Sőt: meleg márpedig van, ha tetszik nekünk, ha nem.
Méghozzá meglehetősen sok meleg van, a tudomány mai állása szerint
az emberiség átlagosan öt százaléka szexuálisan deviáns, azaz szexuális
irányultsága eltér a többség szexuális beállítottságától.
Ez – csak Magyarországon – félmillió embert jelent, akik itt
élne, dolgoznak, szórakoznak, szeretnek közöttünk, sokszor anélkül, hogy ismernénk
őket erről az oldalukról.
De hogy végképp elkeseredésbe döntsem a homofóbokat, a
kutatások szerint ez az arány az állatvilágban is fennáll, talán még a libák
között is, - az Úr nem kivételezett.
Konrad Lorenz, a neves etológus szép példákat hoz erre a
viselkedésre az „Én itt vagyok - Te hol vagy?” című, a nyári lúd etológiájával
foglalkozó munkájában, de arról nem számol be, hogy a heteroszexuális ludak
árpádsávos zászlókat lengetve fizikai erőszakot alkalmaznának ellenük, - néha
az állatnak van több esze, ugye…
Szóval a homoszexuálisok száma a társadalomban elég magas
ahhoz, hogy ne hagyhassuk figyelmen kívül létüket, a társadalomnak valamiféle
viszonyt kívánatos kialakítani velük, hozzávetőleg úgy, mint ahogy a
nyugdíjasokkal vagy a kismamákkal kapcsolatban is teszi.
Akikről idáig beszéltünk, csak azok, akik hajlamaiknál
fogva térnek el a többségtől, mert ehhez a számhoz bátran hozzá lehet adni azokat,
akiket egy élethelyzet vezetett el a homoszexualitáshoz: a börtönök
papás-mamást játszó elítéltjeitől a nőtől eltiltott papokig, vagy egy szexuális
bűncselekmény kapcsán a férfiakat meggyűlölő nőkig.
Kegyetlen játéka ez a sorsnak, hiszen az emberek jelentős
része képtelen tolerálni a másságot.
Gyermekkorában a szemüveges vagy a
vöröshajú másik óvodást üldözi, felnőttkorára meg a melegeket akarja kiirtani, de
olyan is előfordulhat, hogy a látens homoszexuális túlkompenzálva próbálja
elhessegetni magától az állandóan benne bujkáló kísértést.
Évszázadokon keresztül üldözték őket és rengeteg esetben
lakoltak halállal, ha fény derült setét titkukra, ezért aztán természetes
viselkedési formájuk a bujkálás lett.
Aztán néhány éve, vagy tán évtizede néhányan úgy döntöttek,
hogy nem vállalják tovább ezt a megalázó helyzetet és nyíltan a társadalom tudtára adják, hogy
ők az emberiség azon részéhez tartoznak, akik saját nemükhöz vonzódnak.
Esetleg,
hogy ők olyan emberek, akik esetében egy férfinak született ember testében egy
komplett nő lakik, vagy fordítva.
Hozzájárult ehhez a világban végbemenő szexuális és
párkapcsolati forradalom is, a valláserkölcsi alapon kötött házasságokon az
élet túllépett és egyre többen választják az együttélés egyéb formáit.
Sőt, még a gyermekvállalás is átalakult, független és
öntudatos nők egyedül is vállalnak gyermeket, a válások száma a házasságokban
mára olyan méreteket öltött, hogy a „holtomiglan-holtodiglan” kötött házasság lassan
már nevetséges képmutatássá válik, a szexuális szabadság és sokszor a
szabadosság aztán megkönnyítette a homoszexuálisok részére is azt, hogy végre megmutassák
magukat és kiköveteljék helyüket a társadalomban, mint annak egyenjogú,
egyenrangú polgárai.
Ez persze nem tetszett és nem tetszik mindenkinek, mert a
társadalom egy része ugyan hajlandó a szemét behunyni és úgy tenni, mintha a
jelenség nem létezne, mert ez belefér egyébként is korlátolt és képmutató
természetébe.
Azonban, ha szembetalálkozik azzal, hogy valaki büszkén
vállalja nemi identitását, akkor minden átmenet nélkül vad indulatok öntik el,
buzizgat és köcsögözik, jóllehet nem kizárt, hogy ezenközben veri a családját
és kiskorú gyermekeit szexuális szolgáltatásokra kényszeríti, de ez nem
akadályozza meg semmiben.
Ő a társadalom oszlopos tagja, míg az a művész, feltaláló,
orvos vagy kazánkovács, akit ösztönei saját neme felé vezetnek, az egy pária,
számkivetett és igaza volt Hitlernek…
Azt hiszem, hogy a mai Magyarország
még nem elég érett arra (sem), hogy értelmes felnőttként, felvilágosult európai
polgárként kezelje a homoszexualitáshoz való viszonyát.
Ennek talán az is oka,
hogy a társadalom egy része képtelen magát verbálisan kifejezni, és aki egy
vita során nem tud érvelni, az általában ütni szokott, ultima ratio, ugye…
Lehet, nem leszek túl népszerű, de azért elmondom:
véleményem szerint, ha összeomlana minden ház, melyhez a cigányok keverték a
maltert vagy ők készítették a panelt a házgyárban, ha kitörölnénk a magyar tudományból
és művészetből mindazokat az eredményeket, melyekhez zsidók hozzájárulásával
vagy az ő munkájuk révén jutottunk, ha a homoszexuálisok művészete feledésbe
menne, akkor a mai derék ellentüntetők egy nevesincs romhalmaz közepén
csattogtathatnák a karikásostort, bánatos pofával szemlélve azt, ami rájuk maradt.
Magyarország jóhíre azon is múlik, hogy milyen a társadalom hozzáállása saját kisebbségeihez.
Momentán ez a "jóhírűség" csak ábránd, vagy talán egy fundamentalista állam viselkedésével esik egy megítélés alá.
Vannak dolgok, melyek csak az érintettekre tartoznak, ezek
között jelentős helyet foglal el a szexualitás.
Aki ilyesmibe üti az orrát és más emberek érzelmi élete
felett tör pálcát, az amellett, hogy rettenetesen buta, valószínűleg érzelmileg
meglehetősen sivár, emellett képmutató, korlátolt és hazug.
Ma ott handabandáztak megint a Budapest Pride rendezvényén,
jobb híján a rendőröket hajigálták meg paradicsommal.
Hát, ha ez nekik kielégülést okozott, jobb sose jusson
nekik.
:O)))
5 megjegyzés:
Én nem tudom, hogy is vagyok ezzel a kérdéssel.Nem ellenzem, ha valaki a saját neméhez vonzódik, mert nem tehet róla. Még a melegházasságot is megértem, hogy két szerető ember törvényesen is együtt akar élni. Gyereket fogadnak örökbe, felnevelik . Persze a gyerek azért nem lesz "meleg", ha nem ilyenek a hajlamai.
De....a szerelem is és az intimitás is magánügy. Nem kell közhirré tenni, hacsak nem akar valaki direkt egy bulvárlap címoldalára kerülni. Ezért aztán a melegfelvonulást sem tartom célszerűnek, mert provokáció íze van. Már csak a külsőségei miatt is. Mert nem egy csendes, visszafogott tüntetés, hanem egy zajos magamutogatás szörnyű ruhákban, kihívó viselkedéssel. Ezt nem kellene.
pumukli:
Ha a homoszexualitás a többség számára is magánügy lenne, akkor a melegek sem parádéznának az utcán, hanem boldogan foglalkoznának egymással.
Jól látod, ezek a felvonulások igenis provokációk, és a céljuk az, hogy azok, hogy vegye végre tudomásul mindenki, hogy vannak, léteznek és bármennyire szörnyű is a tudat egyeseknek, igenis szerves részei a társadalomnak. Nem véletlenül nevezik a meleg büszkeség napjának.
Nem parádéznának ők, ha a homoszexualitást ugyanazzal a közönnyel szemlélnénk, mint azt, amikor a szomszéd veri a családját.
"...a közönnyel szemlélnénk..."
Ez is egy téves felfogás szerintem, miért kellene bárki iránt is "közönnyel" viselkedni? Inkább normálisan, tisztelettel, természetesen, ahogy bárki máshoz is... vagy ez túl nagy elvárás a mai társadalmunkban?
Azt gondolom, hogy amíg nem "rontanak" meg nyilvános WC-kben 13 éves kisfiúkat (vagy akárhol, akárhány éveseket), addig senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálnak. Jól néznénk ki, ha lelki szemeinkkel minden szembejövő embert szexuális aktus közben képzelnénk el! Mert egyébként mi a különbség a hetero- és a homoszexuálisok között? Ezt magyarázza mát el egyszer egy nagypofájú, akinek azt is nehéz elviselni, hogy egy évben egyszer néhány órára elfoglalják az Andrássy utat a melegek.(A gyerekeket megrontók olyan beteg emberek, akiktől meg kell védeni a társadalmat, bár nyilván nem tehetnek róla, hogy ilyen hajlamuk van.Ők pedofilok, nem pedig homoszexuálisok.) Megjegyzem, a világ normálisabb felén ezek a felvonulások nem gerjesztenek idióta indulatokat. Egy vidám rendezvény, semmi több.Ez is jellemző Magyarországra: aki kisebbségben van, azt lehet bántani, mocskolni, és attól a sok lúzer, aki alfa hímnek képzeli magát, megkönnyebül.Tőlünk keletebbre ugyan ez a helyezet. Tehát Európa ezen a téren is rohadt messze van tőlünk. Sajnos.
A blog minden sorával egyetértek. J
Ha egyszer majd senki nem megy oda ellenhörögni,nem is lesz rá szükség.
Megjegyzés küldése