2011. július 10., vasárnap

ÚTKÖZBEN AZ UNIÓBÓL…

Gigászi siker, vagy bukás volt a magyar uniós elnökség?
Ez a politikai elemzők aktuális gumicsontja - hogyan építsünk pépes anyagból várat?
Mindenesetre annyit bátran megállapíthatunk, hogy már megint elszalasztottunk egy lehetőséget, ez után a félév után Európa újraárazott bennünket.
Mit mondjak, nem szárnyalunk Európa egén, mint a vadlibák.
Aki ezidáig hitetlenkedett, hogy nem lehet igaz az a komcsi duma, hogy ez az ország egyre jobban kilóg Európából, az most sajátszeműleg bizonyosodhatott meg arról, hogy sajnálatos módon pedig lehet, sőt.
A politikai elemzők persze rágják a gittet szorgalmasan, a nagy tárgyilagosságtól leszakad róluk a víz és végigfolyik a hátukon, azt magyarázzák szent buzgalommal, hogy hát ugye az apparátus remek munkát végzett, meg hát ugye Horvátország felvétele is tető alá került.
Meg, hogy a cigánysággal kapcsolatos remek anyagunk is tapsot aratott, és hát igen, voltak megjegyzések és bár senkit nem törtek kerékbe, és talán lehetett volna kicsit simulékonyabban is nyilatkozni, de alapvetően azért nemzetünk ismét büszkén helytállt.
A jobboldali elemzők nem is szívesen beszélnek erről a kérdésről - ha szóba kerül, akkor rémülten csodálkozó tekintettel néznek, mint Julcsa, mikor először látja a Jancsi csúnyáját…
Értem én ezt valahol, súlyos konfliktus feszül a tények meg a nemzeti öntudat között, magam is szívesen keresgélek valami enyhítő körülményt, de nemigen lelek.
Nézzünk szembe a zord tényekkel: Ez az uniós elnökség úgy volt fertelmes, ahogy volt.
Nem segít ezen az sem, hogy a szakértőink állítólag valóban remek munkát végeztek, nem segít az sem, hogy a gödöllői istálló felújítása remekül sikerült - nem segít ezen semmi.
Az meg pláne nem, hogy miközben okosítjuk Európát cigányügyileg, közben itthon szinte éhenhal Európa tán legnagyobb cigány közössége, ami ellen bölcs kormányunk a kényszermunka beevezetésével fog harcolni.
Olyan ez az uniós elnökség, mint amikor vendégségbe megy a család az őket többé-kevésbé eltartó rokonhoz.
A készülődés óriási, anyuka kimosdatja a csemetéket, patyolat fehér blúzt ad a kislányokra, ő meg bedaueroltatja a haját, még a műkörmöshöz is elmegy, aztán kisalnizva, megkörmölve elindul apuka karján a vendégségbe.
Aztán - kissé megrészegedve a megtiszteltetéstől - Apuka az előétel után felmászik az asztalra, letolja a gatyáját és odacsinál az asztal közepére.
Ki a fene jegyzi meg ezek után a patyolat ingecskéket, a jól betanult verseket, a csinos frizurát + a műkörmöket - mindenki azt meséli inkább elképedten, hogy „és képzeld, ott állt letolt gatyával, az asztalunk közepén ott éktelenkedett a termék, ez meg ahelyett, hogy lélekszakadva letakarította volna, sértett pofával hazament és otthon azt kezdte el híresztelni, hogy lepofozott bennünket…”
A sok szakértő vad vitába kezdett a saller mibenlétéről, még gumiszerelő is akadt, aki kiselőadást tartott a technológiáról, ami természetesen a budai úriasszonyok szótárában nemigen szerepel.
De hát ők a liliomot is szalvétával fogják, ne csodálkozzunk hát rajtuk.
Ellenben a saller a másod-harmadosztályú csapatok öltözőiben elfogadott tréfás (hehehe) szófordulatnak vagy bánatosan elszenvedett fenyítésnek számít, és ezt még egy politikai elemzőnek is illenék tudni.
Szóval ez az elnökségesdi maga volt a hatalmas pofáraesés, tulajdonképpen csak Gödöllő járt jól, mert most van egy konferenciaterme, meg talán még a Vörös Danny, mert ismét forgalomba került kissé már megkopott neve.
Szóval nem kellene ezt a félévet fényesítgetni, szidolozgatni, inkább le kellene vonni belőle a tanulságokat, és belátni, hogy bennünket ezzel a vérbunkóval vert meg az Úr, akinek a viselkedéskultúrája leginkább a magyar szürkemarháéval esik egy kategóriába, aki miatt mostanában szégyen magyarnak lenni Európában.
Igaz, ez a probléma csak átmeneti, hiszen politikailag úgyis Belorusszia felé tartunk, gazdaságilag Banglades felé, társadalmilag meg a Kínai Népköztársaság az uticél – hát nem mindegy, hogy mi Európa véleménye rólunk?

:O))))

3 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Talán nem mirólunk, hanem a "vérbunkóról", akit előző uralkodása idején is sokan csak az előszobáig engedtek. Persze isszuk a levét országosan is, és sajnos könnyű az általánosítás, hogy minden magyart azonosítanak Orbán Viktor szintjével. Mostanában, hogy a szívesen emlegetett libáid majd' minden írásban velünk vannak, egy kép jut eszembe, ha már a hasznukat keresem: lehet, hogy nekünk, még ennél is több liba kell, mint Dadannak a Macskajajban, hogy meg tudjunk velük törölközni, ha már beleestünk ennyi sz@rba?

éva írta...

Pupu, még szerencse, hogy a nép nagy részének nincs pénze külföldi nyaralásra - na meg nyelveket sem tudnak, ezért kevés az esély, hogy külföldön beleütközzenek mindenféle rémült és csodálkozó kérdésbe, ami különösen akkor lepné meg, ha az M1 híradója mellett a Magyar Nemzetből tájékozódna (kizárólag).
Aki utazhat, az meg a haszonélvezője a fideSS ámokfutásának, örömködik azon, hogy "végre" nem kell kényszerből szolidárisnak lennie a "senkikkel" - és tesz az egészre. ITTHON.
Mert külföldön egyenesben élvezheti, aztán százezrével morzsolódnak le a szimpatizánsok közül. Hát kinek hiányzik ez? Meddig tűrheti a miniduce ezeket a határokon keresztül történő ellenőrizhetetlen császkálásokat?
Az meg már csak hab a tortán, akik szerint ez a vérbunkó viselkedés emeli hazánk megbecsülését, és a Nyomor bán "megvédte a hazát"
Na ja! A gyereket meg a gólya hozza.
Ha AZT elhiszi, ezt miért is ne?
kekec

terlasz írta...

Orbán a hatalmas sallerok(börtönszleng)hatására - amit nem ő adott, hanem kapott - kitántorog az Unióból. Bánná a fene, de sajnos a 2/3-dal megszerzett "jogos tulajdona" is a hátizsákjában lapul.