Örülnünk kellene, mert dől a pénz az országba, ehelyett jó
magyar szokáshoz híven arról beszélünk, hogy mennyire nehéz nekünk – mondta
Orbán Viktor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendezvényén.
Aztán elballagott Nagykátára, felavatni hazánk hatszázadik
felturbózott libaúsztatóját, mert avatni azt nagyon szeret.
Tulajdonképpen ez csak melléktevékenység volt, hiszen
alapvetően a szomszédos Varázsdombot látogatta meg, mely a magyar nép csodaváró
lelkületének szép példája, mely azt tanúsítja, hogy a hit csodákat tud művelni.
A nép egyszerű gyermeke leteszi bánatos fenekét a dombra, majd várja a csodát, melyben erősen hisz,
s melynek bekövetkeztében - jó magyar szokás - szerint reménykedni nem szűnik
meg soha.
Üldögélés közben csak kívánni kell, és a föld mélyéből éppen
a nagykátai polgármester dombján feltörő titokzatos energiák gond nélkül megoldanak
mindenféle problémát, meggyógyítják a köszvényt, a csúzt, elhajtják a
nemkívánatos terhességet, sőt, meghozzák a gyermekáldást is annak, akinek erre
van szüksége.
Ez főként akkor lesz valószínű, ha az asszonyka éjjel, a
férje társaságát mellőzve látogatja meg a csodatevő helyet, és bár régen az
asszonyok Karlsbadba meg Herkulesfürdőre jártak hasonló céllal, a terápia
hasonló elveken alapulhatott.
Mindenesetre egy csoda már bizonyítottan bekövetkezett,
nevezetesen a domb tulajdonosa már jól él abból, hogy megengedte dombja
csodadombként történő alkalmazását.
Eleinte a Vezér csodatételre Matolcsy miniszter csodatevő
tekintetét alkalmazta, mely egyetlen pillantással 320 fokban át tudja fogni a
horizontot,
Sajnos, a kieső negyven fok több lyukat ütött a
költségvetésen, és bár a Vezér vízen járva és levitálva próbálta befoltozni
ezeket, még az ő emberfeletti képességeit is meghaladta a feladat.
Közben pedig nyakunkon az ellenség, itt sunyiskodik az IMF
és az Unió delegációja, akik kis hazánk sárbatiprására és rabbá tételére esküdtek
össze a nemzetközi hadnemondjammilyen tőkével.
Szándékaikat jól illusztrálja, hogy már az első napon több
liter vízet megittak, előrevetítve a sötét jövőt, mikor bizonyos göndörorrú
emberek fogják kétpofára szürcsölni a magyar föld kissé arzénos, kissé nitrátos
de drága kincsét.
Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, mert a Vezérnek az
utóbbi időben olyan benyomása támadt, mintha a világ fejlett országai
birodalmát, ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt letépték volna a térképről, ami
nem is csoda, hiszen csupa Alzheimeres vezeti őket, akik nem képesek őt sem felismerni,
ha találkoznak, csak mennek előre, mint libák a tarlón, rajta pedig
keresztülnéznek az ostobák.
Nem volt más megoldás, csodatevőt kellett váltani, a vezér egyesek
szerint inkognitóban, Ronaldónak álcázva kereste fel a dombot, kicsengette a
belépődíjat, majd némi tájékozódás után letelepedett a földre, és várt.
Nem kellett sokáig várnia, hamarosan érezte azt az energiát,
mely felséges ülepén át érkezett és olyasmi volt, mint amikor legutóbb a Felcsút
öltözőjében elejtette a szappant, jólesően meleg és élvezetes.
Megborzongott: ha ez ennyire hatékony, akkor akár az IMF
delegáció ellen is kardot ránthat, hiszen ennyire feltöltött akkumulátorokkal szinte
mindenre képes lesz.
Közben az áradó energia akarata ellenére felemelte a kezét,
és a mellette üldögélő Mari nénitől ellopta a nyugdíját, de ez fel sem tűnt
neki, az öregasszony meg nem mert sikoltozni, mert félt, hogy a gyógyulásra
várók azt fogják hinni, hogy neki nem a fenekét simogatja az energianyaláb…
A vezér mg egy darabig elmélázott azon, hogy milyen szépen
sikerült beszédében összehangolni a magyar függetlenség bársonyosan simogató
gondolatát az IMF hitelekből történő beruházásokkal történő dicsekvéssel,
elmosolyodott, mikor eszébe jutott a sok marha, akik elhiszik, hogy remek
eredményeket értünk el.
Pedig hát ez tulajdonképpen igaz is, mindössze azt kellene
kicsit jobban körülírni, hogy kiket is takar ez az „értünk el” fogalom, de hát ugye
az ellenségtől sem szégyen tanulni, és a nyakigláb is megmondta, hogy nem
célszerű az igazság minden részletét kibontani.
Hát erre majd azért vigyázni kell, gondolta feltápászkodás
közben, és elégedetten nyugtázta, hogy ez jobban esett neki, mint vazallusai
kérges nyelve.
Aztán azon is elgondolkodott, hogy ha már itt ilyen
állapotba került, akkor tulajdonképpen nincs is szüksége a szabadsága alatt
töltőre tetetni magát, legfeljebb az a kis pszichoterápia, a maradék időben meg
lehet nézni az olimpiát.
Jéghokit meg majd 2014-ben…
A többi betegek meg nézték átszellemült arcát és elégedetten
nyugtázták, hogy arca olyan meleget sugárzott rájuk, mint a Nap, kánikula
idején.
Ő pedig ment, ment dakota
lován a lenyugvó nap után, a prérin körülötte süvített a szél és hordta az
áldott tápiószentmártoni homokot…:O))))
9 megjegyzés:
Pupu, lassan ott tartok, hogy semmit sem tudok végig olvasni amit erről a bolondról és a lóvá tett országról irsz..ennyi hülyeség már szinte fáj.
Pupu - ezt eltúloztad, Mari nénétől nem az egész nyugdíjat nyúlta le (feltéve, hogy rokkantságból kifolyólag üldögélt a Mi Betegünk mellett), hanem csak a nagy részét. Mert azért jószívűen meghagyott neki 22.800.-Ft segélyt. Melyhez hasonló jókat kívánok tiszta szívemből az ÖSSZES fidesznyiknek.
Névtelen:
Ez a sok hülyeség, amit EZEK a bolondok elkövetnek, és a lóvá tett ország, amint ezt bambán tűri - tényleg fájdalmas olvasmány.
Ez a Viktor Ponta meg jól betett nekünk. Külföldön már azt sem igazán vállalhatja a magyar, hogy "nem Budapest: Bukarest!" Pedig milyen jól jött az EM2 évben! Amely évek (mint a kutyáknál) 7szer számítanak. Azaz a Szeretett Vezér és az ő "szárasdtvolnale" jobbkeze
vagy 15 évvel vetette vissza az országot. Nem az a csoda, hogy már elvesztett vagy másfél millió szavazót: az a csoda, hogy még mindig vannak névtelen hívei! Bocs: HIVŐI.
Magam elé képzeltem amit az utolsó bekezdésben olvastam,ahogy talpa alatt fütyül a szél.Oszi.
Egy kis érdekesség: "A rendszerváltás visszásságairól is szól a Neue Zürcher Zeitung elemzése: „Amikor az állami vagyon privatizációjáról volt szó, a kommunista rendszer utolsó haszonélvezőiből lettek a kapitalista rendszer első haszonélvezői". A szerző a kommunista privatizátorok közül két példát említ: Gyurcsány Ferencet és Dan Voiculescut. „Gyurcsány Ferenc, 2004-től 2009-ig Magyarország szocialista miniszterelnöke, 1989 előtt a kommunista nomenklatúrához tartozott, majd nemsokára sikeres befektető lett, aki potom összegekért szerzett meg állami ingatlanokat", jellemzi Kanterian a volt kormányfő életútját. Vele hasonlítja össze Dan Voiculescut, aki „1989-ig Securitate-ügynök volt, majd kapitalista vállalkozó lett, ma milliárdos, és alapítója egy »konzervatív«, a kormánykoalícióhoz tartozó pártnak". „Ő is kétes haszonélvezője a privatizációnak, számos korrupciós üggyel terhelve", von párhuzamot Voiculescu és Gyurcsány között a zürichi napilap."
Az Attila dombbal semmi baj nincsen, párttól és felette sétálgatóktól független. Szerintem könnyebb benne hinni és bízni, mint azokban, akik fenséges ülepüket leteszik rá. Éljen a levitáció, a delej sokáig, de nélkülem is túléli a hívőket és hitetleneket sorban. Bárha ez lenne Orbánnal a legfőbb gond, hogy miben hisz! Elviselném, ha nem kellene átélnem azt, hogy miket tesz. No, ezen az Attila dombja sem tud segíteni.
Éva, ha láttad volna 5 évvel, az EU csatlakozás előtt, és mostanában Bukarestet, és ugyanebben az intervallumban Budapestet, nem írnád ezt. Mert amíg Bukarestben rohamosan renoválták a régi épületeket, városi utakat, építettek egy hónap alatt korszerű autópályát, amit még a válság idején is folytattak, itt Budapesten mindennek az ellenkezője történt, térrombolás, szobrok levadászása - megnézheted a Nagykörutat, hogyan néz ki, a koszról és mocsokról nem is beszélve. Ez az összehasonlítás bizony nem Bukarest hátrányára válna.
tüske
...mellesleg az is érdekes, hogy a NZZ egyedül Gyurcsányt hozza fel privatizációs példának, aki potom összegekért szerzett állami ingatlanokat....
Hi!
111! Neked is mindég csak "az" jut el a tudatodig, mint kiemelésre méltónak. Az már nem, hogy mennyi embernek ad munkát Gyurcsány, mert, hogy ért a gazdasághoz.Míg a "Félisten" amit összelopkodott, azt szépen maga alá gyüjtötte, mint a kotlós a csibéit. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem ajánlja fel a fizetését közcélra mint Gyurcsány, meg Bajnai, azt mondta, neki szüksége van a pénzre, nagy a családja.
111
Sokan jutottak akkor 2 %-os önrész befizetésével privatizált céghez - de kevesen tudták azt gazdaságosan üzemeltetni. Gyurcsány közülük való - és már a miniszterelnöksége előtt is milliárdos volt. Ezzel szemben a Mi Betegünk az életrajzával még gyakornoki állást sem kapna egy multinál, viszont CSAKIS a miniszterelnökségei alatt jutott milliárdos vagyonhoz. Ez egy nulla összegű játszma:_ tőled is el kellett venni, hogy neki ennyi jusson. Én a magam részéért kifejezetten rühellem!
Megjegyzés küldése