PERZSA LUTRI, USA GONDOK, LYUKAS ZÁSZLÓ

A bőség zavarával küzdök, ami a politikai eseményeket illeti.
Ami azt illeti, meglepetés nem ért.
Csak az történt, ami az ukrán háború és az amerikaiak ezzel kapcsolatos célkitűzése okán várható volt: a háború kilépett Ukrajna határai közül.
Aki eddig kételkedett abban, hogy már folyik a harmadik világháború, annak azért most erős kétségei támadhattak.
Az izraeli -iráni szembenállás már régi ügy, de eddig valamiféle patthelyzet jellemezte.
Irán a zsidó állam megszüntetésével és a zsidók tengerbe szorításával fenyegetőzött, Izrael meg kimosolygott atombombája mögül, és elégedetten látta, hogy helyette az USA áll ki a perzsa vitézzel szemben.
A világpolitika színpadán bekövetkezett változások és események minden szereplőt lépésre kényszerítettek:
A Hamasz támadása volt a casus belli a térségben, mely - ha nem is konkrétan ez, de valamiféle olyan esemény, mely felborítja a térség kényes egyensúlyát, prognosztizálható volt.
Az USA támadta Oroszországot és Kínát, ellenük proxy-háborút indított, ahol a húsdarálóba nem G.I. Joe mászott be, hanem ukránok százezreit gyömöszölték be.
Várható következmény volt, bár az ügy természetéből következően nemigen bizonyítható, hogy a világ más részein is feszültségek fognak támadni, és megosztják az amerikai vezetés és az állampolgárok figyelmét.
Hajdan, a szuezi válság idején is valószínűleg ez volt a módszer...
Az USA ott próbált ütni Oroszországon, ahol szerinte legjobban fájhatott neki - a gazdaságon és a szénhidrogén-exporton, és most a fagyi visszanyalt.
Oroszország számára egy közel-keleti háborúnál kevés kedvezőbb történhet a világban, egekbe emelheti a kőolaj és földgáz árát, emellett komoly amerikai erőket köthet le.
Az amerikai palagáz csak cseppfolyósítva szállítható, ha a háború a felek közvetlen részvételévé eszkalálódik, a tengeri szállítás kockázata igen magas lesz, költségei és természetesen az ára is emelkedik.
Itt nem elsősorban a lakások fűtéséről van szó, hanem az iparról, melynek felmutatja a csőd rémét a várható alapanyag-hiány.
Izrael is elmérhette a dolgokat, katonai erejében és az amerikai támogatásban bízva képtelen megfékezni héjáit, és ez bizony felveti egy atomháború rémét.
Természetesen lehet azonosulni az izraeli doktrínával, mely szerint egy támadás sem maradhat megtorlatlanul Izrael ellen,  de a megtorlás mértékét patikamérlegen kellene kimérni. Ugyanis bármi, ami nem arányos visszavágás, visszatetszést kelthet a közvéleményben és ez a világban az antiszemitizmus feléledéséhez vezethet. 
Ehhez kapcsolódnak bizonyos módszerek, melyek az izraeli doktrínában még a Dávid király Hotel felrobbantása óta ragadtak bent, és bár ideológiát lehet teremteni hozzájuk, végső soron csak fokozzák az arabok és perzsák jelentős részének zsidó-gyűlöletét.
Érthető, hogy Izrael ragaszkodik Jeruzsálemhez, de talán közelebb lennénk a megoldáshoz, ha nem tette volna meg fővárosává a  több vallásban is szent városként nyilvántartott települést, hanem Izrael nyílt városaként kezeli.

Persze az arab szélsőségeseknek ez se sokat számított volna, de a vallási fanatikusokon kívül mindenki a békéhez vezető gesztusnak tartotta volna.
Ugyancsak rengeteg kárt okoztak a megszállt területeken létrehozott települések, melyeket az ENSZ által meghatározott területeken kívül létesítettek - sokszor az izraeli hatóságok jóváhagyása nélkül.
Iráni atomkutatók és az atombombához szükséges létesítmények elleni támadások, katonai parancsnokok likvidálása is terheli a helyzetet, és úgy tűnik - nem egy túl bölcs döntés egyszerre háborúzni a Gázai övezetben, Szíriában, Irakban, Jemenben és most Iránban is.
Valahogy fel kellene oldani a helyzetet, még mielőtt a teljes arab világ belekeveredik a konfliktusba.

Az USA sikeresen belemanőverezte magát abba a helyzetbe, melynek számára kedvező megoldása nincs.
A világ csendőrének szerepe rengeteg ellenséget szerzettneki, az egypólusú világrend tarthatatlanná vált, a dollár nemzetközi tartalékvaluta szerepével erősen visszaélt, a világszerte telepített ezer katonai támaszpont pedig félelmet váltott ki.
Az se nagyon tetszett egyes államoknak, hogy jogot vindikált arra, hogy beleszóljon más államok belügyeibe, kormányokat buktatott, számára kellemetlen országok vezetőit likvidálta.
Szétverte a balkáni államokat, a Szovjetuniót, diktálni próbál Kínának, Indiának, de vannak ellenségei Afrikában és Dél-Amerikában is, ahol nem felejtik Allendét, a banánköztársaságokat, Panamát,  - és igen Kubát sem, mely a mai napig kárvallottja annak, hogy nem akart a Cosa Nostra játszótere lenni.
Belső társadalmi problémái is nyomasztják, etnikai összetétele is megváltozott, spanyolul is lassan többen beszélnek arrafelé, mint angolul,  és sokan rájöttek már, hogy más a való élet és más a filmstúdiók világa.
Valódi szövetségese egy van: a világhatalmi illúzióihoz körömszakadtáig ragaszkodó, szintúgy ezer problémával küzdő hajdani gyarmattartója, az Egyesült Királyság.
Emellett meg kell fontolnia azt is, hogy egy háború ma már nem vívható meg kizárólag külföldön, Manhattan felhőkarcolói pedig látványosabban dőlnének össze, mint az orosz vagy ukrán paraszt gerendaházai.
A Nemzetközi Űrállomáson rekedt amerikai űrhajóról nem sok szó esik, cserébe a Mennyei Palota névre hallgató kínai űrállomásról sem...
És most itt van egyszerre Kína Tajvannal, Oroszország Ukrajnával, Irán Izraellel - és nem csodálkoznék, ha Dél-Amerikában is gondok akadnának.
Európa meg veszít, bárki győz is, bárhol.


Nem egészen ide tartozik, de a gáti bohóc kisajátította 56 lyukas zászlaját.
A lyuk egyébként a nemzeti zászlón van, de az ember a kokárda és a hazaszeretet kisajátítása után semmin nem csodálkozik, legfeljebb azon, hogy Orbán embereinek semmi új nem jut eszébe...
Nem mintha sajnálnám, hiszen a lyuk 56 jelképe: eltakarítottuk a régit, de helyette semmi új nem jutott eszünkbe.
Hogy ennek a nudlifejű majomnak mi köze van 56-hoz, az rejtély, a helyes megfejtők között kisorsoljuk Vityka felemás gumicsizmáját és hősünk adóbevallását Fideszes éveiből.

Élj érdekes világban, mondja a kínai átok, élj bolond világban, mondja a magyar, ha éppen nem talál nyalni való segget.
De gondban vagyunk de gondban...

:O)))