2010. október 2., szombat

A TÉT...

Holnap elmegyünk és kitöltjük a szavazólapokat.

Abban a biztos tudatban, hogy egetrengető meglepetésre nemigen számíthatunk, még a tisztes helytállás is relatív, hiszen a Szocialista Párttól – ha úgy tetszik a baloldaltól - 50% körül szoktunk várni és kapni, - na, ettől most nemigen kell tartanunk.
Azért temetni Sem kell magunkat, hiszen a politikai hullámvasúton a hullámvölgyeket hullámhegyek szokták követni.
Elég csak ellenlábasunk választási teljesítményeit nyomon követni, vagy emlékezni arra, amint a magányos vezér a televízió jégkorong-mérkőzését bámulja a vereség napján, hogy aztán kis ideig sunnyogjon, miként Sztálin a háború kitörését követő napokban…
Igaz, nekünk nehezebb dolgunk van, hiszen mi nem tudjuk bekalandozni a politikai játékteret, - a mi múltunk nem engedi meg a köpönyegforgatást sem – a mi szavazóink nemigen tekintik bocsánatos bűnnek egy Pozsgay vagy egy Szűrös, Csintalan gusztustalankodásait, a mi térfelünkön a játéktér adott.
Mint ahogy adott a múltunk is, annak minden eredményével, vívmányával, és összes bűnével és hibájával is – melyekért egyébként igen súlyos árat fizettünk már nemegyszer.
Nálunk legfeljebb az lehet a vita tárgya, hogy valaki liberális vagy ortodox szocialista, de itt mindenki tudja, hogy az általunk képviselt nézeteknek van egy-két sarkalatos pontja, amelyen semmit nem változtathat az aktuálpolitikáról vallott eltérő felfogás, - ez a társadalmi szolidaritás és a szegények iránt érzett empátia, melyeknek a tetteinkben is meg kell jelennie.
Ellenfeleinknek könnyebb, - ők egyik nap a csuhásokat szidják, másnap lengő nyelvvel és csillogó tekintettel belemásznak Bíboros Úr Őexcellenciája reverendája alá, ha kell, akkor nemzeteznek, hazáznak, ha kell, akkor cigányozna, genetikáznak, és nincs bennük gátlás, amely visszatartaná őket a demokrácia felszámolásától.
Normál menetben nem is lenne itt semmi baj, csak hát a mai helyzet különbözik a demokrácia általános játékszabályaitól.
Ez elsősorban abból fakad, hogy ellenfelünk egy vezérelvű párt, és hát ez a vezér kissé érdekes reminiszcenciákat keltve viszonyul a parlamentáris demokráciához.
Igen furcsa elméletekkel tömhette meg a fejét száműzetése keserű éveiben, és most, hogy visszatérhetett Razlívból, boldogan alkalmazza is azokat, - pontosabban azoknak az elméleteknek köszönheti mai helyzetét, melyeket már az elmúlt években átültetett a gyakorlatba.
Sokat gondolkodtam, hogy igazságos e leírnom vele kapcsolatban, de nincs kétség, - három igen pragmatikus szakember alapozta meg alkalmazott stratégiáját – három nagy név.
Milyen sajnálatos, hogy egyikük sem magyar.
A három szakértőt, akiktől az elméleti alapokat és a módszertant elsajátította Leninnek, Sztálinnak és Hitlernek hívják.
Lenintől a pártszervezés és a kettős hatalom kialakításának technikáját sajátította el, Sztálintól a félelem és rettegés fenntartását a saját táboron belül, Hitlertől meg az ellenségkép - képzésből vett leckéket, meg a demagóg tömegbutításból, beleértve a tízmilliós nagygyűléseket és a nacionalista demagógiát is, - mindegyik módszert természetesen a mai Európára optimalizálva.
És ugye, az SA anno ugyanolyan kedélyes attrakciókkal szórakoztatta az elbutított tömegeket, mint nálunk a formálisan ugyan nem az ő fennhatósága alá tartozó, de gyakorlatilag neki dolgozó Agyargárda, amelyiknek ugyanaz lesz egyébként a sorsa, mint Röhm alakulatainak volt, - már nincs rájuk szükség, hiszen már készen áll a Leibstandarte, csak még nem masíroznak…
Ezt az embert jelenleg csak Európa tartja valamelyest vissza, de egyre több jel mutat arra, hogy elveszítette a valósággal való kapcsolatát.
Érdemes kicsit visszaidézni azért az elméletet, és megkeresni a handabandázó figura mögött a nagytőkét amelyik pénzelte és mellyel szövetkezve éppen egy anakronisztikus állam felépítése folyik - egy liliputi Harmadik Birodalom létrehozása a Harmadik Köztársaság általa és csőcseléke által szétvert romjain.
Nincs választásunk.
El kell mennünk szavazni, függetlenül attól, hogy szeretjük Szanyit vagy nem, szeretjük Gyurcsányt vagy nem, szeretjük e a liberálisokat vagy azok szeretik e az általuk komcsinak tartott szocialistákat, - felül kell emelkednünk ezeken a kicsinyes szempontokon.
Meg kell mutatnunk, hogy vagyunk, hogy számolni kell velünk, és hogy nem sikerült megfélemlíteni bennünket sem börtönnel, sem kirekesztéssel riogatva, mert mi vagyunk a magyar baloldal, a magyar progresszió – tetszik ez az ellenfélnek vagy sem.
Aztán majd dolgoznunk kell és felépíteni egy új baloldalt, hogy négy év múlva, mikor húznak a vadlibák, velük húzzon el ez az egész országrontó, áporodott, penészszagú, múltbarévedő, néphülyítő társaság, amit ma Fidesz Polgári Szövetségnek hívnak.


Holnap, az urnáknál találkozzunk!


:O)))

3 megjegyzés:

SZÉCSI MAGDA írta...

szorongok pupu.

PuPu írta...

Nincs rá okod, - okos és tehetséges vagy, - és nyitva vannak a határok, - nem?

:O)))

muci írta...

ultra gáááááz....