2011. július 4., hétfő

KLUBÉLET

Időnként megnézem az újságíróklubot az ATV-n, szeretem okos emberek elemzéseit hallgatni a politika aktuális eseményeiről, élvezem is a látványt, tetszik a szereplők csendes kis rivalizálása, nagy érdeklődéssel tanulmányozom, hogy miként alakul meggyőző erővé a szereplők egymástól meglehetősen eltérő habitusa.
Ma is - mint általában mindig – sok okos dolgot mondtak, nagyon tetszett például Hillary Clinton budapesti látogatásának elemzése, a Fidesz-kongresszus eseményeinek boncolgatása is alapos volt.
Itt azért én nagyobb teret szenteltem volna Orbán küldöttekhez intézett felhívásának, mely szerint büszkének kell lenni arra, hogy a Fidesz a kétkezi munkából élők pártja is, jóllehet erről az érintettek vajmi keveset tudnak, idáig abban a hitben voltak, hogy ők a panelprolik.
De – bár a Mi Reménységünk hegyeket tud összehordani hülyeségekből, - azért ritkán beszél csak úgy, a levegőbe, kinyilatkoztatása - ahogy a klasszikus írja - „ Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.
Úgyhogy szerintem várhatjuk, hogy a jövő héttől Lázár a Népszava-kalapáccsal a vállán jár be törvényalkotni, de az sem kizárt, hogy a Fidesz logója nemsokára a vérnarancs lesz…
Aztán terítékre került az MSZP pártszavazása és az azt követő helyzet is, és a résztvevők „egyrészt-másrészt” frakciója bevetette a tőlük már régen megszokott Gyurcsányon fanyalgó szövegeket, mondván, hogy a pártszavazásnak nem volt semmi értelme, hiszen ha léket kapott a hajó, akkor a léket be kell foltozni, oszt nagyobb sebességre váltani, hogy behozzuk a lemaradást.
Hát igen, ez roppant bölcs tanács, de felmerül itt azért néhány kérdés.
Például, hogy mi ütötte a léket azon a hajón, amelyik egyelőre még úszóképes, merthogy nem mindegy, hogy hogyan kezdünk hozzá a lék befoltozásához.
Esetleg egy ellenséges tengeralattjáró torpedózta meg a hajót és várható a következő torpedó, amelyik végérvényesen a tenger fenekére küldi?
Vagy jéghegy okozta a léket?
És akkor szabad e – ha sikerül a léket befoltozni - nagyobb sebességre kapcsolni?
Vagy ellenkezőleg, lassabban kell haladni?
És merre kell egyáltalán haladni?
Az eredeti cél felé, vagy vissza kell fordulni a kiindulóponthoz?
Nekem nagyon tetszik mindig, amikor némelyek a problémákat fejreállítják, mint Hegel a dialektikát, és menyasszony nélkül akarnak lakodalmat tartani, - úgy akarnak eljutni a Boldogság szigetekre, hogy alapvető kérdéseket nem tesznek rendbe az indulás előtt, csak belekiabálják a szócsőbe, hogy teljes gőzzel előre!
Először talán meg kellene határozni azt, hogy merre van az előre, hogy aztán a többi feladatot ne is említsem, - akit érdekel, olvasson vezetéselméletet.
Azt hiszem, Gyurcsány pártszavazása éppen ilyen alapkérdésekben szeretne rendet tenni, merthogy nem csak Gyurcsány töpreng ezen, hanem vannak a pártban rajta kívül mások is, akik keresik a kivezető utat, és akik azt hirdetik – meglehetősen erőszakosan – hogy a megoldás a „balra át!”
Gyurcsány és rajta kívül még jónéhányan, párttagok és baloldali szimpatizánsok azt gondoljuk, hogy a balra át zsákutca, mert ugyan lehet, hogy be lehet tölteni az enervált Thürmer által szabadon hagyott játékteret, de lássuk be, az még kispályás focihoz is kevés, az a tér leginkább a csocsó nevű asztalifocira emlékeztet.
Mint a klub legizgágább tagja kifejtette, a mai pártok nem ideológiai pártok elsősorban, hanem választási pártok – igaza van.
Jelzem, ezen a felismerésen Orbán már régen túl van – ennek megfelelően, ha nem is kellene olyan gusztustalan köpönyegforgatónak lenni, mint amilyen a Kedves Vezető, de bezárkózni sem kellene, mint azt a párt legkatonásabb tisztségviselője javasolja lankadatlan buzgalommal.
Itt tömegeket kell megnyerni, nem pedig pártkongresszusokon diadalt aratni, tehát olyan programot kell adni, mely átfogja a társadalom lehető legszélesebb szegmensét, és amelyik alkalmas arra, hogy az ólját vesztett liberális éppúgy jószívvel tudjon szavazni rá, mint a szociálisan érzékeny konzervatív szavazó.
Ne feledjük, azért nem mindenkinek rokonszenves perspektíva a konzervatív táborból sem a kényszermunka, vagy az éhségtől felpuffadt, büdösödő hullák kerülgetése az utcán.
A programon belül pedig vígan érvényre lehetne juttatni a hagyományos baloldali értékeket, létrehozva a kecske és káposzta dialektikus egységét a nemes cél – a diktatúra pofátlan képviselőinek világgá hajtása  - érdekében.
Azt is mondták fanyalgóék, hogy Gyurcsány csak ne izgágáskodjon, lépjen hátra, hadd felejtse el a nép a kormányzását.
Én meg azt mondanám, éppen most kellene felidézni azt, mert van ott, amire büszkék lehetünk, bőven.
És van, ami miatt a mértékadó magyar médiaértelmiség szégyellheti a pofáját, mert akkor, amikor az ég zengett, akkor is a fanyalgással voltak elfoglalva, meg annak latolgatásával, hogy a Fidesz tizenkét éves gyerekek szintjére szabott kommunikációjából mi is az, amiben igazat kell nekik adnunk.
Már az sem zavarja őket, hogy miközben már szinte fóbiásan menekülnek Gyurcsánytól, a tényeket sem tisztelik.
Nem vitatva Bajnai képességeit és eredményeit, de amikor azt mondja az ügyeletes fanyalgó, hogy Bajnai egy év alatt konszolidálta a költségvetést, akkor arra csak klasszikust lehet idézni: lósz@rt, Mama!
A költségvetést Gyurcsány konszolidálta, majd mikor jött a válság, akkor elrendezte az IMF hitelt, hogy politikailag ne Bajnait terhelje a dolog, így aztán Bajnainak csak az volt a dolga, hogy tartsa azt a 3.8%-os hiányt, amivel Gyurcsány átadta neki a kormányzást.
A nagyon bonyolult világgazdasági helyzetben ez is komoly teljesítmény volt, de politikai elemzőtől azért elvárható lenne a tények tisztelete.
Olyan ez, mintha azt dicsérnénk  az asztalnál a libasültet eszegetve, aki a sütés végén elzárta a gázt, arról pedig aki a libát gondozta, etette, tömte, fogyasztásra alkalmas állapotba hozta, megsütötte, szó sem esne.
Egyébként ők is tudják, hogy a baloldal messze legtehetségesebb politikusa éppen az, aki ellen bősz fanyalgó hadjáratukat folytatják, aki ha most nem tudja döntésre vinni a dolgot, akkor a Szocialista Párt Puch László kezében marad, oszt lehet vele megújulni, meg választási tömegpártot csinálni.
Csak ehhez meg kell keresni még valami teljesítményorientált varázslót, merthogy anélkül az esély kevés.
A beszélgetés másik két résztvevője közül a műsorvezető árnyaltan hallgatott, míg a Klubrádió delegáltja higgadtan, okosan – szóval, ahogy szokta – mondta el akceptálható véleményét.
Ez a műsor egyébként a baloldal, - szocialisták, liberálisok - propaganda-tevékenységének utolsó mentsvára, Gyurcsány meg az a szocialista politikus, aki a lehető legtöbb lehetőséget adta az utóbbi húsz évben a liberálisoknak álmaik valóraváltásához.
Persze a hála nem politikai kategória…

:O)))

9 megjegyzés:

wizesblogg írta...

Pupukám a pártok nem választási pártok, hanem gazdasági haszonszerzésre, a magánvagyonok gyarapítására alapult gazdasági társaságok,- Fidesz pláne, mert szük haveri alap a törzs - amik nem tartoznak a GT tűrvény alá, amit szintén Gyurcsány szeretne letisztázni!

A médiagecikről meg még rosszabb a véleményem mint sokaknak, ők a legnagyobb okozó ennek az ocsmány alávaló helyzetnek, mert ha nem seggnyalólk lennének és rákérdeznének, valamint megírnák az ocsmány aljasságokat nem elhallgatnák vagy szépítgetnék, de a legrosszabb: szakmailag alkalmatlanok, mert egyszerűen nem értenek semmihez, csak a mikrofont tartani.
Asse mindíg.
Esőben pl tuti nem húznak esernyőt.


Egyébként üdv!
wizes.

éva írta...

Pupu, az asztalnál MINDIG a szakácsot szokták dicsérni, és akkor vesd ránk az első követ, amikor te ehelyett a naposliba felnevelőjét emlegeted.
Bajnai meg "csupán" az évszázad viharában tartotta (a Gyurcsány által jól megreparált hajóval) az irányt, ráadásul nem csak úgy partra futtatott, hanem biztonságos kikötőbe értünk vele. Attól nem lesz Gyurcsány nagyobb, ha másokat kisebbítünk.
Meg kell hagyni, hogy Bajnai a közgazdasági téren nyújtott nem elhanyagolható teljesítménye mellett EGY dologban világbajnok volt: kussoltatni tudta a politikát - és bemutatót tartott arról, hogy milyen lehetett volna ez az ország, ha 20 évig a politikusokat közelébe sem engedik a kormányzásnak, hanem szakemberekre bízták volna. Soha jobb bizonyítékát nem kaptuk a "Lassú víz partot mos" mondásnak!
A normálisan (sajátfejűleg)gondolkodók éppen az Mszp válságban tanúsított magatartása, a hősies politikai harakiri, az ország érdekeit saját egzisztenciális érdekeik elé helyezése miatt (mert világos volt, hogy a magyarzember ebből nem fog fel semmit, csak a narancsmeséket, ezért bukni fognak) tartott ki mellettük és szavazott rájuk továbbra is.
Helyzetünk meg a Weimari köztársasághoz mérhető, tehát semmi meglepő nincs abban, ha ehhez "méltó" az értelmiség teljesítménye is.
Biztosan igazuk volt az akkori liberálisoknak is, és volt mit vitatni a közállapotokon. Csak éppen ezzel tudati téren is előkészítették Hitler hatalomra jutását. Ahogy nálunk is ők készítették elő a viktatúrát. Mert ha a nép jobbról-balról nála értelmesebbektől UGYANAZT hallja, hajlamos azt igazságnak elfogadni.
Nem csak az Mszp-nek és Gyurcsánynak kellene szembenézni a múltjával, és a tényleges hibákért elnézést kérni: az értelmiségnek kellene a mea culpázásban elől járni! (kekec)

MoonRiver írta...

Pupu a hajó lékjét nem jéghegy okozta, az idősebb matrózok fúrták meg a fedélzetmesterrel együtt, mert piszokul besz@rtak az új kormányos manővereitől. (A kapitány meg aludt.) Tudjuk, hogy Avar nem szereti Fletót, és annak is van logikája, hogy miért. Kíváncsi lennék, mire lenne képes egy őt annyira támogató közegben, mint amilyenben Orbán húzatja az evezőket másokkal. Szerintem vezérünk epilepsziás görcsökben fetrengene, amikor a lék nélküli katamarán állva hagyja a startnál. Hát ezért a látványért még muszáj kivárnunk, míg evezőslegényeink egymást túlkiabálva, időnként összegabalyodott evezőikkel próbálják a hajót víz fölött tartani.
Kongresszus ide, ünneplés oda, izzadságszaga van egyre inkább a mutatványnak. (Mások szerint mástól bűzlik már az egész.)

PuPu írta...

Szia wizes!
Örülök, hogy olvashatlak!
Mecsoda daliás idők voltak az Indexen anno...

Évának:
Nincs énnékem semmi bajom Bajnaival, sőt!
Szerintem a legjobb felállás egy Gyurcsány (pártelnök) Bajnai (mniszterelnök) tandem lenne...
De ettől még a tény az tény marad: nem ő - vagy talán így jobb: nem csak ő konszolidálta az államháztartást, lefaragni Gyurcsány faragta le, és én azt szeretem, ha az elemző nem aszerint válogat, hogy ki tetszik neki, ki meg nem.
Bajnai ezerszer kedvezőbb helyzetben volt Gyurcsánynál, neki csak hibáznia nem volt szabad, de a nyomás rajta már sokkal kisebb volt - a Fidesz akkor már nem akart idő előtti választást kicsikarni, már nem volt számukra értelme.
Nem akarom sem Bajnai érdemeit kisebbíteni, sem Gyurcsány érdemeit puffasztani, de a tény ettől még tény marad: Bajnai annyival zárta a ciklust, mint amennyivel Gyurcsánytól átvette.
Tudod, mint amikor az operáló professzor a műtét végén szól a tanársegédnek: varrja össze!

Mrs mamónak:
Hááát - mire a mi evezőseink megtanulják, hogy az evező melyik végét kell a vízbe dugni, addigra a mi Reménységünk már régen célba ér az úszó elmegyógyintézetével...
Sajnos.
De persze a remény hal meg utoljára...
:O)))))

PuPu írta...

Évának, aki kekec:
Libasütést korrigáltam, szégyen, hogy pont libaügyileg hibáztam...
:O))))

Névtelen írta...

Hát, kedves PuPu barátom! Már megint száz százalékig igazad van! Sajnos..........
Én viszont már egy ideje -pont a blogodban leirtak miatt - már nem is nézem ezt a műsort (sem), pedig törzsnézőjük voltam....

terlasz írta...

Ilyen kegyelmi állapot sem adódik sűrűn a kormányok életében, mint ami a Bajnainál megadatott. Ugyanis, a politikának kivételesen az volt érdeke, hogy kussoljon. Ezt Bajnai okosan kihasználta és a tőle megszokott higgadtsággal végezte azt a szakmai munkát, amit az ország gazdasági, pénzügyi helyzete megkívánt. Valószínűleg az Unió és az IMF tanácsaira,előírásaira sem mondta azt, hogy "pofa be senkiháziak"

éva írta...

No azért emlékezzünk arra, amikor szerencsétlen tanácstalan libák totyogtak a Kossuth téren, meg a jobboldal állandó libajnaizására, továbbá az(itthon) még most is letagadott eredményekre.
De szerintem is Gyurcsány túl hebrencs volt miniszterelnöknek, bár úgy haladt, mint a villám: cikk-cakkban, mindig a legkisebb ellenállás irányába, egy percig sem leállva és végiggondolva a dolgokat. Azaz ha besűrűsödött az egyik irányban a pártbeli-, koalíciós, ellenzéki-, értelmiségi, társadalmi ellenállás, (választék aztán volt bőven) akkor megpróbálta a haladást más irányban elérni. És állandó ellenszélben is sikerült a költségvetést stabilizálni, az IMF hitelre sem miatta, hanem azért szorultunk, mert (Róna Péter örökbecsű szavai szerint) az MNB hülye volt, és nem gyűjtött elegendő valutatartalékot.
Gyurcsány a napi apómunkához és főleg a kommunikációhoz való viszonya már akkor is csapnivaló volt, és sajnos azóta sem sokat javult. Példa a DK és a "jól bevált csapat" megtartása.

Névtelen írta...

PuPu! Már megint egyetértek veled. Szerintem is a Gyurcsány pártelnök és Bajnai miniszterelnök mögé érdemes felsorakozni.
Engem is bosszant az Ujságíróklubban az, hogy Avar állandóan a függöny mögé utasítaná Gyurcsányt. Nem veszi észre, hogy maradék demokratáknak nagy szükségük van arra, hogy valaki (de leginkább Gyurcsány) értelmesen szóljon hozzájuk.