Az arab világban hatalmas eredménynek állították be, hogy az
olimpiára készülő Emirátusok csapata
Linzben 5-0-ra legyőzte a magyar U23-as válogatottat.
Linzben 5-0-ra legyőzte a magyar U23-as válogatottat.
Kiderült, a magyar cigányválogatottal kerültek össze, amely
17 évesekből állt.” – írja a sportgeza.hu.
Amikor a vereség híre napvilágra került, a Magyar Labdarúgó
Szövetség egy darabig bambán nézett maga elé – teúristen, hogy fogjuk ezt
megmondani Oliga bácsinak? – majd lázas nyomozásba kezdett.
Ekkor derült ki, hogy az egyelőre még nem színarany lábú
fiúk nem az idei kánikulában barnultak le, hanem gyárilag ilyenek, de ez csak a
nyomozás befejeztével vált nyilvánvalóvá.
„Tanácstalanok vagyunk, ki játszhatott a városban.
Nyomozunk, mást nem tehetünk. Azt el tudom képzelni, hogy a könnyebbség miatt
Magyarországnak neveztek el egy klubcsapatot, egyszerűbb volt így
megjeleníteni” – nyilatkozott az MLSZ-ből Varga Sándor.
Hát így történt a nagy eset, mikor is a külföldön túrázó,
zömmel 17 év alatti játékosokból álló csapat a magyar nemzeti színekben
játszott.
A csapat vezetőjét Mezei Istvánnak hívják, előtte kell
kalapot emelni, mert lehet, hogy negyvenhatszor egymásután nem fog vereséget
szenvedni a nagyválogatott irányítójaként, de emberségből és emberismeretből ezerszer
többet tud, mint nagynevű és nagymellényű kollegái.
Ő egyébként cáfolta, hogy magyar válogatottként jelentek
volna meg, a megnevezésük magyar kisebbségi válogatott volt, MLSZ-ben
pedig állítása szerint - tudtak arról, hogy ő a gyerekeivel merre jár.
A körülményeik meglehetősen spártaiak voltak, például nem
tudtak magukkal vinni három játékost Németországból a meccsre, ezért azt, hogy
ki utazik, ki nem, pénzfeldobással döntötték el, ami teljesen demokratikus
dolog.
Enni nemigen tudtak mit a hétszáz kilométeres autóbuszozás
alatt, így gyümölcsön éltek, de azért lelkesedtek és féltek, mert a meccs ideje
alatt folyamatosan villámlott.
Viszont kikaptak, én meg ennek ellenére azt mondom, hogy rendben
van ez így, az edző szerint még rutint kell szerezniük és a magyar labdarúgás
profitálni fog belőlük.
Nem elképzelhetetlen.
Belőlük nem valószínű, hogy elkényeztetett minisztárok
lesznek, akiket már kora gyermekkorukban megront a sportpolitika, ők még
szeretik a játékot.
Az jutott eszembe, hogy most, amikor dől a lé a labdarúgásba,
vajon jó elképzelés-e az, hogy kiválogatunk néhány tehetségesnek kikiáltott
fiatalt és gladiátorképzőkben formálunk belőlük árut a nemzetközi játékospiacra
állampénzen, magánzsebek hasznára?
Hadd ne foglalkozzak most punnyadt Vezérünk magánbizniszével,
a családi földeken felépítendő stadionnal, a botlábúaknak épített Nemzeti Stadionnal,
Debrecennel, Fradival, hadd foglalkozzak csak a gyerekekkel.
A labdarúgás soha nem a gazdagok sportja volt, nekik be
kellett érniük az úgynevezett fehér sportokkal, teniszezhettek, vitorlázhattak,
vívhattak, esetleg még a lovaspóló jöhetett számításba.
A grundokon a csóró prolik, a faluszéli libalegelőkön meg a
helybéli mezítlábas suttyók fociztak hajdan, veszélyeztetve a gúnár életét.
Nem véletlenül aratott nagy sikert a reklám, melyen egy
kapus ajánlgatta a cukorkát, mely az orrodat is tisztíccsa, azért voltsikere,
mert bemutatta a valóságot és volt benne humor, amit persze az érintettek nemigen
értettek és ki is javíttatták a filmet nyelvtanilag helyes formára, így viszont
elveszítette hitelességét, le is vették rövidesen műsorról.
Ezek a gyerekek megtanultak focizni, nem kellett kiszúrniuk
a labdát, mint Hofi tanácsolta, ha le akarták kezelni (szúrd ki, ne pattogjon!),
tudtak negyven méterről kapásból kapura lőni és a játék szeretete mellett a
futballban kitörési lehetőséget is láttak a nyomorból és a kilátástalanságból.
Nos, ők azok, akikkel nem törődik ma senki, pedig ők
lennének azok, akiken segítene a sport és nem csak a labdarúgás.
Haa munkanélküliséggel sújtott cigányfalvakban valaki foglalkozna velük, akkor értelmes célokat, értelmes
szabadidőtöltést lehetne adni azoknak, akik ma leginkább apáikat lesik a kocsma
vagy a bögrecsárda előtt, keretet lehetne adni nyomorult kis életüknek és igen,
egy kitörési pontot lehetne kínálni nekik.
Nem lenne ez elég, de az egy lehetőség éppen egy lehetőséggel
több a kilátástalanságnál, de az ide beinvesztált pénz busásan kamatozna.
Nem csak abban, hogy a sportágak színvonala javulna, de lenne
ennek bőven életmódbeli, műveltségi hozadéka is.
Hogy nagyon egyszerű példát hozzak, ha az edző megkövetelné
a tiszta mezt és a játék utáni zuhanyozást, a kulturált megjelenést, ha tudna a
fiataloknak célt mutatni, hacsak egy bajnokságban való tisztességes helytállást
is.
Ha hozzá tudná szoktatni játékosait a rendszeres munkához,
az együttműködéshez, máris többet tenne értük, mint szinte az egész mai magyar
iskolarendszer, amelyik deriválni akarja megtanítani azt, akinek nincs megfelelő
családi háttere, nincs megfelelő élelme, nincs otthon nyugalma, de egy asztala
sem, ami mellett nyugodtan tanulhatna.
Nem csak pofázni kellene a sport emberformáló szerepéről, de
tenni is kellene érte ezt-azt, például az elherdálandó milliárdokból öltözőt,
zuhanyozót, mezt, cipőt, labdát lehetne adni a legszegényebbeknek, mert, hogy
el ne felejtsem említeni, Mezei István elmondta, hogy a bemelegítéshez labdájuk
sem volt.
Ez lenne talán az igazi futball-akadámia…
:O)))
4 megjegyzés:
Hogy rogyna rá az ég a Farkasflórira! Nem kap a cigány szervezete annyi támogatást, amiből néhány hamburger és egy focilabda kitelne?
És azért az edzőjük is egy jóhiszemű, de nem túl életrevaló EMBER. Mi a fenéért nem indított gyűjtést az ügyért? Pedig tényleg jó dolog, amit csinál -egyrészről, mert másrészről többszáz kilométert utaztatni kamasz kölyköket kaja nélkül - nem túl életrevaló ötlet.
Főleg, mert felvállalja, hogy néhány kényeskedő sznob "liberális" majd elkezdheti rasszistának nevezni és kifogásolni a szegregált labdarúgó csapatát.
ÚJRADIZÁJNOLTÁK KÁLMÁN OLGÁT!
RETTENTŐ FONTOS ÉS KÜLÖNÖSEN ÉRDEKES DOLOG, ANNYIRA MINT A CSIGAHÁNYÁS.
Névtelenek:
Hát, ha nem zabálsz be, nem fox hányni!
Mértéktartás olvtárs, mértéktartás!
:O))))
Megjegyzés küldése