni harc bajnoka” felirattal.

Hátha használ, habár én azért ebben nem túlzottan bíznék...

Amin meg igen jókat lehetett röhögni, az Orbán és Ronald S. Lauder találkozója.

Igen, a Zsidó Világkongresszus elnöke ugyanaz a személy, akinek sukorói beruházását Orbán ellehetetlenítette, nem kis részben azzal a suttogó propagandával, hogy Magyarországon nem adnak teret a zsidó tőkének.

Ismerősök találkozójáról van szó, és Lauder feltehetőleg nem olyan naiv, vagy nem érzi magát annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök, aki a hvg.hu-nak azt mondta, hogy Orbán beszéde egyértelmű, pozitív, és előremutató volt, amely sokaknak megváltoztathatja a gondolkodását, bár a Jobbikosokat ez sem fogja meggyőzni.
Pávatánc volt ez is, és hiába kapkodta a Vezér most úgy a lábait, mint patkány a kísérleti laboratóriumban a rézlemezen a rossz válasz után, nem változott semmi.

Magyarország rossz úton jár, és ennek csak egyik jele az antiszemitizmussal szembeni képmutató kormányzati viselkedés.

Mikor érünk már végre Európába?

:O)))