Nemcsak, hogy jogállam vagyunk, de humanisták is, mint Pestalozzi.
Janus Pannonius reinkarnációja, Tállai András kifejtette, hogy az Airbnb szállásadói - eléggé el nem ítélhető módon - felettébb lazán kezelték adófizetés névre hallgató állampolgári kötelezettségüket, de vége a dínom-dánomnak, az ír adóhatóság megküldte a listát valamennyi magyar delikvensről.
Ebből következik, hogy aki azonnal nem fizet, ahhoz kiszáll az adóhatóság, és - mint Tállai adóőr közölte - ellenőrzést hajt végre, de nem azonnal!
Ha valakiről a két lista összevetése során kiderül, hogy nem fizetett tisztességesen, akkor az adóhatóság dolgozói úgynevezett támogató eljárással segítik az adózókat erkölcsi megnemesedésükhöz.
Nem is hívjuk őket adócsalóknak, hanem - Tállai szerint - ő hibáznak, ami eleve kizárja a szándékos elkövetést.
Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság nem bírságol, hanem önellenőrzést javasol, ez esetben a feledékeny adózó elkerülheti a kellemetlenségeket.
Faguriga legyek, ha nincs a négyezerötszáz Airbnb-s adózó között vagy kétezer haver, akik ez úton oldják meg a Nagy Fideszes Lakásmutyi során állami támogatással megvásárolt lakásaik hasznosítását.
Őket nem szabad dulván a padlóla hajítani, nem prolinépségről van szó, aki a zárjegy nélküli cigaretta vásárlásával kiérdemli a bitót, ezek mind-mind derék emberek, a nemzet gerince.
De ez a "támogató eljárás" kifejezés tetszik nagyon, egyrészt mert végre kiderült, hogy kiket is támogat a rendszer, másrészt mert erősen emlékeztet arra az esetre, mikor Don Corleone a zenekarvezetőt, aki nem akarta felbontani keresztfia szerződését felkereste, és támogató eljárás keretében tájékoztatta, hogy vagy az aláírása, vagy az agyveleje kerül a szerződésbontó dokumentumra.
A maffia mindig is értett a szelíd meggyőzéshez.
Nagyon helyesen, merthogy más az üzlet és más a szerelem, márpedig az idegenforgalom és turizmus nem a szerelem kategóriájába tartozik, ezért ott rendnek kell lenni, mire a Nemzet Százlábú Démona átveszi a területet, nincsenek kóbor fillérek, kóbor eurók meg pláne nincsenek.
Magam ugyan nem vagyok híve az ilyen kivételezéseknek, ha valaki adót csalt, akkor azzal nem kell finomkodni, Lagzilajcsisítni kell.
De hát persze nem értek én ezekhez az úri huncutságokhoz, lehet, az apróbetűs részben ott van fehéren feketén, hogy az adóhatóság eljár az adózók ügyeiben, kivételek a strómanok és gazdáik, mert azoknak jár a támogató eljárás, míg a többieknek csak a szájuk jár.
Pedig ezt a réteget ellenőrizni, ez lenne ám a nagy durranás, ez termelné a bevételt az államnak, jutna belőle libacomb mindenkinek.
De nem fog jutni, ugyanis ahhoz meg kellene keresni a pulóveren a felfeslett részt, aztán el lehetne kezdeni felbontani magát a pulóvert, a fonalat pedig szép motringokba szedni...
Ők sincsenek többen négyezer ötszáznál, de az eredmény nem lenne kevesebb az Airbnb hat milliárdjánál, talán még a hatezer milliárdot is elérné, ha szorgalmasak lennének a kutatók.
De ne legyünk telhetetlenek, már önmagában az is szép. hogy nem a templomi segédegerekre vetnek ki tömjénfüst-adót, habár a párhuzamos intézkedéseket eddig még senki sem zárta ki...
Mint kiderült legutóbb az adócsökkentésnél, adóparadicsom lettünk.
Persze még kicsit éretlen, olyan narancssárga paradicsom.
Magyar paradicsom...
:O)))
Hajdan Szilágyi Erzsébet levelét megírta, szerelmes könnyével előbb telesírta, majd a korabeli Posta csőrébe csippentette, megnézte, van-e rajta elsőbbségi etikett, és másnap a címzett kézhez is kapta a levelet Prága városában.
Ma azért a helyzet bonyolultabb, az unokahúgom küldött egy csomagot ideiglenesen a ködös Albionban állomásozó kisfiának karácsonyra, de a csomag még újév után is Magyarországon hempergett, valamelyik elosztóban.
Én is vártam pakkot, Kanadából szoktam kapni minden karácsonyra.
Szeretek pakkot kapni, izgalmas dolog a csomagbontás, talán egyedül Viktor levelének felbontása okoz ekkora örömöt, de akkor is...
De most nem kaptam, pedig szokott benne lenni jóféle kanadai whisky, meg csokik, melyek az íróasztalom feletti polcon dugikészletet alkottak ezidáig, de a csoki romlandó, így azt kármegelőzési céllal fel kellett ennem.
A whiskyket pedig nemrég, tudatmódosult állapotomban megittam egy ismerősömmel, mivel össze kellett hasonlítanunk a különféle márkákat.
Nem vagyunk mi barbárok, akik csak vedelünk, mint állat, mi megválogatjuk, mit iszunk meg egyáltalán.
Legalábbis a sorrendet mindenképpen!
De most nincs pakk, nincs whisky, csak egy közlemény van, hogy a Magyar Posta jobban teljesít.
A csomag Kanadából december nyolcadikán indult útnak, ha egy eszkimó kutyaszánon hozza a Spitzbergákon keresztül, már akkor is ide kellett volna érni, de nem...
Pedig a Posta tud, ha nekiveselkedik, például az Ausztráliában élő nyuggerek már megkapták Erzsébet-utalványaikat, csak a sarki boltossal van gondjuk, aki nem akarja elfogadni, mikor tápot vásárolnak a kacsacsőrű emlősnek
Nem cifrázom, aki többet akar a Postáról tudni, itt elolvashat egyet-mást, de a csomagját ettől még nem kapja meg.
A régmúltban az ember, mikor közlekedni akart, beállt a megállóba, jött a busz, elvitte a metróig, a metró elvitte a Moszkva térig (komcsi idők...) majd onnan az 56-os és a 63-as busszal elközlekedett Adyligetig, ahol akkortájt a határt őrizte, ez egy óra húsz percet tett ki.
Általában nem a közlekedés miatt késett a munkából, hanem azért, mert szeretett reggel még öt perc alvást kiutalni magának.
Aki ismeri az emberi természetet, az tudja, hogy ez az az öt perc, mely tizenöt percig tart, és máris készen van a késedelem, parancsnoki dörgedelem, szőnyeg szélén álldogálás, meg még ami ezzel jár.
Az ember akkortájt általában a zsebében hordta az öngyújtóját és nem szerepelt tervei között, hogy a lángoló metrókocsi tűzénél gyújtja meg cigarettáját, merthogy akkor még nem élt egészségtudatosan, viszont egészséges volt, mígellenben ma ez éppen fordítva forog fenn.
Az átkosban az ember nem esett hasra lépten-nyomon hajléktalanokba botolva, nem találkozott koldusokkal, a házmester eltakarította a havat a járdáról, ha jött az ónos eső, akkor felszórta salakkal, hamuval, merthogy akkor még a fűtés mellékterméke nem a szénmonoxid-mérgezés volt.
Nem is szólva arról, hogy volt fűtés...
Az ország még nagyjából egyben van, de már nem sokáig, a tömegközlekedés összeomlóban, a nyugdíjrendszernek gyakorlatilag már annyi és ezen nem segít semmit, ha Nagyurunk nyuggert vesz kilóra.
Nyuggert venni éppen olyan kockázatos, - sőt, - mint stadiont építeni, ugyanis a stadiont fenn is kell tartani, míg a nyuggert etetni kell, fedél kell a feje fölé, továbbá optimális hőmérsékleten kellene üzemeltetni.
A stadion csendben fog omladozni, míg a nyugger - elpatkolása esetén egy idő után kellemetlen illatokat fog árasztani, és az egyházaknak a büdös nyugger nem kell, nekik a finanszírozás, meg az erkölcsi haszon kell, már, ha még emlékszenek az erkölcs szóra.
Jelenleg ez kétesélyes, merthogy a templomok a mínusz huszonkettőben is zárva maradtak, ad maiorem Dei glóriam...
A nyugger kilója ma kilónként százötven forint alatt van, de vigyázzon, aki nyuggerrel tőzsdézik, várhatólag az összeg átlépheti a kilónkénti százötven forintot is - átmenetileg még élősúlyban számolva, természetesen.
Amihez ezek hozzáérnek, az szarrá megy, sajnos.
Mindenesetre ajánlom, a Posta kapja össze magát, és jusson eszébe az, hogy volt idő, mikor még megbízható és megfizethető volt, ne akarjon gazdájára hasonlítani, ne tőzsdézzen, ne bankárkodjon, ne lopjon, tegye a dolgát, mert baj lesz.
A whyskimet meg azonnal tessék kézbesíteni, mert kezdenek elvonásos tüneteim lenni, olyankor pedig, mikor üres a púpom rabiátus leszek, és általában leharapom a hajcsárok fejét.
:O)))
Biztosan értenem kellene, de mégsem megy a fejembe sehogy, hogy azok a politikai vezetők, akik külön listákat szorgalmaznak, hogyan képzelik a választási győzelmet?
Merthogy Orbán taktikája remek volt, a demokratikus oldalon mindenki mindenkit utál, legyen bármi is az ára, keresztbe tesz a másiknak, a szimpatizánsokat hergeli és akkor boldog, ha Juliska aktivista pofán veregeti az esernyőjével Béla bácsit, a testvérpárt (vér a véremből...) aktivistáját, a vén kecskét, aki aztán majd jól bokánrugdalja a felbőszült csatabanyát.
Ezen kívül az is érdekelne, hogy miért akarja az, aki önmagát jelöli miniszterelnöknek eltávolítani a listáról a másik párt elnökét, amikor nyilvánvaló, hogy ezzel tízezres nagyságrendben távolítana el demokrata szavazókat, vagy késztetne otthonmaradásra.
Az is érdekelne, hogy egy párt elnöke miért tűri el az anarchista megnyilvánulásokat, vagy mi motiválja a parttalan megalkuvásra és meghunyászkodásra?
Nem szeretnék olyan párt elnöke lenni, amelyben minden nap szinte meg kell érnem, hogy nyilvánosan megaláznak?
Hogy konkrét legyek, ha Molnár Gyula belenyúl az alsógatyájába, akkor megtalálja-e még a tökeit, vagy inkább megujjazza magát?
Emlékeztetném, hogy Gyurcsány is ott cseszte el a rexet, hogy beletörődött abba, hogy a pártpénztárnok rángassa úri kedve szerint, ahelyett, hogy kihajigáltatta volna a pártból a pénzesládikájával meg a kapcsolati tőkéjével együtt.
Utóbbit akkor Simicskának hívták...
Azt mondta a Szocialista Párt egyik általam nagyon tisztelt és kétségbevonhatatlan tisztességű volt vezetője, hogy hiába kezdeményeztek akármit, a belső ellenzék még csak nem is vitatkozott, csak szavazott, és vége volt a kezdeményezésnek.
Akkor miért nem mondtak le, miért adták a nevüket más többség politikájához, mint aki őket megválasztotta?
Az is érdekelne, hogy ha egyszer a párt elkötelezte magát az ellenzéki erők egysége mellett, akkor ki hatalmazza fel Szanyit például, hogy nyilvános ellenvéleményt fogalmazzon meg ezzel szemben, és miért nincs egyetlen ember se a szocialista pártban, aki megkérdezné: te Tibor, akkor most mi választást akarunk nyerni, vagy szopni járunk az Országházba?
Az se lenne baj, ha tudnánk, hogy a pártok talpasai mikor akarják már abbahagyni egymás csesztetését, mikor ott van egy akkora szarkupac előttük, hogy ellapátolni is körülményes lenne, ellenben éppen meg akarják etetni velünk?
Az is érdekelne, mikor jön már meg a demokraták esze, mikor hiszik el végre, hogy miután sikeresen egymás ellen fordították őket, a jelenlegi pártokból nemigen lehet konszenzusos, mindenkinek tetsző jelölteket találni, ezért külső jelölteket kell keresni?
És a külső jelöltnek, - már, ha be akarunk vonni új választókat is - jobboldali demokratának kell lenni, akiben bízik az a választó is, aki ugyan a szocialistákat balfékeknek, Gyurcsányt meg hazugnak tartja, de utálja Orbánt is fenemód!
Miért nem lehet elhinni, hogy a "győzzük le Orbánt, együtt a Jobbikkal, aztán két hónap múlva írjunk ki új választást!" - illúzió, egy nagy marhaság, itt az alapértékek helyreállításához is kell egy ciklus legalább?
Azt sem értem, miért oly nehéz felfogni, hogy a jelenlegi helyzetben Botka éppen annyira rossz jelölt, mint Gyurcsány, és ha Gyurcsánnyal szemben csupa választási matematikai zseni áll, akkor Botkával, vagy a külön listákkal kapcsolatban miért nem tud számolni senki?
Az is nehezen megy a fejembe, hogy a pártvezérek nem azon törik a fejüket, hogy kiket lehetne még bevonni egy Orbán-ellenes koalicióba, hanem azon, hogy kit kell kirekeszteni az együttműködésből?
Hogy miért nem lehet megérteni, hogy jelenleg nem a szocializmus világmérető győzelme az elérendő cél, hanem a tekintélyuralmi, diktatórikus törekvések megállítása, a demokrácia helyreállítása, aztán ha azzal megvagyunk, akkor lehet a többin vitatkozni, de addigra Orbánnak és bűntársainak már a Csillagban kell zacskót ragasztaniuk?
Milyen vezetők azok, akik nem tudnak fontossági sorrendet felállítani, taktikai és stratégiai célokat megfogalmazni úgy, hogy a taktikai cél egybeessen a többi párt taktikai céljával?
Érdekelne, hogy miért nem lehet végre tudomásul venni adott helyzeteket?
Hogy a DK ott van a politikai palettán és ott is marad, hogy Orbán Magyarországa diktatúra, és vele úgy kell bánni, mint a diktátorokkal szoktak, hogy a szocialisták már régen nem az a párt, amelyik ab ovo igényt tarthatott a baloldal vezető ereje címre, hogy a DK nem klasszikus baloldali párt, hogy a Jobbik komoly társadalmi támogatottsággal rendelkező, éppen magát szobatisztára nyalni akaró párt, mellyel lehetnek érdekegybeeséseik a demokratikus pártoknak?
Miért nem érthető, hogy a helyzet választást követel Orbán és a Jobbik között, mert eljutottunk oda, hogy a Jobbik valóban a jobbik, a kettő közül?
Miért nem megy bele sokak fejébe, hogy nem kell a Jobbikot szeretni, nem kell vele politikai - ideológiai szövetséget kötni, de ha most nem a mi oldalunkon áll, akkor Orbán fejéről kézigránáttal se lehet majd leoperálni a koronát?
Nem megy a fejembe, hogy nagyon egyszerű kérdéseket miért kell agyonbonyolítani?
Miért kell pártlistácskákat írogatni, mikor azok éppen annyit érnek, mint amikor hatodikban összeírtuk a csapatainkat, akikkel majd elfoglalunk egy hajót és a Balatontól indulva áthajózunk Amerikába?
És hogyan képzeljük, hogy anélkül fantáziálgatunk itt, hogy közkinccsé tett elképzeléseink között szerepelne a libacomb, de legalább a kenyér a népnek?
Mert az már tiszta, hogy melyik párt hány képviselői helyet szeretne magának, de az nem, hogy hány szelet kenyeret akar adni a népnek - azonnal?
Persze lehet, hogy csak én vagyok értetlen...
:O)))
Botka László bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, majd - hogy ne zavarja pártját és a demokratikusnak csúfolt ellenzéket a feszült gondolkodásban, lepattant.
Elhajózott a meleg tengerekre, hogy egészséges külleme legyen, ha a pártok rácsapnának a személyében fellelhető remek lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, hogy kissé népies legyek.
Előtte azért tett róla, hogy jelentkezése ne legyen sikeres, mert az egyetlen politikai formációt, mely a demokraták közül ma komolyan vehető, hirtelen felindulásból el is küldte az együttműködésből a francba, mondván Gyurcsány büdösebb, mint a pálpusztai, de pártjának tagsága jöhet.
Ez az elképzelés már négy évvel ezelőtt is kudarcba fulladt, sőt, egy tüntetés alkalmából kiderült az is, hogy a DK szimpatizánsai képesek elvinni a show-t, sőt, elvinni a baloldali választót is, merthogy a párttagság nem egyenlő a szavazóbázissal, melyet a végtelenségig azért nem lehet hülyének nézni.
Nem biztatok ugyan erre senkit, de a legnagyobb kicseszés a drabális politikussal szemben az lenne, ha a baloldal elfogadná ajánlkozását és utána némi kárörvendezéssel nézegetné a terjedelmes trükköst, akiről azonnal leszakadna a víz - hogy lehetne ezt a megtiszteltetést kikerülni?
Van ez így férfi-nő kapcsolatokban is, hogy valaki nem megy, mikor mehetne, aztán mikorra menne, addigra már nem nagyon kell - elillantak a feromonok, oda a kémia...
Botka Gyurcsányhoz való iszonya legendás, engem mégis arra a légtornászra emlékeztet, aki görcsösen szorongatva a trapézt irigyen nézi, ahogy kollégája repül a levegőben, két hármas-szaltó után, és láthatólag nem retteg attól, hogy paca lesz a porondon, míg neki a gondolattól is vizes lesz a superman-jelmeze...
Persze azért hármas-szaltó közben sem egyszerű az élet, mert tenni kellene valamit, de egy igazán jó ötlet kivitelezéséhez többen kellenének, először is kellene maga a légtornász, aztán kellene egy unterman, aki a hármas-szaltó befejeztével elkapja - erre egy nagy, drabális légtornász szuper lenne, meg kellene egy csinos lány, aki az attrakció végén mosolyogva pukedlizik a nagyérdeműnek, erre is van kiváló jelöltjük a szocialistáknak, csak nem szabad a szám előtt megszondáztatni...
Sajnos, arra, hogy ez a produkció összeálljon, igen kevés az esély, mert az első előadáson az unterman nagy sajnálkozások közepette elvétené a fogást, és mosolyogva nézné, ahogy a légtornász lyukat ütne a porondba - csak úgy szállna a fűrészpor!
Aki aztán a gipszágyban fekve megbánná a határtalan bizalmat, és felkérné Fodor Gábort, hogy ő adja be neki a fájdalomcsillapító injekciókat...
A közönség első sorában vörösre tapsolná tenyerét a díszvendég.
Sajnos az előrelépéshez ez kevés, valamit változtatni kellene.
Elsősorban a szocialistáknak, mert milyen párt is az, melyben akármelyik tisztségviselő odaállhat nyilvánosan bejelentkezni bármilyen tisztségre?
Elárulom, egy ilyen pártban utoljára Boka és Csele volt tisztségviselő, az ilyen ugyanis gittegylet.
Rendesebb pártokban a pártelnök ilyen esetben azt nyilatkozza, hogy Botka tagtárs szilveszteri vidám hangulata lassan csengett le, de a Párt illetékes szervei egy későbbi időpontban természetesen megadják önfeláldozó jelentkezésére a megfelelő választ.
Utána négyszemközt elmondaná neki, hogy szállj fel Laci a hódmezővásárhelyi villamosra, oszt azon menj te a büdös csipába, és ha odaértél, akkor ötletelj ilyen ügyekben testületi jóváhagyás nélkül!
A sértett politikai tényező nemigen bírta ki azt, hogy pártja láthatólag kibírja nélküle, így aztán aktivizálta magát, vélhetőleg megszolgálva egy, a jövőre vonatkozó langyos ígéretet, melyet beváltani talán majd az önkormányzati választásokon lehetne, ha addigra nem nyerné el a bukott miniszterelnök-jelölt (Hahaha, hihihi! Bukott baloldal, bukott Botka!) posztját.
Ha a saját ötletét komolyan vette volna, nem kezdi azzal a mutatványt, hogy belerúg egy nagyot Gyurcsányba, hanem megpróbál pozitív üzeneteket megfogalmazni a társadalom felé, például belengeti a budavári beruházás kivizsgálását, a paksi új blokkok szükségességének felülvizsgálatát, Garancsi meg Mészáros vagyonosodási vizsgálatát, megígéri a földbérleti pályázatok eredményének megsemmisítését - és így tovább.
De nem, a kormányfő-önjelölt programja Gyurcsány sárbatiprásából áll, és ezzel már ketten vannak így, csak a másik ehhez még hozzáteszi, hogy "és ellopjuk mindazt, ami nincs lebetonozva vagy leszögezve, de ha betonozva van, akkor a betont is, a libát tepsistől, a többit szőröstől-bőröstől.
Hiába, nagy szellemek, ha találkoznak...
Egy illúzióval megint kevesebb, egy lehetőség kipipálva.
Megint megvettek valakit kilóra.
Még ha drága volt is, megérte nekik.
:O)))
Ha meg kellene határozni, hogy Magyarország milyen területen süllyedt legmélyebbre a szocializmus embert és állatot torzító, vérzivataros esztendei után, hát az lenne ám dilemma a javából!
Talán a vagyoni veszteség a legnagyobb?
Hiszen a Mariahilferstrasse ellen intézett hősi Gorenje-roham előtt ebben az országban minden magyar tulajdonban volt, még a Magyar Szocialista Munkáspárt is, a gyárakról, üzemekről nem is szólva.
Az iskolák is állami tulajdonban voltak, alig egy-kettőt kaptak meg belőle az internacionalista klerikális szervezetek, mint például a római Egyház, bár az kétségtelen, hogy az úgynevezett guruló péterfillérek akadálytalanul vándoroltak akkor is Rómába.
Ma az üzemek maradványainak tulajdonosai és az új üzemek részvényesei többnyire külföldön laknak, a nyereségüket is külföldre viszik, sőt, újabban a magyar munkaerőt is.
Az anyagi veszteség óriási, és akkor még szó sem esett a szétvert üzemekről gyárakról, termelőszövetkezetekről, állami gazdaságokról, az elveszített piacokról, ezeréves üzleti kapcsolatokról.
Ha az anyagi károkozás mértékét fel kívánjuk mérni, hamar kiderül, hogy a veszteség nagyobb, mint a második világháború anyagi vesztesége volt.
Esetleg az emberanyagban esett a legnagyobb veszteség?
Ki tudja, erről felmérés még nem készült, de az nyilvánvaló, hogy rengeteg ember pusztult bele a rendszerváltás hozta bizonytalanságba, a munkanélküliségbe, a fizikai félelembe egy új kommunistaüldözéstől, vagy zsidóüldözéstől.
Nem százas nagyságrendben alijáztak - települtek Izraelbe - zsidó honfitársaink, mert saját, esetleg felmenőik tapasztalata szerint az itt elindult folyamatoknak nem lehet jó vége.
Újabban pedig százezrével mennek fiatalok-középkorúak nyugatra, munkát vállalni, úgyhogy, ha összeadjuk a rendszerváltás változásainak halottjait, betegeit, a kilátástalanságból az alkoholizmusba menekülőket és a külföldre menekült munkavállalókat, akkor igazán elszomorító a helyzet.
De az is lehet, hogy az oktatás terén esett a legsúlyosabb kár.
A PISA felmérések is ezt mutatják, de ha valaki tanulmányozza kicsit a magyar iskolarendszert, akkor rájöhet, hogy a cél már régen nem a kiművelt emberfők gyarapítása, hanem betanított munkások gyártása a megrendelő kívánalmai szerint.
Hogy ennek jó vége nem lesz, az biztos.
A magyar szakemberek hajdani jó híre a múlté lett, a vagyontalanok képzése a felsőoktatásban illúzió, érdekes módon nem esik szó az ingyenes oktatásról sem, pedighát szegény Gyurcsány ablaka alatt a fizetős oktatás elleni harc nótáját fújták azok, akik a szocializmusnak köszönhetően már elvégezhették ingyen az egyetemet.
Most nem végezhetik el ingyen, a slágeszakmákban erre esélyük sincs, jogász csak az lehet, akinek az apja is jogász, esetleg nőgyógyász, mert ingyenes jogászképzés nincs, és bár Orbán beismerte, hogy szocializmus nélkül legfeljebb traktoros lehetne, de azt nem tette hozzá, hogy az se itt, merthogy a traktorvezetés oktatásáért is fizetni kell.
Esetleg az egészségügy lehet az a terület, ahol legnagyobbat buktuk?
Nem kizárt.
De lehet folytatni a kérdezősködést, a bankrendszerünk bukott-e nagyobbat vagy a közlekedés, a Posta vagy az egyházak, melyekről kiderült, hogy papjai a szocializmus éveiben besúgók, utána meg harácsoló élősdiek voltak?
A társadalmi egyenlőség a múlté, a társadalmi mobilitás nulla, cseléd gyerekéből jó eséllyel cseléd lesz, de az unokájából biztosan.
És az alsó középosztály is örülhet, ha a lakása elvétele után, nem kerül az utcára, mert ha odakerül, akkor azonnal szembetalálkozhat a legnagyobb bukás címvédőjével, a sokszoros magyar bajnok erkölccsel.
Igen, a kapitalista erkölccsel, ahol ember az embernek farkasa lenne, ha nem perelnének a farkasok mély sértettségükben, ugyanis ez a társadalom olyan szerintük, melyben farkasnak fakas az embere...
Ez az igazán nagy veszteség, a társadalom mélységes lezüllése, az erőszakos gátlástalanság eluralkodása, a törtetés, az egoizmus diadala.
Itt már nincs valláserkölcsi alapokon nyugvó társadalom, nincs szocialista embertípus, itt már Orbán világa, a tépj, szakíts, üss, rúgj egoista társadalma valósult meg, melyben már semmi sem szent.
Mit lehet arról a társadalomról mondani, melyben a fagyhalál ellen adományozott télikabátokat is gyakorlatilag lelopják a szerencsétlenekről olyanok, akiknek maguknak van fűtött lakásuk, meleg ruhájuk, ételük?
Milyen emberek ezek, és milyen emberek lesznek azok, akiknek továbbadják génjeiket, akiket majd ők nevelnek?
Hova jutott ez az ország, melyben egykor az emberek önzetlenül segítettek egymásnak, ahol még a legsötétebb Rákosi-korban is becsöngethetett a proli a szomszédasszonyához egy bögre cukorért vagy egy kanál zsírért fizetésig?
Hova jutott ez az ország, ahol azt, aki csenevész fát vág ki az erdőn, mert három napja fűtetlen a lakása, azt elviszi a rendőr, de azt, aki egy erdőt vág ki engedély nélkül és azon a traktoron pózol az esküvőjén, mellyel a lopott fát elszállította, senki sem meri megkérdezni, hogy ugyan, miért lopja a fát?
Vagy a miniszterelnök vejének lehet, a szerencsétlennek meg nem?
Hol van a kabátlopásnál a rendőr, a magát Rambónak képzelő közterületfütyülő?
És hol vannak az egyházak, melyek zárva tartják Isten házának kapuit a nélkülözők előtt olyankor, mikor a liba is odafagy a jégre?
Azt hiszem, egy társadalom ekkor érett meg a pusztulásra, ha erkölcsi tartását is elveszítette, és a magyar társadalom éppen ilyen állapotban van.
Nem adnék érte két lyukas garast se...
:O)))
