Nagy az izgés-mozgás a politikában, a gyanútlan blogger csak
néz, mint liba a kukoricakonzervre, hát ez megint már, hogy is?
Kezdjük talán az egyre kerekdedebb és egyre ütőképesebb
debreceni polgármesternél, aki ismét mondott egy jóízűt, miszerint több választáson
is az utolsó pillanatban döntő, kétes módon választásra bírt, politikailag nem
tudatos szavazók döntöttek az ország sorsáról.
Szerinte Magyarország népességén nem tudnak egyhamar
változtatni, adottság, hogy egymillió embernek nincs meg a nyolc általánosa,
még többen pedig funkcionális analfabéták.
Hát bizony, nehéz is a népet leváltani, legfeljebb sunyi
módon műveltségi cenzust lehet bevezetni a választók körében, továbbá lehet
gondoskodni arról, hogy az egymillió funkcionális analfabéta helyett hamarosan kétmillió
legyen, talán ez lesz az Orbán-éra egyetlen valós eredménye ahogy elnézegetem,
merthogy más eredménye nincs, sehol, semmi.
Kósalali szerint el lehetne várni egy választótól, hogy két
hétre előre tudjon gondolkozni.
Ez így igaz, de ennek analógiájára a politikustól is el
lehetne talán várni ugyanezt, márpedig ebben az országban a hatalmon levők
összevissza beszélnek és máról-holnapra improvizálnak.
Nem, hogy két hétre, két napra sem tudnak előregondolkodni,
kivéve, ha lopni kell, lásd az IMF tárgyalások ügyét, ahol a tét a mi keservesen
megkeresett kis pénzecskénk, legyen akár a pénztárcánkban, bármelyik bankban, vagy a Nemzeti
Bank valutatartalékában elhelyezve.
A téma, melyben a dicső debreceni cívis elnyilatkozta magát, a választási rendszer volt, amelyik még nem maga a tolvajlás, csak a kulcs
ellopását jelenti a kamrához, melyben ott lógnak a plafonról a kalbászok,
sonkák, sódarak, melyeket ez alatt a ciklus alatt még nem lehetett felzabálni.
Azt is kifejtette, hogy mi lenne kívánatos: "Sehol ne
rotyogjon a gulyás" - igyekezett Kósa Lajos a választási visszaéléseket illusztrálni.
Ez tipikus jobboldali hülyeség, ha te egy putrilakó cigányt
meg akarsz vesztegetni a választások során, akkor az megeszi a gulyást, böffent
egyet, megtörli a szája szélit, oszt arra szavaz, akire akar, mert ezidáig nem állt mellette senki a szavazófülkében, aki ellenőrizni tudná a szavazatát, nem Köztársasági Elnököt
választunk, ugye…
Ne nézzük le az etnikumot, ha funkcionális analfabéta, ha
mániás depressziós szociopata, tudja az pontosan, mennyit ér egy voks vagy egy
Gripen-rendelés…
De arra még a nagyeszű polgármester se tudott legalább tőle telhetően értelmes
választ adni, hogy miért is tilos a választónak levélben regisztrálni belföldről,
ha külföldről ezt megteheti az is, akinek szavazata saját életét nemigen
befolyásolja?
Egyáltalán, kiállja ez a rendelkezés az alkotmányosság
próbáját hazai és európai szinten is?
Másik hír, amelyik ma tetszett, az a Szolidaritás döntése a Millával
közös tüntetésről, amivel egyet lehet érteni akkor, ha beneveznek és
megjelennek a demokratikus pártok is, saját nevük és zászlaik alatt és ők is szót kapnak a
rendezvényen.
Nekem aztán valóban mindegy, hogy minek hívják azt az
ernyőszervezetet, melynek neve alatt megszerveződik Orbán leváltásának
demokratikus módja, de attól tartok, hogy könnyen megeshet, mire összeszerveződik
a sok politikai primadonna, addigra esetleg a nép hirtelen felindulásból elkezd
törni-zúzni.
Majd - mint ez a hazafias nemzeti forradalmaknál szinte
követelmény - első lépésként kifosztja a műszaki szaküzleteket és a
bevásárlóközpontokat, aztán fellógat a fákra néhány TEK-vitézt, esetleg
teketlent csinál belőlük, majd elkezdi üldözni a zsidókat – de lehet, itt és
most majd a cigányok jönnek sorra - vagy mindkettő.
Ami még nagyon tetszett ma, az az élettársi kapcsolatok
megtiprása volt a regnáló pártszövetség által.
Valahogy történelmileg úgy alakult, hogy a Fidesz-KDNP
kétosztatú párt lett, jellegét tekintve is, merthogy a gerinctelen, törtető tolvajok
a Fideszben, míg a bánatos kosztromai ökörre hajzó nyálcsorgató ostobák a
KDNP-ben gyülekeztek, tisztelet a kevés számú kivételnek és a visszavonult
kézilabda-kapusoknak.
Azt szeretem legjobban, mikor Harrach Péter a családról értekezik.
Ő az, akivel az anyák ágyba bújni vonakodó gyerekeiket
ijesztgetik, ő az, aki alkalmas lenne büntetési tételnek családjukat
cserbenhagyó anyák számára – „éljen három évig Harrach Péterrel szent frigyben”
– szabná ki a bíró, na - ennek lenne visszatartó ereje.
Hogy buták, mint a sár, az rendben van, de ezek olyanok,
mint a vakegér, mintha egy másik bolygón élnének.
Persze, ha ezt szellemi mentoruk, a Katolikus Egyház
magyarországi tagozata szorgalmazza, akkor mindent vissza, van demokratikus
centralizmus meg pártfegyelem is a világon.
A világ persze kissé megváltozott az utolsó igazán ütős egyházi
fesztivál, Savanarola megégetése óta, és bár a házasság szentség maradt – a szentségit!
– kiáltja a férj rácsapva az ajtót önmegvalósítással bíbelődő asszonykájára – de
egyre többen vannak, akik házasság helyett a sokkal praktikusabb concubinatust,
az élettársi viszonyt választják.
Így ugyan nélkülözni kénytelenek a malasztot, ám
elkerülhetik a vagyonjogi hercehurcákat, melynek során a bugyiban-melltartóban
érkező hitves egy szál gatyában hagyja magára hajdan autóval, lakással, pénzzel
és egzisztenciával rendelkező, elővigyázatlan férjét.
Aki ezen a szemét forgatja és megpróbálja erőszakkal a
házasság felé terelni a fiatalokat, az idióta.
És ha azt hiszi, hogy Cicis Maca, mikor a templomban
esküszik, akkor azt merő áhítatból és szent elkötelezettségből teszi, az nagyon
téved, mert említett démont inkább a hely ünnepélyessége fogja meg – hűdebüdös
ez a ridikül, amit ez a Pubi lóbál - hiába, azért ez az egyházi építészet
nagyon értette a dolgát.
Ha lehetne választani, én is a Bazilikát választanám a hajdani
tanácsháza szocreál házasságkötő terme helyett – a baloldal soha nem értett a
népszórakoztatáshoz…
Hát ezek voltak a mai idétlenségek, folyt. köv., ahogy én
ezeket ismerem…
:O)))
2 megjegyzés:
Pupu írta:
"Kezdjük talán az egyre kerekdedebb és egyre ütőképesebb debreceni polgármesternél, aki ismét mondott egy jóízűt, miszerint több választáson is az utolsó pillanatban döntő, kétes módon választásra bírt, politikailag nem tudatos szavazók döntöttek az ország sorsáról."
Kósalali, a kétes módon választást nyert fidesz néphülyítője újra bebizonyította, hogy rajta nemcsak az nem látszik, hogy magasabb iskolát végzett, de nála még nyomokban sem látszik az elemi logika, a józan paraszti ész sem. Honnan vette azt a baromságot, hogy a szavazók a választás alkalmából az ország sorsáról döntenek?
Az ország sorsáról a miniszterelnök, a miniszterek és a parlament dönt.
A választó csak azt dönti el, hogy melyik pártot tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy őt, az ő érdekeit a döntések meghozatalakor képviselje.
Mivel nyílván a legképzettlenebb réteg egyben a legszegényebb is, ezért ez a réteg arra a pártra fog szavazni, amelyik az ő érdekeit képviseli.
Ez a párt pedig jelenleg az MSZP.
Na, ezért szeretné Kósalali ezt a népcsoportot a választásból trükkösen kizárni.
A választók az ország sorsáról csak ritkán, és nem a parlamenti választások alkalmából döntenek. Ilyen, az ország sorsát eldöntő szavazás volt az EU-ba való belépés.
Megjegyzés küldése