A válogatott labdarúgó mérkőzésen végre olyan eredmény
született, mely után nem kellett a pityergő Vezért vigasztalgatni, megmutattuk,
mi a magyar igazság, hármat gurított a csapat a törököknek.
Itt a revans Mohácsért, igaz, egy gól azért kissé necces, de
hát a bíró élet-halál ura, ő dönt és szava megmásíthatatlan - bizonyára a Vezér
is hasonló szerepfelfogásban látja el munkakörét.
Viszont üröm is cseppent az örömbe – hát nem odapofátlankodott
a díszpáholyba egy Bajnai nevű kapus is?
Nem elég, hogy a politikai színtéren kavar, még azt a
dicsőséget is ellopja, hogy a Vezér legyen az egyetlen igazolt labdarúgó a
miniszterelnökök hosszú sorában.
De hiába ült Viktor elé, nem sikerült észrevetetnie magát az
elfoglalt és gondterhelt államférfival, pedig normális országokban a
parlamenten kívül általában jól elvannak egymással a politikusok, talán itt
egy-egy barátságos gesztus, - mondjuk egy kézfogás is elfért volna a
kameráknak, és hogy mennyire utópisztikus hangulatba ringattam magam, arra jó
példa, hogy azt is el tudtam volna képzelni, hogy a Vezér odakínálja
szotyolás-zacskóját Bajnainak, vegyél belőle Gordon!
Álom, álom, édes álom, hogy politikusaink belátható időn
belül emberként kezdenek viselkedni, ami részben érthető is, hiszen Viktor úgy tíz éve megszüntette a normális érintkezést a két tábor között, emlékezetes
beszédétől számítva nem politikai ellenfelekről beszélhetünk, hanem
legyilkolandó ellenségről, aki a haza üdvére tör.
Ezt aztán a nevetségességig sikerült túlspilázni, így jött
létre ez a mai, tréfásnak nemigen mondható helyzet, melyben, ha egy
kormánypárti és egy ellenzéki politikus nyilvánosan szóbaáll egymással, az egyik oldalról felér
egy árulással, másik oldalról pedig minimálisan is felségsértés,
kegyvesztettséggel kombinálva.
No, ebben a helyzetben balról - jobbról azért vastagon benne vannak a
hívek is, merthogy nálunk a pártoknak nem tagjai és szimpatizánsai vannak,
hanem hívei, felkent papjai, papnői és váteszei, hogy a vezérekről most szó se
essék.
Ők határozzák meg a politikai tömörüléseken belüli
közhangulatot, ha valamelyik politikus a mocskos patájával belegázol az
érzelmeikbe, az hamar kegyvesztett lehet a hangadóknál és ennek ők hangot is
adnak, ami nem tesz jót a politikus karrierjének.
Megszűnt az önálló, szabad gondolkodás, szinte
elképzelhetetlen, hogy valakinek ne kelljen lelkesednie saját politikai
preferáltjai minden hülyeségén, és ha leír valaki egy kételkedő mondatot,
azonnal felindulnak testvéri tankok, nem bíz itt senki semmit a véletlenre.
Itt ellenvélemény nem jelenhet meg, ez élteti a facebookon az
Orbán honlapjáról kitiltottak társaságát, de hogy a saját portánk előtt is
sepregessek, az se nagyon fordul elő, hogy a Szocialista Párt valamelyik
prominensét kritizáló posztom megjelenne a kapcsolat.hu ajánlott blogjai között…
Ismerek nyilvánvalóan azonos politikai oldalon álló
embereket, akik egyetlen internetes fórum-hozzászólásukkal kivívták, hogy
megvonta tőlük barátságát a másik, ami pedig az MSZP-DK szétválásnál történt,
és történik egyszer-egyszer a mai napig, az kísértetiesen emlékeztetett Orbán országos
megosztó politikájára – kicsiben.
Pedig a párbeszéd a fejlődés motorja, ha meghallgatsz más
véleményeket is, akkor gazdagabb leszel vitapartnered gondolataival, ha meg még
meg is fontolod az általa elmondottakat, akkor teszed jól csak igazán.
Sajnos, nálunk a vitakultúra a kultúra összes többi ágánál
sebesebben zuhant a bányászbéka feneke alá, - akár szabadesésnek is
nevezhetnénk a mutatványt.
Itt a vita úgy folyik, hogy arról, amit állítasz általában nincs vélemény,
ellenben rólad annál inkább, mondhatnám a fő érv általában az, hogy hülye vagy - ennek erősebb változata a baseballütő.
Az is érdekes, hogy itt egy politikai vitához már
nem is igen kellenek érvek, tárgyi ismeretek meg aztán végképpen nem, és a
fejlődés megállíthatatlan.
Lassan már a szakmai vitákhoz sem kellenek ezek a
rekvizitumok, a felek csak kifordítják zakójuk hajtókáját, megmutatják a
hátoldalára tűzött jelvényt, mint hajdan a titkosrendőrök, aztán ezzel a vita
el is dőlt.
A Fidesz narancsa üti a KDNP keresztjét, mindkettő üti a
szegfűt, meg azt a valamilyen színes esernyőszerűséget a DK felirattal, a
Jobbik logóját üti a szegfű, de a Fidesz logójával megtámogatva ez még korántsem
lefutott meccs.
Talán ha nyer a demokratikus oldal, akkor meg kell
tanítanunk a társadalmat megint beszélgetni, kulturáltan vitatkozni, a
hétköznapokban elviselni egymást.
Persze ez sok lemondással jár, hiszen nem lehet zsidózni,
cigányozni, nemzetárulózni meg hazaffyas szólamokat öblögetni mindenféle
színpadokon, hanem le kell ülni egy asztalhoz és beszélgetni kell.
Közben meg
sokat nevetni, akár önmagunkon is, mert sokszor valóban nevetségesek vagyunk az összes elfogultságainkkal,
előítéleteinkkel.
Sokszor kiderülhet, hogy az alapvető nézetek nem is állnak
olyan túl távol egymástól, mert nem minden jobboldali náci, nem minden
hazaszerető ember nyilas, sok-sok embert csak az ismeretek hiánya, vagy a saját
kilátástalan sorsa felett érzett dühe vezeti el a szélsőségekig, a tolerancia
hiányáig.
Vannak persze olyanok is, akikkel nem lehet szóbaállni, mert
embertelen eszmék embertelen gyakorlatát kívánják bevezetni ebben a szép, de
mentálisan tökéletesen tönkrevágott országban.
Mint sokmindent, ezt is a gyerekeknél kellene kezdeni, meg
kellene őket tanítani érvelni, önállóan gondolkodni, mert ugyan a test nevelése
is fontos, de azt hiszem, agyra gyúrni talán még fontosabb.
A mai társadalom a gyerekeket is folyamatosan mérgezi, a
félelem légköre pedig leszoktatja őket az őszinteségről, alakoskodásra készteti
őket, amiről aztán később sem fognak leszokni, sajnos.
Nem is tudom, mennyit kellene azon dolgozni, hogy értsék,
hogy mi is az a demokrácia, milyen jogai vannak ma az állam polgárának, miért
fontos a politikai akarat kifejezése, miért kell tisztában lenni közgazdasági
alapfogalmakkal, miért kell tolerálni a másik embert, elfogadva azt, hogy neki
is joga van másként gondolkodni.
Bajnai, a libák réme ott ült a Vezér előtti sorban, és nem kizárt, hogy azon
gondolkodott, hogy milyen nehéz lesz ezt a légkört felszámolni.
Aztán legyintett egyet, és nézte a meccset, és – ki hinné? –
valószínűleg ő is örült a győzelemnek…
:O)))
3 megjegyzés:
Kedves "Pupu"!
Elfelejted, hogy Magyarországon élsz? Mikor volt a magyar ember megértő a másik ember problémájával? Ebben az országban sohasem lesz normális párbeszéd. Emlékeztetnélek Kertész Ákos elhíresült megállapítására. Nagyon is igaz!
Orbán Vezér:
- Mondd kedves Tanácsadóm, miért zöld az ég alja?
- Drága Vezérem, az nem az ég alja, hanem a béka seg.ge!...
Ha beülhettem volna az élőkelők páholyába, megnéztem volna ki elé ülök. Lehet, hogy Bajnai ennyire tapasztalatlan lenne? Arra nem gondolt, hogy intelligens, football szerető vezérünk, magas hőfokú izgalmában, úgy köpködi a tökmaghéjat, mint a falusi parasztember, aki odasercint babonából, a disznóól sarkába háziállatai gyarapodása érdekében. Mindenfajta köpködés nélkül, gratula fiuk, csak így továbbb!!!
Megjegyzés küldése