2012. október 29., hétfő

VÁLSÁG


Navracsics ma reggel kinézett az ablakon, alsóajka bánatosan lefittyedt, szeme összeszűkült, majd megrázta magát és bebillentyűzte telefonjába a kódot, mely a válságstáb azonnali összehívására szolgált.
Szakadt a hó, a felhők fölül a távolodó libák halk gágogását, a felhők alól a gyomrok korgásának hangját hozta a szél.
Időnap előtt itt a tél...
Mire az agytröszt befutott, már higgadt, komoly és felelősségteljes ábrázattal nézett idegesen toporgó, remegő kezű beosztottaira - szeme körbejárt arcukon, majd elkapva egyik idősebb, idegességét leplezni nem tudó tanácsadó savószínű tekintetét halk, de határozott hangon megszólalt: menj és vágd fel a hasad!
Beosztottja földhözcsapva homlokát fel akart állni, de ő nem engedte, - félsz, és a gyávaság nyúlósan ragadós, mondta, - menj a halálba térdencsúszva, mordult rá, próbálva felidézni a Sógun című bestseller idevonatkozó részét.
A hűvös őszi estéket túlélő légy megállt a levegőben, majd aláhullott, mikor a hibázó főtisztviselő után behúzták az ajtót és kinyitották az ablakot – büdös lett, mindenki becsinált.
Emberek!
Kitört a válság, az egyik legmélyebb talán regnálásunk óta, az intézkedések nem tűrnek halasztást, szedje hát össze mindenki az eszét, vagy Ángyán sorsára jutnak!
A probléma abban kulminálódik, hogy leesett az első hó, még mielőtt Pártai Lucia államosításával kezünkbe vettük volna a természet erői feletti felügyeletet, és tette ezt anélkül, hogy ehhez a mi előzetes hozzájárulásunkat kérte volna!
Ha ez kiderül, az erőnkbe vetett közhiedelem jelentős csorbát szenvedhet, ezt pedig nem tűrhetjük, különösen most nem, mikor az ellen frigyet kovácsolt ellenünk, szeretett Atyánk, Vezérünk és Megmentőnk ellen!
Várom javaslataikat a válsághelyzet megoldására!
Az első javaslattevő kissé kapkodva, de igaza hitében bízva megszólalt:
Nagyuram!
Tegyük azt, amit tenni szoktunk, amit már jól begyakoroltunk.
Tagadjuk le az egészet, úgy ahogy van, már a déli híradóban jelenjenek meg felvételek a Balatonban vidáman fürdőző Vezérről, profilját balról fényképezve, a kamera svenkeljen izmos felsőtestére és ugyanezzel a mozdulattal mutassa meg a férfiasan szőrös combokat, melyekhez hasonlók legfeljebb Őfőméltósága nyaralójának padlásán lógnak, Felcsúton, a kamrában!
Talán, ha esetleg ön is... – itt tartott, mikor villant a főnöki szempár, és a szerencsétlen kegyvesztett könnyeit hullatva elindult négykézláb az ajtó felé.
A második javaslattevő már óvatosabb volt, ő azt látta volna célszerűbb megoldásnak, ha a hóról közleményt adnak ki.
Eszerint a Vezér a mezőgazdaság megmentése érdekében ma reggelre elrendelte a havazást, ellenállva az IMF és az EU, valamint a NATO közös követelésének.
A diktátum szerint víz semmiféle formájában nem hullhatna Magyarországra, mert minden cseppje kell a tudjukkiknek, akik majd idejönnek turistáknak, aztán ha nem figyelünk, jól felszívják a púpot, mi meg itt maradunk szomjanhalva!
Hmmm – mordult helybenhagyólag Navracsics - és hogyan kommunikáljuk?
Kellene néhány téli kép a médiában, a Vezér szánkón, a Vezér sílécen, a Vezér motorosszánon, a Vezér siklóernyőn a téli táj felett, a Vezér lenyomja a jegesmedvét, a Vezér kutyaszán végén, ostorral, a szán elé befogva Semjén, Rogán, Lázár, Martonyi, Matolcsy, ők húznak, Selmeczi meg Gíro-Szász meg ugatnak!
Javaslom, - mondta már kicsit nyugodtabban, hogy az óriásplakátokon a vezér legyen két méter magas és kék szemű, ez már egyszer bejött.
A felhasználható fényképeket már előkészítettük, kiretusáltuk az úttörőnyakkendőt, a tribün „Éljen november 7!” feliratát is kicseréltük a „Nem, nem, soha !” szlogenre, a többi már gyerekjáték!
Ja!
És meg kellene mentenie valahol egy kiskutyát is, lehetőleg malamut legyen, melyet a szuka a szán mellett loholva ellett, s melyet a Vezér saját köpenyébe burkolva mentett meg!
Rendben, mondta Navracsics, majd elbocsátva a stábot felhívta telefonon Tarlóst és kért egy hókotrót a Parlament elé, három filmstábbal meg egy rádióriporterrel.
Reggel tíz órára minden együtt állt, a Vezér - miként Lenin a páncélautóra – Navracsics hátát lépcsőként használva fellépett a hókotróra, beröffentette a gépet, majd tette egy kört a Parlament körül, melynek tetejéről a Fidesz aktivistái szórták a fehér konfettit, belül az LMP a aktivistái a kék cédulát – ne menjen már kárba ez a rengeteg gondos előkészület.
A TEK ügynökei - a tekesek - remekül bírták az iramot a géppel - nem mentek pocsékba a kiképzésükre szánt milliárdok, majd közleményt adtak ki, mely szerint merényletet hiúsítottak meg.
Fehér, szilárd halmazállapotú vizet hárítottak el életük kockáztatásával a Vezér magasztos feje fölül.
Később pedig összehangolt és precízen kivitelezett kommandó-akcióval kiszabadították a hókotró vezetőjét a Fidesz-közeli presszóból, ahol a pultoslány erotikus kisugárzása rabul ejtette.
A lány nyolc napon belül gyógyul, mert minden tekes személyesen akarta maga alá gyűrni, a sofőr kezeit begipszelték.
Navracsics letörölte homlokáról a verítéket – a Vezér elégedett volt.
Neki meg valamiért eszébe jutott Caligula, aki megkorbácsoltatta a tengert, majd a szenátussal triumfust szavaztatott meg magának.
Megvonta a vállát – mindennek ára van, ha ez kell neki, hát akkor megkapja, gondolta, majd bezárkózott szobájába és elmerengett a régi szép időkön, amikor még egyetemi oktató volt, független, szabad, és ember…
Régen volt…

:O)))

2 megjegyzés:

Vica írta...

Nagyon jó - de az a baj, hogy nem nagyon tudok röhögni.
Pedig a meteorológia államosításán már tényleg csak röhögni lehet.
Navracsicska meg ...mondanám, hogy kívánom: egyszer majd rühellje el magát azért, amivé lett, de felesleges, mert ezekből már ki lett ölve az a gén, ami ezt lehetővé tenné.

Kaláris írta...

Na majd kiderül. mennyire tökösek ezek a tekesek, ha fehér konfetti helyett kocka alakú, nehéz, szürke konfettik hullanak a vezér felé...